Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-06 / 184. szám

1. oldal 1972. augusztus 8. vasárnap (UíU Friss erők érkeztek az építőtáborokba Az önkéntes ifjúsági épí­tőtáborokba a minap friss erők érkeztek, hogy foly­tassák társaik abbaha­gyott munkáját. A szer­számváltást követően a KISZ Központi Bizottsá­gán gyorsmérleget készítet­tek az első három csoport tevékenységéről. Eszerint: június 18-tól, a tábornyi­tás napjától július végéig összesen 17194 fiatal segí­tette a mezőgazdaság és az építőipar munkáját. Az egyetemisták, a főiskolások, a szakmunkástanulók és a középiskolás diákok dere­kasan dolgoztak, amit jól tükröz az elmúlt másfél hónap teljesítménye: a tá­borlakók több mint 2100 mázsa gyümölcsöt szedtek le, 806 katasztrális holdon mintegy 2 300 000 szőlőtő­két kötöztek, 57 000 köb­méter földet mozgattak meg, s csaknem 150 000 négyzetméternyi területet rendeztek. Az önkéntes ifjúsági tá­borok most dolgozó 7000 részvevője augusztus 12-én teszi le a szerszámot, az ötödik, az utolsó turnus augusztus 13-án kezd és 26-án fejezi be a mun­kát. Az egész gyár odafigyel A IV. ötéves tervre kidol­gozott járműprogram meg­határozó vonása, hogy erő­teljesebben érvényesül a KGST-n belüli munkameg­osztás. A változás tovagyű­rűző hatásai új helyzetet teremtettek egész sor üzem, köztük a MEZŐGÉP Vál­lalat kiskunmajsai gyár­egysége számára is. Leszálló ágon A gyártmányszerkezet át­rendezését a gazdaságos, korszerű technológiával elő­állítható, nagy sorozatok kialakítása diktálta. A szakosodás következtében nálunk az iparág súlypont­ja az autóbuszok és rész­egységek gyártása felé to­lódott el. A tehergépkocsik kibocsájtása körülbelül azo­nos szinten maradt az elő­ző tervidőszakéval. A szé­lesedő együttműködés je­gyében specializálódott az alkatrészgyártás is. Az új viszonyok Bács- Kiskun megyében is na­gyon sok üzem számára teremtettek piacot, nyújtot­tak hosszú távra szóló kooperációs lehetőségeket, nemegyszer beruházásokat. A kiskunmajsaiak viszont népgazdasági szinten hasz­nos program leszálló ágára kerültek. A tehergépkocsik vezetőfülkéit ugyanis, ame­lyeket eddig ők szállítot­A Krím — közelről A nagy számok gazdaságában Testvérmegyénk magas állami kitüntetést kapott 1970. decemberében. A Szovjetunió Legfelső Taná­csának Elnöksége rendele­tére a Munka Vörös Zász­lója Érdemrenddel tüntet­ték ki Krím területet — a gazdasági és kulturális épí­tőmunkában, az ötéves terv feladatainak 'a megvalósí­tásáért a mezőgazdasági termelés fejlesztésében el­ért sikerekért. Az eredmények titka — mint a Krím területén dol­gozó Népek Barátsága ne­vű kollektív gazdaság aláb­bi példája is tanúsítja — a munka hatékonyságának a növelésében, a termelé­kenység fokozásában rejlik. Mindez a miénktől termé­szetesen eltérő arányok kö­zött mégy végbe. A közös gazdaság 17 la­kott ■ települést"fog' át,' egy nap alig elég hozzá, hogy beutazza az ember, s kö­rülnézzen a majorokban, a mezőkön, a gyümölcsösök­ben és a szőlősökben. A 14 312 hektáros gazdaság­ban például 10 674 hektá­ros szántót, 1147 hektárnyi szőlőterületet művelnek meg. Több mint nyolcezer szarvasmarhát, sok sertést és háromezer baromfit is tenyésztenek. A nagy szá­mokhoz tartozik, hogy évente 5 ezer tonna zöld­séget és kétszer ennyi gyü­mölcsöt takarítanak be, s csaknem ugyanennyi sző­lőt szüretelnek. A kolhozban berendez­kedtek arra, hogy az álla­mi tervkötelezettségük, il­letve az értékesítésük után visszamaradó mennyiséget saját maguk dolgozzák fel. Tizennégy évvel ezelőtt borkombinátot építettek, utána konzervgyártó üze­tak, ezután importáljuk. Ez a fordulat kritikus hely­zet elé állította a gyárat. —- A megrendelések mennyisége az idei évre már mintegy 30 százalék­kal apadt, — mondja Nagy Béla főmérnök. —- A csök­kenés következményei ve­szélyesebbek, mint amit az önmagában is tekintélyes szám sejtet. A 150 ezer órányi kitöl­tetlen kapacitás az új gaz­dasági szabályozók mellett rendkívül veszedelmes. Amennyiben nem tudják betömni a rést, szinte auto­matikusan nyomjuk meg egy nehezen megfékezhető körfolyamat Indítógombját. Ha nincs nyereség, nem lehet fejleszteni a bért, ki­lépnek a dolgozók, csök­ken a termelés, tovább zu­han a nyereség, és így to­vább ... A mondatot je­lentőségteljes kézmozdulat zárja. Nehéz választás A gazdaság borpincéjében met hoztak létre, majd hű­tőtárolót, olajüzemet és uborkasavanyító részleget is létesítettek. A feldolgo­zó üzmek termékei körül­belül 8 millió rubelnyi be­vételt jelentenek évente. Sikerült száműzni az idény­munka fogalmát, a dolgo­zók így egész évben mun­kát találnak maguknak. A termesztési ágazatok és a feldolgozó üzemek között szigorú elszámolási rend­szert dolgoztak ki, ami a zavartalan összhangot ala­pozza meg. Ä gazdálkodás javulásá­ban nagy szerepet játszik az itt elfogadott és beve­vezett fizetési rendszer: .a kolhoztagok a teijesímény- től függően havonta alap­bért kapnak; a kiegészítő keresetük pedig a terme­lési terv teljesítésétől, il­letve túlteljesítésétől függ. Csak egy példa: az alapbé­ren túl kifizetik a dolgo­zóknak a terven felül le­adott tej értékének a 30 százalékát. A növényter­mesztési ágazatban ezt a felvett munkabér alapján számítják ki. Tehát vala­mennyi dolgozót személyes érdekeltség fűz ahhoz, hogy minél eredményesebb le­gyen a termelési tevékeny­ség. H. F. — Mit gyártsunk? A kér­désre nem volt egyszerű felelni, a választásnál szám­talan bonyolult szempontot kellett figyelembe venni. Mindenekelőtt az üzem adottságait, a technikai felszereltséget, a munkás­gárda képzettségét. Ar­ról se feledkezhettünk meg, hogy a jelenlegi Csepel- fülkék lassan tűnnek el, de a hazai és külföldi uta­kon futó kocsikat még a gyártás megszüntetése után is mi látjuk el pótalkat­résszel. Az idén például . 600 fülkét rendelt a MOG- ÜRT, csupán a külföldi szervizekbe. A gyártórend­szert tehát lehetetlen egy csapásra felszámolni valami újért.- Olyasmit kerestünk, ami nagyjából ebbe a sza­lagrendszerbe illeszthető be, és a mennyiség növe­kedése lépcsőzetes, arányo­san pótolja a fülkék csök­kenését. — kapcsolódik a beszélgetésbe Kuczik István igazgató. A megoldást a Vörös Csillag Traktorgyárral nagyvállalati szinten kötött szerződés adta. Pontosan az óhajnak megfelelő ter­mékről volt szó: fülkékről. Az üzem feladata lett a D4—K traktorok borulás­biztos fülkéinek, valamint a Homlok- és forgórakodó­gépek fülkéinek tervezése és gyártása. A fejlesztés költségeit a partner finan­szírozza, cserébe kizáróla­gos jogot kapott a termé­kekre. Az idén hasonló megállapodás jött létre a Diósgyőri Gépgyárral, az elektromos targoncák veze­tőfülkéivel kapcsolatban. A DIGÉP-targoncák vevő- szolgálatának és garanciá­lis javításainak elvállalá­sával egyúttal jövedelme­zőbbé és egyenletesebbé válik a szolgáltató tevé­kenység. Ez eddig csak me­zőgazdasági gépekre szo­rítkozott. A szerződések tehát meg­nyitották az utat, az indu­lás ennek ellenére sem volt könnyű. Az üzem történe­tében még nem akadt pél­da az önálló gyártmány- fejlesztésre, hiányzott a szükséges szellemi, techni­kai apparátus. Tervező­mérnököket kellett szerez­ni, de gyorsan. Toboroztak nyolc mérnököt. A kísérleti műhelyt — más hely nem lévén — az egyik csarnok sarkában rendezték be. A szalagokról átcsoportosítot­ták ide a legjobb szak­munkásokat. A két kollektíva jól együttműködve és boszor­kányos sebességgel dolgo­zott: az első vonásokat februárban húzták a pauz- papíron, s a D4—K fülke két ellenőrzött mintapél­dányát már a Budapesti Nemzetközi Vásár látogatói is megtekinthették. Sorra születtek a terv­rajzok, nyomukban pedig a prototípusok. A dömper al­vázra szerelt homlokrako­dógép fülkéit ha befejeződ­nek az ártárgyalások, már sorozatban gyárthatják. A második csatorna Az üzem az átállás leg­kritikusabb hónapjait is különösebb pánik nélkül vészelte át. — Nem próbáltuk elken­dőzni a dolgokat, ezzel el­játszhattok volna az em­berek bizalmát. A termelé­si tanácskozáson elmond­tuk, hogy nehéz év elé né­zünk, és vázoltuk az el­képzeléseket. Mindannyi­unk érdeke volt, hogy mun­kát szerezzünk — magya­rázza az igazgató. Talán az értekezleteknél is fontosabb információs szerepet töltött be a kí­sérleti műhely. Nevezhet­jük második csatornának is, amely egyszerre adott tájékoztatást képben és szóban. Babos Pált, az egyik ott dolgozó hegesz­tőt idézem: „Aki átmegy az udvaron, mindig bekuk­kant ide. Érdeklődik, hol tartunk, mit csinálunk.” A műhely szem előtt van, a csarnok másik részének munkásai csak odamennek az elválasztó dróthoz és mindent látnak. A dolgozók úgy kísérhet­ték figyelemmel a fejlesz­tési munka különböző moz­zanatait, mint egy sakk­játszmát a nagy demonst­rációs táblán: a hallott el­képzeléseket összevethették a gyakorlatban látottakkal. S ami a legfontosabb, a szembesítés nem mutatott eltérést. — A legnehezebb szaka­szon túl vagyunk, a jövőt megalapoztuk, s ezt a munkások is tudják — summázza KuCzik István a helyzetet és a munkahelyi közérzetet. Pulai Miklós Magasabb szinten... árad a hőség, hogy für­dőruhában is elég kibír­ni. — Némelyik napló olyan vastag, mint egy Mátyás Corvina. Egyet, a legvas­tagabbat kiemelem, lapjai közül levélboríték huliik a földre, benne néhány sor A Zománcipari Művek vezérigazgatójától. — Bende, gyere csak! Az elvtárs a Petőfi Népé­től jött, rólatok akar írni. Arcát inkább a kemen­cékből áradó hőség, mint­sem a nap sütötte barnára, hiszen odakint akár esik, akár derült az idő, itt a Lampart Zománcárugyár kecskeméti üzemében cso­rog a verejték mindenki­ről. — Bende József vagyok. Hát... most nem a leg­jobbkor jött az elvtárs, mert látja éppen műszak­ban vagyok. Kezéről lerántja a te­nyérvédőt. s amolyan igazi vasas kézszorítással üdvözöl. — Nem sok írni való van rólunk. dolgozunk mint a többiek. Szűk szava inkább a ká­dakért való aggódást tük­rözi. mintsem a valósá­got. — Ha van ideje, várjon egy negyedórát odafönn az irodán. Tudja, a kemen­cék nem várnak. Leáll a 13-as, ha nem küld jük az lalapozott kádakat. Ha ki­* -' ° Körülbelül 3 ezer hektárnyi területre jut el az öntözőví» csit előbbre leszünk, me­gyek én is. Az irodán szekrényben sorakoznak a brigádnap­lók. Az ajtót nyitva kell hagyni, mert a szobán át­menő fűtőcsövekből úgy A Petőfí-bfigád tagjainak! A brigád tágjait az eddig végzett munkájuk és elért eredményeik elismeréseképpen vezérigazgatói dicsé­retben és 3500 forint jutalomban részesítem. A brigád tagjainak további munkájukhoz sok sikert kívánok. Budapest, 1966. szeptember 1. Elvtársi üdvözlettel Babai József A levél és a megsárgult lapok kilenc év verejtékes munkáját, gyakran emle­getett kiváló eredményeit őrzik talán nekik emlékez­tetőül, vagy az utókornak példaként. — Sürget a munka, s így elnézést, hogy csak rövid időre tudok felsza­ladni — ezzel a szabadko­zással lép a szobába Ben­de József a nyolcszoros szocialista PetŐfi-brigád vezetője. — Tudja, van egy válla- lásunk a minőség 1 szá­zalékkal való növelésére. Nem nagynak tűnik, de alaposan meg kell érte dolgozni. Sok az export­kád, magasak az első osz­tályú termékek követelmé­nyei. — Két új emberünk is van, s hosszú időt vesz igénybe mire szakmunká­sok lesznek. Azaz. éppen ez a sérelmünk, hogv akár. milyen jól elsajátítják a zománcozó szakmát, még­sem lehetnek azok, „csak” betanított munkások. Kér­tük a vezetőséget, indítsa-

Next

/
Thumbnails
Contents