Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-05 / 183. szám

«. oldal Család a p „Érted haragszom én, nem ellened, nosza szorítsd meg a kezem, mellyel magosra tartalak álmaimban,’’ „Beteg a feleségem, nem tudunk éjjel pihenni” „Szörnyű családi életet élnek.” „Az asszony ifjúság elle­ni bűntett miatt két évet ült, de nem tanult belőle.” „Tegyenek valamit ezért a családért és értünk, mi már nem tudunk hova for­dulni.” A kétoldalas levél hangja végsőkig elkeseredett. El­elindultam a hat házból ál­ló külvárosi utcába. Parányi szoba, konyha — főbérlet. DD :— A Teri ide be nem jöhet! — mondja az apa — Miért? — Azt a rendőrség tud­ja megmondani. Itt van a kisebb lány. Ezt még a lej­tőn vissza tudom fogni, — Nagyon kimaradozott a Teri — vág közbe az anya — Nem tudjuk hol, de kimaradozott. — Hogy jutottak arra a döntésre, hogy a Terit ki­zárják a családból? — Ügy, hogy ref.-et ka­pott. Nyilvános helyre egy­általán nem mehet. Dol­gozzon rendesen, nekünk fizessen többet, legalább 200 forintot. Ö erre nem volt hajlandó. Éjfélkor járt haza és ráadásul még go- rombáskodott is. Az apa véleménye telje­sen lemondó. A kisebbik lányt meg akarja őrizni nővérétől. Teri 23 éves, férjétől kü- lönváltan él. A szülőktől megtudom, hogy az egyik éjszaka nagy hajú fiatalem­berekkel házibulit rende­zett. Ezért dobták ki. Egy szál ruhában ment el ha­zulról, mert holmijait el­adta. Ügy hallották, hogy a 67 éves nagyanya nyakán élősködik. Az egyik testvér azt állítja, hogy a cigány­fiúval összeköltözött, aki megunta 10 évvel idősebb élettársát. L?J Az apa monológja: — Nekem, közösen a második feleségemmel, Nagykőrösön két szoba összkomfortos lakásom van. Ö elhagyott. Most vissza­jöttem ide, az első asszony­hoz. Ha rendeződött a helyzetem, a fiam is visz- szaköltözik hozzánk. Ettől a feleségemtől 63- ban váltam el. Akkor a Bajcsy-Zsilinszky utcában laktunk egy kétszobás la­kásban. Problémák voltak — ne bolygassuk, hogy mi­lyenek — és elváltam tőle. Akkor mentem Nagykőrös­re, ahol a házat építettük, ök ide jöttek, ebbe a fő­bérletbe. Itt felborult min­den. A gyerekek állami gondozásba kerültek. Az asszonyt ifjúság elleni bűntett miatt két évre le­csukták. Jól van, megté­vedt. Ez mással is meg­esett. A hét gyerek szét­széledt. . Daruszerelő szakmunkás vagyok. Nagyon sokat dol­gozom, de jól is keresek. Megvan a havi három és fél. Én garantálom, hogy ezután itt minden más­(József Attila) képp lesz. Az én életem­ben nincs több idő bukás­ra. Nincs, mert akkor in­kább megdöglök. Nehéz lesz, uram, tudom, nagyon nehéz lesz ezt a családot talpra állítani, de megpró­bálom. Sajnos, ebben a megváltozott világban egyedül én maradtam meg, azt hiszem, és ez a két gyerek. Fin Mivé nőttetek Julcsi, András, Teca? Milyenek vagytok? Em­berségetekből, munkátok­ból, tudásotokból mire fut­ja majd? CD Tecát keresem, a kiközö­sített Tecát. A fiú család­jához visz az utam, akivel elment. A düledező házat nehezen találom meg. Tá­volabb már nincs utca, ház. Csak a Kecskemét környéki szántóföldek ned­ves barnasága virít. Egy­kori fáskamra időrágta aj­taján kopogtatok. Részeg férfi nyit ajtót. A Teca ná­luk van. — Nem beszélek semmi­ről! Nem, értse meg...! Teca nehezen győződik meg jóindulatom felőL A fiú anyjának biztatására mégis beszél. Elmondja, hogy miután különváltak a szülei, az anyja elzüllöit. Először inni kezdett, utána férfiakat fogadott a lakás­ban, majd hosszabb időre el-eltűnt velük és ők né­gyen, gyerekek egy fillér nélkül maradtak otthon. A főbérlő adott nekik néha enni, de egyszer azok is megsokallták és az anyát feljelentették. Ifjúság elle­ni bűntett miatt két év börtönbüntetés, a gyerme­kek pedig állami gondo­zásba kerültek. Teca 18 éves koráig a hódmezővásárhe­lyi intézetben élt. Nagyko­rú lett, kiengedték. Dolgo­zott és feleségül ment egy fiúhoz. Náluk laktak, hátul az udvarban. Erről így be­szél: — Osszebarátkoztam a férjem húgával és amikor a Feri nem volt otthon, néha elmentünk szórakoz­ni. Én nem tudtam, hogy milyen lány. Ha nem akar­tam vele menni, azzal fe­nyegetőzött, hogy meg­mond a férjemnek. Na­gyon féltem ettől, mert... Sír. Teri tagad, letagadja, hogy közveszélyes munka­kerülésért már ült 20 na­pot. Amikor a rendőrségi felügyeletet említem, zoko­gásba tör ki. A húszéves fiú, akivel most együtt él. garázdaságért és betörésért már kétszer ült börtönben. Tecának nincsenek tervei, számára nincs jövő, csali annyit tud, hogy rövide­sen kiköltöznek messze a város szélére, egy elha­gyott cigányputriba. Jelen­leg hatan élnek egy szobá­ban. Az ágyon, a széken és a földön alszanak. fsTf Az udvar végében veszé­lyesen megrepedt falú há­zikó, egy parányi konyha és szoba Az ipari tanuló András itt él 67 éves nagyanyjával és nővére kislányával. Andrással beszélgetek: — Mennyi az ösztöndí­jad? — Háromszáz forint ha­vonta. Harmadéves szoba­festő tanuló vagyok. Tanárnője elmondta ró­la, hogy elméletben és gya­korlatban egyaránt kiváló. A szakma fogásairól már másodéves korában szinte mindent tudott — munkát vállalt — abból ruházko- dott, segített a nagyanyjá­nak és testvéreinek. Hosz- szú beszélgetésünk során elmondta, hogy nem akar a család tagja lenni. Ha végez, dolgozik és kerese­téből önálló életet teremt magának. Nagyanyjával együtt az ő véleménye is az, hogy a Teca elveszett, rajta már segíteni s“;n lehet, mert visszaél vele. Sorsával András — ellen­tétben a család többi tag­jával — nincs megeléged­ve. — Nem gonoszságból mondom, de ez a család lehúz engem. Én nem aka­rok elveszni, érti? Ez az egyetlen lehetőségem. ;— Julcsi nagyon rendes lány — mondja a szom­széd. — Nem tudok róla rosszat mondani. Én cso­dálom, hogy nem romlott el. Pedig annyi rosszat lá­tott. Betanított munkás, vizsgát tesz. Most, hogy az apjuk visszajött, talán nem züllenek el, de egy kicsit ő is italos ember. Most dolgozik mindenki. Nincsenek éjszakai tivor­nyák, nem viháncolnak és énekelnek reggelig. Nézze, mi vagyunk a tulajdono­sok, ők a főbérlők. Hatvan forint lakbért fizetnek ha­vonta. Szegény emberek, nem akarom én őket bán­tani, de a gyerekeket na­gyon sajnáltam, amikor be­csukták az asszonyt. Amíg gondozásba nem vették őket, mi adtunk nekik en­ni. Mi sem vagyunk gazda­gok, mint látja, pedig én is egész életemben dolgoz­tam, de azt mondom, hogy a gyerekeket becsületesen, tisztességesen kell felne­velni. Mert a gyerek a jö­vő, a gyereket egy életre el lehet rontani. • * * Nem akarom végezetül egy család sorsát kesernyés szájízt kiváltó szólamokkal összefoglalni. Egy biztos, a társadalmi felemelkedés, az átrétegződés problémái ma is élnek, drámákat — kiválást, bukást, de ugyan­így felemelkedést is rejtegetnek, amiről szólni kell, felelősen, őszintén, a maga mélységében. Ennek a családnak a példázata mondatja velem, hogy a munkahelyek, a munkáskollektívák ereje, össze- forrottsága olyan támogatás és védelem, olyan nagy, jóra buzdító erő, ami a legnagyobb segítséget nyújt­hatja az egyénnek és a családnak. Csató Károly 1972. aiistnxros 5, ssombsf A Krím — Megvédik a természetet a „szovjet Riviérán" Sorozatunkban már utal­tunk a Krím-félsziget rend­kívül gazdag természeti adottságaira. Szovjetunióbe­li testvérmegyénk tájai, városai csak úgy vonzzák a hangzatos meghatározáso­kat. Arteket például az út­törők paradicsomaként, Jal­tát a Krím Mekkájának, Bahcsiszerájt pedig a „ker­tek palotájának” szokás emlegetni. S az elnevezé­sekben nincs semmi túl­zás. emlegetett olasz, francia tengerparti részekéhez”. A csodálatos környezetet azonban meg is kell vé­deni, s az ember a szép­ség hatását fokozni is képes. Hogyan történik ez? A terület természeti for­rásainak a megőrzése ösz- hangban van a nagy Ukrán Szovjet Szocialista Köz­társaság céljaival. A kér­désről az egyik legilleté­kesebb személyiség szól: Az állam őrzi és szabályoz­za a föld, a vizek, erdők, a zöld ültetvények, a táj­egységek, üdülőhelyek, mű­emlékek, a növény- és ál­latvilág, a levegő és más természeti kincsek felhasz­nálását. 1964-ben egység­be tömörültek a termé­szetrajongók, létrehozva a természetvédők ukrajnai társaságát. Az alapvető cél az, hogy a lakosság széles rétegei kapcsolódjanak be a muhkába, s népszerűsít­Nagyon találóan nevezi a Krím területét „szovjet Ri­viérának” az egyik úti­könyv, hiszen „a Fekete­tenger északi és keleti pontja, s főként e partvo­nal központjában elterülő Krím-félsziget fekvése, földrajzi, éghajlati viszo­nyai sokban hasonlóak a nemzetközi idegenforgalom szótárában Riviéra néven Igor Grincsak, az Ukraj­nai Természetvédő Társa­ság elnökhelyettese. — 1960-ban az Ukrán SZSZK Legfelsőbb Taná­csa törvényt fogadott el a természet védelméről, amely meghatározza a cé­lokat és feladatokat, a vé­delem alá eső területeket, illetve kitér a törvény megsértőinek felelősségére. Megalakul a mozgófilmes szakosztály Krisch Béla. a Kecske­méti Fotoklub titkára gaz­dag programról számolt be, mikor az elmúlt időszak eseményeiről érdeklődtem. Színes diafilmek segítségé­vel a klubtagok minden héten a nagyvilág más-más részével ismerkedtek meg. A vetítések sorát Kóbori Pál kezdte „Európa ország­útjain” címmel. Ezután Mongóliáról, Skandináviá­ról, Szovjetunióról és, nem utolsósorban Magyaror­szágról hallhatták színes diapozitívekkel illusztrált előadásokat. Egy-egy alka­lommal 30—40 főnyi közön­ség gyűlt össze. Az érdek­lődök száma ennél sokkal nagyobb, de saját, tágasabb klubhelyiség híján több Iá. togatót nem tudtak fogad­ni. A klub tagjai világszerte képviselik Magyarországot képeikkel. Aranyossy Béla Zaragózában aranyérmet kapott „Magányosan” című képéért, Vincze János Chilében bronzérmet nyert „Parasztok” című fotójával. Szerepeltek a kecskeméti fotósok Argentínában, In­diában. Franciaországban, Kínában és Kanadában. Rendszeresen megrende­zik a fiatalok fórumát. Így alkalom adódik arra, hogy az idősebbek tanácsaikkal segítsék az ifjú fotósokat. Walter Péter a kezdők kö­zül a legtehetségesebb. Most ősszel a klubon be­lül létrehozzák a mozgó- film-szakosztályt. Minden hónap utolsó péntekén a J mozgófilmesek tartanak majd esztétikai és technikai | beszámolót ~ K K. K. i sük a természetrajzi isme­reteket. Ma már 7,5 mil­lióan tartoznak a tagok sorába, akik közül nagyon sokan épp a Krím-félszi- geten toborzódtak. Az aktív munka követ­keztében zöldövezetek ve­szik körül a városokat, ipari központokat. Minden tavasszal megtartjuk a „madarak napját”, nyáron kimentjük a fiatal halakat a kiszáradó víztárolókból, telente pedig megszervez­zük a hasznos állatok ete­tését. A társaságnak tudo­mányos-módszertani köz­pontjai vannak. A tevé­kenységet a területi köz­pontokon levő „természet házából” irányítjuk. S hogy nem eredmény nélkül, azt talán bizonyítja a felvé­tel is. amely a Krím-fél- sziget egyik festőién szép parkját mutatja be. H. F. Új diákotthon Rövidesen átadják Kis­kunfélegyházán a városi tanácsnak az egykori toll- üzem épületeit, amit még ebben az ötéves tervben általános iskolai diákott­honná alakítanak át. A költségek egy részét a me­gyei kollégiumi alapból fedezik.

Next

/
Thumbnails
Contents