Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-25 / 200. szám
Pártszervezés — pártirányítás Ne szólj szám? Élénk, erőteljes vita bontakozott ki a közelmúltban egy intézmény pártszervezetének taggyűlésén. Az intézmény életét ugyanis nem csekély súlyú esemény ráz- kódtatta meg: hivatali hatalommal való visszaélés és más hasonló cselekedetek miatt leváltották az igazgatót. A felszólalók szinte valamennyien elmondották: ők is tudtak a szóbanforgó visszaélésekről, s noha önmagukban, vagy a személyes beszélgetések során elítélték az igazgató magatartását, nyilvánosan szót emelni nem mertek. Életre szóló tanulságként fogalmazták meg a taggyűlésen, hogy ez a hallgatás nem volt kommunistához méltó, hogy a párttagnak személyre való tekintet nélkül fel kell lépnie a mulasztásokkal, visszaélésekkel szemben. lás nem az egyetlen lehetséges formája a visszaütés- nek. A jogos ügyért síkra- szállót egyéb kár és hátrány is érheti, más gondja- baja is származhat a kiállásából. Íme, néhány példa ennek bizonyítására. Ismerősömmel találkozom, rettentően háborog, mert az intézmény vezetője kész elpalástolni egy felháborító szabálytalanságot. „Ne nekem mondjad el — jegyzem meg —, felelős beosztású ember vagy, osztályvezető, pártvezetőségi tag, tiltakozz az igazgatónál!” „Ne félj, a jövő hét végén meg is mondom neki!” — feleli. Aztán a kérdésre, hogy miért csak akkor, kissé zavarba jön. „Tu. dód, ott van nála egy előterjesztésünk a munka ész- szerűsítésére, a jövő hét közepéig kell döntenie az ügyben. Nekem nem lenne előnyöm belőle, ha elfogadja, de jó néhány kisebb beosztású embernek megkönnyítené a munkáját. Nem akarom, hogy ők érezzék a hátrányát, ha a főnök esetleg megharagszik rám, s mérgében visszadobja a tervezetet...” Más. Egy intézményben a szakszervezeti bizottság fellépett az igazgatónak a törvényes előírásokat megsértő, a vállalat jó közszellemét veszélyeztető intézkedései ellen. Hónapokig tartó elkeseredett küzdelem következett, az igazgató minden eszközt megragadott a szakszervezeti vezetők lejáratására, meghur- colására, lehetetlenné tételére. Végül is azonban kudarcot vallott: a vizsgálat teljes elégtételt szolgáltatott az szb tagjainak, az igazgatót pedig leváltották. Csakhogy ebben a küzdelemben az szb több tagja teljesen „kikészült” idegileg, volt, aki hetekre kórházba került, s némelyikük most, a siker után is keserűen fontolgatja — vajon megérte-e? S hogy egy más előjelű, nemrég hallott esetet is említsek: egy kommunista munkásnak társai több, általuk tapasztalat visszaélést és mulasztást elmeséltek, ösztökélve, hogy mint párttag, lépjen fel ezek ellen, ö meg is tette, amikor azonban munkástársainak igazolniuk kellett volna szavait, azok „sumákolni” kezdtek, visszakoztak, mondván, hogy ők nem is úgy mondták, nem is úgy Valljuk meg őszintén: jó néhány egyéb helyen sem ártana hasonló tanulságot megfogalmazni. Hiszen nemegyszer kérdjük, amikor fény derül a hanyagság, lelkiismeretlenség, becstelenség valamely megnyilvánulására: tudtak erről, tettek ellene az ott dolgozó kommunisták? S bizony többször kiderül: tudtak róla, vagy legalábbis sejtettek egyet-mást, de szót emelni, harcba szállni nem volt elegendő erejük, bátorságuk. A kommunistákra háruló kötelezettség e tekintetben elvileg egyértelmű és világos. A szervezeti szabályzat a párttag kötelességévé teszi, hogy „személyre való tekintet nélkül tárja fel a fogyatékosságokat, harcoljon a bírálat elfojtása és az önelégültség ellen”. Ez az elv azonban nem mindig és nem mindenhol válik eleven gyakorlattá. Néhol mintha a közmondás „klasszikus” bölcsessége élne: „Ne szólj szám, nem fáj fejem”. Ez a — valóságos és keserű tapasztalatokból leszűrt — szemlélet azonban a régi világban sem volt az orszályharcos munkás életelve, a mai körülmények között pedig egyenesen a kispolgárság tipikus megnyilvánulásaként tarthatjuk számon. Nem titok, persze, mi élteti és termeli újjá ma is ezt a szemléletet és magatartást. S az sem titok, hogy e tényezők között nem csekély helyet foglal el a megtorlás miatti aggodalom. Az érintettek részéről történő „visszalövés” és „betartás” még távolról sem ment ki a divatból. Bár kétségtelen, hogy ma a bírálat nyílt elfojtásához, a durva megtorláshoz nem .éppen kedvezőek a feltételek. A X. pártkongresszus által elhatározott intézkedések megerősítették a jogosan bírálók pozícióit, növelték a kritika elfojtása elleni sikeres küzdelem lehetőségét. „Nagyon buta vezető az, aki ma nyíltan próbálja megtorolni a kritikát” — hallottam a múltkor egy megjegyzést, s úgy érzem, e vélekedésnek tulajdonképpen igazat adhatunk. értették.. Az illető egyedül maradt, ránehezedvén a felelőtlen fecsegés, az intrika vádja, amely alól nem is igen tudja most tisztázni magát. Hiába magyarázza elkeseredetten: ő lelkiismeretesen akarta teljesíteni a párttag kötelezettségét; íme, most ezért tűnik pártszerútlennek. Kachmar — Kathymar — Katymárg.: Mi tagadás, az ilyen esetekben jelentkező lehetséges, vagy valóságos hátrányok bekövetkeztét semmiféle biztosítékkal nem lehet kizárni. Ilyen — és hasonló — veszélyeknek mindig ki lehet téve a bíráló. Nincs olyan határozat, vagy jogi paragrafus, amely feltétlen védelmet nyújtana ellenük. Ezzel józanul és reálisan számolni kell, ha nem akarjuk illúzióba ringatni magunkat. Igazuk lenne tehát a „ne szólj szám” elv képviselőinek? Szó sincs róla. Éppen ellenkező következtetést szükséges levonnunk: ha „a száj szólása” jár is bizonyos veszélyekkel, tudatosan vállalni kell ezt a veszélyt S mindenekelőtt a kommunistáknak kell vállalniuk! Hiszen a forradalmár erényeihez ma is hozzátartozik a bátorság, az áldozatkészség, a kockázat- vállalás. Vállalása annak a kockázatnak is. hogy a jó ügy védelmében átmenetileg alulmarad a szűk egyéni, vagy csoportérdek képviselőivel, a maradi, kényelmes, önző emberekkel szemben. Tötös László uram bizonyára legrosszabb álmában sem gondolt arra, hogy egyre terebélyesedő birtokából 584 év múlva iparosodó község lesz. A birtok sorsa pedig már 1388-ban megpecsételődött, amikor Kachmar nevet kapott a maroknyi település. A délszláv népviseletet már felváltotta a miniszoknya, a szatócsüzletet a vegyesbolt és a szolgáltatóház. Az új tanácsháza előtt a nagyméretű betonlapok közé virágágyakat varázsolt az emberi kéz, s az aszfaltozott főutcában két ipari létesítmény kibí években épült új létesítményeket sorolja. ÁFÉSZ-bolt, sütöde buszváró, húsüzlet, piactér, 26 ezer négyzetmétei park és még legalább eny- nyi más, új, új, új! — Ez ugyan nem űj — mondja örömmel az elnök —, de azért el ne feledElkészült a betonozás a ta karékszövetkezet, a fodrászat és az új tanácsháza előtt Ezért fontos, hogy a párt- szervezetekben kellő gondot fordítsanak a kommunisták ilyen irányú edzésére is. Egy ideig erről valahogy kevesebbet beszéltünk. Most ismét kezdünk jobban figyelni rá, kezdünk többet szólni a kommunistáknak erről a roppant fontos morális kötelezettségéről. Ez jó és szükséges dolog. Mert akárhogy is nézzük, az egészséges előrehaladáshoz minden biztosíték közül alighanem a legfontosabb a kommunista kollektívák, s azokon belül minden egyes párttag helyes szemlélete és magatartása. Gy. L. A törénelem sodrása olyan, mint a hurrikán. Amit gyenge szálak kötnek a földhöz, menthetetlenül elsöpri. Elsöpörte Tötös László nagybirtokost, de még a település nevét is. Így lett 1494-ben Kathymar, majd 1590-től mindmáig Katy- már. Lakói ma — magyarok, délszlávok és németek — összefogással, együttes erővel dolgoznak, építik, szépítik a községet. nálja a munkaalkalmat a helyi lakosságnak. A mai középkorosztályt valamikor kilenc pedagógus tanította a betűvetésre, ezek gyerekeit ma harminc nevelő oktatja. A községben három jó hírű termelőszövetkezet működik, ahol a tagság évi átlagjövedelme meghaladja a 30 ezer forintot. Vinkó Sándor tanácselnök szinte kifogyhatatlan a szóból, amikor az utóbkezzünk róla: a lakosság évente 1 millió forint társadalmi munkát végez. És még valami, kicsi a község, de mindennap van piaci felhozatal. Néhány hete egy ismerősöm azt mondta, hogy érdemes lenne meglátogatni Katymárt, mert ugyan nagyon távol esik a megyeszékhelytől, de azért lenne mit írni róla. Igaza volt. Szabó Ferenc Piaci fények-árnyak A helybeli piac szerepéről, az ellátás előnyeiről és árnyoldalairól, s az árukínálatról beszélgettünk a napokban Szántó Andorral, a Kiskunfélegyházi Városi Tanács V. B. osztály- vezetőjével. — Mint városaink mindegyikében, nálunk is jelentős a piac szerepe a lakosság ellátásában — mondotta. — Más kérdés, hogy e fontos szerepét miKultúrház — mozi Az év végére átadják Bácsborsódon az új kultúrház mozihelyiségét és KISZ-irodáját. A 3 millió forintos költséggel épülő létesítménybe már beköltözött a párt- bizottság és a könyvtár. Az épülethez csatlakozik egy presszó, amely május 1. óta üzemel, ennek folytatásaként pedig kisvendéglő épül. (Szabó Ferenc felvétele) Csakhogy a nyílt megtör-) lyen mértékben tudja betölteni. A fő gondok egyike, hogy a város mindinkább kinövi piacát, az a növekvő kereslethez kénest szűknek bizonyul. Abban bízunk, hogy már a következő tervidőszakban az árusítás céljait a jelenleginél kétszer akkora terület szolgálhatja majd. Arra is vannak terveink, hogy „fedél alá hozzuk” a piacteret: csővázas színek alkalmazásával az időjárás viszontagságaival szemben védetté tesszük. — Tapasztalható-e fejlődés az árusítás körülményeiben és a választék tekintetében? — A változás első jele, hogy állandó elárusító- helyek létesítésére törekszünk. Sok ilyen akad már: a Vörös Csillag Tsz reprezentatív zöldségboltja, a Halértékesítő Vállalat üzlete, a csinos virágbolt, vagy a MEZÖTERMÉK pavilonja. Ha a városban nem is mindig kielégítő az ellátás, ami a kenyeret, péksüteményt, lángost illeti, a sütőipari vállalat boltja igazán vonzó választékkal várja a vevőket. Ez utóbbi két üzlet egyébként egész héten árusít, függetlenül a piaci napoktól. — Milyen a városban a tej- és tejtermékellátás? — Sok jót, sajnos, nem mondhatunk. Az egyik legfőbb hátrány a hűtőlánc hiánya. A begyűjtőktől a tej a vevőkhöz lényegében a fejést követő harmadik napon jut csak el. A tasakolt áru bevezetésével a forgalom ugyan mintegy 40 százalékkal emelkedett, de romlott a minőség. Legtöbbször több órán át áll a napon a kora hajnalban lerakott tej. Nincs kellőképpen megoldva az áru utánpótlása sem. Ha a ta- sakoló berendezés elromlik, a lakosság nem jut elegendő tejhez. A legtermészetesebb lenne ezt hasonló mennyiségű kannás tejjel pótolni, ez azonban nem történik meg. Hiányos az ellátás tejtermékekből is. Hosszú ideje nem kapunk például Sportsajtot. • — Beszéljünk a piaci higiéniáról is. — A legalapvetőbb kellékekkel — árusító asztalokkal — a félegyházi piac el van látva. Ami gondot okoz: nincs higiénikus állatorvos, nem megfelelő a tej és a tojás vizsgálata. Ezel szemben igen lelkiismeretes, szakképzett gombavizsgáló tevékenykedik a piacon. A változott életkörülmények, napjaink rohanó tempója ellenére sincs elsorvadásra ítélve, ellenkezőleg: egyre fejlődő, korszerűsödő intézmény a piac. A közeljövő egyik feladata — ha kissé megkésve is — gyorsan növekvő fák telepítésével zöldövezetet létesíteni, árnyékot és még frissebb levegőt nyújtani a kereskedelem e sűrűn látogatott, fontos színhelyének. J. T.
