Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-11 / 188. szám

#. oMa! 1978. augusztus 11, péttieK 1 Honfitársi aggodalmak HOL. VAGYUNK már attól, hogy iz­gatottan lessük: vajon mit szólnak hozr- zá? Illetőleg hozzánk. Mármint a haza- látogatók, vagyis azok a magyarok, aki­ket kezdetben disszidensnek neveztünk, s csak később lettek belőlük honfitársak. S igaz ugyan, hogy ők vétettek kisebb- nagyobb mértékben ellenünk, tehát csak megbocsátás után nyertek bebocsátást, dehát azért mégis tartottunk tőlük. Az igaz persze, hogy ők is tőlünk. Hazajöt­tek, ki előbb, ki később, mert az embe­rek nem egyforma bátrak. S nagyon örültünk, amikor azt mondták; nem is hitték, hogy ilyen bátran lehet jönni. S aztán bátran mondták a magukét. Hogy ez nincs nálunk, meg az nincs nálunk. Meg ha nekik itt kellene élni, akkor nem tudnának élni. Mert .igaz ugyan, hogy odakint dolgozni kell, de érdemes is. Van hűtőszekrény, televízió, mosógép, meg autó is, bár csak részletre. És panaszkodtak is persze. Arra, hogy milyen nehéz parkolóhelyet találni oda­kint a kocsijuknak. Nálunk simán talál­tak, odaálltak az autóval, ahová akar­tak. S oda is mentek. Megdicsértek ben­nünket érte. S megígérték, hogy majd a használt kocsit el fogják küldeni. El is küldték. Támadt is kalamajka az autó­szervizekben, meg a bíróságokon. A sok száz fajta „leprát” rendkívül nehéz volt kipofozni, az ajándék azonban mégsem volt annyira ajándék, hogy ne lett volna sok esetben forintkiajánlás mögötte. S AZTÁN ÚJRA jöttek ugyanazok, sőt mások is. Barátságosan megveregették a vállunkat, megdicsérték a Nagykörút vi­lágítását, s magyarázták, hogy Floridá­ban mennyivel több szálloda van, mint a Balatonon. Ekkor már kaptunk szem­rehányásokat is a nem kielégítő munka­tempó miatt, néha kemény bírálatot, mert a megvásárolt holmikat az üzlet­ben nem csomagolták be. Hoztak aján­dékba sok mindent, például olyan cso­dálatos műanyag mosogatórongyot, amit ha reggel benedvesítünk, estig nedves marad. Orkánkabátot is hoztak, de azért már pénzt kértek. S mi megvásároltunk mindent, amit hajlandók voltak eladni. Közben politikai vitákba is kevered­tünk: szerintük nem magyar a magyar, ha nincs halászat és vadászat Később aztán jett nálunk halászat és vadászat is, s a hazalátogatók egyre kevesebbet kezdtek politizálni. Mert rájöttek, hiába dicsérték nekünk új hazájukat, mi egy­re inkább elégedettek lehettünk a mi országunkkal. Ez is épült, az is épült, egyre több lett a szálloda, a hazalátoga­tók megszállhattak volna már ott, de szívesebben vették, ha valamelyik rokon hívta meg őket — a lakásába. A költ­ségek miatt. S kezdték magyarázni, hogy a munka odakint is munka, a pénz oda­kint is pénz. Nem költi az ember feles­legesen, ha nem muszáj. Mert igaz ugyan, hogy jól megy nekik, de azért egyikük sem Rockefeller. S MOST, akik jönnek, ismét aggódnak.. Már nem hoznak magukkal az égvilá­gon semmit, nincs sem golyóstoll, sem nyloning a csomagokban, s különben is, a podgyászt nem érdemes messziről ci­pelni ... Egyébként pedig már nem azt magyarázzák, hogy hogyan van náluk, hanem őszintén érdeklődnek, hogy mi­ként van nálunk. Igaz, nem tökéletesen értenek mindent, dehát ezt nem is lehet zokon venni tőlük. Mert tegyük a ke­zünket a szívünkre: sokszor mi sem ért­jük tökéletesen. S csak legyintenek, ami­kor az áremelkedésekre panaszkodunk. Amerika, ott van csak infláció — ma­gyarázzák, s traktálnak bennünket a Nyugat-Németországban folyton emel­kedő húsárakkal. S Franciaország, mond­ják, ott milyen nehéz lakáshoz jutni. Sokszor már szinte sajnáljuk őket, s már-már arra gondolunk, hogy majd küldünk nekik csomagokat. S most már ott tartunk, hogy a haza- látogatóknak új problémájuk támadt. Hogy miből van nálunk annyi kocsi, annyi új lakás, annyi nyaraió, miként lehet ilyen árubőség, és így tovább. Ag­gódnak értünk, hogy tovább nyújtózko­dunk, mint a takarónk ér. S kezdik ma­gyarázni, hogy talán szerényebben kel­lene élnünk. S kérik, magyarázzuk meg nekik, mit hogyan csinálunk. MAGYARÁZAT HELYETT, inkább megnyugtatjuk őket. Bízzák csak ránk, mi hogyan van Magyarországon. Eddig is ránk volt bízva, majd ezután is igyek­szünk. Ne aggódjanak, ha jövőre, vagy két év múlva újra visszajönnek, majd ismét láthatják, hogy minden rendben lesz. Egy ilyen kis ország, mint a miénk, nem engedheti meg magának, hogy ne dolgozzon nyugodtan. P. I. A vendégváró Kalocsa Beszélgetés a városi tanács elnökével A Duna közelében fekvő alföldi várost sokan csak így emlegetik: a paprika és a népművészet hazája. E találó és tömör „fémjel­zést” hazánkban, de hatá­rainkon túl is jól ismerik. Számos országban tap­soltak már a kalocsai fel­nőtt és gyermek táncegyüt­tesnek, s csodálták a Ka­locsáról érkezett ügyes ke­zű pingálóasszonyok művé­szetét. Az is köztudott, hogy a környéken termelt és a városban feldolgozott pirospaprika és a legkere­settebb ételízesítők egyike. A felsorolás korántsem tel­jes, de így is következtet­ni lehet, az egyre erőtel­jesebben fejlődő város sa­játos helyzetére, kedvező adottságaira. A cél: megmutatni a várost A lakosság és a vezetők most azon fáradoznak, hogy a lassan fejlődő ide­genforgalmat szervezetteb­bé tegyék. Hol tartanak az előkészületekben, milyen tervek alapján szeretnék megvalósítani célkitűzései­ket? Ezekről kértünk tájé­koztatást Geri István elv­társtól, a városi tanács el­nökétől. — Sürgető feladatunk, hogy a város idegenforgal­mát új alapokra helyez­zük. íme elképzeléseink: szeretnénk elérni, hogy a jövőben egyre többen jöj­jenek Kalocsára, s itt a helyszínen, természetes környezetben tekintsék meg népművészeti és egyéb kul­turális értékeinket. Vagyis, meg akarjuk szüntetni a jelenleg gyakorlat egyol­dalúságát. Hogy mire gon­dolok? Arra, hogy a gya­kori külföldi vendégszerep­lések, kiállítások mellett többet kell törődnünk a hazai, és ezen belül váro­sunkban jelentkező igé­nyek kielégítésével. Persze anyagi meggondolások is szerepet játszanak. A város kasszája nem elegendő, a joggal híres együtteseink külföldi útjainak fedezésé­re. — Számítunk rá, hogy az idegenforgalom fellendülé­sével, még jobban tudjuk ösztönözni a népművésze­tet, a város gazdag törté­nelmi hagyományainak ápolását. De az idegenfor­galom nyilván kedvezően befolyásolja majd a város fejlesztésének más terüle­teit is — tájékoztatott Ge­ri elvtárs. Gazdag kulturális program — Milyen programmal várják a városba látogató vendégeket? — Végleges program még nincs, így inkább a lehető­ségeket ismertetem. Kalo­csán láthatók az Alföld legszebb barokk épületei. Ez önmagában is látvá­Minőségrontás — árdrágítás A gazdasági reformot megelőző években gyakran találkoztunk burkolt ár­drágítással. Egyes vállala­tok, miután termékeik árát a merev hatósági előírások miatt még indokolt eset­ben sem emelhették, bur­kolt módszereket alkalmaz­tak. Így például rontották a minőséget, mellőztek egyes technológiai műve­leteket, elspórolták a szük­séges anyagok egy részét, vagy silányabbakkal pó­tolták azokat, csökkentet­ték, vagy beszüntették az alacsony jövedelmezőségű cikkek gyártását stb. Mi­után a vállalatok nagyobb önállóságot kaptak termé­keik, szolgáltatásaik árai­nak alakításában, megin­dult egy ezzel ellentétes fo­lyamat. Igen sokan persze csak az átlagos évi 1,5—2 százalékos fogyasztói ár­színvonal-emelkedést vették észre és nagyították fel. Ez vitathatatlanul többletki­adást okozott a lakosság­nak. Ám a minőség javu­lása az élettartam növeke­dése, a választék bővülése, amely megtakarítást ered­ményezett, többnyire rejtve maradt. Sok termék gyártásánál — hosszú évek után elő­ször — növelték a koráb­ban elspórolt munkaidő- és anyagráfordításokat. S így szinte jelentéktelen többlet- költségekkel a társadalmi hatékonyság nagyarányú javulását érték el. Más esetben a verseny — pél­dául a szintetikus mosó­szerek fejlesztésében és gyártásában — sorozatos árcsökkentéssel párosuló minőségjavulást, választék- bővülést eredményezett. Vagy az olcsó és jó minő­ségű táskarádiók tömeges importja jelentősen vissza­szorította a korszerűtlen és drága hazai gyártást. A szükségletek magasszintű kielégítésére irányuló erő­feszítéseket nem lehet elég­gé értékeink Régi módszer, új hibák A legutóbbi időben azon­ban mintha bizonyos fokú megtorpanás mutatkozna a fogyasztóknak kedvező fo­lyamatban. Sőt helyenként ismét minőségrontást ta­pasztalhatunk. Miután a párt és a kormány határo­zottan fellépett az indoko­latlan áremelések ellen, egyes vállalatok megpró­bálják a régi módszerrel növelni nyereségüket. Né­hány cipő-, illetve ruha­gyárban példul vissza kel­lett állítani az exportáruk központi minőségi ellenőr­zését és átvételét, mert olyan nagy mértékben nö­vekedett a reklamációk száma. Egyes termékeknél ugyancsak gyarapodtak a hazai fogyasztói pana­szok is. Eléggé el nem ítélhetjük azt a kisstílű munka-, vagy anyagtakarékosságot, amely rontja a minőséget, vagy akár csak veszélyezteti a termék tartósságát. Nagy­fokú pazarlás ez — filléres előnyökért. Gyakorta nem is a tudatos haszonszerzés, hanem a figyelmetlen, ha­nyag munka, a technológiai fegyelem lazasága a rossz minőség forrása. Vagyis a portékából valójában sem­mi sem hiányzik, csak pél­dául a ragasztó anyagot használták fel az előírtnál alacsonyabb hőfokon, s ezért válik le a cipő tal­pa idő előtt. A fogyasztó számára ez is egyértelmű árdrágítás, mivel egy he­lyett esetleg két pár teljes árú, de fél élettartamú ci­pőt kénytelen vásárolni. Olcsó, jó, de nincs Előfordul, hogy a vevő va. lóban kiváló minőségű árut kapott Változatlan áron, mégis többletkiadásba ver­te magát, mert nem tudta megvásárolni a számára egyébként teljesen megfe­lelő olcsóbb terméket. S hiába határozták meg az úgynevezett olcsó cikkek körét s szorgalmazzák azok termelését és forgal­mazását, igen gyakran nem kaphatók. Az olcsó hazai cikk helyett kénytelen a vevő drágább importárut vásárolni, az egyszerű ha­gyományos portéka helyett pedig a divatosabbat, per­sze magasabb áron. Mindez azért kívánkozik ide, mert mögötte a vállalatok káros nyereségnövelő törekvéseit fedezhetjük fel. Mivel az olcsó cikkek árát nem emelhetik, ezért másként agyusztált és természetesen magasabb nyereséghányadú termékkel bővítik az áru- választékot. Egyetlen vállalatnak sem lehetnek annyira súlyos anyagi gondjai, hogy azo­kat ne oldhatná meg az ol­csó cikkeket leginkább fo­gyasztó, alacsony jövedel­mű rétegek érdekeinek sé­relme nélkül. Ezúttal az üzlet- és szociálpolitika, valamint a fogyasztói ér­dekvédelem közt nincs és nem lehet ellentét. Becsületes árpolitikát A fogyasztói érdekek egyébként igen összetettek, sok oldalról megközelíthe­tők. A stabil, vagy csökke­nő árszínvonal, a javuló minőség, az egyre bővülő áruválaszték — esetenként egymásnak is ellentmondó igények. A minőség javí­tása, az élettartam, a hasz­nálhatóság növelése például többletkiadásokat okozhat, amit a fogyasztónak csak­nem minden esetben meg kell térítenie. Máskor vi­szont, ha az anyagok (im- portanyogok) beszerzési ára.' növekszik, tisztességesebb a belőle készített termék árá. nak emelése, mint esetleg a minőség rontása valami­lyen olcsó, de a minőséget erősen lerontó anyag „be- újításával”. A kisebb több­letkiadás nyílt vállalásával ugyanis megelőzhetjük a gyártás során a majdani nagyobb kárt és bosszúsá­got. Arról nem is szólva, hogy az áremelést tükrözi majd az árstatisztika, s így annak negatív hatása jö­vedelempolitikai intézkedé­sekkel ellensúlyozható. K. J. J nyosság. A városnézés főbb állomásai ezek lesznek: érseki kastély, népművé­szeti ház, múzeum, a por­celánfestő üzem és a pap­rikafeldolgozó. — A nagyobb csoportok kívánságára, hetenként egyszer a népiegyüttes tag­jai bemutatják a Kalocsai lakodalmas című táncjáté­kot. A műsor, a közeli Negyvenszálláson kezdődik — leánykéréssel, és a vi­dám lakodalmi hangulat az Iszkra Tsz-ben éri el tető­pontját. A vízi kirándulá­sokat kedvelőkre is gon­doltunk. Nemrég vásárol­tunk egy 70 személyes kis­hajót, rövidebb időtartamú kirándulások lebonyolításá­ra. Ezenkívül a vendégek ellátogathatnak majd a Szelidi-tóhoz, vagy a ha­jósi pincékhez is. — A másfél éven belül elkészülő új művelődési központban népművészeti kiállítás lesz. Ugyanott, pi­henő, öltözködő lehetősé­get biztosítunk a városba érkező turistáknak. — Mit láthatnak az iro­dalom és a képzőművészet iránt érdeklődők? — Már említettem az ér­seki kastélyt. Termeiben számos festmény, XV. szá­zadi fametszetek láthatók. Könyvtára is Európa szer­te ismert. A százezer kötet között szép számmal akad­nak igazi ritkaságok, mint például a pálmalevélre írt indonéz biblia is. A hely­beli^ és a megyében élő festők, szobrászok munkái mellett szeretnénk a mű­velődési központban állan­dó otthont adni a jelenleg Budapesten — szűkösen el­helyezett — naív festők gyűjteményének. Még nincs döntés az ügyben, de re­méljük, hogy sikerül. A vendégfogadás feltételei — Kérjük, foglalja össze a szállodai elhelyezéssel és az étkeztetéssel kapcsola­tos lehetőségeket, uondol- nak-e fejlesztésre? — A város egyetlen szál­lodájában mindössze het­ven hely van. Uj szálloda építésére jó ideig nem gon­dolhatunk. Ezért határoz­tuk el a Szelidi-tónál le­vő Kastély Szálló hasz­nálatba vételét, melynek földszinti helyiségeiben tu­rista részleget alakítunk ki. így mintegy 120 vendéget tudunk elhelyezni. — A meglevő éttermek kicsik, külön terem csak egyikben van. Nemsokára azonban megkezdődik a Piros Arany és a Kalocsai Csárda korszerűsítése. Ez nagyot lendít rrtajd a ven­déglátás színvonalán'. Ked­vező tárgyalások folynak a Borforgalmi Vállalattal egy műemléki környezetbe il­leszkedő első osztályú me­legkonyhás borozó létesí­téséről. — Az idegenforgalom fontos feltétele: a tiszta vá­ros. Mit tesznek ennek ér­dekében? — A városi tanács ez év május 4-i ülése jóváhagyta a köztisztasági rendeletet. Ennek megfelelően egyhe­tes akciót szervezünk a ta­nács valamennyi tagjának közreműködésével. Az ered­mény nagyon biztató. Szeretnénk, ha ezt a né­hány napos megmozdulást, évekig tartó tisztasági mozgalom követné. A vá­ros üzemei, intézményei sokat segítenek, például ennek jegyében kerülhet sor a főutca jó néhány középületének tatarozásá­ra is — fejezte be Geri István, a Kalocsai Városi Tanács elnöke. Szabó Attila MÉM közlemény a vadászati idényről A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium közzétette az 1972/73. évi vadászati idényről szóló naptárát. Eszerint szeptem­ber 1-től bővül a va­dászható vadfajok köre a selejt- és golyóérett szarvasbikával, az őzsutá­val és gidával, valamint a fogollyal. Fácánkakas szeptember 15. és február 28. között lőhető. Október elsején indul a dámbika, a dámtehén, az ünő és a borjú, valamint a muflon­kos, a vetési lúd és lilik vadászati idénye. Novem­ber elsejétől mehetnek a vadászok mezei nyálra, de­cember 1-től pedig nyestre és nyusztra Az új vadászati idényben néhány új rendelkezés is életbe lép. Így például az állomány minőségjavítását szolgálja, hogy az őzbak- vadászat idejét kettévá­lasztották, selejtbakot má­jus 1. október 15. között, golyóérett bakot viszont csak augusztus 15. és ok­tóber 15. között lehet lőni. Mgzei nyúlra a kéthóna­pos idény alatt csak öt alkalommal szabad vadász­ni. Mezei nyúl nővén > er 1. és január 31-e között fogható be élve. Erdei sza­lonkára csak húzáson sA- bad vadászni, egy személy legfeljebb csak két szalon­kát lőhet. (MTI}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents