Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-26 / 201. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! XXVII. évf. 201. szám Ara: 90 fillér 1972. augusztus 26, szombat Ülést tartott 20 ezer látogató gazdái voltak A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Tanács módosította és kiegészítette a levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló 1969. évi 27. számú törvényerejű rendeletet. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendeleteket alkotott egyes felsőfokú oktatási intézmények létesítésére. Ennek értelmében a felsőfokú könnyűipari technikum könnyűipari műszaki főiskolává alakul. A törvényerejű rendelet alapján az Elnöki Tanács a budapesti felsőfokú építőipari technikumot összevonják a debreceni felsőfokú építőgépészeti technikummal és budapesti székhellyel Ybl Miklós Építőipari Műszaki Iskolává szervezik. Az Elnöki Tanács a nyíregyházi tanárképző főiskola nevét Bessenyei György Tanárképző Főiskola névre változtatta. Az Elnöki Tanács végül egyéb, időszerű kérdéseket tárgyalt, köztük egyéni kegyelmi kérdésekben döntött. (MTI) Elbúcsúztak a kiállítás rendezői A Krím területet bemutató kecskeméti kiállítás rendezői is búcsút vettek Bács-Kiskun megyétől. Elköszöntek tőlük a megyei pártbizottság és a tanács vezetői, a tárgyak elhelyezésében és visszarakásában segédkező Kecskeméti Szolgáltató, Javító és Vegyesipari Vállalat irányítói, valamint szerkesztőségünk képviselői is. A technikai csoport vezetője, Erik Konstantyinovics Prokovszkij, a területi pártbizottság könnyű- és élelmiszeripari osztályvezetője — aki fáradhatatlan szervezőnek és tárlatvezetónek bizonyult az eltelt három hét alatt — búcsúzásul összefoglalta a benyomásait: — Ügy éreztük, hogy az a több mint 20 ezer ember, aki megtekintette a kiállítást, egyáltalán nem formálisan érdeklődött a területünk élete iránt. A feltett, részletekbe rríenő kérdések, amelyek a gyakorlati munkára vonatkoztak, őszinte '1 400 ezret bocsát ki az idén a szimferopoli gyár, s a Delfin típusú magnók is több év óta kaphatók az üzletekben — egyre olcsóbb áron. Egyaránt sokat beszélgettem pártmunkásokkal, üzemi és mezőgazda- sági dolgozókkal, katonákkal, akik szinte valameny- nyien kifejezték azt a kívánságukat, hogy jó lenne rendszeressé tenni az ilyen Telefoninterjú a borolimpia aranyérmesével Kell-e külön mondanunk, hogy Bács-Kiskun megye népével együtt bennünket is örömteli büszkeség tpjtött el, mihelyst a TELEX-gép adásából megtudtuk: Magyarországnak az I. borvilágverseny első aranyérmét a ti- szakécskei Szabadság Tsz egyik bora nyerte. Mikor rákövetkező nap arról értesültünk, hogy a második aranyérem is megyénkbeli boré, a Szikrai Állami Gazdaság olaszrizlirigjéé, nem állhattuk meg, hogy ne hívjuk nyomban — interurbán — a két bortermelő gazdaságot. Hogy telefonon, tehát azon frissiben legyünk részesei a győztesek örömének. Tiszakécskén „házon kívül” voltak. Nem így Nyárlőrincen, a Szikrai Állami Gazdaság központjában, ahol Nagy József igazgatóhelyettest pillanatokon belül kapcsolhatták. A párbeszéd. — Nagy elvtárs mikor értesült a „világbajnoki” aranyéremről? — Tegnap reggel, munkakezdéskor, igazgató elvtárstól. öt igen rövid időn belül tájékoztatták a zsűri döntéséről. — Hogyan fogadták a hírt. — örültünk, örültünk ... Hiszen igyekezetünk, munkánk megtisztelő, magasrendű elismerése ez a kitüntetés ... Perceken belül szétfutott a hír. Mindenki újságolta mindenkinek: „Hallottad? A borunk aranyérmet nyert.” Olyan lelkesen adták tovább, s mindenki úgy. mintha ő tudta volna meg elsőnek. — Hány borfajtával pályáztak ? — .. .-vei. — Nem jól hallatszott a telefonban; tízzel? — Dehogyis! Kettővel, örültünk, hogy ennyivel zsűri elé jutottunk. Az I. borvilágversenyen 34 ország 1370 bormintáját állították ki; ennyi bor vetélkedik. Közéjük kettővel is bejutni... — Számítottak erre? — Nagyon drukkoltunk. Különösen, mikor meghallottuk, hogy a közeli tsz, a tiszakécskei Szabadság bora aranyérmes lett. Kérdezgettük magunk közt: a mi borunk nem?! Most már kétszeres az öröm, hogy két „szomszéd” nyert aranyérmet. — Milyen előzményei vannak ilyen világversenyen való részvételnek? — Számtalan előverseny, „mérkőzés” előzi ezt meg. A járási, megyei, országos borversenyekre évenként 10—15 borunkkal is beneveztünk. — És mik az előfeltételek, hogy világversenyen egyáltalán éremesélyes lehessen a bor? — Először is olyan jó, A viszontlátásra — köszönt el egymástól E. K. Pok- rovszkij és Lőrincz Béla, a Kecskeméti Szolgáltató, Javító és Vegyesipari Vállalat igazgatója. stabil, klasszikus fajta, mint például az olaszriz- ling. Másodszor a kedvező fekvésű területen termő, jól kezelt, szép, egészséges szőlő, amely megfelelő időre jól — magas cukorfokra megérjen. S ha ez mind jól összejön, akkor is szükséges még olyan korszerű borüzem, mint a miénk is, ahol nagy szakmai hozzáértéssel dolgozó borászok viszik dicsőségre a munka végeredményét. Tehát az emberen múlik a végső siker. Mert nagyon jó fekvésű földön termesztett kiváló szőlőből is lehet rossz vagy gyenge minőségű bor, ha a kezelés szakszerűtlen... Tehát... Ekkor megszakadt a vonal. így csak „írásban” közöljük: gratulálunk! A kécskeieknek is. Tóth István kíváncsiságot és tudásvágyat tükröztek — Mint látták is, azokat az áruinkat mutattuk be, amelyeket nagy sorozatban készítenek, tömegesen gyártanak megyénk üzemei. Ügy éreztük, hogy Bács- Kiskun lakosai nem a mu- tatósabb egyedi darabokra kíváncsiak, hanem a valóságra. A Krím 206-os televízióból például több mint és hasonló jellegű kölcsönös bemutatkozásokat. Mi is ezen a véleményen vagyunk. A konténerekbe csomagolt kiállítási tárgyak már úton vannak a Krím terület közigazgatási székhelye, Szimferopol felé. A rendezők 8 fős csoportja ma utazik haza a Ferihegyi repülőtérről. H. F. Készül a legnagyobb A gyorsan iparosodó Bács-Kiskun megye váro- j saiban és községeiben fel- ! tűnik, hogy az új techni- ! kát a szokásosnál több helyütt új műhelyekben, üzemépületekben alkalmazzák. Az üzemcsarnokok között — a nagyság szerinti sorrendben — eddig a Finomposztó Vállalat szövödéje és a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár hatalmas. tágas műhelye vezetett. A Pamutnyomöipari Vállalat kiskunhalasi üzeme viszont most rekordot dönt. összesen 11 ezer 200 négyzetméteres alapterületen itt épül Bács-Kiskun legnagyobb ipari műhely- csarnoka. Az építési és szerelési költségek 130 millió forintba kerülnek. Képünk a tetőszigetelési munkát mutatja be. (Pász- , tor Zoltán felvételei d Hajrá, magyarok! K‘ " épzeletbeli közvélemény-kutatásom eredménye az, hogy ha egy magyar állampolgárt megkérdeznek: mi jut elsőként eszébe az olimpia szó hallatára, akkor feltehetőleg két szóra gondol. Egy városnévre és egy számnévre. A városnév Helsinki. A számnév tizenhat. Az 1952-ben szerzett tizenhat aranyéremre mindenki emlékszik, még azok is, akik akkor meg sem születtek. Lelkesítő hagyomány, nemzedékről nemzedékre száll. És nyomasztó hagyomány, mert nemzedékről nemzedékre száll. Mégis milyen érzésekkel üljünk le estéről estére a képernyő elé, az éjszakába nyúló olimpiai közvetítések nézőiéként? Mit várjon az emberfia Münchenben szereplő sportolóinktól, ha magyar? A választ tulajdon- képpen el lehetne intézni azzal a szállóigévé vált Coubcrtin-mondás- sal, miszerint az olimpiákon nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel. A magyar versenyzők azonban legjobb tudomásom szerint nem azért utaztak ki Münchenbe, hogy a résztvevők számát gyarapítsák, hanem győzni szeretnének, vagy legalább is minél jobb helyezést elérni. Lehet, hogy ez sokuknak nem fog sikerülni. Viszont biztos, hogy győzni csak megfelelő felkészüléssel és kivételes gyözniakarássál lehet. Ez mind rendkívül fontos, de nem minden. Még valami kell hozzá, amelyet szeretnénk nagy szavak nélkül megfogalmazni. Talán így: az a tudat, hogy a győzelem nemcsak az egyén, vagy a csapat sikere. Az olimpián szereplő versenyzők nemzeti színekben indulnak az arany-, ezüst-, vagy bronzéremmel nemzetüknek szereznek világhírt, interkontinentális méretű dicsőséget. • ennünket, magyarokat — sportnyelven szólva — több olimpiai számban magasan jegyeznek, éppen tiszteletre méltó hagyományaink miatt. Annak ellenére, hogy lé- lekszám szerint a kisebb országok közé tartozunk. Versenyzőink úgy is készültek a nagy erőpróbára, hogy képességeik legjavát fogják nyújtani Münchenben, mindent elkövetnek hazánk hírnevénk öregbítéséért a nemzetek nemes versengésében. És mi. itthon? Mi sem várjuk elfogulatlan tárgyilagossággal az olimpiáról érkező híreket, bizony nem úgy ülünk le a képernyő vagy a rádió mellé, hogy nekünk mindegy, győzzön a jobb. Illetőleg ebbe még bele is mennénk, azzal a kiegészítéssel, hogv győzzön ugyan a jobb, de az legyen magyar. Nincs ebben semmi természetellenes, persze, hogy szorítunk fiaink és lányaink sikeréért, joggal leszünk büszkék, ha magyarokat szólítanak a győzelmi emelvényre és nem röstelliük meghatottságunkat, ha százmilliók szemeláttára kúszik fel a magasba háromszínű nemzeti lobogónk, s az egész világ hallgatja himnuszunkat. fárcsak minél többször lenne okunk nemzeti büszkeségre az elkövetkező izgalmas napokban. A. J. B Bá
