Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-01 / 179. szám
«. oldal 1972. auprusztus 1, kedd Inkább cselekszik A prilis 4-e alkalmából kapta meg a Munka Érdemrend arany fokozatát. Ezzel kapcsolatban, minthogy személyéről van szó, nem könnyű „bővebb” szóra bírni. Mint ahogy nehéz volt vele összehozni ezt a kis beszélgetést is. Mindig úton van. Mint a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat 8. számú főépítésvezetőségének vezetője, négyszázhúsz ember munkáját irányítja. S nehéz volna hirtelen felsorolni, hány munkahelyen dolgoznak munkásai. Ha csak ezeket említjük, habarcsüzem, vakolok, betongyár, vasbetonszerelés, ácsmunka, felmérhető, milyen felelősség van Szabó János főépítésvezető vállán. Munkatársai, ismerősei előzőleg így jellemezték: „Korrekt, pontos ember. Amit megmond, úgy igaz. Utasításait bizalommal hajtjuk végre, mert tapasztaltuk, úgy lesz helyes, végiggondolta, mielőtt döntött.” Arról tudnak ilyen tömören,igazságra törően vélekedni, akit már jól ismernek. Erre meg is volt a mód, hiszen nem sok ember van a vállalatnál, aki ilyet mondhat magáról, mint ő. — Huszonhárom éve múlt, hogy itt dolgozom. Ülünk a szerkesztőségi társalgóasztalkánál. Kicsit tartózkodó várakozással figyel kérdéseimre. — Nemigen nyilatkoztam újságírónak — jegyzi meg kissé szabódva. Érzem, korai még személyesebb vonatkozásokra terelni a beszélgetést. Egyelőre afféle életrajzi adatok következnek. Technikusként kezdte, majd építés- vezető lett 1961-ig. Utána előadó a központban. Ekkor már az egyetemet végzi — levelezőként. 1965- ben megkapja a diplomát. Termelési osztályvezetőhelyettes, aztán — 1968- tól főépítésvezető. II ol, mit építettek aző 11 irányítása alatt, illetve közreműködésével? Osztályozhatnánk eszerint: Budapesten, Pest és Bács- Kiskun megyében, de más tájakon is. Csak az árvízi újjáépítést említsük a legutóbbi — a nyírségi Na- gyarban. Aztán készíthetnénk a listát helységenként, s azon belül az építkezések jellege szerint, tehát, hogy HM, gazdasági, kulturális, szociális vagy — a legfontosabb — lakóház, lakótömb új városnegyed építése volt-e a program adott időszakokban. Vigyük közelebb a felsorolást — személyéhez. — Mégis, csak úgy hozzávetőleg, hány lakást épített eddig munkatársaival? — Budapesten, s itt... — számol egy kicsit — úgy ötszáz körül. Számítsunk ennyi családot: egy szabályos községet „éoítettek össze” az országnak. Most már talán közelíthetünk a Munka Érdemrend arany fokozata „mi- ért”-jéhez. Effelé terelgetem a szavakat. De mivel önmasáról kellene mondani valamit, ismét szűkszavúvá válik. Csak mikor „könnyítek” a kérdésen azzal, hogy „mi volt az indoklásban”, ismeri el nagy szerénységgel, hogy: — Olyan technológiai szervezetek kialakításáért, mint a gépi vakolás, az ácsüzem vagy a vasszerelés megszervezése. A nehezén túl vagyunk, most már a szakmáról van szó. Megmagyarázza, mit jelent e munkaszervezetek életrehívása a vállalatnak — például a gépi vakolást illetően. |yi integy 300 000 négy- '* zetméter felületet vakol évente 60—70 kőműves, s ez a teljesítmény több mint duplája annak, mint mikor kézi erővel végezték ezt a munkát. Nagy hordereje van tehát csupán ennek az egy technológiai szervezetnek is a hatékonyság szempontjából. Gondoljunk csak arra, hogy régebbi esztendőkben mennyi szerepe volt a kézi vakolás — más korszerű technológiákkal összehasonlítva mind időszerűtlenebb — módszerének a határidők eltolódásában. Mennyi volt a határidők eltolódása miatti reklamáció. Igaz, ez nemeseik erre a vállalatra vonatkoztatható, hanem az építőiparra általában. Szabó János főépítésvezető több esztendős törekvéseinek eredményét, a korszerű technológiai szervezetek létrehozását nemcsak egy vállalat, hanem az építőipar általában — szélesebb körben hasznosíthatja. — Kecskeméti? — Nem. Budapestről járok be ... Mostanában már autóval. — Hol lakik Kecskeméten? — A munkásszálláson . i. Régtől... Ott is sok éjszakai órát átvirrasztottam, míg az egyetemi vizsgákra készültem. Volt úgy, hogy a vállalati irodában ragadtam bent — munka után, s folytattam a napot tanulással. — Eszerint hosszú ideig úgy járt haza, mint a távoli vidékről ingázó munkások? — Akaraterő, szorgalom, no és lemondás nélkül nem ment volna az egyetem is... P lhallgat, egy pilla- ^ natra maga elé néz, aztán olyan hangsúlyos mozdulattal kapja el álla alól könyöklő kezét. — A fiam úgy nőtt fel mellettem, hogy magam is meglepődöm, mikor belegondolok: 17 éves, jövőre érettségizik... — Hogy értesült a kitüntetésről? — Váratlanul ért.. Nem is gondoltam, hogy valaha ilyet is megérek. Tóth István Növényvédelmi verseny 11 állami gazdaságban A kunbajai kerület nyerte a vándorserleget Bács-Kiskun megye legnagyobb szőlőtermesztő üzemében, a Kunbajai Állami Gazdaságban a köKamaíozó befektetés A Ganz MÁVAG kiskun- halasi gyáregysége évről évre jelentős összegeket fordít a szakmunkás-utánpótlás megteremtésére. Az erőfeszítések eredményeként minden évben emelkedik az üzem tanműhelyéből a termelő munkába kerülő fiatalok száma. 1969-ben még csupán harminchat. az idén viszont már ötvenegy saját nevelésű fiatal kezdte meg a munkát, mint lakatos, hegesztő, esztergályos és marós. A lányok és fiúk közül harmincnyolcán vállalati ösztöndíjjal folytatták tanulmányaikat. A szőlőpermetezéshez felsorakoznak a versenyzők. zelmúltban rendezték meg a növényvédő gépészek vetélkedőjét. A gazdaság két területéből huszonnégy, növényvédelemben dolgozó traktoros jelentkezett a versenyre, amelynek célját a helyi MSZMP, KISZ és MEDOSZ szervezet a legjobb munkafogások széles körű elterjesztésében, gyakorlati hasznosításában jelölte meg. A verseny első mozzanata az erő- és munkagépek beállításával, üzemeltetésével összefüggő, tizennégy kérdésből álló szellemi torna volt. A résztvevők közül hatan tizenkét kérdésre adtak helyes választ. A legalacsonyabb volt a tizennégy kérdésre adott öt helyes felelet. I demokratizmns iskolája TANULMÁNYAIKAT most befejezett, néhány napja már önállóan dolgozó ifjú szakmunkásokkal beszélgettem. Szavaikat figyelve feltűnt, hogy újra meg újra, bármi is legyen a téma, érvként, bizonyításként a gyárban hallottakat, látottakat citálták. Tartalmas eszmecsere volt, most mégsem azt dicsérném, miben, s mennyire tájékozottak ezek a fiatalemberek, mert ennél fontosabbnak érzem a sokoldalú párbeszédből leszűrhető következtetést. Nevezetesen azt, hogy számukra — s a hozzájuk hasonló sok ezer pályakezdő életében először munkába álló fiatal számára — az üzem nemcsak a kenyérkereső foglalkozás helye, hanem a politikai, erkölcsi formálódásé is. Itt kóstolnak bele első ízben — s olykor nagyon alaposan — az együttdolgozástól elválaszthatatlan tények halmába. Itt ismerik meg pz emberek közötti bonyolult kapcsolatokat, a légkör jelentőségét, az összetartozás vagy széthúzás gyakorlatát, a vezetői magatartást, a vélt s az igazi tekintély erős különbözőségét, a beleszólás jogát, a hallgatás keservét. MUNKÁBA ÁLLNI any- nyi, mint felnőtté lenni, mondják, s van ebben igazság. A munka maga is próbája az embernek, de még inkább az a munkát körülvevő dolgokat tekintve. S megfordítva: amit lát, hall a pályakezdő ember, az lényeges befolyást gyakorol szemléletére, másokról kialakítandó véleményére, mindarra, amit úgy foglalhatunk össze: erkölcsi értékrendszer. Az iskolapadból alig kinőtt ifiú számára a munkahely törvényszerűen sikeresek a fórumteremtő kezdeményezések. Igény van ezekre, mert jó, ha gyárvezetők és ifjúmunkások bizonyos időközönként véleményt cserélnek, választ kapnak és adnak addig csak magukban megfogalmazott kérdésekre. Helyes, ha időnként találkoznak az ifjúsági brigádok tagjai, ha a munkahely politikai, társadalmi vezető testületéibe, így a vállalati szak- szervezeti tanácsba, a fiatalok képviselői is bekerülnek. Eredményekkel biztat, ha támaszkodnak a kezdők akarására, lendületére, s tág, teret nyitnak produkálni vágyásuk előtt. NINCS OLYAN TETT, tény, szó, amelynek ne lenne jelentősége a mindent figyelő pályakezdő számára. Neki még minden fontos; mert eszmények, illúziók, várakozások hadával együtt érkezett. Gyúrható, csak értő kéz kell hozzá; értékeket rejtő, s ha igénylik, kívánják, föltárja a köz kincseskamrájába helyezi azokat. Ha a demokratizmusnak, az üzemi légkörnek jó iskolájába kerül, akkor „egy fő munkaerőből” a kollektíva tagjává, a köz dolgait magáénak is tartó, alkotó emberré válik azon a poszton, ah.ol dolgozik; az egész nélkülözhetetlen részévé, érzi, hogy szükség van rá. A demokratizmusnak napjainkban már sok jó — sőt, híres — üzemi iskoláját tarthatjuk számon. Ha csoportjuk növekszik, ha mindenütt jut erre figyelem, ’kkor ezt az iskolát ki- ártak, s kitűnőre, jelesre vizsgázottak tábora is Torsén gyarapszik, a maguk és — tanító*1' emírségét dicsérve. M. O. I újabb iskola: nem elvi s gyakorlati tantárgyaké, hanem saját bőrén érzett dolgoké. Napi munkája közben szerez ismereteket egyenességről és hamisságról, törekvésről és törtetés- ről, kiállásról, megbúvás- ról, jó, meg rossz főnökökről, társakról, szavak és tettek egyezőségéről vagy eltéréséről. Azaz a cselekvés értékéről, rangjáról, a közösség erejéről, a demokratizmus szerepéről. ALIGHA elegendő tehát a frissen munkába állókat úgy, ahogy kioktatni a munkavédelmi rendszabályokra, eligazítani a legfontosabb tudnivalókról — kinél fizetheti be az ebédpénzt, mi a raktárban a szerszámkiadás rendje, hol a szakszervezeti iroda — s utána magukra hagyni őket; vagy megszoknak, vagy megszöknek. A pályakezdés, a beilleszkedés bonyolult folyamat, nem nélkülözheti a munkatársak figyelmét, támogatását. S különösen nem az elvontabb, a kevésbé kézzelfogható ügyekben. Abban, hogy az ifjú megtanulja egyeztetni a közös és az egyéni érdekeket. Ráébredjen sorsa összefonódására munkahelyével, tehát érdekeljék a kollektíva dolgai, ne szemlélője, hanem részese legyen a közös erőfeszítéseknek. Há- borogjon a hibák miatt, töprengjen a teendőkön, a magáénak is érezze a sikereket. MONDHATJUK, ez a demokratizmus iskolájának egyik „évfolyama”. A másik ugyanilyen fontos, ó demokratizmus gyakorlásának lehetőségeire, rr^n'1- iuk úgy, a szemlél' fő o’-- : tatásra gondolunk. Nem. véletlenül, hanem szinte! zottság az értékelésnél figyelembe vette, hogy a növényvédő gépészek mennyi idő alatt haladtak végig a permetezésre kijelölt területen? Milyen pontosan tudták tartani a távolságot a szőlősorok között, s dön- töttek-e ki jelzőoszlopot? Megfelelő mennyiségű és elosztású volt-e a permetezett vegyszer a növényzeten, és a védőszert a lehető legkisebb mennyiségű hordozóanyaggal juttatták-e a szőlőtőkékre? Mivel a vetélkedőn elérhető pontszámok kétharmadát a permetezéssel lehetett megszerezni, a bizottság ezt a munkát* vizsgálta a legtü- zetesebben. A verseny a két kerület nöyényvédő gépészei közül a kunbajaiak győzelmét eredményezte. Ök nyerték el a gazdaságban most alapított növényvédelmi vándordíját, egy értékes serleget. Az összetett egyéni versenyben is a kunbajai kerület traktorosa, Müller István szerezte a legtöbb pontot, jutalmul egy vadonatúj mosógépet kapott. Az ünnepélyes eredmény- hirdetéskor Czeglédi János igeizgató fejezte ki jókívánságait a verseny résztvevőinek. Javasolta, hogy jövőre az értékelésnél nemcsalt a vetélkedőn szerzett pontokat, hanem a növényvédő gépészek egész évi munkájának a minőségét is vegyék figyelembe. Cseh Marcell, a szomszédos Kiskunhalasi Állami Gazdaság főkertésze méltatta a kezdeményezés jelentőségét és Bá<j:s-Kiskun megye valamennyi szőlőtermesztő gazdaságában annak elterjesztését ajánlotta. Bognár Károly, az Állami Biztosító képviselője arról szólt, hogy intézetük támogatja a mezőgazdasági üzemekben kibontakozó versenyt, mivel az hozzájárul a jó módszerek elsajátításához, a növényvédelem és más termelési feladatok balesetmentes elvégzéséhez. Göblös Gábor A permetezés minőségét ellenőrzi Bánóczki Zoltán, az állami gazdaság főmérnöke. (Erdősi József felvételei) Rangos kiállítások a nyári programban A képzőművészetek kedvelőit számos érdekes, színes kiállítás fogadja a következő hetekben. A Műcsarnokban augusztus 12- én nyílik és szeptember 3- ig tart nyitva Ék Sándor Kossuth-díjas festőművész jubileumi killítása. Ugyancsak itt rendeznek tárlatot augusztus 5. és 27. között Fejes László fotóművész legsikerültebb felvételeiből. AiUgusztus 6-ig te- kinthető meg Tatjana Nyi- lovna Jablonszkaja szovjet festőművésznő bemutatója és augusztus 18-án nyílik két franciaországi alkotó: Sigismond Kolos-Vary festőművész és Pierre Székely szobrászművész tárlata. Augusztus 6-ig te- kiülheti meg a közönség a kubai műemlékvédelem fotódokumentációs anyagát a Műcsarnok kamaratermében. Az Ernst Múzeumban a mai svéd képzőművészettel találkozhatnak a szobrok, festmények kedvelői. Az 'ember és környezete címiű tárlat1 augusztus 26-tól szeptember 17-ig tart nyitva. Augusztus 6-ig láthatjuk a Fényes Adolf teremben Zsillé Győző, illetve az Ernst Múzeumban Vén Emil festőművész kiállítását. A harmadik országos ak- varell biennáléra az egri '"’ánf'onyi Géza Színházban kerül sor augusztus 20. és szeptember 17. között. ' A gyakorlati versenyt a gazdaság kunbajai kerületének ültetvényében bonyolították le. A bíráló bi-
