Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-23 / 198. szám

4. oldal 1972. augusztus 23, szerda o rszágos ügy ti. Soktényezős útkeresés A tagság bevonásával Sorozatunk első részében beszéltünk arról, hogy ha­zánkban a tehénlétszám csökkent és emiatt veszély­be került a hazai ellátás, valamint a létfontosságú export. Láttuk azt is, hogy a gond szerteágazó, j a szarvasmarha-tenyésztési kedv csökkenése komplex probléma. A július végén született kormányhatáro­zat több irányú intézkedés­sel segíteni igyekszik a I gondon. 600 ezerrel több Mi a cél? Nem kisebb, mint hogy 1985-ig 200 ezer darabbal növeljük az el­múlt hat esztendőben 40 ezerrel csökkent tehénlét­számot. 1980-ig biztosítás nunk kell 750 ezer korsze­rű férőhelyet, ebből 610 ez­ret már 1975-ig. El kell érnünk, hogy a specializált tehenészetekben a tej hozam évi 4—5 ezer liter, a töb­biekben legalább 2600 liter legyen. A hazai tej- és tej­termékfogyasztást európai színvonalúra kívánjuk emelni, miközben megte­remtjük a biztonságos és növekvő tendenciájú hús­export feltételeit is, (A szarvasmarhát jelenleg szí­vesen és jó áron veszik tő­lünk, a külpiac többet is fogadni tudna.) A szakemberek tudják igazán, hogy milyen nagy célkitűzés ez, még akkor is, ha a most következő esz­tendőkben elsősorban a tar­talékok feltárása, az üres férőhelyek kihasználása, a takarmánykezelési és ta­karmányozási figyelmetlen­ségek, lazaságok megszün­tetése csupán a cél. A na­gyobb és drágább beruhá­zások, fejlesztések inkább a következő ötéves terv so­rán történnek majd. Jó dolog, ha nem a me­zőgazdasági foglalkozású újságolvasók is tudják, mi­lyen főbb lépésekből áll majd ez a „hadjárat”. Milyen fajtákat tenyésszünk Meg kell teremtenünk a szilárd takarmánybázist. A termőterületeket növelni nem lehet, tehát mai rét­jeinket és legelőinket kell jobban, szakszerűbben ki­használnunk, valamint nem szabad eltűrnünk aztj hogy a szántóföldön megtermett takarmányozásra alkalmas tápanyag egy része tönkre­menjen. Ezért új feldolgo­zási formára lesz szükség. Olyan ipari bázist fogunk teremteni, amely képes eze. két a takarmányokat hely­ben tartósítani és feldol­gozni úgy, hogy távolabbi üzemekbe, vagy a háztáji gazdaságokba is elszállít­hatok legyenek. Megbízható állategész­ségügy nélkül nincs szarvas­marha-tenyésztés. Ezért már 1978-ra be akarjuk fe­jezni az ország állományá­nak gümőkórmentesítését, a távlati cél pedig az, hogy az állatorvos feladata in­kább a megelőzés, mint a gyógyítás lenne. Közben pedig magát a szarvasmar­hatenyésztést is anyagilag és erkölcsileg elismert szak­mává kell fejlesztenünk, igen sok, külön e célra képzett szakemberrel. A munka 1985-ben is nehéz lesz, ezért a dolgozók külö­nös megbecsülést érdemel­nek, de azt is, hogy le­gyen egy héten legalább két szabadnapjuk. Egyébként a hústermelő gazdaságok viszonylag egy­szerű épületeket alkalmaz­nak majd, de jó gépesítés­sel, a tejtermelők viszont igazán belterjes körülmé­nyek között végzik mun­kájukat. A tejtermelő gaz­daságok elsősorban a vá­rosok közelében lesznek. A feladat megoldása nem olcsó dolog, mert a korszerű szarvasmarhate­lep legalább háromszor annyiba kerül, mint a mo­dern baromfifarmok. A nagy befektetésnek pedig meg is kell térülni. Erre is gondolt a kormány. A lpnyeg: a kormány cél­ja az, hogy a szarvasmar­haágazat legalább annyi hasznot hozzon, mint a ser­téstenyésztés. Tehát a tisz­ta jövedelem kétféle szá­mítási mód — az eszköz- arányos és az önköltség­arányos — szerint átlago­san legalább nyolc, illetve tizenöt százalék legyen. A marhahús átvételi árát kilónként 5,70 forinttal emelik, persze fajták és minőségek szerint differen­ciáltan. Ez a jövedelmező­ségi problémát meg is old­ja. A tej átvételi ára lite­renként 1,30 forinttal emel­kedik, azonban még így is kevés lesz. Ezért a kor­mány a jövedelmezőséget különböző közvetett jutta­tásokkal biztosítja. Ilyen például, hogy a nagyüze­mek, minden megszületett borjú után kapnak három­ezer forintot, vagy ha ezt nem igénylik, altkor kap­hatnak az értékesített te­jért literenként még to­vábbi egy forint 10 fillért. Ha a tehénállományt a nagyüzemekben növelik, akkor támogatásként kap­nak tehenenként 20 ezer forint forgóalap-kiegészí­tést. A háztáji és egyéb kisgazdaságokban az eddi­gi nyolcezer forintos üsző­vásárlási támogatás meg­szűnik, viszont a kisember, aki tehenet tart; minden évben, minden tehén után kap az államtól 1500 fo­rintot (így ugyanis az az érdeke, hogy a tehenet mi­nél tovább tenyésztésben tartsa.) Megszűnik a kivá­gási keretszám, vagyis a tehenek levágásának admi­nisztratív korlátozása. Az állam fokozza az üszőbor­jak intervenciós felvásárlá­sát. Az a kisember, aki te­henet akar venni. 25 ezer forint OTP-kölcsönt kap­hat. A nagyüzemek az is­tállóépítéshez továbbra is kapják az ötvenszázalékos vissza nem térítendő ál­lami támogatást, de 50 szá. zalékos dotációt kapnak a , korszerűsítésre (a régi is­tállók átalakítására), vala­mint a takarmánytermesz­tés és iparszerű feldolgozás fejlesztésére is. A kedve­zőtlen adottságú gazdasá­gok, amennyiben adottsá­gaik a szarvasmarha-te­nyésztésre alkalmasak, en­nél magasabb arányú tá­mogatást is kaphatnak. Amit most elmondtunk, az főként a mezőgazdaság ügye. Legfeljebb még az iparé, mert nem lenne he­lyes dolog, ha a korszerű­sítéshez szükséges összes gépeket külföldről kellene hoznunk. A legszélesebb közvéle­ményt is érdekli azonban, hogy milyenek a kilátá­saink a határozat vég­rehajtására és honnan te­remtjük meg a fokozott tá­mogatás anyagi eszközeit. Erről lesz szó sorozatunk befejező részében. F. B. Az egységes szövet­kezeti törvény rendelkezé­sei, valamint a mezőgaz­dasági működésben, gaz­dálkodásban elért fejlődés szükségessé tette a közös gazdaságok belső szabály­zatainak módosítását, melynek határideje ez év szeptember 30. A szövetkezetekben min­denütt idejében hozzáfog­tak az alapszabály módosí­tásával kapcsolatos munká­hoz. Hasonlóképpen az ügy­rend, munkarend kiegészí­téséhez. Mindehhez kérik a területi szövetségek közre­működését. Elnökségünk ez év már­ciusi ülése már megtár­gyalta az egységes szövet­kezeti és a módosított ter­melőszövetkezeti törvény végrehajtásából adódó fel­adatokat, és állást foglalt a végrehajtás ütemét és módszerét illetően is. Ezt követően körzeti ta­nácskozásokat szerveztünk — a járási párt- és tanács­szervekkel közösen — a termelőszövetkezeti vezetők bevonásával. Ismertettük a fontosabb módosító rendel­kezéseket, megvitattuk az értelmezéssel és a feladat végrehajtásával összefüggő tennivalókat és módszerta­ni javaslatokat tettünk. Ennek alapján a közös gazdaságok 7—9 tagú mun­kabizottságokat hoztak lét­re az új alapszabályok tervezetének elkészítésére. Széleskörű véleménycserét folytattak a szövetkezeti tagokkal és az elhangzott észrevételeket, javaslatokat igyekeztek hasznosítani. A bácsborsódi Rákóczi,. az ér- sekesanádi Búzakalász, a nemesnádudvari Kossuth, és más termelőszövetkeze­tekben az alapszabály ter­vezetet sokszorosítva kiad­ták a tagoknak tanulmá­nyozás, megismerés végett. Ennek eredményeként még szélesebb körben érvénye­Egy „nagyszájú" Az Irodagépipari Válla­lat kiskőrösi finommecha­nikai gyárának igazgatói irodájában beszélgetünk. A szó az üzemi demokráciá­ra terelődik. — Állandóan kísérlete­zünk. Pillanatnyilag négy forma létezik: a termelési tanácskozás, a munkások és a fiatalok fóruma, va­lamint az üzemi híradó. De nem könnyű a kereteket tartalommal kitölteni, élő­vé tenni. A vezetők külö­nösen a termelés közelé­ben még nem mindig tud­ják összeegyeztetni a fe­gyelmet és a demokráciát és a munkások közül sem mind olyan talpraesett mint Mihók Györgyné — mondja Pető István igaz­gató. — Az irodában a „nagy- szájúak” közé sorolják — kezdem a beszélgetést, a hangsúlyban is éreztetve az idézőjelet. — Tudom, az Igazgató elvtárs mindig ezt mond­ja, de nevet hozzá. Kicsit ez is a feladatom, üzem­raktáros vagyok. Ez amo­lyan közbeeső állomás a központi raktár és a mun­kapadok között, nekem kell kiszolgálni a terme­lést. A pénztárgép bázisá­hoz száznál is több alkat­rész tartozik — ha valami hiányzik, először az én fü­lemet rágják: „Mihi — így hívnak — keresni aka­runk.” Ilyenkor mennem kell, hogy sürgessék meg a felületkezelésre elvitt darabokat vagy alkudozni a raktárosokkal. Így már megszoktam, ha valahol hibát észlelek szólok —, ha hallgatok, akkor nem lesz jobb, nem igaz? Nem vár feleletet. — A többség a termelési tanácskozásokon hallgat, mint a csuka, harapófogó­val is nehéz kihúzni belő­lük valamit. Bezzeg utá­na... Nem mondom, koc­kázatos dolog éppen a fe­lettes fejére olvasni vala­mit, ezért a művezetők sem lelkesednek — egy főnö­kömmel nekem is meg­gyűlt a bajom. De aki be­csületesen elvégzi a mun­káját, az elmondhatja a véleményét. A műhelybe- liek zömének oldódzik a bocskora az irodától. Még a saját ügyükben sem szí­sülhetett a gazdák vélemé­nye, aktívabban vehettek részt a közös gazdaság új „alkotmányának” megszö­vegezésében. A Bácskai Termelőszö­vetkezetek Területi Szövet­sége igyekezett menetköz­ben is segítséget nyújtani. Két tagszövetkezet alap­szabály tervezetének kidol­gozásában részt vettünk. Ezeket sokszorosítva vala­mennyi szövetkezetnek megküldtük ajánlott min­taként. Segédanyagot is dolgoztunk ki, amelyben átfogó ajánlásokat, javasla­tokat tettünk. A tapaszta­latok szerint a termelőszö­vetkezetek hasznosnak íté­lik ezt a támogatást. Segíti az alapszabály kidolgozását, hogy ha kissé késve is, de a MÉM Szö­vetkezeti Főosztály a kö­zelmúltban állásfoglaláso­kat dolgozott ki, amelyek több vitás kérdést tisztáz­nak és elősegítik az egyes jogszabályok helyes értel­mezését és alkalmazását. Szövetségünk munkatár­sai a közös gazdaságok igényeinek megfelelően fo­lyamatosan résztvesznek a belső szabályzatok kidolgo­zásával kapcsolatos terme­lőszövetkezeti tanácskozá­sokon, vezetőségi üléseken és közgyűléseken. Eddig a tagszövetkeze­tek negyedrészében tár­gyalta meg és fogadta el a vezetőség az alapszabály­tervezetet és terjeszti a kö­zeljövőben közgyűlés elé. A bátmonostori Kossuth Termelőszövetkezetben a tagság már megvitatta és jóvá is hagyta az új alap­szabályt. A közösség által el­fogadott új szövetkezeti al­kotmányt a törvényességi felügyeletet gyakorló taná­csi szervek hagyják jóvá. Dr. Bogács Géza a szövetség jogtanácsosa vesen mennek. Az egyik fiatalasszony szülési sza­badságra ment és szólt, hogy még nem kapott szakszervezeti segélyt. Megadták volna neki is, de inkább engem küldött. Me­gyek szívesen, hiszen én vagyok a nőfelelős — nem­rég kooptáltak. b m m a „Kooptáltak”, a szót könnyedén formálja, de ez a természetes simaság bi­zonyára keserves napok, évek alatt csiszolódott. Az életformaváltással járó ki­fejezések harcolva kerül­tek a szókincsbe, ágyazód­tak az új fogalmak közé. Talán először tekint vissza erre az útra — nevezhet­nénk fejlődésnek is — elég volt mindennap megjárni, átélni. — Aki a szalagnál van, nem igen törődik mással: legyen elég munka, elég pénz. Eleinte engem sem érdekelt több. Hat éve még napszámos voltam, nyitot­tam, metszettem, karaszol­tam. Mikor először bekap­csolták a ponthegesztőt és szórta a szikrákat, szét­rebbentünk, mint a csi­bék. Fokozatosan lestem el a fortélyokat. Megtanul­tam, hogy kell - megpatkol­ni a biztosítékot, hogy ne 900 vagon kiskunsági sárgabarack Végét ért a sárgabarack idénye, s a Zöldség—Gyü­mölcskereskedelmi Egyesü­lés gyorsmérlege szerint kedvező eredménnyel zá- rult.Az idén 2200 vagonnal vásároltak fel a tagvállala­tok, összesen 707 vagonnal többet, haint tavaly. A ha­gyományos baracktermelő vidéken, Bács-Kiskun me­gyében az idén 900 vagon- nyi gyümölcsöt vettek át a termelőktől, ez 250—280 va­gonnal haladta meg a múlt évben itt felvásárolt meny- nyiséget. Az állami gazda­ságok mintegy 400 vagon- nyi barackkal járultak hoz­zá az árualaphoz, elsősor­ban tőlük került ki az igé­nyesebb, exportra alkalmas minőségű gyümölcs. A be­szerzés további forrásai a tsz-ek és az egyéni terme­lők gyümölcsöskertjei vol­tak. A magyar kajszibarack igen keresett s jól fizetett áru külföldön is. A külföldi rendelésre összállított szál­lítmányok (összesen 1300 vagon sárgabarack) zömét az NDK-ba, Csehszlovákiá­ba és Lengyelországba, a tőkés országok közül az NSZK-t>a, Svájcba és Bel­giumba küldték. Konténerre! szállítják az élelmiszert Budapest és Miskolc után Komárom megyében is be­vezetik az élelmiszerek konténeres szállítását. A fű­szer és élelmiszer kiskeres­kedelmi vállalatok és az ÁFÉS2Í-ek ezer konténert vásárolnak a Váci Hajó­gyártól és osztrák szabada­lom alapján készített eme­lőgépekkel felszerelt gép­kocsikat állítanak munká­ba. A korszerű módszerrel rendkívül meggyorsul az áruterítés, a konténerek al­kalmazásával csökkentik a nehéz fizikai munkát is. Az gzer konténer ára 3,5 millió forint, a költségek azonban gyorsan visszaté­rülnek. vágja ki a gép, ha na­gyobb teljesítményre kap­csolom — így magasabb a darabszám. — Valahogy hasonlóan jöttem rá, az én bajommal együtt elmondha­tom mások panaszát is. Sőt, mert van merszem, kicsit figyelnem kell arra, akinek nincs. Tűnődik. — Sokszor a némaság oka, hogy egyszerűen nem tudunk hozzászólni, nem vagyunk elég tájékozottak. Nem elég, ha azt tudjuk, mi történik az üzemben öt év múlva, de arról fogal­munk sincs, mi lesz hol­nap — teszi hozzá. B ■ ■ ■ Most megszerzi a műsze­részoklevelet és diszpécser lesz. Bár még húsz ilyen emberem lenne — mondja az igazgató. Lapozgatom az alkot­mányt, a 68. paragrafus el­ső pontjához érek: „Min­den állampolgárnak joga, hogy részt vegyen a köz­ügyek intézésében, köteles­sége, hogy közmegbízatá­sát lelkiismeretesen telje­sítse”. Húsz? Több. sokkal több kell a „nagyszáiúakból”, akik érzik is, vállalják is a felelősséget. P. M. Megtérül a befektetés Először is tudomásul kell venni, hogy derék tehén­kénk, a magyartarka, amely évszázadokon át szolgált bennünket, nagyobb mére­tű fejlesztési célra már nem alkalmas. Mai vagy feljaví­tott formájában csupán a kisüzemekben, kisemberek­nél marad meg, mint ket­tős hasznosítású, tehát te­jet és húst is termelő fajta. A nagyüzemek pedig foko­zatosan szakosodnak, vagy hús-, vagy tejtermelésre. Hústermelés céljára a ma­gyartarkát erőteljesen sze­lektálni és keresztezni kell, vagy pedig külföldi fajtá­kat kell tenyésztésbe állí­tani. (Ez utóbbi egyébként rendkívül drága dolog.) Nagyüzemi tejtermelésre elsősorban külföldi fajtá­kat kell meghonosítani. A távlati elképzelések szerint 1985-ben tehénállományunk fele a tejtermelést, har­minc százaléka a húster­melést szolgálja majd, 20 százaléka lesz a kettős hasz­nosítású a kisgazdaságok­ban. Ebből az is kiderül, hogy a következő évtized­ben a kisüzemi tartás sze­repe lényegesen csökken, hiszen ma még az összes állomány közel 50 százalé­ka a háztájiban található. Anyagi előnyök

Next

/
Thumbnails
Contents