Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-16 / 192. szám

6. oldat IflT!. ans uw tug 16, nerd* I Pártszervezés — pártirányítás Példamutató munkával, meggyőző szóval A párt életében minden­kor időszerű kérdés élcsa­patjellegének megőrzése és eiősítése. Aktuális problé­ma ez napjainkban is. A tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy a munkásosz­tály a szocializmus fejlő­désének mai szakaszában sem tudja nélkülözni azt a szocialista tudatosságot, amit a párt képvisel. Csak a párt rendelkezik azzal a politikai képességgel, hogy a munkásosztály célkitűzé­seivel összhangban érvé­nyesítse a társadalom töb­bi dolgozó osztályának és rétegének sajátos érdekeit is. A munkások a pártban Elmondhatjuk, hogy pár­tunk betölti a szocialista építőmunka élcsapatának szerepét. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt sorai­ban tömöríti a magyar munkásosztály, a dolgozó nép legöntudatosabb tag­jait. A párt tagságának kétharmada eredeti foglal­kozását tekintve munkás. Soraiban vannak mindazok, akik a munkásmozgalom több évtizedes harcaiban már sokszor bizonyságot tettek politikai felkészült­ségükről, helytállásukról, áldozatkészségükről, a mun­kásosztály ügye iránti hű­ségükről. Megtalálhatók a pártban a munka, a szo­cialista építés élenjáró dol­gozói, legaktívabb munká­sai, akik politikailag, vi­lágnézetileg a legöntuda- tosabbak, és a közösségért végzett társadalmi munká­ból rendszeresen kiveszik részüket. A legnagyobb üzemek dolgozóinak körül­belül egyötöde párttag. Fártunk tömöríti a marxis­ta gondolkodás kimagasló képviselőit, intézményesí­tetten gondszója és terjesz­tője a szocializmus tudo­mányos elméletének. Veze­tő szerepét abban az érte­lemben is betölti, hogy po­litikai célkitűzéseinek meg­valósítására képes meg­nyerni és mozgósítani a munkásosztály, a dolgozók legszélesebb tömegeit. vukat a párt, a kormány, a helyi szervek intézkedé­sei mellett, felismerve ben­nük a dolgozók érdekeit. A párttagokkal szemben pe­dig alapvető követelmény, hogy harcosan védelmére keljenek a közös ügynek. Megfeledkezik kötelességé­ről az olyan párttag, aki utcán, villamoson, munka­helyen tétlenül, némán hallgatja a tudatosan vagy tudatlanul rosszhiszemű, zavarkeltő nézetek hangoz­tatását. A pártot, az esz­mét védelmezni, érte har­colni többféle módon le­het. Mindig a körülmények határozzák meg, hogy mi­kor, milyen formák között szükséges ezt tenni: pél­damutató munkával, meg­győző szóval, ha kell fegy­verrel stb. Egy dolog azon­ban minden időben nélkü­lözhetetlen : annak tudatos felismerése, hogy a harc — bár formái különböző­ek — soha nem szünetel. Kommunistának, az élcsa­pat tagjának lenni pedig mindenekelőtt azt jelenti, hogy vállaljuk ezt a har­cot. Rákos Imre Kiállítás es agarverseny Szeikszárdon, a négy du­nántúli megye — Bara­nya, Fejér, Somogy, Tol­na — augusztus 20-ig nyit­va tartó élelmiszergazdasá­gi és erdészeti seregszemlé­szakosztály közreműködé­sével lezajlott versenyen több alkalommal díjat nyert agarak vetélkedtek. Először mutatkozott be a kiállításon a képünkön lát­je alkalmából vasárnap or­szágos kutyakiállítást és agárversenyt rendeztek. Olyan ritka fajtákat mu­tattak be, mint a Basset hound, továbbá a jugo- szlávok Sarplaninac fajta kutyája, s a nálunk ke­véssé isrrlert ír terrier. A budapesti agártenyésztő ható szekszárdi skót ju­hászkutya. A szekszárdi élelmiszer­gazdasági kiálitásra és vá­sárra a MÁV 33 százalé­kos menetdijkedvezmé- nyével utazhattak az érdek­lődők. Foto: Gottwald, szöveg: Ballabás) A szociális összetétel politikai kérdés A párt vezető szerepének következetes érvényesítése megköveteli, hogy folya­matosan biztosítsuk és erő­sítsük élcsapatjellegét. Ez vonatkozik szociális össze­tételének javítására, elmé­leti, politikai és szervező munkájára egyaránt. És noha alapvetően pártunk­ban a fejlődés pozitív vo­násai a jellemzőek, helyen­ként egészségtelen tenden­ciák is fellelhetők. így pél­dául, ha a párt taglétszá­mának alakulását vizsgál­juk, az utóbbi években az új tagok felvételénél ked­vezőtlen jelenség az alkal­mazottak arányának túl­zott növekedése a munká­sokhoz viszonyítva. Ez pe­dig egyáltalán nem „sta­tisztikai”, hanem kifeje- jezetten politikai kérdés. A párt politikai tevé­kenységét nem mechaniku­san határozza meg tagjai­nak szociális összetétele, de el sem választható attól. A párt politikája a munkás- osztály politikája, az ő ér­dekeit fejezi ki mindenek­előtt, ezért elsősorban itt találhat megértésre, a leg­következetesebb képviselet­re és a legharcosabb vé­delemre minden torzítással szemben. A szocializmus­tól idegen eszmék és ma­gatartási formák a mun­kásosztály tagjainál talál­hatnak a leghatározottabb elutasításra. Tapasztalatból tudjuk, hogy általában a munkások fellépése a leg­határozottabb ott, ahol a régi, az elavult igyekszik teret nyerni, őket kötik a legkevésbé egzisztenciális és egyéb érdekek, ha az új, a haladó védelmében szót kell emelni. Ezért a felvételnél feltétlenül fi­gyelmet kell fordítani a helyes arányokra. Szüntelen megújulás A párt élcsapat jellegé­nek erősítése azonban nem­csak tagságának szociális összetételével kapcsolatos, hanem a párttagság neve­lése, példamutató magatar­tása szempontjából is fon­tos feladatokat jelent. Az MSZMP tömegpárt, amely­nek több mint 700 000 főt számláló tagsága van, ami az aktív kereső népesség­nek körülbelül 14 százalé­ka. A párttagok közel 60 százaléka 1957 után lépett be a pártba. Az újonnan felvett párttagok száma évente 40 000—50 000 fő kö­zött van. Ezek a számok egyrészt azt mutatják, hogy pártunk élő, eleven szervezet, amely összetételében is visszatük­rözi a .társadalom mozgá­sát, szüntelenül megújítja önmagát. Másrészt viszont azt is mutatják, hogy a pártra milyen hatalmas feladatok hárulnak a kom­munista nevelőmunkában. Hiszen ^ a kommunistává válás sem automatikusan, egyik napról a másikra megy végbe, hanem a po­litikai harc, a közösségért végzett állandó, rendszeres munka folyamatában, a marxista—leninista mű­veltség alapjainak elsajá­tításával valósul meg. Ebben a tekintetben is vannak tennivalók. Minde­nekelőtt gondoskodni kel­lene az alapszervezetekben arról, hogy több olyan pártmegbízatást adjanak, amely a párttagoktól hatá­rozottabb politikai kiállást igényel, a párt politikájá­nak és normáinak követ­kezetesebb védelmét, ma­gyarázatát, népszerűsítését követeli. Védelmezzük az eszmét Társadalmunk minden öntudatos állampolgárától elvárhatjuk ma már, hogy politikai szószólója jegyen a szocializmus ügyének, a párt és a kormányzat in­tézkedéseinek. S valójában egyre többen hallatják sza­Egy rendelet margójára Néhány szó a menürendszerről MÁSFÉL HŐN APJA, hogy életbe lépett a me­nürendszert szabályozó köz­ponti rendelet. A sajtóból, de a gyakorlati életből is bizonyára jól ismerteik azok az intézkedések, amelyek a melegkonyhás egységek­nél kétféle menü kiszolgá­lását írják elő. Alighogy megszületett a rendelkezés máris jó né­hány kérdés merült fel, amelyekre a jogszabály nem tartalmazott egyértel­mű választ. így például el­gondolkoztató volt: vajon a különleges rendeltetésű, vagy „tájjellegű” fogáso­kat kínáló éttermekben, vendéglőkben egyáltalán van-e létjogosultsága me­nü étlapon tartásának. Méginkább gondot okozott a rendelet az olyan, cse­kély lélekszámú községek melegkonyhás vendéglői­nek, amelyek ételforgalma eddig is igen szerény volt, s olykor csak egytál ételre korlátozódott. Különösen sok bosszúság forrása volt a mereven megszabott nyersanyagnor­ma, amelynek kalkulációja egyrészt tetemes munka- többletet okozott az egy­ségek vezetőinek, másrészt lehetetlen volt a csupán 1—2 filléres tűrési határ­hoz való igazodás. Súlyos­bította ezt az intézkedést, hogy az idényzöld ségek ára csaknem naponként válto­zó. A MINISZTÉRIUM ille­tékes osztálya, figyelembe véve az ország szinte min­den részéből áramló észre­vételeket, július 19-én ma­gyarázattal egészítette ki az alaprendeletet. Ez vég­érvényesen és közmegelé­gedésre helyesbítette az eddig félreérthető, vagy zavart okozó paragrafuso­kat. így kimondotta, hogy azok a vendéglátó üzletek, amelyek ételforgalmának 80 százaléka előfizetéses menükből ered, vagy szű­kített ételválasztékkal dol­goznak (például mirelit-, vagy grillételeket kínál­nak), illetve egy-egy nyers­anyagcsoportból készített, speciális ételeket értékesí­tenek (halak, vadételek, birka, tej, stb.) — nem kö­telesek menüt étlapon tar­tani. Ami a menük iránt' igényt illeti, szolgáljunk megyénkből néhány szem­léltető példával. Kiskunfél­egyházán a II. osztályú Kiskunság Étteremben 5— 8 adag menü fogy el dél­ben. A menürendszer első hónapjában összesen 1—2 (!) esti menüt szolgáltak fel mindössze. A III. osz­tályú Petőfi vendéglőben napjában 5—6 déli, a két­féle esti menüből pedig egy hónap alatt 2—3 adag kelt el. AZ EMLÍTETT jelensé­gek esetében számos té­nyező játszik közre. Az utóbbi vendéglő készétel­választékának például több mint a kétharmad része 10 forintnál olcsóbb fogáso­kat tartalmaz. Egyelőre, az év nyári szakában, az esti menü kiszolgáltatásá­nak az időpontja is túl ko­rai ... Némely üzlet vá­lasztéka annyira bő, s az ár annyira jutányos, hogy a vendég a menü értékéért akár frissen sültet is vá­laszthat. A módosított rendelet egyik legfontosabb intézke­dése az, amely a nyers­anyagnorma értékénél — az eddigi plusz-mínusz 1— 2 fillérrel szemben — 50 fillér tűrési határt enge­délyez. így mindjárt biz­tonságosabban, reálisab­ban és jóval gyorsabban lehet kalkulálni. A Bács-Kiskun megyei Vendéglátó Vállalat egyéb­ként — az új magyarázat­ra támaszkodva — augusz­tus 1-i hatállyal utasítást adott ki. Eszerint nem kö­teles menüt szolgáltatni Kecskeméten az aluljáró­nál levő halászcsárda, a kiskunfélegyházi halász­csárda, a tőserdei Liget­csárda, a kalocsai Sport­vendéglő. Ezek némelyiké­nél a konyhai kapacitás, illetve a közegészségügyi előírások nem teszik lehe­tővé az ételválaszték bőví­tését. Hasonlóképp mente­sített Kecskeméten az al­földi ételspecialitásokat nyújtó Kisbugaci csárda. Az UTASÍTÁS különbö­ző változatajánlatokkal is a vendéglátók segítségére siet. Míg a nagyobb üzle­tekben javasolja a kétféle menü differenciálását, a kisebb egységekben jónak tartja a két menünél az azonos levest, illetve har­madik fogást, csupán a fő­étel legyen más. Este aján­latos ugyan a délitől elté­rő menüt kínálni, ez azon­ban csupán lehetőség. Sokan sérelmezték, hogy a szövetkezeti éttermek többsége elzárkózik a me­nü étlapra tűzésétől. En­nek, ha nem is mentsége, de ésszerű és méltányolha­tó magyarázata egyrészt, hogy zömmel speciális egy­ségeknek minősülnek, hi­szen jórészt belsőséget, bir­kaételeket, stb. kínálnak. Másrészt bőséges választék mellett valamennyi étel­ből, kívánságra zóna-ada­got is felszolgálnak. SZÖGEZZÜK LE vége­zetül, hogy a most szélié­ben alkalmazásra kerülő menürendszert feltétlenül örömmel üdvözölhetjük. Más lapra tartozik, hogy a fogyasztót egyszersmind hezzá kell szoktatni, hogy éljen is a lehetőségekkel, a jutányosabb kínálat elő­nyeivel. Nem utolsó sor­ban, leleménnyel, ötletesen kell összeállítani az étel­változatokat. Mindenesetre bízunk abban, hogy a kez­deti nehézségek leküdése után egyre kevésbé „csi­korog majd a gépezet”, s mind bővebb és ízletesebb választék mellett vonzó árak szolgálják majd a jö­vőben a vendég megelége­désé^ J. T. levelek Szerkesztőségi postánk meglehetősen gazdag há­nyadát teszik ki az ol­vasóktól érkező, különbö­ző tartalmú levelek. Meg kell állapítanunk, hogy ezeknek a 99 százaléka panaszos jellegű. A mun­kahelyi légkör bírálatá­tól a hivatal packázásain át a lakásgondokig és a családi problémákig hihe­tetlen bőségben ölelnek jel témákat, olykor pe­dig egy-egy cikkünkhöz kapcsolódnak, bírálva vagy elismerve. De hát panasziroda a szerkesztőség? — kérdez­hetné valaki. — Hiszen ott vannak a jogi szer­vek, a vállalatok, üze­mek felettes hatóságai. Miért nem azokhoz for dúlnak jogorvoslatért a sértettek? Magam is meg­fogalmaztam már ehhez hasonló kérdéseket, de aztán gyorsan félre is tettem őket. A panaszok­kal, reklamációkkal, ja­vaslatokkal foglalkozó ro­vatunk munkatársától ugyanis megtudtam, hogy az olvasók soraikkal csak­nem mindig akkor kere­sik fel a lapot, amikor már szinte minden fóru­mot eredménytelenül megjártak, türelmük vég­ső határán vannak, s úgy látják: csakis a „nagyhal tatomként” emlegetett saj­tó, rádió, vagy televízió tudja számukra az igaz­ságot kiharcolni. Mondjuk meg mindjárt: jól esik ez a vélemény, még akkor is, ha nem mindenkor helytálló. Jól esik, mert a határtalan bizalom, az írott szó mun­kásaiba vetett hit jele. S ez nem kis mértékben meg is sokszorozza erőn­ket a hétköznapok oly­kor jelentéktelennek tű­nő — mégis, fegyverszü­net nélküli — kis csatái­ban. S végül hadd szóljak a ritka, de nekünk épp oly sokat jelentő egy szá­zalékról is. Azokról, akik nem sérelmeiket hánytor- gatják fel, nem sürget­nek, kérnek, hanem elis­merő, dicsérő szavakat ejtenek, az emberek jó­ságába vetett meggyőző­désük bizonyítékait tár­ják elénk, vagy pedig egyszerűen csak annyit kívánnak elmondani, hogy elégedettek valakinek a munkájával, lelkiismere­tes, becsületes tevékeny­ségével. Mint Fehér Józsi bácsi is, aki a közelmúltban Kecskemétről, a Sallai ut­cából keresett fel sorai­val. Jóérzése, megelége­dettsége késztette őt, hogy az orvosokról írjon, akik ,,odaadással és meg­becsüléssel kezelik bete­geiket”. Névszennt is em­lítést tesz kezelőorvosá­ról, aki levélírónk rosz- szulléte alkalmával nem­csak nyomban a beteg­hez sietett, hanem még másnap is — minden kü­lön hívás nélkül — meg­látogatta őt. Csupán ennyi, amiről a 81 éves Fehér József hírt ad. Meleg szívből fa­kadó, meghatódottan írt levelét épp olyan szere­tettel fogadtuk, mint azo­kat, amelyek utánjárást, törődést, kilincselést, te­lefonálgatást igényelnek. S a jövőben is várjuk az olvasók, a dolgozó embe­rek bizalomból fakxidő megnyilvánulásait, rtigy- ayék el, az újságíró mun­kája szegényebb lenne ezek nélkül. " - J. T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents