Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-13 / 216. szám

4. old a' 1972. szeptember 13, szerda A munka becsületéért A két betű egy új­keletű, országszerte ter­jedő munkarendszer, a „Dolgozz hibátlanul’’ moz­galom rövidítése. A jelen­tésekben máris így ho­nosodott meg a mozgalom megjelölése: DH. Ha pe­dig élőszóban kerül sor az ismétlődésére, röviden így említik: Dé-Há. Hogy a kifejezést ilyen hamar befogadta a küztudat, ma­ga is bizonyít valamit. Azt, hogy az embereknek igazán kedvére való moz­galom a „Dolgozz hibátla­nul" munkarendszer. Megfogta a munkások tetszését azzal is, hpgy amikor a mozgalom lénye­gét ismertették előttük, azt egyik fontos oldaláról így mutatták be: Hibátla­nul kell dolgozni, a hibát­lan munkát jól meg kell fizetni. Aligha kell bő közgaz­daságtudományi fejtegetés annak megértésére, hogy ahol ez így valósul meg, ott valóban a válla­lati érdek találkozik a munkások egyéni érdekei­vel, s e találkozás legfőbb haszonélvezője a népgaz­daság. Másik aspektusból véve a [,Dolgozz hibát)a,iyttl” moz­galom olyan szervezési módszer, amely alkalmas arra, hogy a munkások a termelés folyamatában kritikusan vizsgálják sa­ját munkájukat, keressék a hibákat, illetve annak okait. Amikor a Villamosszige­telő és Műanyaggyár igaz­gatóját megkérdezték — tudvalévőén náluk terjedt el hazánkban a mozga­lom —, hogy, s mint csi­nálták, adós maradt affé­le „falrengető” módszerek, eljárások bemutatásával. Elmondotta, semmi külö­nös nem történt náluk, „csak” változtattak hosz- szú évek kialakult módsze­rén. Mint máshol, náluk is megkövetelték azelőtt is a jó munkát, csak hiányzott valami tökéletesebb mód­szer ahhoz, hogy tegyék megfelelőbben érdekeltté a munkást a hibamentes jnunkában. A példa kifejezi, hol van a megoldás. Ha a szerszámüzem összeszere­lője rosszul, pontatlanul megmunkált alkatrészt kap, emiatt maga sem ad­hat ki a kezéből kifogás­talan darabot — és anyagi­lag is károsodik. Ha ezt el akarja kerülni, rákénysze­rül arra, hogy „nagyító­val” vizsgálja meg a mun­katársától kapott darabot. Ha tehát a maga tevé­kenységi körében kiki ha­sonló igényességgel jár el, kialakul olyan légkör, hogy iparkodik mindenki hibátlanul dolgozni, hiszen minden hiba, pontatlanság, rossz kivitelezés észrevé­telekor azonnal vissza le­het menni a láncon: ki adott ki a kezéből hibás munkát. Persze, ez így, egy munkahely egy emberére — munkadarabjára vetít­ve magától értetődőnek, s egyszerűnek látszik, ön­kéntelenül felmerül az emberben a kérdés: „Igaz is, de miért nem csináltuk ezt így eddig is?” Említettük az előbb, hogy a „Dolgozz hibátla­nul’’ mozgalom lényegében üzemszervezési módszer, amely lehetővé teszi, hogy a munkások a termelés fo­lyamatában figyeljék erős kritikával saját munkáju­kat. Nem elegendő tehát, ha csupán egy ember cse­lekszik így. Abban, hogy a „Dolgozz hibátlanul” mozgalom üzemszervezési módszer, az is objektíve kifejeződik, hogy a DH-légkör térhódí­tásának előfeltételei is vannak. Hogy az egyes embertől kezdve a brigá­dokon át a műhelycsarno­kig mindenki képes legyen hibamentesen termelni, ahhoz többek közt folya­matos anyagellátás, olajo­zottan ható technológia kell. Hogy egyedekig mérni lehessen a munka minőségét, illetve a „lán­con” visszafelé gyorsan megállapítható legyen, ki dolgozott „utoljára” fe­lületesen a darabon, — ennek űtját-módját, léhe- tőségét is pontosan kell kidolgozni. Azután azt is, tervez­ni és szervezni egyaránt, hogy a munka pontosan mért, értékelt minősége miként honorálandó a bérrel. Mert emlékezzünk csak a mozgalom lényegét alkotó dialektikus egység­re: hibátlanul kell dolgoz­ni, de a hibátlan munkát jól meg kell fizetni. Természetesen van ma­gasfokú munkásöntudat, szakmai becsület, szigorú­ság, igényesség, amit az emberek úgy szoktak ki­fejezni: „A kezemből nem adok ki selejtes munkát. Elsüllyednék szégyenem­ben, ha visszadobnák, mert nem jó”. — De mindenki, a munkás is a piacról él —, hogy ezzel a cáfolat- lanul igaz közhellyel él­jünk — és mennyivel jobb munkakedvre serkentő, ha a jó munkában megnyilvá­nult öntudat forintban is meghozza az édesebb gyü­mölcsöt. Mert úgy igazsá­gos és szocialista, hogy az kaphasson csak többet, de kapjon is feltétlenül, aki jobban dolgozik. Mondtuk, országosan terjedőben van a „Dol­gozz hibátlanul” mozga­lom. Terjedőben. Miként a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsának egyik értékelő-felmérő je­lentésében olvashattuk: „A hibamentes munka- rendszer (DH) kibontako­zását nem sikerült a kí­vánt mértékben kiterjesz­teni annak ellenére, hogy a jelenlegi gazdaságirányí­tási rendszerünkben külö­nösen fontossá vált, mivel jól szolgálja a belső tar­talékok feltárását, a ter­melékenység javítását. A DH tudományos alapokon érvényesíti a teljes válla­lati kollektíva bevonásával a tervszerű vezetés és vég­rehajtás minden fázisát. Ugyanakkor a DH része, sőt új tartalmat is ad a szocialista munkaverseny­nek, a szocialista brigád­mozgalomnak, mert konk­rétabban vonja be a dol­gozókat a vállalat haté­konyságának növelésébe.” A mozgalom hazai — s tegyük hozzá: nemzet­közi — tapasztalatai, ezek tudományos mélységű és folyamatos ellenzései is határozottan arra mutat­nak, hogy a „Dolgozz hi­bátlanul" mozgalom ter­jedése, térhódítása nem felhívások, vállalások gyártásán, rutinszerű, gé­pies elfogadásán múlik. Sem bürokratikus nyilván- ! tartások készítésén, sem j értekezletek, sem bizott- ságosdik során. Hanem — mint cikkünk vázlatos * példájából is következtet- ' hető — elsősorban az üzemszervezés oldaláról közelíthető meg a meg­oldás. Az előfeltételek megteremtésével, ésszerű- j séggel, szervezőkészséggel. ! Amire nézve már me- j gyénkben is vannak bíz- | tató tapasztalatok. Mint az | SZMT jelentése mondja: ! a SZIM-nél és a Kiskun- j félegyházi Műanyagfeldol-! gozó Vállalatnál. i Tóth István A tavalyinál több lesz rr f rr a szóló Bács-Kiskun megye ál­lami gazdaságai az elmúlt évek során megvalósított beruházásaikkal összesen I 575 ezer 195 hektoliter be­fogadóképességű bortárolót alakítottak ki. A kombi­nátokban naponta 24 ezer 700 mázsa szőlőt képesek | feldolgozni, és óránként 1036 liter bort palackoz­ni. A meglevő berendezé­sek jobb kihasználása — és nem utolsó sorban — a szövetkezeti szektor szőlé­szeti ágazatának jövedel­mezővé tétele érdekében nemcsak saját ültetvényeik termését dolgozzák fel, ha­nem más gazdaságokét is. A 13 állami gazdaság 8821 hektárt kitevő szőlő­sei az elmúlt évben 431 ezer 771 mázsa termést adtak. Termelő- és szak- szövetkezetektől, egyéni gazdáktól és a szomszédos megyék állami mezőgaz­dasági üzemeitől összesen 117 ezer 417 mázsa szőlőt vettek át. A felvásárolt szőlő 78 százaléka megyei, 22 százaléka idegen termés volt. Az * átvett, feldolgozott és értékesített szőlő 80 százalékát 2 évnél hosz- szabb szerződések kötésé­vel tudták biztosítani. Az esetenkénti kapcsolat csak az ÁGKER által forgal­mazott import, az egyéni és a szakszövetkezeti fel­vásárlásra jellemző. Az átadók és az átve­vők között kialakult jó — mindkét fél számára ked­vező — együttműködésnek köszönhető, hogy az idén az elmúlt évihez hasonló mennyiségű szőlő feldol­gozásával számolnak az ál­lami gazdaságok. A becslé­sek szerint a saját ültet­vényeikről — 39 mázsás holdankénti hozam esetén — 588 ezer mázsás termés várható, ezenkívül a szerződéssel már eddig biztosított mennyiség 146 ezer mázsa. Hasznos kezdeményezés öt évvel ezelőtt alakult meg Baján egy elhanya­golt, addig nem művelt te­rületen a kertszövetkezet. Jelenleg már csaknem két­száz bajai munkás, alkal­mazott tölti szabad idejét a kiskertjében. A bajai kezdeményezést ország­szerte és a megyében is követték. Kiskunfélegyhá­zán, Jánoshalmán, Mada­rason is megalakult a kert­szövetkezet. Ezt követte Csátalja és Lajosmizse, s megyénkben ma már csak­nem 900 tagja van a moz­galomnak. Nemrég Baján országos értekezletet tartottak a kertbarátok. A tanácsko­záson szóba került a moz­galom gazdasági és társa­dalmi jelentősége. Hasznos kiegészítő tevékenység, amellett jövedelmező is. Frissítő kikapcsolódást je­lent a napi munka után. A kiskertek jelentőségét bizonyítja, hogy számotte­vően hozzájárulnak a la­kosság ellátásához. A hobbykertek, kispar- cellák művelői rájöttek, hogy együtt többre lehet jutni. Közös erővel köny- nyebb beszerezni a vegy­szereket, a műtrágyát, a vetőmagot, a korszerű faj­tákat. Hasonlóképpen az értékesítés is egyszerűbb, ha a felesleges árut együtt szállítják el. Ezek a té­nyezők ösztönzik összefo­gásra a kiskerttulajdono­sokat. Szó van arról, hogy a kecskeméti hobbykertek művelői is ilyen együttmű­ködést kezdeményeznek. A fejlődés során jelent­keznek a nagyobb igények is. A kiskerttulajdonosok munkájának könnyítésére, a termelés korszerűsítésére könnyen kezelhető kisgé­pek, berendezések kellené­nek. Az említett tanácsko­záson szinte valamennyi felszólaló kérte azokat, akiknek kezében van az irányítás, hogy ez ügyben többet tegyenek. Társadal­milag a Hazafias Népfront segíti a mozgalmat, gazda­ságpolitikai szempontból pedig a SZÖVOSZ. A kertszövetkezetek a helyi áfészek keretében működ­nek. A velük való törődést jelzi, hogy kormányszintű bizottság is foglalkozik a kisgépellátással. A kertszövetkezeti moz­galom még fiatal, most bontogatja szárnyait. A Kertbarátok Országos Szö­vetsége egyre több tagot számlál. Tagjai nemcsak a kertszövetkezetek, hanem mind többen lépnek be a szövetkezeten kívüli kis­kerttulajdonosok közül is. K. S. Mezőgazdasági könyvespolc Kertjeink védelmében A falusi emberek köré­ben régen apáról fiúra szállt a kertészkedésnek évszázados megfigyelése­ken, tapasztalatokon ala­puló „tudománya”. Nap­jainkban azonban egyre nagyobb teret hódít a zöldség- és gyümölcskerté­szeti ágazatban a tudo­mányos vizsgálatok ered­ményeinek gyakorlati hasz­nosítása. Jeszenszky Árpád, a’ szerző részletesen ismer­teti az e téren folyó kuta­tásokat, a tudomány leg­újabb eredményeit köze­lebbről, a különféle kár­tevő molyokat, lepkéket, bogarakat, tetveket és azo­kat a hasznos, már-már „háziállat” számba menő rovarféléket, amelyeknek elszapórításával, mintegy „harcbavetésével” védekez­hetünk a kártevők ellen. A biológiai védekezésben je­lentős szerepük van a mik- roszervezeteknék is. Ezért a szerző e „láthatatlan had­sereg” munkájának is nagy figyelmet és bőséges teret szentel. A tudnivalók mindvégig a látnivalókkal párosul­nak: az ismeretek elsajátí­tását számos érdekes, szemléletes rajz segíti élő. Adriai etűdök 2. Utak és városok Ez a balrakanyar, miután az autóút egy kissé elvált a tengertől, s mint­ha hirtelen gondolna egyet, hogy mégiscsak visszatér oda, oly kísérteties egyfor­masággal ismétlődik, újra és újra, mint egy lidérc- álom. Többnyire ívelt fém­korlát szegélyezi, ritkábban méhsejtszerűen rakott kő­fal. Némelyik itt is, ott is átszakítva... A kopár szik­lafalon koszorúk dermed­nek a délszaki fényben, egyik-másik egészen _friss. Hatásos figyelmeztető lát­ványnak tűnik. De csak tű­nik ... Mert elekor vad erő­vel lövi ki magát mögülem egy lapos, cápaorrú autó- csorda, bőgő motorzajjal előz, holott húsz méternyit sem látni előre, & a ten­ger felőli oldalon korlát sincs, legfeljebb csak ritká- san „ültetett” kerékvető kövek, s mély, nagyon mély ott a szakadék. Miután annyira mellérrij ért, hogy nincs visszavonulása, lassí­tok, hogy beférjen, s ép­pen jókor... A lakókocsis német Mercedes már zúg is el mellettem. , ,Lv. S mindez ismétlődik — kétszer, tízszer, százszor. Aztán egyszerre csak megreked a kocsisor. Né­zelődünk előre, mi lehet az akadály, de már messziről látszik az egymásba csú­szott két autóroncs. Miután az egyik sávot szabaddá te­szik, megyünk tovább ... Mint döglött bogarak kitin­vázai, tűnnek fel a kocsik „kibelezett”, útszélre lökött karosszériái. Áldozatok a turizmus ol­tárán .. - Még akkor is, ha nem szükségszerűek. És fölöttünk a kopár, napszítta hegyek, sőt egész hegységek, csenevész fa­képződményekkel, tüskés bokrokkal.. A kővilág ko­mor hangulata a tenger fé­nyeiben sem tud feloldódni. Csak a dalmát városok múltat — a római ókort és az azt követő évszázado­kat :—, valamint a lendüle­tesen építkező, lázasan ki­tárulkozni igyekvő jelent egymásba olvasztó harmó­niája teszi emberivé a tá­jat. Leginkább talán Split - ben. A forgalmas nagyvá­ros közepe, mint általában nem a későbbi századokban épült, s a palotával azóta szinte szervesen összenőtt épületek tömkelegével. A belső térségekben kiálló ősz-; lopok között pedig kora reg­geltől késő estig zsibong a csarsia. a keleties bazárnak ez a színpompás, hangos és hangoskodó kavalkádja. Ez a szőnyegszövők, a fatá- nyérfaragók, a rézművesek, a bőrkikészítők, a mindenfé­le hasznavehetetlen mü­tyürt áruba bocsátók biro­dalma. S a zegzugos, ka­landozásra csábító utcács­kák kapualjaiban forog a grillsütő, odébb olaj- és halszag lengi be a környé­ket Kisebb méretekben ta­lán, de nagyjából ugyanez a kép fogad Sibenilcben és Zadarban is. Az utóbbi vá­ros hatalmas római kori romkerttel dicsekedhet, de közelében még a második világháború bombatámadá­sainak nyomai is fellelhe­tők. Jugoszlávia felszaba­dulása előtt ugyanis Zndar — Zára néven — olasz gyarmat volt. A háborúban hetvenkét bombatámadást kellett átvészelnie. Ezt, to­vábbá a dalmáciai tenger­part viszontagságos törté­nelmét leszámítva, illetve annak ellenére valami ál­landóság és egymásba épü­lő folytonosság jellemezte az itteni települések életét. Így készül a fatányér. nyíre emelkedik az egykori római császár, Diocletianus zegzugos palotája, de nem önmagába dermedten, ha­a tengerparti városoké, va­lójában nem a főtér, ha­nem a kikötő. Nos, a spliti kikötőtől csak pár lépés-

Next

/
Thumbnails
Contents