Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-13 / 216. szám
6. oldal 1972. szeptember 13, szerda Kereskedőcsalád Vendégjárás Kalocsán A lázatos szolgája nagy- ságos asszonyom. Csókolom a kezeit, méltóz- tassék parancsolni, miben állhatok rendelkezésére? Gyermekkoromban így fogadta a kedves vevőt a szatócs, a rövidárus, a fűszerkereskedő vagy a suszter. így tanította alázatra inasát a főnök, figyelembe véve a legfontosabb szempontot: mindenkor a vevőnek van igaza. Nem kellett panaszkönyv, hiszen az áru vagy tetszett, vagy nem, a kiszolgálásra pedig eleve nem lehetett panasz, mert ha igen, akkor a vevő oda többé be nem tette a lábát. Azóta — több mint negyedszázada —, új idők, új emberek, új gondolkodás- mód tört utat magának. Mi maradt meg a régiből, mit sodort el a fejlődés, ennek tükrében vizsgáltuk egy mai „kereskedő” család megváltozott életét. * If iskunhalas, Halasi ** Áruház. Kirakat helyett kirakatban van az egész áruház. Szúette fapolcok helyett ízlésesen dekorált vas- és műanyagpolcok, tele a legválasztékosabb árukkal. Fehérköpenyes elárusítók, akik már nem hajolnak földig a vevő előtt és nem is dicsérik agyon az árukat, csupán mértéktartó udvariassággal adnak felvilágosítást, vagy ha kell magyarázatot egy-egy kozmetikai újdonságról, háztartási gépről, vagy szintetikus textilanyagról. Mert mindez, és még ki tudná felsorolni, hogy mi minden egyéb itt egyhelyen megtalálható. * • * Cárközi László igazga- ^ tóhelyettes Kiskunhalason született, itt tanulta a kereskedő szakmát. 1934-ben Präger Ignác vaskereskedő fogadta fel inasnak. Az üzletben nagybetűs felirat hirdette: szabott árak. Munkaidő reggel 8- tól este 6-ig. Nyáron a cséplési szezonban reggel 4-re már bent kellett lenni, hogy idejében mérhessék a cséplőgépzsírt és az olajat. Tanonciskolába csak akkor mehetett, ha a főnök elengedte. Az áruálvétel rakodásánál súlyhatárt nem szabtak. Ki, mennyit bírt, annál hamarabb végeztek. 1938-ban szabadult. Mire kereshetett volna, bevitték katonának. Utána másik céghez került, ahol már nem voltak szabott árak, s ahol íratlan törvény az volt, hogy a vevőt nem szabad elengedni vásárlás nélkül. Államosítás után a főnök ment, Sárközi László maradt. Változott a bolt neve és szelleme is. Ma igényesebb a vevő, de egyben türelmetlenebb is. Régi, sárgult lapú panaszkönyv kerül elő az íróasztal fiókjából. Eltette, hogy örökké emlékezzen rá. — Életem két panaszbejegyzése ellenem — mutatja. — Az egyik, nem tudtam adni robotgépalkatrészt, mert nem volt. A másik, áruátvétel alatt nem szolgáltam ki a vevőt. — És a mérleg másik oldalán ? Háromszoros Kiváló dolgozó, Kiváló bolt, háromszoros szocialista brigádtag. Ezt már nem ő, hanem a boltvezető mondta el róla. • • • Cárközi Lászlóné Kis^ kunhalas, a papírboltban eladó. Nagy a forgalom, közeleg a tanévnyitás. A bolt raktára a mennyezetig zsúfolt, mintegy igazolásául annak, hogy felkészültek az őszi csúcsforgalomra. Sárköziné gyakorlott mozdulattal emeli le a polcról a kért holmit. Radír, ceruza, füzet, könyv, nemcsak a polcon, a fejében is el van „raktározva”. 1964 óta dolgozik a kereskedelemben. Két évig virágárusként ismerkedett a szakmával. Férje ajánlotta: szép ez a szakma, ha szívvel, szóval és hozzáértéssel vállalja valaki. Sárköziné megfogadta férje tanácsát. így lett 10 éve a papírbolt egyik elárusítója. Jó kedélye, fiatalos gondolkodása évek óta változatlan. Talán azért, mert vásárlóköre leg- többnyire diákokból áll. Szereti őket, mert mindig vidámak. Nem is kiszolgálás ez, amit ő csinál. Sokkal több annál. Ügy adja az árut, mintha ajándékba adná. Fáradtságot? Itt nem. Talán csak otthon érez a második műszak után. * * * I fj. Sárközi Lászlóné 1 a halasi áruház eladója. Éppen szabadságát tölti. Otthon találjuk férje társaságában, palacsintát süt. — Hogy rólam írni akar az újság? — szabadkozik. — Nem vagyok én híres ember. Igaz, nem híres, mégcsak nem is törzsgárdatag. Mindössze három hónapja dolgozik az áruházban. Azelőtt 3 évig három műszakban járt a pamutüzembe. Nehéz volt a három műszak és a családi körülmények is úgy kívánták, hogy munkahelyet változtasson. — És ez a munkakör? — Úgy érzem, ez már végleges. Szeretem ezt a szakmát. Itt dolgozik az egész család. Először az illatszerosztályon, most meg az üveg- porcelánosztályon dolgozom. Sok a névnapi, születésnapi ajándék. Többen tőlem kérdezik, mi való férfinak, nőnek ajándékba. Legtöbben el is fogadják javaslatomat. — Magának mit fogadna el legszívesebben névnapra? A választ kicsit hangosabban mondja, hogy a férje is hallja. — Valami szép herendi vázát. * * • IJárom ember, egy csa- Iád Megszerettek, megtanultak szocialista módon kereskedni. Jól ismerik a vásárlók igényeit, hiszen nemegyszer ők is a pult másik oldalán állnak. Szabó Ferenc A kalocsai népművészeti házat évenként több ezer hazai és külföldi turista keresi fel. Képünkön Balogh Mária Magdolna, aki népviseletben kalauzolja a szövetkezetbe látogató vendégeket. Kutyagondok A nyugatnémet nagyvárosokban vigyáznak a tisztaságra, és újabban sorra hoznak rendeleteket, amelyek nagy összegű pénzbírságot, sőt elzárást helyeznek kilátásba a nem „utcatiszta” kutyák gazdáinak. Münchenben például 14 napi elzárás, vagy 500 márka pénzbírság vár tetten érés esetén egy ilyen kutya tulajdonosára. Kölnben még ennél is magasabb a pénzbírság. Izlarid fővárosában, Reykjavikban jövőre több ezer kutyát össze akarnak fogni és megölni. Pforzheim városában viszont utcai kutya-toaletteket állítottak feL Méhkaptár az erkélyen Leningrád főútvonalán, a Nyevszkij Proszpekten és más forgalmas utcákon a házak erkélyén miniatűr méhészetek jelentek meg. A helybeli biológusok különleges kis kaptárokat szerkesztettek az „erkély- méheknek”. A kaptárok némelyike könyv nagyságú, mások elérik a bőrönd méretét. Az amatőr városi méhészek példájára már a városkörnyéki szakgazdaságok is elhelyezték kaptáraikat a leningrádi parkokban. Egy-egy hársfaparkban elhelyezett kaptárból hetenként átlag 16 kilogramm mézet nyernek. (BUDAPRESS-APN) Morál — a közutakon NÉHÁNY, igazán csak találomra kiragadott cím az utóbbi hetek—hónapok baleseti krónikájából: „Szabálytalanul előzött — két halott”, „Nem adta meg az elsőbbséget”, „Féktávolságon belül az úttestre lépett”, „Zebrán gázolt”. Hosszan, sajnos, nagyon hosszan lehetne folytatni az idézetek sorát, ahol a lényeg ugyanaz: valaki súlyosan vétett a közúti morál ellen, s ez emberek életébe vagy testi épségébe került. A következmény — legtöbbször jóvátehetetlen. És — ugyancsak legtöbbször — elkerülhető lett volna. A feltételes mód után sokféleképpen folytatódhat a mondat: elkerülhető lett volna, ha a jármű vezetője tiszteletben tartja a közlekedési szabályokat, ha kellő gyakorlat nélkül nem ül volán mellé, ha nem fogyaszt alkoholt vezetés előtt, ha a gyalogos körültekintőbben lép le a járdáról, ha a kerékpárt kivilágították volna: Vagyis: ha megtartották volna a közúti morál — írott és íratlan — szabályait. De úgy is kérdezhetjük: van-e egyáltalán külön, kifejezetten a közúti közlekedésre vonatkozó morál? Pszichológusok, jogászok és közlekedési szakemberek egybehangzó véleménye szerint ilyen — nincs. Van — lennie kell — általános morálnak, amely az emberi érintkezés minden területére egyformán kiterjed. Nem csupán feltételezés, kísérletek és vizsgálatok, megtörtént esetek százai bizonyítják, hogy aki a közutakon megsérti a szabályokat — ugyanígy jár el az élet más területein is: a munkahelyén erőszakos, a lakóházban szomszédait zaklató, izgága, bajkeverő, hangoskodó ember — ugyanilyen marad közlekedés közben is. Embert írtunk — és nem járművezetőt, hiszen a baleseteket sem minden esetben a járművezetők okozzák, s tévhit az is, hogy a balesetek számának szaporodása szükségszerű következménye a motorizálódás- nak, a növekvő személygépkocsi-állománynak. Nem az a baj — sőt: éppen az az örvendetes, az életszínvonal emelkedését mutató tény —, hogy a személy- gépkocsik száma emelkedik. A baj ott van, hogy aki — bármilyen minőségben, noha a járművezetők felelőssége természetesen sokkal nagyobb — részt vesz a közlekedésben, nem eléggé átgondoltan, tudatosan vesz részt benne. Ne szégyelljük kimondani: a közlekedésben való jártasság a modem társadalom minden tagja számára elengedhetetlen követelmény. A fejlődés hozza magával, hogy ma már közlekedni éppúgy tudni kell — meg kell tanulni! —, mint ahogyan ma már nevetségesen hat az az ember, aki nem tud villanyt gyújtani, rádiót vagy televíziót bekapcsolni, telefonon tárcsázni stb. Sokszor elmondták, leírták már — a gépjárművezetői tanfolyamokon szinte minden gyakorlaton felhívják erre a leendő jogosítvány-tulajdonosok figyelmét —, hogy a jármű: veszélyes üzem. Mint minden veszélyes üzem működésénél, sokminden történhet, ami bajt okozhat, műszaki okból, mások könnyelműségéből, a véletlenek szerencsétlen összejöttéből is származhat balesetet. De — sietve hozzá kell tenni — ez a ritkább, szinte kivételes eset. Annál gyakoribb — az elmúlt évben országosan 16,9 százalékkal szerepelt — az ittas vezetés. Érdemes ennél a számnál egy kissé elidőzni: a részletek azt is megmutatják, hogy minél képzettebben, magasabb közlekedési ismeretek birtokában vezet valaki járművet — annál kisebb a valószínűsége, hogy megkockáztatja ezt alkoholfogyasztás után. AZON A BIZONYOS 16,9 százalékon belül ugyanis a személygépkocsik vezetői „csak” 8,8 százalékot képviselnek, csaknem háromszor ilyen arányban okoztak balesetet az ittasan nyeregbe pattanó motorosok (22,5 százalék) és a szomorú statisztika első helyén — 28,9 százalékkal — a kerékpárosok állnak. Eső után... SZEPTEMBER elején járunk, a hőmérő higanyszála már csak nagyritkán kúszik a 20 Celsius-fok fölé. Mögöttünk a nyár. Ez utóbbira nemcsak a kánikulai napok emlékeztetnek, de a sok-sok kellemetlenséget okozó rovarok is. A legyekről és a szúnyogokról van szó, amelyeknek az elmúlt hetekben, hónapokban nem kellett rettegniük, hogy megtizedelik soraikat. Nos, ne értsenek félre, korántsem akarom azt állítani, hogy hívatlan vendégeivel — megbarátkozott az ember. Mindösz- sze annyi történt, hogy a hártyásszárnyúakkal vívott küzdelemben alulmaradt. Hogy miért? Mert gyakorta nélkülözni kellett a korszerű védelem eszközeit. A rovarirtószerekre gondolok, azokat ugyanis számos alkalommal hiába kerestük a megye üzleteiben. Az említett áru hiányát több olvasónk tette szóvá, a szerkesztőségünkhöz küldött levelében. Legutóbb K. Kiss Ferenc ballószögi lakos tudatta velünk, hogy Kecskemét egyetlen háztartási boltjában sem kapta meg a keresett cikket. A panaszok nyomán mi is ellátogattunk néhány — városi és községi — üzletbe, ahol a kérdéseinkre adott feleletek csak megerősítették korábbi értesülésünket, mely szerint az idei nyáron szokatlanul kis mennyiségű rovarirtó szert forgalmazott a megyei kereskedelem, s a kínálat még az igények felét sem elégítette ki. AZ ÜGYBEN a Csong- rád—Bács megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalatnál érdeklődtünk, s a következeket tudtuk meg. A hazai ipar által előállított többféle rovarirtószer között legkelendőbb a két gyorshatású, úgynevezett szórófejes készítmény, a Che- motox és az Unitox. Beszerzésükre kellő időben szerződést kötöttek a gyártó cégekkel, amelyek azonban nem teljesítették maradéktalanul vállalásaikat, vagyis a megrendeltnél kevesebb terméket bocsátottak a vállalat rendelkezésére. Következésképpen csak elenyészően kis tételű árun osztozhattak meg a kiskereskedelem és az ÁFÉSZ üzletei. Az iménti válasz ismeretében a termelő üzemnek tettük fel a kérdést: miért vannak zökkenők a rovarirtószerek készítésénél, s mikorra várható e téren javulás? MEGOLDÓDTAK a problémák, s jelenleg már folyamatos a termelés — összegezhetjük a szerzett információkat. A Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat budapesti központja például arról tájékoztatott, hogy csupán hetekkel ezelőtt jutottak birtokába a szükséges nyersanyag-, valamint palackmennyiségnek, s azóta már több mint 600 ezer palacknyi Che- motox került le a szalagokról. Azt is közölték, hogy ezentúl nem lesznek zavarok a szóbanforgó termékek gyártásában. Hasonlóan kedvező és biztató hírekről számolhatunk be az Unitoxot készítő Szegedi Univerzál Szövetkezet válasza alapján. Summa summárum: nem hiánycikk már a különféle rovarirtószer, amely ez idő szerint nagy tételben megtalálható Bács-Kiskun megye kereskedelmi egységeinek polcain, raktáraiban. E kedvező fordulatnak voltaképpen örülhetnénk. S hogy mégsem tesszük ezt, annak egyszerű a magyarázata: eső után mit sem ér a köpönyeg. Szeptember táján ugyanis már egyre alacsonyabb a hőmérséklet, s a beköszöntő ősz visszavonhatatlanul ítélkezik a legyek és szúnyogok fölött. Elhullanak e rovarok, miután alaposan „körülrajongtak” bennünket. A TÖRTÉNTEKBŐL nem nehéz levonni a tanulságot: a Chemotox és Unitox — idényáruk, nyáron van rájuk szükség, amikor „fénykorukat élik” a közegészségügyileg is rendkívül káros rovarok. Velkei Árpád A baleseteknek sorrendben első fő oka a gyorshajtás. Általános tapasztalat, hogy az új gépkocsivezetők és motorosok néhány hónapig óvatosan vezetnek, azután úgy érzik, hogy már mindent tudnak, amit a közlekedésről, a járműről, az utakról tudni lehet — és akkor következik a veszélyek korszaka. Az elmúlt évben összesen 14 830 esetben okoztak balesetet a gép- járművezetők (személy-, tehergépkocsik, motorkerékpárok együtt). Közülük 3156-nak volt 1 és 2 év közti, 4586-nak pedig 2 és 5 év közti a vezetői jogosítványa — összesen tehát a balesetet okozó gépjárművezetők mintegy kétharmada vezetett több mint egy éve, de még nem érte el az öt esztendőt a volán vagy a motorkerékpár kormánya mellett. Mind a két kategóriánál az esetek kb. egyharmadában (1022, illetve 1281 esetben) gyorshajtás okozta a balesetet. Vagy az adott területen meghatározott sebességet lépték túl, vagy nem vették figyelembe, hogy rosszak a látási viszonyok, csúszós az út, esetleg a zsúfolt országúton próbáltak erőszakkal helyet szerezni maguknak. A KÖZÜTI MORÁL — gyakran elhangzik ez mostanában megfontoltan közlekedő gépjárművezetőktől csakúgy, mint alkalmi vagy gyakori utasok szájából — néha a dzsungel törvényre emlékeztet: az erősebb vagy aki magát erősebbnek hiszi, megpróbálja félretolni, legyűrni a gyengébbet. Mirldjárt hozzá kell tenni: itt sem szabad általánosítani! De abban lehet és kell, hogy az ember a közúton éppen olyan, amilyen otthon, a munkahelyén, a boltban vásárlás vagy a hivatalban ügyének intézése közben. S ha ott határozottan, de a társadalmi együttélés szabályaihoz alkalmazkodva él, lép fel — a köiúton sem valószínű, hogy bajt okozna. A közutak rémei ellen fel kell lépnie a társadalomnak — de fel lehet és fel kell lépni ellenük — az élet egyéb területein is, ahol társadalom- ellenességüket még nem kioltott emberéletek bizonyítják. V. E.
