Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-13 / 216. szám

1978. szeptember 13, szerda 5. oldal Arany János szórendi szabálya A SZÓREND kérdéséről még nem volt szó. Pedig ez­zel is lehet véteni a nyelv- helyesség ellen. A kifeje­zés árnyalását és; pontossá­gát a szavak jól megválasz­tott rendje is elősegíti. Az igekötők szórendjével már Arany János is foglalkozott. Mondatfajták pontos elem­zésével nagyon fontos sza­bályt állapított meg. Figyeljük meg az Arany­tól is idézett igekötős igé­ket: Sokszor megszólította — ritkán szólította meg. Azt is elhoztam — azt sem hoz­tam el. Könnyen eligazod­tam — nehezen igazodtam el. Ügy megüt lek, hogy ... (nagyon) — csiak kicsit üt­lek meg. A mondatpárok közül az elsőben az igekötő az ige előtt marad (megszó­lította,. elhoztam). A máso­dikban az igekötőt hátra­vetjük, vagyis kirekesztő szórendet használunk (szó­lította -meg, hoztam el). Arany megjegyezte, hogy ez a szórend csak akkor érvényes, ha nincs külön hangsúlyos mondatrész a mondatban. A mondatokban levő bővítmények egyrészt: sokszor azt is, könnyen, nagyon; másrészt ritkán, azt sem, nehezen, csak egy kicsit. Az első fajta mon­datokat pozitív, a második fajtát negatív mondatok­nak nevezte. MIVEL az első fajta mondatot összefoglaló, na­gyító értelmű kifejezések vezetik be, ma ezt a szó­rendet összefoglalónak ne­vezzük. A második mon­datban kirekesztő, kicsinyí­tő értelmű kifejezések vannak, ennek a mondat­fajtának a szórendjét ki­rekesztőnek nevezzük. Könnyen megjegyezhetjük a szórend elnevezését, ha ilyen mondatokra gondo­lunk: öt is meglátogattam (őt is belefoglalom a meg­látogatónak körébe). ót sem látogattam meg (őt I kirekesztőm az általam I meglátogatottak köréből). JEGYEZZÜK meg azt is, hogy az összefoglaló szó­rend kirekesztő lesz, ha a mondatot tagadjuk: Sok­szor megszólította őt — nem sokszor szólította meg őt. Könnyen eligazodtam — nem egykönnyen iga­zodtam el. Arany János magyaráza tait követve, ha a közlés hangsúlyos, nyomatékos, vagy ha érzelmi többlet van benne, akkor már nem érvényes a szabály. Az ő példáiból ez is megérthe­tő: Mi a manónak tetted azt a tűt a zsákba; nem elfért volna másutt! A bi­zonytalan nyelvérzékűek így fejezték volna be ezt a mondatot nem fért volna el másutt? Az összefogla­ló szórend a helyes, mert itt nem kérdésről van szó, hanem a kérdő-tagadás „álarcában” erős állítás­ról, mintha azt mondtuk volna: hiszen elfért volna másutt is. Arany hasonló példái: Nem megmond­tam, hogy első lesz? Né­zem: hát nem ellopták a pénzemet! Hát nem elszö­kött az a gyerek megint! Ezekben mindben az ösz- szefoglaló szórend a he­lyes, nem pedig a tagadó mondatokban szokásos ki­rekesztő szórend, ARANY jó példáival rögzítsük a mondottakat: Könnyen megalkudtunk, de nehezen fizetett meg. Nagynehezen megfizetett. — Többnyire megtalálja. Csak néha találja meg. Néha mégis megleli. A nagynehezen és a mégis nyomósít, azért van utá­nuk összefoglaló szórend. A mondottakat még folytatni kell. Kiss István Gyarapszik a hartai helytörténeti gyűjtemény öt esztendővel ezelőtt, 1967-ben a hartai tanács egy jellegzetes paraszthá­zat vásárolt. Ügy döntöt­tek, hogy itt gyűjtik ösz- sze a múlt megőrzésre méltó emlékeit, falumú­zeummá fejlesztik a több helyiségből álló épület be­rendezését. Nánai András, a tanács elnöke Rétfalvi Teofil tanár folyamatosan rende­zi, gyarapítja az állandó kiállítás anyagát. Ezideig sikerült annyi tárgyat be­szerezni, hogy a községre jellemző lentermesztést és feldolgozást, valamint a múlt századbeli parasztok életét bemutathatják. A nyitott folyosón mező- gazdasági szerszámok és házépítéshez szükséges ré­gi eszközök kaptak helyet. Az udvaron levő másfél­két évszázados sírköveken a látogatók kibetűzhetik a rég porladó hartaiak ada­tait és az érdemeiket rög­zítő verseket. A kiállítás legérdeke­sebb része a korabeli búto­rokkal berendezett szoba és a nyitott füstös tűzhelyű konyha. A szobában har­sogó kék, zöld és kevés pirossal pingált, virágós bútorokon ott találjuk a tulajdonos nevét. Ember­nagyságú bábukon a kora­beli öltözéket is megjele­nítették. Még a bölcsőbe is a hajdan használatos kék­virágos csecsemőágynemű került Különös figyelmet érdemel a lámpagyűjte­mény. Ezeket a darabokat az általános iskola kisdiák­jai padlásokon találták. Valamennyit megtisztítot­ták, „üzemképessé” tették. A tervek szerint a köz­ség újratelepítésének két­százötvenedik évforduló­jára, jövőre, tovább gaz­dagítják, még gondosab­ban válogatják az össze­gyűjtött anyagot —, hogy minden érdeklődő teljes képet kapjon az itt élt, földműveléssel foglalkozó emberek hétköznapjairól. A helytörténeti gyűjte­ményt jelenleg is megte­kinthetik az érdeklődők vasárnap délelőttönként. S. K. Engels életrajzi vázlatai Sűrűn nyitották angol, orosz, német, lengyel, ame­rikai vendégek a londoni Regent’s Road 122. számú ház kapuját. Engels Frigyes lakott itt éveken keresztül. A mun­kásmozgalomban betöltött helye, óriási tekintélye, kedves, kellemes egyéni­sége, műveltsége egyaránt vonzotta ide elvbarátait, ismerőseit. Beszélgettek a politikai élet eseményeiről, a művészetekről. A házi­gazda néhány lényeglátta­tó szóval a legbonyolul­tabb ügyeket is megvilá­gította. Közben egy-egy szép dalra is rázendítettek, verseket szavaltak. Mindezt Engels: Élet­rajzi vázlatok című ma­gyarul most kiadott mű­vének előszavából tudom. Richard Sperl munkája a j sikerült bevezető. Véle­ménye szerint a német for­radalmár mindenki más­nál hivatottabb volt arra, hogy valósághű képet hagyjon ránk a munkás- mozgalom úttörőiről. A Kossuth Kiadó gondo­zásában megjelent tíz életrajzi vázlatot tar­talmaz. Engels maga is úgy érezte, hogy az ifjú­ság helyes tájékoztatásá­hoz „szörnyen nagy szük­ség van ezekre”. Marx Károlyról két írást tartalmaz a gyűjtemény. Az első nagyon érzéklete­sen ábrázolja a marxiz­mus kialakulásának fontos állomásait, a tudományos felfedezéseket, a hihetetle­nül nehéz körülmények között elért politikai sike­reket. A kiadvány közli szabadságharcainak a résztvevője volt. Az egyet­len forradalmi tábornok­nak tartotta Engels a víg- kedélyű pfalzi katonát, aki hosszú életének legutolsó napjáig lépést tudott tar­tani a mozgalom fejlődé­sével. Sigismund Borkheim az első közöt ismerte fel a porosz militarizmus veszé­lyeit. Carl Schorlemmer sírjánál elmondott nekro­lógot is közli a kiadvány. A „középtermetű Herku­Rövidfilmek szeptemberben Nagyszerű alkotásokkal kedveskednek szeptember­ben filmszínházaink a rö­vidfilmek kedvelőinek. A Város című színes rö­vidfilmet Kiss József fő­városunk centenáriuma al­kalmából készítette. A há­rom települést, Óbudát, Budát és Pestet az alkotó korabeli metszetek, rajzok segítségével jelenítik meg, majd a nézők szeme előtt kibontakozik a kétmilliós világváros, a XX. század utolsó harmadában épülő új lakótelepekkel. Préda Tibor, filmjének mondanivalójával, ha át­tételesen is, kapcsolódik az előző alkotáshoz. Játszóte­rek a kőrengetegben — a városi gyermekek részére tervezett szabad területek­ről szól. A fiatal filmes második alkotása a A ro­kokó Sixtus kápolnája — a sümegi templom freskó­it mutatja be. A R ügyfakadás, vala­mint az Egy a szivem ... című film — az előző Ko­vásznál György, az utóbbi Jeli Ferenc alkotása — a párválasztás variációit, problémáját követi a ka­merával. Az Indián emlékek Ka­nadában Tímár István munkája. Glósz Róbert hasonlóképpen a tengeren­túlra utazott, hogy: Több dollárt, kevesebb vért cí­mű filmjével Nixon elnök pályájának néhány állomá­sát bemutassa. Filmszínházaink baráti szocialista államok film­művészeinek alkotásait ugyancsak műsorra tűzték. Szevasztopol és Kujbisev, valamint a Legendák vá­rosa — szovjet művészek alkotása. Írország címmel csehszlovák rövidfilmet j láthatnak a nézők. Romá­nia képzőművészetéről a : bukaresti filmesek készí- I tették a Kénzőművészeti I kiállítás rövidfilmet. Nyilván azért, mert a ten­ger, s vele együtt a keres­kedelem, mindig megélhe­tést nyújtott, illetve ezek hasznára minden hatalom­nak egyformán szüksége volt. Kielégíthetetlen a turista élményszomjúsága: itt va­gyok a tengernél és még nem láttam tengeri halá­szatot. Az útikönyv Sibenik és Zadar között jellegzetes halászfalut emleget — Pri- mostent —, ezért hát leka­nyarodunk az autóútról. De bizony itt is inkább a dal- máciai városok kicsinyített másával találkozunk, ren­geteg a külföldi, áruikat kínálják az üzletek, s a fő­tér beszögellésében ott nyü­zsög a csarsia. Csak a kikö­tő mólója jelzi, hogy talán mégis csak maradt még va­lami az ősi foglalkozásból, halászbárkák sorát ringat­ja a víz, egyik-másik épp kifutásra készül, gazdáik éppen szedelőzködnek. Az a gyanúm, hogy ez a falu sem annyira a halászatból él már, hanem sokkal in­kább az idegenforgalomból. A hal sem fő táplálék töb­bé, hanem jó áron értéke­síthető csemege. A félsziget végén, a falu és a tenger fölött áll a templom, körötte a teme­tő... A tenger felől érde­kes, megkapó látvány le; Halászbárkák a primosteni öbölben. Marx lánya, Jenny Longuet azt a beszédet is, amellyel Engels búcsúztatta A tőke szerzőjét, „korunk legna­gyobb gondolkodóját”. Marx, a tudomány embe­re” mindenekelőtt forra­dalmár volt, hangoztatta. Tanulmányigényű a Wilhelm Wolfot, a „leg­hűségesebb barátot” be­mutató cikk. Kiemeli fá­radhatatlan szorgalmát, kínos lelkiismeretességét, „szinte ösztönösen helyes ítéleteit”. Jenny Marxot is nagyra becsülte. „Ha volt valaha asszony, aki abban lelte legnagyobb boldogsá­gát, hogy másokat boldog­gá tegyen, ez az asszony ilyen volt.” Engels két drámai epi­zód felelevenítésével em­lékezett meg Jenny Lon- guetnek, Marx legidősebb lányának haláláról, őszin­te rokonszenvvel ábrázol­ta költő napfényes derűjét, ta költő napfényes derűjét, őszinteségét. Megvetette — a szerzővel együtt — a „hazug nyárspolgári mo­rális prüdériát”. Phillipp , Becker három nemzedék les”, Joseph Moll órás a fiatal Engels egyik példa­képe volt. Kötelessége a proletárok pártjának, hogy a Mollhoz hasonló jellemű munkásokat érdemük sze­rint tisztelje — ez az élet­rajzi vázlat legfőbb mon­dandója. Sok adatot tartalmaz a Kossuth új kiadványa. Mégsem ezért ajánlom el­sősorban. Tanulságaiért. Engels baráti körében mindenki egyenlő. A vég­zett munkától, a tudástól függ a tekintély. A szer­ző kerüli a túlzó jelzőket, az üres általánosításokat. „Egész elevenségükben” ábrázolta harcostársait, „nyers, rembrandti színek­kel”. Rudas Lászlónak, a — mindössze — 6 ezer pél­dányban kiadott könyv tervezőjének és a Kossuth Nyomdának az együttmű­ködése tetszetős, szép ki­állítású könyvet eredmé­nyezett. Fred We'sthphal metszetei a könyv hangu­latához igazodnak. Heltai Nándor Autósoknak télre Emmanuel Meynet sváj­ci mérnök fontos találmá­nyon dolgozik. Szabadal­maztatni készül azt az öt­letét, hogy havas-jeges időben ne az utakat szór­ják fel salakkal, hanem az autógumikat vonják be salakréteggel. Ügy képzeli, hogy a salakkezelő állomá­sokat a benzinkutak mel­lett állítanák fel, s a sa­lakréteget viszonylag ol­csón, 20 svájci franknak megfelelő összegért vinnék fel az autógumikra. Egy „kezelés” 500 kilométerre volna elég, s így mondja Meynet — három kezelés­sel az egész telet át lehet vészelni az autósoknak. Vándorló vörösbegyek Huszonhét vándorló vö­rösbegyet ejtett foglyul két német ornitológus. A ma­darakat éjszaka nyolcszö- gfl kalitkába helyezték és mesterségesen kiküszöböl­ték a földi mágneses tér függőleges összetevőjét. A vörösbegyek, amelyek csak az északi féltekén vándo­rolnak, olyan hatást érez­tek, mintha az egyenlítő vidékére kerültek volna. Ilyen körülmények között nem tudták, hogy merre menjenek, ezért minden ha- tározott cél nélkül össze­vissza kezdtek röpködni. A két ornitorlógus véleménye szerint a vándormadarak az iránytűtől eltérő rend­szer szerint tájékozódnak. hét. A friss, szardellaszagú szélben néhány délszaki fe­nyő lengedez, s az öböl túl­só oldaláról idefehérlenek a, modern, pár éve épített szállodák. Hatvani Dániel Jenny von Westphalen, Marx felesége

Next

/
Thumbnails
Contents