Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-25 / 200. szám
W72. augusztus 25, péntek 5. oldat Tanfolyamon Franciaországban Július a nyelvszakos tanárok továbbképzésénél! hagyományos időszaka. Ilyenkor rendezik részükre a tanfolyamokat külföldi i/endégoktatók vezetésével, ilyenkor utaznak külföldi továbbképzésre azok a pedagógusok, akik ösztöndíjat kapnak valamelyik külföldi kormánytól. A franciaországi Poitiers város egyetemén tartott továbbképző tanfolyamnak tizenkét magyar hallgatója volt. Bács-Kiskun megyét a bajai Tóth Kálmán Gimnázium franciatanára képviselte. Az előadók elsősorban a nyelvészet új e- redményeivel foglalkoztak. Kontrasztív nyelvészet A korábbi tanfolyamokon rendszerint az egyetemesség igényével szervezték az előadásokat: igyekeztek mindenkinek ugyanazt mondani. Poitiers-ben más utat választottak. Megpróbálták mind a tizenhat nemzet franciatanárait arra tanítani, amire otthon szükségük van. Valamennyi „groupe” — nemzeti csoport — francia instruktort kapott, olyan embert, aki ismerte a gondjaira bízottak anyanyelvét, vagy legalább járt a hazájukban. Tekintettel voltak az egyéni igényekre és érdeklődésre is: mindenki szabadon választhatta az előadásokat. Országunk, nyelvünk helyzete miatt különleges fontossága volt a kontrasztív nyelvészetről szóló előadássorozatnak. (Kontrasz- tivitás: az anyanyelv és az idegen nyelv módszeres összehasonlítása a tanítás érdekében.) Colette Rojas, a Sorbonne spanyol tanszékének oktatója tartotta. Vonzó egyéniségével, kellemes előadói stílusával, széles körű nyelvészeti ismereteivel számos kérdés nyitjához el tudta vezetni hallgatóit Igaz, nem beszél a germán-román körhöz nem tartozó nyelveken. De azokkal a szerény felvilágosításokkal, amelyekkel én kiegészítettem előadásait. ki tudta szélesíteni a szembesített nyelvek körét. Ez az érdekes, párbeszédes együttműködés azt a reményt erősítette, hogy a kontrasztív nyelvészet most érlelődő tudományos eredményei átfogják hidalni a tanítás nehézségeinek tekintélyes részét. (Ebből azonban nem következik, hogy a nyelvtanulás könnyű lesz. Szívós munka nélkül idegen nyelvet megtanulni nem lehet.) Kísérlet korszerű eszközökkel Hazánkban számos szakcikknek, vitának adott témát az audio-vizuális nyelvoktatás. A TIT tanfolyamain évek óta folyik; a Guberina profeszor irányításával készült tananyagot használják az orosz, angol, német, és részben a francia tanításához, többkevesebb kiegészítéssel. A tanfolyamokon használt nyelvkönyvekkel itt-ott iskolákban is kísérleteztek. De nehéz őket az iskola tanítási rendjébe illeszteni. Nevelési szempontból is nehézségeket okoznak, mert az iskola élete hiányzik belőlük. Poitiers-ben bemutatták az új, középiskoláknak készült audio-vizuális franciaoktatást. Négy nagy részből áll, s ez számunkra nagyon csábító, hiszen a gimnázium négy évfolyamos. Igaz, a III. és IV. rész művelődéstörténeti („civilisation”) és irodalmi anyagával aligha szolgálná a mi középoktatási céljainkat, de az első két részszel érdemes lenne kísérletezni; a tanulságokat a többi idegen nyelv tanításában is hasznosíthatnánk. Az idegen nyelvet tanító magyar pedagógusoknak tízegynéhány éve állandóan gondjuk, kérdésük, amelyre nem kapnak egyértelmű választ: használhatják-e tanítási eszközként az anyanyelvet, s ha igen, milyen mértékben. Három évvel ezelőtt, a montpellieri tanfolyamon, azt tapasztaltam, hogy a franciák szinte eretnekségnek tartják a francia tanításában az anyanyelv bármilyen jelenlétét. (Amikor ők tanulnak idegen nyelvet, sokkal engedékenyebbek). Elvileg helyesnek tarthatjuk. Gyakorlatilag azonban a magyar iskola ritkán tehet eleget ennek a követelménynek, ha meg erőltetjük, akkor többet ár. tunk vele, mint amennyit használunk. Nyelvünk nem elszigetelt Minthogy az előadások többsége az általános nyelvészet friss eredményeiből indult el, hasznosíthatjuk a Poitiers-ben tanultakat másik szaktárgyunk, az orosz, a latin stb. tanításában is. A magyarszakosok szintén gazdagodtak olyan ismeretekkel, amelyek a nyelvtan tanításában vagy az irodalom elemzésében korszerűbbé és termékenyebbé tehetik munkájukat. Észrevehették — amit több, nemrég megjelent magyar nyelvészeti tanulmány is bizonyít —, hogy a korszerű nyelvészet eszközeivel anyanyelvűnket éppen úgy lehet elemezni, mint a többi nyelvet. Van ugyan anyanyelvűnknek megkülönböztető jellege, mondhatnánk: jelleme — de ezt voltaképpen minden nyelvről elmondhatjuk. Anyanyelvűnk elszigeteltségének hagyományos gondolatát, amelyet a nacionalizmus is erősített, a magyartanárok nem tehetik az anyanyelvi oktatás pillérévé: aligha tudnánk összeegyeztetni a korszerű nyelvtudománnyal. A magyar csoporttal szívesen foglalkoztak az oktatók. Magam abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy kiselőadást tartottam külföldi kartársaknak Guberina francia nyelvkönyvéről, illetőleg arról a tanfolyamról, amelyet ezzel a tankönyvvel Kecskeméten tartottam. Dr. Bán Ervin Ilyen volt 4000 úttörő nyara A kisdobosok és úttörők változatos és játékos nyári foglalkozásainak megtervezésére és kivitelezésére, vetélkedőre szólította fel hazánk 67 úttörőházát a Magyar Üttörők Szövetségének Országos Elnöksége. Az esztendő elején megjelent felhívásra tizenöt nevezés érkezett. Kettő Bács-Kiskun megyéből: Kiskunhalasról és a Kecskeméti Szalvai Mihály Űt- törőházból jelentették, hogy részt vesznek a versenyben. A kecskemétiek a tavalyi tapasztalatokat felhasználva már a tavaszi szünet idején megbízták az úttörőház gyermektanácsát: készítse el a „kívánságlistát”, hogy milyen foglalkozásokra járnak a legszívesebben, milyen elképzeléseik vannak az egész nyári programot illetően. (így sikerült a legérdekelteb- bek kéréseit messzemenően figyelembe venni.) „Nyáron is együtt maradunk” jelszóval készítették el az úttörőház vezetői a végleges programot. A továbbiakban tizennégy pedagógus és nyolc ifivezető folyamatosan gondoskodott a foglalkozások rendszeres megtartásáról, a technikai feltételek biztosításáról. Most, amikor már számadatok birtokában rendszerezik, értékelik az eseményeket, kiderült, hogy több mint négyezer gyermek vett részt a nyári programokban. A megyeszékhely központjában levő úttörőházat minden hétfőn „kihelyezték” a széchenyivárosi és kiskecskeméti iskolákba, hogy az arra lakó gyerekek számára jobban megközelíthetővé tegyék a vetélkedők, társas foglalkozások színhelyét. Keddi napokon a kisdobosoknak mesedélelőttöt, az úttörőknek könyvankétot tartottak. Az MHSZ-től kaptak lőszert és lőlapot a szerdai sportnap lebonyolításához. Bélyeggyűjtők, akvaristák, képzőművészettel foglalkozók gyűltek össze csütörtök délutánonként. Az úttörőház udvarán levő minipark ügyességet fejlesztő játékait pénteken kereshették fel a gyerekek. Az uszodalátogatás napja a szombat volt. gatója, Simon Jenőné, a nyári munkában részt vevő pedagógusokkal, Hordós Károlynéval, Végvári Fe- rencnével és Novomeszky Istvánnéval albumba gyűjti a programmal kapcsolatos fényképeket, egyéb dokumentumokat. Külön lapot szentelnek például annak az eseménynek, ami „Országjáró tarisznyaátadás” néven lett ismertté. (Képünkön a húszéves Elkészül-e december 31-re? Kiskőrös művelődési háza Kiskőrösön jártunk a minap, s útba ejtettük az épülő művelődési házat. Az építkezés kezdete óta nem ez volt az első látogatásunk; május végén részletesen is foglalkoztunk a munkát megelőző, s a közben felbukkanó problémákkal. A kérdést így fogalmaztuk meg: elkészül-e az épület december 31-re — Petőfi születésének 150. évfordulójára? Kertész Gábort, a Bács- Kiskun megyei Építőipari Vállalat igazgatóhelyettesét a kialakulóban levő ház első emeletén találtuk meg, amint éppen a nagytermet szemlélte. Itt lesznek a színházi és a mozielőadások. A színpad száz négyzetméteres, a nézőteret 397 férőhelyre tervezték. Ez utóbbi fölött már beépítették a vas tartó- szerkezetet, amelyre a faburkolat kerül — így lesz jó akusztikája a teremnek. — Mielőtt azonban bevakolnánk és — burkolnánk a falakat és a meny- nyezetet, a „Prométheusz” Vállalat elhelyezi a tartó- szerkezet alatt a fűtőcsöveket. Ha ez a napokban nem történik meg, mi is időzavarba kerülünk. A kőfaragóknak is el kell kezdeniük a falak burkolását. Kétmillió forint értékű követ szállítottak Bulgáriából erre a célra. Ahhoz, hogy a szerződésben megjelölt határidő — 1973. október — előtt tíz hónappal befejezhessük a munkát, az építkezésben érdekelt minden vállalatnak pontosan be kell tartania a megállapodást. — Milyen tehát a pillanatnyi helyzet? — Jól haladunk. A kőművesek vakolják az épületet. A munka zömét most- már a belső szerelési munkák jelentik. Ha ezek folyamatában nem lesz fennakadás, elkészülünk a művelődési házzal az év végére. Augusztus elején a községi tanácsnál a Beruházási Vállalattal együtt tartott értekezletünkön vállaltuk ezt a nagyon közeli határidőt — mindent megteszünk, hogy sikerüljön teljesíteni E. A. Ez volt tehát a terv, amit sikerült maradéktalanul megvalósítani. Sikerült, mert az üzemek, vállalatok és a népművelési tanácsadó is támogatta az akciót. (A Kecskeméti Konzervgyár például minden csütörtökön autóbuszt küldött a Műkertben levő napközisekért, hogy behozza őket az úttörőházba a foglalkozásokra.) Most az úttörőház igazfennállását ünneplő kecskeméti ifiklub történetét tartalmazó dokumentumokat Parádi Erzsiké adja át a tarisznya Pest megyei futárának.) Szeptember 15-én, a pécsi úttörőházban értékelik — részint a beküldött albumok alapján — a vetélkedőn részt vevő úttörőházak munkáját. S. K. Kétezer-kétszáz látogató a tanyamúzeumban Alig két hónappal ezelőtt, június 30-án nyitották meg a lajosmizsei tanyamúzeumot. Az E—5-ös út mentén lgvő új intézményre táblák hívják fel az arra járók figyelmét. Eddig — a vendégkönyv tanulsága szerint — kétezer- kétszázán látogatták meg a tanyamúzeumot. Magyarok és külföldiek, vagy éppen külföldön élő magyarok. Mindannyian elismerően írnak e kezdeményezésről, javaslatokat tesznek, hogyan fejlesszék tovább, miként tegyék még értékesebbé, érdekesebbé a gyűjteményt. (A „kívánságlistán” még olyan tanács is akad, hogy tartsanak állatokat, lovakat, teheneket, baromfit és néhány fekete pulikutyát...) A külföldi látogatók közül az angolok szólnak a legnagyobb elragadtatással. A közelmúltban újdonságként a múzeumban nép- művészeti tárgyak árusítását kezdeményezte a nagyközségi tanács. A cserépvázákat, falitányérokat, hímzett térítőkét és könyvjelzőket Budapestről, a Háziipari és Népművészeti Szövetkezetek Központjából rendelik. A kisebb használati tárgyakat, fafaragásokat — hordót, sótartót, szitát, dézsát, kisbútort — a helyi faragók folyamatosan készítik és szállítják. A kis boltban a múzeum nyitvatartásával azonos időben folyik az árusítás. A gyűjtők, érdeklődők különösen a faragott tárgyakat vásárolják —■ lakásdíszítésre. A lajosmizsei tanyamúzeum a továbbiakban is hétfő kivételével naponta 10—18 óráig várja a látogatókat. Szombaton a belépés ingyenes.
