Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-03 / 181. szám
4. oldal 1972. augusztus 3, csütörtök | Pártszervezés — pártirányítás j Semmivel sem pótolható! Szólam? Nemcsak! Bár sok mindenre mondjuk, de aztán az idő lépten-nyomon korrigál. Minek ez a jelző? Van-e gyakorlati értelme? És egyáltalán: mire gondolunk? Amit pótolhatatlannak tartunk elég prózai. A munkaversenyről vallotta ezt nem rég egy szocialista brigádvezető. S ami miatt hangsúlyozta: helyenként, időnként a versenyről — elegendő ismeret híján — többen úgy vélekednek, hogy eljárt felette az idő, s ma már a technikai „kényszerpályákkal” pótolható a lelkesedés, az áldozatvállalás, a közösség szolgálatának szándéka. Vagyis, amit a verseny résztvevői produkálnak — az különböző intézkedésekkel, jól szervezett munkával is el lehetne érni. A szervezettség a technika mindenhatóságába vetett hitet az élet eddig mindig cáfolja. Bebizonyosodott: a legtökéletesebb szervezet sem nélkülözheti a többet, jobbat akarást. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy a technikát az ember hozza létre, ő működteti — soha le nem zárható tapasztalatgyűjtéssel. Nagy lendítő erő A verseny különösen nagy lendítő erő a mi viszonyaink között. Akkor is az volt, amikor a termelés feltételeinek hiányát, a vezetés, a szervezés elmaradottságát pótolta, mert álékor azok fékezték az előrehaladást. S a verseny, a munkások közös összefogása mindig és mindenkor a visszahúzó erőkkel küzd meg. Hol jól, hol kisebb eredményességgel, attól függően, hogy a mozgalomban részt vevők hogyan ismerték fel az adott időszak konkrét feladatait. A gazdálkodás bonyolultságából is adódik, hogy országosan is, meg helyileg is mások a gondjaink és azok másként vetődnek fel, mint évekkel ezelőtt. De a versenynek változatlanul az a rendeltetése, hogy könyebbé, szebbé1 gazdagabbá tegye életünket, munkánkat. Az út igen változatos. Természetes, hogy ismét újra számba kell vennünk: a ver- isenymozgalom mennyiben felel meg a követelményeknek, hogyan teljesíti célját Tényleges lendítő erővé ugyanis csak akkor válik, ha a társadalom előtt álló feladatok mind tökéletesebb megoldását szolgálja. Ellenkező esetben viszont csupán szélmalomharc és szemféay- vesztés — napok pora is elég, hogy ellepje hírét. S mindezt azért lényeges elmondanunk, bár tagadhatatlan a mozgalom nagy lendítőereje, az is tény, hogy ezt konkrétan nem mindenütt ismerték fel, s nem élnek e lehetőséggel úgy, ahogyan lehetne és kellene. Mit szolgáljon a verseny? A pártszervezeteknek ezért segíteniük kell a reális helyzet megismerését, a mozgalom konkrét céljainak meghatározását. Jó alapot ad ehhez a Központi Bizottság 1971. december 1-i határozata, amely hangsúlyozza: a szocialista jnunkaverseny-mozga- lom általános céljait a IV. ötéves tervre alapozva kell meghatározni, s biztosítani kell, hogy a munkaverseny segítse a tervek teljesítését a technika és gazdaság korszerűsítését, a termelés mennyiségének növelését. Az iparban a munkaver- seny-mozgalom elsősorban a termékek külkereskedelmi versenyképességének fokozásához, a lakossági és a termelői fogyasztás igényeinek jobb kielégítéséhez, a megmunkálás minőségének javításához, a munkaidő jobb kihasználásához (idokolt esetben a műszakszám növeléséhez) a munka termelékenységének emeléséhez, az önköltség csökkentéséhez hozzá. járuljon Az építőipari munkaversenye ezen túlmenően segítse az építkezések határidőre történő befejezését, javítsa a kivitelezői munka minőségét. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a munkaverseny a korszerű termelés. és üzemszervezési formák alkalmazását, az erő- és munkagépek komplex fel- használását és jobb kihasználását szolgálja. A közlekedés, a szállítás és a szolgáltatások területén a munkaversenynek elő kell segítenie az igények pontos, kulturált és jó minőségű kielégítését. A kiskereskedelemben a munkaverseny fő célja: rendszeresen megújított, ésszerű készletekkel megfelelő áruválaszték biztosítása, a fogyasztók igényeinek kielégítése és a kiszolgálás gyorsítása, a fogyasztók iránti figyelmesség javítása. A verseny több formája közül legjelentősebb a szocialista brigádmozgalom. Múltja, jelene, jövője egyaránt indokolja, hogy megkülönböztetett törődés övezze. A szocialista brigádok — mint azt a legutóbbi országos tanácskozás is tükrözte — az üzemi, társadalmi élet fontos tényezői. Mégis indokoltnak látszik a figyelmeztetés : a versenymozgalom nem csupán a szocialista brigádokból áll! ^Tem volna helyes, ha a vállalat gazdasági és politikai vezetői figyelmen kívül hagynák a céljaiban szegényebb, de nem kis erőt jelentő egyéni versenyzőket, munkabrigádokat. A verseny ma már nem százalékok hajszolása. Életünk, munkánk fontps eleme: megsokszorozza a termelés eredményeit, növeli a munkáskultúrát,, alakítja a szocialista embertípust. Mi lehet ebben a pártszervezetek, a kommunisták szerepe? Mindenekelőtt a példamutatás a munka minden területén. A személyes anyagi ösztönzésen kívül a legtöbbet a meggyőző szó ereje tehet. A harc a vállalások realitásáért, hogy a vállalati tervcélokkal összehangolt legyen a versenyben részt vevők igyekezete: a küzdelem az örök veszély, a sablon, a formalitások ellen. Így válik a verseny valóban pótolhatatlanná — és lesznek egyre kevesebben, akik ezt még nem ismerték fel. v B. M. Tizenöt éve kezdődött Van-e tekintélye a mozgalomnak? Az ország tizenkilenc megyéje közül Bács-Kis- kunban nyitott kaput ezen a nyáron a legtöbb építőtábor. A kevés híján félszáz táborból tizenöt van a Duna—Tisza közén. A munka kezdetéről, a diákok „harci” kedvéről többször beszámoltunk már az idei táborozás első, egyhónapos szakasza alatt. Két turnusra való idő telt el, s hátra van még ugyanennyi. A megye tizenöt mezőgazdasági építőtáborába — a négyszer kéthetes munkára — csaknem tízezer diák jelentkezett az országnak szinte minden tájáról. Dolgos kezükre nagy szükség van, mert nyáron többszörösére szaporodik a mezőgazdaságban a tennivaló. Az időjárás szeszélyei miatt néha két- három nap alatt kell elvégezni a máskor egyhetes munkát. Száz százalék: harminckét forint Gyorsan érik a barack — igyekezni, kell a szedéssel. A legszorgalmasabb brigádok még a délutáni pihenőjüket is feláldozták az elmúlt hetek néhány napján, hogy az exportra szánt gyümölcs ládákba kerülhessen. Júniusban sok eső esett, s így lábra kapott a gaz a földeken. Ennek irtása, a kanálás is a sürgős munkák közé tartozott. Rendbe kellett szedni a szőlők hajtásait; metszeni, kötözni. A hatalmas szőlőtáblák jó része most- már rendbe szedve várja a szüretet. Illenék viszonyítani egymáshoz a dolgokat. Nehéz azonban megállapítani, hogy az idén végeztek-e jobb munkát a diákok, vagy tavaly. Azt sem köny- ny'ű eldönteni, hogy az idei táborozok közül kik voltak a legszorgalmasabbak, hiszen nem mindig dolgoztak hasonló feltételek mellett. Kapálni nehezebb, kevésbé haladós, mint gyümölcsöt szedni. Az előbbi több szakértelmet, gyakorlatot is kíván; szokni kell hozzá. Nyilván sokkal nagyobb gyakorlata volt annak a brigádnak, amelyikkel Tabdiban találkoztunk a második turnusban. Ök negyedszerre vállalták a táborozást — még érettségi után is eljöttek. Fordulhatnánk segítségért a számokhoz, de azok sem mondanak sokat önmagukban. A teljesítménylapokat nézegetve csupán azt láthatjuk, hogy akadt brigád, mely az egyik napon átlag 13 forint 44 fillért érő munkát végzett. Aznap kapáltak. A másik brigád teljesítménye 60 forint 50 fillér, de ezt az ösz- szeget gyümölcsszedéssel érték el. Másutt a legjobb brigádátlag 83 forint 30 fillér volt — őszibarackot szedtek. Némi viszonyítási alapunk van, ha tudjuk, hogy a táborok fenntartása, működése átlagosan napi harminckét forint teljesítmény mellett kifizetődő. Harminckét forint tehát száz- százalékos munkát jelent. Ha tábori átlag ennél több, akkor a legjobban dolgozó brigádokat jutalmazzák. Ugyancsak külön fizetség jár a délután végzett, önként vállalt, sürgős munkáért. Az összkép eléggé tarka. Némelyik tábor átlaga a jó egyéni teljesítmények mellett sem több 26—28 forintnál. Volt, ahol csak pár fillér hiányzott a harminckét forinthoz — megint másutt negyven forintra alakult a végső ösz- szesítés. Nem a mozgalom hibája A száz százalék tehát teljesíthető. Az eredmények közötti különbség a már említett okokkal magyarázható: más jellegű munka, gyakorlottság hiánya. Előfordul az is, hogy némelyik brigád kedvetlenül végzi a munkát. Azt mondják: kötelező volt táborba jönni. (?) Bővebb kérdezősködés után tudtuk meg, hogy nem minden iskola törődik a táborozok szellemi és fizikai előkészítésével. Hiányzik a meggyőző, jókedvre hangoló biztatás, az őszinte szó. Egyesek csupán Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek A feladatok sokrétűek, és állandóan szaporodnak. De a munkahelyeken már differenciálódnák; különböző termékekben és vállalásokban öltenek testet. S hogy ezeket a dolgozó magáénak érezze, ahhoz nem elég a tennivalók puszta felsorolása. Gyakori jelenség, hogy ezek szempontokká merevednek. Pedig ha ezekből elhagynak egyet-egyet még nem dől össze a világ. Ezért kell a pártszervezeteknek is szem előtt tartaniuk, hogy nem elegendő csupán a vállalati hasznosságból kiindulni a ver- senycélok meghatározásakor. Nemcsak az értékelésnél, hanem már a tartalom kialakításánál kell megtalálni a versenyző ember érdekeltségét, más szóval a termelő és a fogyasztó azonosságából eredő igényeket. Hétköznapi egyszerűséggel — és nagyvonalúsággal — lehet és kell érzékeltetni a munkaversenyben az ésszerűbb gazdálkodás, a jobb minőség, a művelődés, az emberibb élet kiteljesedésének eszközét, amely nem csupán az irodákban megfogalmazódott vállalási szempont! Ha ezt ténylegesen sikerül megértetnünk, a verseny sok tartaléka kerül felszínre^ Kosztolányi Dezső a magyar nyelv egyik legnagyobb művésze — Arany János és Illyés Gyula mellett. Mint költő, az impresszionista stílus varázsával hat. „A prózaírók a stiláris értékű szövegezési mód alapvetését tanulták és tanulhatják el ma is tőle” — írja Szabó Zoltán a Kis magyar stílustörténet című munkájában. Mindig izgatta, vonzotta a nyelv. Ezért kereste a nyelvi kifejezés új lehetőségeit, s ezért foglalkozott annyit a magyar nyelvvel. Tudta, hogy „erős várunk a nyelv”. Egy alkalommal nyílt levelet intézett Antoine Meillet úrhoz, a College de France tanárához, védve a „kis” nyelveket. S amikor Meillet becsmérli nyelvünket, kultúránkat, Kosztolányi indulatosan civilizációnk ősi gyökereiről szól, finnugor alapszókincsünkről, nyelvemlékeinkről stb. Meillet irodalmunkat lebecsülte. Ezzel szegezi szembe Kosztolányi Petőfi világirodalmi nagyságát, s teszi hozzá, hogy Valéry modern novellistáinkat Flauberthez és Mau- passanthoz hasonlítja. Fiatal újságíró kora óta írt nyelvművelő cikkeket. 1905-ben a szabadkai Bácskai Hírlapban vallott a nyelvtanulás kérdéséről. E)e a Nyugatban is sokszor jelentkezett nyelvi témájú cikkekkel. Például az öreg szavak című cikkében az agg „Miszerint” sorsával is törődik: él-e még a lengő szakállú öreg? S az új nemzedékre figyel, őrzik-e igazán nyelvünk értékeit, gazdagitják-e megfelelőképpen? Mert régen másképp volt, régen a nyelvet megbecsülték. „Valaha — a nyelvújítás korában — a vidékről minden hónapban bizottságok érkeztek a fővárosba postakocsin, ekhós szekéren, hogy (a megye költségén) összeírják az új szókat, s aztán levigyék a városokba és a falukba, vásárfiául.” Ezernyi finom megfigyelése közül csak néhányra hadd hívjuk fel a figyelmet. Kétféle magyar stílustörekvést vesz észre: az egyik a prédikáció, a másik a pohárköszöntő stílusa (A magyar nyelv). Küzd az idegen szavak használata ellen. Az újságokat olvasva egy halom felesleges idegen szót vesz észre (pl. blazírt, diszponál, ensemble, nuance, zseníroz). Szomorúan bámulja a kisgyermekkorukban több nyelven gügyögőket, mert ők a magyar nyelv végtelen birodalmából zárják ki önmagukat (Kis Mezzo- fantik). Az Akadémia akkor új helyesírási szabályait olvasva, fájó szívvel búcsúzik el régi ismerősétől: a „Cz”-től (CZ). Szellemes megjegyzést fűz a megszólításokhoz: a „szerkesztő” eeyedül az álhírlapíró. „Ez nagybetűvel írandó és nagybetűvel mondandó, a lap gondos és kíméletes elhallgatásával, melyet nem szerkeszt. „A szavak jelentésének mély rétegeit járja be: Jókai fantasztikus költészete csakugyan fellegjáró, de Edgar Poe költészete, mely szintén fantasztikus, már nem fellegjáró, hanem inkább lidérces, kísérteties.” Egy francia folyóirat ötlete nyomán azon mereng, melyek a legszebb magyar szavak? A szavak jelentését, hangalakját figyelve, „önkényes” válasza a következő: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír. A végtelenül gazdag Kosztolányi-kötet az író néhány esztétikai, irodalomelméleti cikkét is tartalmazza. A Szépség című írásában azt fejtegeti, hogy mennyire helytelen az ép testben ép lélek szólásmondás. Mert épp a sánta Byronnak, az iszákos Poe- nak, a púpos Leopardinak, az asztmás Proust-nak köszönhet sok szépséget az emberiség. És a XX. század elkorcsulását figyeli, hogyan távozott el messzire a szellemektől és a lélektől elnézve mindaz, ami nem gyakorlati. S erre gondolva így zárja cikkét Kosztolányi: „Milyen szép is volna — és milyen jó — ha a világot a szépség váltaná meg”. Szekér Endre adminisztratív feladatot láttak a szervezésben. Az a fő — mondották —, hogy a létszám meglegyen, ezért aztán a táborozás szellemétől idegen gyakorlatot valósítottak meg: kötelezővé tették a nyári munkát. Szerencsére ez a gyakorlat nem általános, mint ahogy a gazdaságok közül is csak kevésben fordul elő, hogy nem tartják érdemesnek a diákok felkészítését a másnapi munkára. Több megbecsülést! A legtöbb helyen fontosnak tartják, hogy megbeszéljék a sürgős tennivalókat — és ez a helyes, mert a dolog jelentőségét átérezve szívesebben végzi mindenki a munkáját. A diákok előkészítése, mindennapi munkájuk jelentőségének tudatosítása egyben a megbecsülésüket is jelenti. Egyenrangú munkatársként kell rájuk tekinteni. Nem a munka nehézsége szokott általában gondot okozni, hanem az ímmel-ámmal végzett szervezés, a hiányos tájékoztatás. S végezetül: nem ártana egyszer bővebben beszélni arról is, hogy vajon őszszel, a tanév kezdetén megköszöni-e valaki a táborban jártaknak, hogy munkára áldozták szabad idejük egy részét. Tesznek-e különbséget a tábo- rozók és azok között, akik esetleg a Balaton mellett „vészelték át” a nagy melegeket? Hem sok ilyen esetről hallottunk idáig, noha a mozgalom tekintélyének jót tenne egy csöppnyivel több megbecsülés. Lakatos Attila fl lakásszövetkezetek alapszabály szerinti működését, a szövetkezeti tulajdon védelmét ellenőrzi az idén a kiskunfélegyházi városi Népi Ellenőrző Bizottság. Megvizsgálják a kisipari termelőszövetkezetekben a társadalmi tulajdon védelmét, a mezőgazdasági üzemekben pedig a baleset-elhárítási és egészségvédelmi rendelkezések betartását. Hasznosság és érdekeltség
