Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-16 / 192. szám
ttm. ansrnsztns 16, szerda 6. oldal Szombaton: ingyen Még jószerént végig sem néztem a kecskeméti múzeumban a Kodály-kiállítás első tablóját, amikor arra kért a teremőr, hogy írjam be a nevem az előcsarnokban elhelyezett füzetbe. Mondtam, szívesen, de csak a tárlatlátogatás végén. Ez a szokás. Az idős néni megismételte kívánságát. — Üj rendelkezés? — tudakoltam. — Csak szombatra írták elő. Így tudjuk meg, hogy hányán voltak. Ezen a napon ugyanis senkinek sem kell fizetni. Céhbeli lévén, természetesen ismerem a művelődésügyi miniszter vonatkozó rendeletét, de adom a tájékozatlant. — Miként értesülnek erről az emberek? A rövid újsághír annak idején sokak figyelmét elkerülte. Semmiféle feliratot ndm látok. — Bizony... Hát megmondjuk azoknak, akik idejönnek. A legutóbbi hét végén három órával a zárás előtt jártam a Katona József Múzeumban. Egy turistacsoporttól eltekintve én voltam a huszonhete- dik látogató... A tájékoztatásnak ez a módja, úgy érzem, nem nagyon vált be. Miért titkolja több múzeumunk ezt a kedvezményt? Ha csupán száz új érdeklődőt vonzanának a szombati díjtalan belépést tudató feliratok, már megtérülne a költség, Többes számot használtam, mert a megye más múzeumaiban is elfeledkeztek a rendelkezés népszerűsítéséről. (Tisztelet az egy-két kivételnek.) Annyira jól állnánk, hogy eltekinthetünk az ösztönzésnek ettől a formájától? A statisztikai adatok ismeretében el kell tekintenünk ettől a feltevéstől. Talán attól tartanak, hogy a rendeletnek nincs gyakorlati jelentősége, haszna? A külföldi tapasztalatok mást bizonyítanak. A Louvre igazán látogatott közgyűjtemény, vezetői mégis számtalan módon, újra és újra tudatják a lakossággal, turistákkal, hogy a hét melyik napján tekinthetik meg ingyenesen a kiállításokat. A napokban Bulgáriában több múzeumban láttam, hogy a nyitvatartási időt feltüntető bejárati táblán azt is közlik, hogy mikor nem kell jegyet váltani. Mert jó, ha tudja egy múzeum vezetősége, hogy az „ingyenes napón” hányán keresték fel az intézményt és kötelezővé teszi a jelenléti ívet... Sokkal fontosabb azonban, hogy a leendő múzeumlátogatók ezrei, tízezrei, az intézmény látogatói értesüljenek az őket megillető, az érdeklődés növekedését szolgáló kedvezményről. —L —r. A kerekegyházi óvodában Ötször nyert a vetélkedőn A Magyar Rádió egyik legsikeresebb műsora a naponta jelentkező Ki nyer ma? — zenei fejtörő-sorozat. A déli harangszó és a hírek után Budapesten, illetve pénteki napon hazánk más-más helységében megszólal a jellegzetes szignál, majd bemutatkozik a műsor vezetője és a versenyző. Hermann János, a Bács- Kiskun megyei Építőipari Vállalat kalocsai üzemegységének telj esi tmény-elszá- molója. Az elmúlt hetekben ötödik alkalommal vett részt a rádió zenei vetélkedőjén. Mind az öt esetben pontosan felelt az elhangzó zenével kapcsolatos kérdésekre, tudását pénzjutalommal, illetve hanglemezzel jutalmazták. Czigány György, a műsor vezetője a kalocsai fiatalembert a legutóbbi alkalommal régi ismerősként üdvözölte... A kedves mosolyú halk férfi mégsem szól szívesen a vetélkedőről. Mintha egy kicsit restellné, hogy ország világ előtt, mindenki fülehallattára vizsgázott ilyen kitűnően. Arról viszont, hogy életét a zenehallgatás teszi teljessé már örömmel beszél. — Szerencsés embernek mondhatom magam — tűnődik — hiszen szüleim korán felfedezték, hogy a zene erős hatást gyakorol rám. Ének-zenei tagozatú általános iskolába jártam, hegedülni tanultam. Az általános iskolában töltött nyolc esztendő alatt nyilvánvalóvá lett, hogy kapcsolatom a muzsikával egy életre szól. Kecskeméten jártam kö- zéoiskolába. Osztályfőnököm nevelési módszeréhez tartozott, hogy diákja» jó szereplését megjutalmazta: gazdag hanglemeztárából kedvünk szerint válogathattunk és hallgathattuk meg a jobbnál jobb klasz- szikus zeneműveket, többször teljes operafelvételeket. Amikor már önálló keresetem volt, pontos terv szerint vásároltam a Verdi-, Bach-, Beethoven-, Wagner-lemezeket. Könyvtáramat is zenei szakkönyvek, hangverseny- és operakalauzok töltik meg. Amint mondtam, a muzsika teszi teljessé, kiegyensúlyozottá az életemet. Nemrég nősültem. Feleségemet 1970-ben egy zenei vetélkedőn ismertem meg... Terveim? Családi házat építek, ezért most nagyon kevés a szabad időm. Természetesen azért arra mindig szakítok, hogy magnetofonnal opera- és hangversenyfelvételeket készítsek, gazdagítsam gyűjteményemet. Zeneértő közönséget nevelni — ez volt az elképzelés, amikor az ének-zenei általános iskolákat szervezték. Az ötszörös vetélkedőgyőztes esetében ez a legteljesebb sikerrel járt. Hermann János részére megfeszített figyelmet igénylő munkája után a klasszikus művek hallgatása jelent megnyugtató kikapcsolódást. S. K. Három apróság száll fel reggelenként Kunbaracson a Kerekegyházára igyekvő autóbuszra. A legidősebb hat éves. Nagycsoportos. A gépkocsivezetők, kalauzok ismerik már a két Scháf kislányt és Beliczai Bertát és gyakran kérdezgetik tőlük: — No, mit tanultatok tegnap az óvodában? A gyerekek értelmesen felelnek, beszámolnak az előző napi játékos foglalkozásokról, szeretettel beszélnek az óvónénikrőL Az alkalmi utasok azon csodálkoznak, hogy míg országszerte sok kisfiúnak, kislánynak nem jut hely az óvodában Kerekegyháza még vendégeket is fogad, kisegíti a szomszéd községet. Elhatároztam, hogy meglátogatom a nagyközség legfiatalabb oktató-nevelő intézményét. Sokat segít a tanács Lehangolóan szomorú időben érkeztem a faluba. Piszkosszürke felhők takarták a napot, minden fény elbújt, csak az eső kopogott kitartóan. Immár harmadik napja. A nyár közepén beszorultak a gyerekek a játszó szobákba. Mintha tél lenne. szülők is nyugodtabban dolgoznak, ha jó helyen van gyermekük. — Minden óvodáskorú kerekegyházi gyerek itt tanul, játszik, ismerkedik a közösséggel? — A száz főre méretezett intézményben most 136 a létszám. Elég kényelmesen elférnek a gyerekek. Szoros kapcsolatot tartunk a védőnőkkel és igyekszünk a szülőket rábeszélni arra, hogy írassák be gyereküket. Sajnos, fáradozásunk olykor sikertelen. A távoli tanyákon lakó kicsinyek számára egyelőre elérhetetlen távolságban van az óvoda. És akad néhány szegénysorsú család; a szülők egyike-másika, vagy mindkettő alkoholisták. Napi egy forintért kaphatnának a gyerekeik meleg ételt és jó szót... Nincs a gyerekeknek rendes ruhájuk, rosszul érzik magukat a többiek között. Előfordul, hogy a szülők a segélyt is elisszák. Szerencsére ritka az ilyen család. Dobos Erzsébetet mindenki dicséri Megálltam a nagyobbik helyiség ajtajában. Mennyi jókedv, öröm, vidámság a négy fal között. Az egyik sarokban borbélyműhely, odább varroda. Szinte mindegyik gyerek kezében valami játék. A szekrények polcain így is alig fér a sok szemléltető eszköz, baba, labda, kisautó, házikó, képeskönyv. Az udvar valóságos vidámpark. Kosárlabdapálya, hinták, csúszdák, focikapuk. Szűcs Gizellát, az óvoda helyettes vezetőjét kérdem, hogy miből varázsolták, honnan kapták a rengeteg játékot, az oktatáshoz szükséges kellékeket. — Sokat segített a helyi tanács. Kovács István, a községi tanács titkára szívén viseli a kulturális intézmények sorsát. A helyi vállalatok, termelőszövetkezetek sem zárkóznak el kéréseink elől. Jó kapcsolat az üzemekkel — Tud arról, hogy ebben a faluban egyetlen jelentkezőt sem kellett visszautasítani? Néhány esztendeje bővítettük az intézményt. A Mezőgép Vállalat és a Habselyem vezetői, dolgozói szívesen és hatékonyan támogatták a tanács törekvéseit és több százezer forinttal segítették a korszerűsítést. Tudták, hogy a Két új sztereorádió A székesfehérvári Videoton gyár rádió 3. üzemében hétfőn megkezdték a 2x12 wattos teljesítményű sztereorádió nullszériájának gyártását. A legújabb Videoton-készülék- be három rövidhullámú, egy közép, és két ultrarövidhullámú sávot építettek, programkapcsolóval és más technikai újdonsággal látták eL Az új készülék térhatású hangot ad. A sorozatgyártás szeptemberben kezdődik, s még az idén ezer készüléket adnak piacra. Egyidejűleg előkészülnek a 2x6 wattos Apollo nevű sztereorádió gyártására is. A nagy készüléknél lényegesen olcsóbb, kisebb teljesítményű. Az Apollo rádiót is még az idén sorozatban gyártja a Videoton, Mielőtt a kerekegyházi óvodát felkerestem, érdeklődtem a megyei tanács művelődésügyi osztályán, hogy mit tudnak erről az intézményről. A legnagyobb elismeréssel beszéltek munkájukról, s különösen az óvoda vezetőjéről. A faluban is dicsérte mindenki az intézményt és elsősorban Dobos Erzsébetet. Hosszú ideje dolgozik a községben, közmegelégedésre. Tanácstagként is példaszerűen tevékenykedik. Sajnos, én nem találkoztam vele. Elfoglalt ember. Tapasztalataira való tekintettel ő a járási szakfelügyelő. Valóban ilyen kitűnő szakember? — töprengek és nagy ravaszul kérdem Szűcs Gizellától, , aki éppen 15 esztendeje dolgozik szülőfalujában: I — Az elmúlt években új reformokat vezettek be az óvodai nevelésben. Dobos Erzsébet régebben szerezte diplomáját. Hogyan alkalmazkodik az új követelményekhez? — Ö talán a legfogékonyabb közöttünk az újra, pedig a héttagú testület egyik-másik tagjának diplomáján alig száradt meg a tinta. Már akkor bevezettük itt —• kísérletképpen, tapasztalatok szerzése céljából — az , új nevelési programot, amikor másutt még vitatták hasznát. Magam is meggyőződtem arról, hogy a kerekegyházi óvoda felveszi a versenyt a legjobb városiakkal. Korszerű módszerek Sokoldalúan fejlesztik a kicsinyek képességeit Kisétálnak a mezőre megfigyeléseket végezni, mindegyik csoport veteményeskertet gondoz. Naponta tornáznak, sportolnak. Megtanulják a gyerekek, hogy időnként ki kell szolgálni magukat. Bevezették a napos rendszert, az ebédnél segítenek a tálalásban, maguk teszik rendbe délután az ágyakat. Gondosan előkészítik a gyerekeket az iskolára. Májusban a nagycsoportosok ellátogatnak egy-egy órára, hogy megismerkedjenek az új környezettek Száz szónak is egy a vége. Büszkék lehetnek a kerekegyháziak arra, hogy gyermekeik jól felszerelt, gondozott, kitűnően vezetett óvodában játszhatnak, s szinte észrevétlenül, szórakozva tanulnak. Érthető, hogy még a nagyobb diákok is felkeresik időnként az óvónéniket, hogy beszámoljanak egy-egy iskolai sikerről. Az egyik apróság arra bíztatott, hogy a szakács néniről is írjak. Megízleltem Gubicza Istvánná főzt- jét — és egyetértek a kívánsággal. Heltal Nándor dotyóiratszemle A termelőszövetkezetek közművelődési helyzetéről olvashatunk cikket az ALFÖLD augusztusi számában. A szerzője: Vancsa Miklós, a Hajdú-Bihar megyei termelőszövetkezetek kulturális ellátottságát összegezi. Igaz ugyan, hogy stilá- ris-nyelvi, „művi” szempontból kifogásolható az írás színvonala, de az esztétikai élvezetek elmaradásáért kárpótol bennünket a Cilikben felvetett téma fontossága, s a többi jő, hasznos észrevétel. Megtudjuk, hogy — mint legtöbb helyen — a mező- gazdaságban foglalkozók átlagéletkora emelkedik. Azt is megtudjuk, hogy ebben a megyében két művelődési ház működik termelőszövetkezeti kezelésben, 33 pedig rendszeres anyagi támogatásban részesül a termelőszövetkezetek részéről. A cikkíró azt sürgeti, hogy a jövőben az üzemek részéről is több támogatásban részesüljenek a művelődési intézmények. Legújabb számában az ÜJ ÍRÁS közli Bistey András díjnyertes novelláját (Búvárharang). Ennek azért is örülünk, mert a fiatal és tehetséges szerző ismét vidéken élő: szolnoki újságíró kollégánk. (Bistey egyik egyfelvonásosát a Forrás idei 5. száma is közölni fogja.) Miklós Pál a könyvről ír elgondolkoztató cikket, a nemzetközi könyvév alkalmából, s ebben a könyv szeretetét, megbecsülését és okos használatát hangsúlyozza. Közli még a folyóirat idei 8. számában Veres Péter kiadatlan jegyzeteit. Ebben „Péter bácsi” ismét bizonyítja sokoldalú irodalmi és történelmi érdeklődését, s széles látókörét, szellemi frissességét. Élvezet ezeket a gyönyörű töredékeket elolvasni. Varga Mihály A NEB megvizsgálta Több gondot a szakmankástanulókra! A közelmúlt két hónapjában vizsgálta a NEB az iskolaegészségügyet a kalocsai járásban. Az ellenőrzés célja annak megállapítása volt, megvannak-e kellő mértékben a tanuló- ifjúság fejlődésének, egészségvédelmének feltételei;a követelményeknek megfelel-e az iskolai környezet, az orvosi ellátás. Kiterjedt a felmérés az egészséget károsító tényezők vizsgálatára is. összesen 108 munkanapot fordítottak a vizsgálat előkészítésére és lebonyolítására, amely a járás több általános, közép- és szakiskolájára, s mellettük jó néhány diákotthonra, kollégiumra is kiterjedt. Általában kielégítőnek bizonyult a tanulók orvosi ellátása, hiányosságokat tapasztalt ezzel szemben az ellenőrzés, a kalocsai 619. számú ipari szakmunkás- képző intézetben. Itt nemcsak, hogy iskolaorvos nem működik, hanem több év alatt is mindössze egy-két alkalommal végeztek látogatást a város, illetve a megye közegészségügyi ellenőrei. Joggal merül fel a kérdés: vajon miért ennyire mostohán ellátott egészségügyi szempontból az ipari munkakörben foglalkoztatott mintegy hétszáz fiatalkorú növendék? Az elavult, öreg épület tantermei — a vizsgálat megállapítása szerint — csak úgy-ahogy felelnek meg a követelményeknek. Míg a meglátogatott középiskolákban a tantermi ellátottság, s a szociális helyiségek állapota egyaránt megfelelőnek bizonyult, addig a szakmunkásképző intézet nyolc tanterméből négy egyáltalán nem üti meg a közegészségügyi mértéket. Zömük sötét, a falak nedvesek, penészesek, a vakolat maliik. Az ivóvizet a tanulóknak mindössze egyetlen udvari csap szolgáltatja. Tornaterem a vizsgált három középiskola mindegyikében rendelkezésre áll, bár az egészségügyi szakközépiskola növendékei az ének-zenei általános iskola tanulóival közös tornatermet használnak. Az ipari szakmunkásképző intézetben két tanteremből' alakítottak ki szükségtornatermet, ennek azonban sem öltözője és fürdője, sem pedig mellékhelyisége nincs. A vizsgálat egyértelműen a szakmunkásképző intézetben észlelte a legsajnálatosabb körülményeket. Az egészségügyi szolgálat működését — az említett kivételtől eltekintve — eredményesnek értékelték. Jó a kapcsolat az iskolaorvosok, a pedagógusok és a szülők között is. Az elmondottak alapján kézenfekvő a NEB-vizsgá- lat azon megállapítása, hogy „az oktatási intézményeknél nagy különbségek tapasztalhatók”. Az átfogó vizsgálat nyomán, s a NEB helyi szervei hatékony munkájának ismeretében bízunk abban, hogy rövidesen hírt adhatunk majd az iskolaegészségügyet illető előnyös és feltétlenül indokolt változásokról. J. T.