Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-11 / 188. szám

1972. augusztus 11, péntek S. oldal Írják meg előre... Bevallom: kellemes csa­lódást okozott szerdán es­te az „Önök kérték” című műsor. Ugyanis az első szám után, amikor Zalat- nai vadnyugati öltözékben a még vadnyugatibb háttér előtt elénekelte a nekem cseppet sem tetsző kiabá- lós mű-vadnyugati dalát, le akartam zárni a készü­léket: inkább folytatom a megkezdett könyv olvasá sát: tovább ismerkedem Finnország történetével Dolmányos István most megjelent kitűnő művéből. Ám — bevallom — kár lett volna elzárni a tévét. Hiszen Gőzön Gyula bácsi közvetlen bűbája, Móricz Pillangójának gyönyörű jelenete, Kis Manyi em­beri melegsége — közvet­lensége — derűje, Verdi muzsikája, Hofi Géza köny- nyet fakasztó, ellenálhatat- lan — és utánozhatatlan — humora mind, mind jó volt ahhoz, hogy az igé­nyesebb nézőnek is kelle­mes perceket szerezzenek a szereplők, akik a közön­ség kívánságára léptek elénk ismét, — hála Bú- záné Fábri Éva szerkesztő­nek és Deák István rende­zőnek. De, hogy kifogást is ke­ressünk, álljon itt egy sze­rény javaslat: a televízió­újságban közölni kellene minden ilyen esetben a műsort. Mert nem szeret az ember „zsákbamacs­kát” venni, — vagyis: akarja tudni előre, mi az, ami miatt elszalaszt egy mozielőadást, hangversenyt vagy akár egy nyugalmas esti sétát, olvasást, bár­mit. Hiszen a tévé mellett száz más hasznos elfog­laltság is van — kell, hogy legyen! —, s nem akar az ember hiába várni az őt érdeklő műsorokra, szá­mokra — s nem akar le­maradni sem ezekről. (Hogy példát is mondjak, ma­gamról: Kis Manyit és Hofi Gézát feltétlenül megnézem mindig, ha tu­dom, hogy szerepelnek. Most nem tudtam, csupán szerencsém volt, mert nem ijesztett el Zalatnai a kia­bálásával. De, hátha má­sokat igen?) Persze, ez apróság, a fő, hogy jó volt a műsor; s az külön. is örömet szer­zett, hogy ilyen sokan kér­nek színvonalas műsor­számot nálunk, Magyaror­szágon. Varga Mihály Ssellemi vetélkedő Kecskeméten Nagy érdeklődést váltott ki a Szaszervezetek Megyei Tanácsának az a kezdemé­nyezése, hogy 12 ipari üzemnél rendezzék meg a szocialista brigádok szelle­mi vetélkedőiét. Augusztus 9-én, délután a Lampart Zománcipari Művek kecskeméti gyárá­ban tartották a vetélkedőt. A szocialista, illetve e cí­mért versenyző 38 brigád­ból 6 brigád 24 tagja in­dult a versenyen, melyen politikai, szakmai, szak- szervezeti. biztonságtechni­kai, irodalmi, közlekedés- rendészeti és egy sor „mel­lék” kérdés szerepelt. A mintegy 150 feladatból egy-egy csapatnak 73 kér­désre kellett választ adni, s ennek alapján a maxi­málisan elérhető pontszám 93 volt. A két és fél óráig tartó, izgalmakban bővelkedő szellemi vetélkedő végül is a gépöntödei Táncsics szo­cialista brigád javára dőlt el az irodalmi kérdéseknél. Így első a Táncsics brigád 85 ponttal, második az Újító brigád 71 és fél, har­madik a Petőfi zománcozó szocialista brigád 68 pont­tal. A szocialista brigádok szellemi vetélkedője — mely igen változatos, szé­les körű tájékozottságot követelt — egyben fokmé­rője is volt annak, hogy milyen ma egy ipari üzem­ben dolgozó munkáskollek­tíva szellemi igénye, kultu­rális ismeretköre. Sok eset­ben hallhattunk szakmai, vagy politikai kérdésekre olyan tökéletes választ, melyre a zsűri a maximá­lis pontszámot adta. Mind a rendezés, mind a szocialista brigádok felké­szülése a legnagyobb elis­merést érdemli. Mindemel­lett a szellemi vetélkedő értékét egyáltalán nem csökkenteni szándékozó megjegyzésünk a követke­ző: mivel a Lampartban ez volt az első ilyen jól sike­rült próbálkozás, szerin­tünk kevesebb kérdésből kellett volna eldönteni az első és a többi helyezése­két. Munkából kijövet két és fél órás szellemi ver­sengés meglehetősen elfá- rasztotta mind a verseny­zőket, mind a vetélkedő vezetőjét. A közeljövőben megrendezésre kerülő szel­lemi vetélkedőknél érde­mes lenne ezeket figyelem­be venni. Szabó Ferenc A fiatalok Tállal jak Tegnapi lapunkban kö­zöltük a KISZ Központi Bizottságának felhívását, amely arra szólítja fel a magyar fiatalokat, hogy az indokínai háború foko­zódása ellen rendezzenek röpgyűléseket, a Vietnam­ban felépülő ezerfős szak­munkásképző intézet költ­ségeinek fedezésére ren- dezenek vietnami műsza­kokat. A Kalocsai Fórum Ifjúsági Klub tegnap a szelidi-tavi találkozón áru­sított jelvények árát — 6 ezer forintot — befizette a szolidaritási számlára. A Kecskeméti Parkettagyár Szalvai Mihály KlSZ-szer- vezete táviratban kö»zölte, hogy vietnami műszakot szervez, s annak értékét befizeti a szolidaritási számlára. A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat fiataljai röpgyűlésen vi­tatták meg a felhívást. Kisgépbemutató A kiskőrösi körzetben, amely a szakszövetkezetek területi szövetségéhez tar­tozik még mintegy 20 ezer hold hagyományos telepí­tésű szőlőt művelnek. Bár a régi ültetvények egy ré­sze pusztulóban van, még mintegy 10—12 ezer hold termőképessége olyan, hogy hosszabb ideig érdemes művelni. Ezek a szőlők je­lenleg is nagyrészt a szak­szövetkezeti tagok kezelé­sében vannak. Művelésük gépesítése még nem meg­oldott. Ezért a területi szö­vetség azon munkálkodik, hogy a gyártó- és a for­galmazó vállalatokkal együttműködve segítse a szőlőművelő kisgépek el­terjesztését. Ez a célja a szombat-vasárnapra terve­zett bemutatónak is. Ezen a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár, valamint az AG- 1 ROKER Vállalat vonultat­ja fel azokat a szőlőmű­velő kisgépeket, amelyek sok segítséget nyújthatnak a termelőknek. A gépesí­tési tapasztalatcserét a kis­kőrösi Toldi Szakszövetke­zetben tartják. Magyar hét az olimpia idején Az NSZK fogyasztási szövetkezeti szövetsége — az 1970-ben rendezett hamburgi magyar hét si­kerére alapozva — a SZÖ- VOSZ-szal karöltve az idén augusztus 30 — szeptem­ber 6. között Münchenben rendez magyar hetet. Az eseményen több magyar külkereskedelmi vállalat is részt vesz. A müncheni fogyasztási szövetkezet négy nagy áruházában szervezik meg az információs szolgálatot, amellyel a magyar idegen- forgalmi nevezetességekre, kulturális eseményekre hívják fel a látogatók fi­gyelmét. E négy nagy központon kívül további 156 coop-áruház egységes dekorációval népszerűsíti a müncheni magyar hetet­Nem hiányzik a prog­ramból a magyar népmű­vészet termékeinek bemu­tatása sem; népi hímzé­sek, fazekas munkák, ke­rámia tárgyak képviselik a hazai folklórt, s ezekből vásárolhatnak is az érdek­lődők. Hímző-, pingáló asz- szonyok, fazekasmesterek ja Helyszínen adnak ízelítőt művészetükből« Az augusztus 30-i nyi­tás előtt sajtófogadást is tartanak a Coop Süd — Bayern új székházában, ahol magas szintű magyar szövetkezeti delegáció ad tájékoztatást a hét ese­ménysorozatáról, számol be a hazai szövetkezeti moz­galomról. Lengyel pedagógusok a Petőfi-tónál Régi barátság, új kapcsolatok Lengyelország legnagyobb vajdaságának Katowice a központja. Ezen a terüle­ten — melyhez jó néhány nagyobb város tartozik — ötvenhétezer pedagógus gyakorolja hivatását. Tavaly, az év elején tá­madt a katowicei vajdaság pedagógus szakszervezeté­nek az az ötlete, hogy kapcsolatba lépjen vala­melyik magyar város pe­dagógus syakszervezetével- Az ötletből indítvány szü­letett, mely Kecskemétre jutott el. Az idén másodízben valósították meg a lengyel és magyar pedagógusok kölcsönös üdültetését. A Sziléziában járt magyarok éppen a napokban érkez­tek haza, telve élmények­kel és órák hosszáig tartó mondanivalóval, mely fő­n’ képpen a lengyelek ven­dégszeretetéről szólott. Szombaton a soltvad- kerti Petőfi-tónál látogat­tuk meg a lengyel társa­ságot. Az egyre szépülő környezetben, kertes házak, nyaralók között áll a kecs­keméti pedagógusok szak- szervezetének üdülője, mely húsz lengyel vendéget fo­gadott két hétre. Czeslawa Przybylával, a katowicei vajdaság peda­gógus szakszervezetének titkárával ültünk le be­szélgetni az üdülő társal­gójában. — A kölcsönös csere előtt — mondta Przybyla — de­legációnk ellátogatott Kecs­kemétre, megnéztük a Pe- tőfi-tó környékét, az üdü­lőt, és kiválónak találtuk. Igazán alkalmas a kéthe­ti pihenésre, kikapcsoló­Fakitermelés a Börzsönyben iídvöz'et a véradóknak A véradók születés- napi üdvözlő lapja 300 ezer példányban készült el a Magyar Vöröskereszt egészségnevelési osztályá­nak megbízásából. Augusz­tusban kikerül a nyomdá­ból (12 ezer összpéldány- számban) az öregek gon­dozása című propaganda kiadvány is. Ülést tartott a Bajai Városi Tanács V. B. A Bajai Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának csütörtöki ülésén számos napirendi pont került meg­vitatásra. Értékelték egyebek közt a településfejlesztési ver­seny eredményeit. Megál­lapították, hogy a tanács­tagi körzetekben elvégzett társadalmi munkák összes értéke mintegy háromne­gyed millió forint. A vál­lalatok és ipari szövetke­zetek 402 ezer. a mezőgaz­dasági nagyüzemek 277 ezer, az egyéb, nem gaz­dálkodó szervek, intézmé­nyek, testületek pedig két és fél millió forint értékű munkával járultak hozzá a város fejlesztéséhez. Meghallgatták és jóvá­hagyták a végrehajtó bi­zottság tagjai a DÁV ve­zetőségének tájékoztatóját Baja elektromos ellátásá­ról és fejlesztési céljaikról, továbbá a Fémipari és Szolgáltató Vállalat, vala­mint a Városgazdálkodási Vállalat első félévi gazdál­kodását ismertető beszá­molókat. Végezetül a Baja és Zombor testvérvárosi szer­ződésével kapcsolatos mun­kaprogramot; értékelték. mr* Az Ipoly-vidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ke­mencéi erdészetéhez tízezer hektár terület tartozik. Itt évente mintegy 33 ezer köbméter bükköt, tölgyet, csert és fenyőfát termelnek ki, melynek 50 százalékát az ipar használja fel. A Drégelypalánkon és Nagy­orosziban működő fűrészüzemükben a fát parkett- fríznek, bútorlécnek dolgozzák fel. Házgyári szálloda A lakások sorozatgyár­tására tervezett szegedi új házgyár teljesítő képessé­gének maximális kihasz­nálására szegedi tervező mérnökök elkészítették az első házgyári szálloda ter­vét, amelynek alapján a Hungária vállalat kíván majd új szállót építeni a lebontásra ítélt szegedi „Hungária” helyett. A ház­gyári elemek felhasználá­sával, variálásával célsze­rű és esztétikus szálloda készül. A hatemeletes szálloda minden szobájához fürdő­szobát is terveztek. Az épületet folyosó köti össze a szomszédos, emeletes ét­termi résszel, ahol drink bár, és társalgó kap he­lyet. Ebben az épületrész­ben helyezik majd el a vállalat 3 ezer adagos konyháját és cukrászüze­mét is* dásra. A tó vize pedig na­gyon kellemes hőmérsék­letű. A nálunk járt magyar delegációnak is hasonló volt a véleménye a kato­wicei üdülőről — folytat­ta Przybyla —, így aztán kölcsönös szerződést kö­töttünk- Ezerhatszáz fo­rintba kerül a kétheti üdülés, a közeli kirándu­lásokat is beleértve. Azért tudunk ilyen kevésből gaz­dálkodni, mert a pénz tu­lajdonképpen mindkét rész­ről otthon marad — vagy­is az országon belül. — Ez már a második csereakció. Mi a tapaszta­latuk a tavalyi és az idei üdülőknek ? — A tavalyi csoport a Balatonnál is járt, és — bár nagyon jól érezte ott magát mindenki — az idén lemondtunk róla, mert hosszú az utazás. A Petőfi-tó és környéke, Kecskemét, a Tőserdő kö­zel is van, nyugalmasabb is. Ellátogattunk Budapest­re is a napokban — ez volt a leghosszabb út, amelyre a két hét alatt vállalkoztunk. — Hogyan vélekednek a magyar konyháról? — Egyhangúan arra sza­vaztunk — mondta Przy­byla mosolyogva —, hogy csakis magyaros ételeket főzzenek nekünk. Már kez­dünk hozzászokni a papri­kához. A felszolgálásról, a figyelmességről csak a leg­j jobbakat tudom mondani. Dr. Búzás János, a kecs­keméti pedagógus szak- szervezet titkára is jelen volt a beszélgetésnél, sőt nem csak akkpr, de a két hét folyamán végig gz üdülőben tartózkodik. Ö gondoskodik róla, hogy a lengyel társaság semmiben se szenvedjen hiányt. Przy­byla hozzá intézte beszá­molója utolsó mondatát: — Néha már attól fé­lünk, hogy elkényeztetnek bennünket. — Szó sincs róla — ér­velt Búzás János — csu­pán igyekszünk hasonló szeretettel vendégül látni a lengyeleket, mint azt ők tették a mi pedagógusaink­kal. Beszélgetésünket Przyby­la kérésével fejeztük be: adjam át köszönetét az egész társaság nevében Új­vári Lajosnak, a Kecske­méti Városi Tanács elnök- helyettesének a vendégsze­rető fogadtatásért. Aznap este jó magyaros szokással, a szalonnasütés­sel ismerkedtek a lengye­lek. Az amúgyis kiváló hangulatot méginkább ja­vította a homoki bor, és csakhamar felhangzott sj| ének a tábortűz mellett. Az ének tánccal folytató­dott, s csak akkor sr.afc.adit félbe egy-egy pillantja, mikor a lengyel—magyar barátságot éltették. Lakatos Attila

Next

/
Thumbnails
Contents