Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-23 / 198. szám
2. oldat 191*. Politikai esztrád Miami Beach-ben Légkirntirgezés az olimpia városából Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke aláírta az úgynevezett „Szabadság” és a „Szabad Európa” rádióadók ez évi pénzügyi támogatásáról szóló törvényjavaslatot. Ez 38,5 millió dollárt jelent a jelenlegi financiális esztendőben két olyan orgánumnak, amelynek születésétől kezdve nem volt más funkciója, mint a nemzetközi politikai légkör mérgezése. Ezek az adók a hidegháború fénykorának jellegzetes produktumai. A világon — és különösen Európában — azonban az utóbbi időben sok minden történt. A jelenlegi kormánykoalíció or- száglása óta alaposan megváltozott annak az országnak a külpolitikája is, amelynek területén a „Szabadság” és a „Szabad Európa” stúdiói működnek. A szovjet—nyugatnémet, a lengyel—NSZK, a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos megállapodások után, a két német állam tárgyalásainak rendszeressé válása után világszerte sokan érezték úgy, hogy a hírhedt SZER napjai meg vannak számlálva. Nixonnak az európai enyhülést helyeslő nyilatkozatai és elsősorban a moszkvai látogatása után még valószínűbbnek tűnt, hogy végre történik valami ezeknek a nemzetközi kapcsolatok szempontjából egyértelműen romboló intézményeknek a megszüntetésére. Ez a vélemény nem korlátozódott Európára, számos kiemelkedő, ismert amerikai személyiség is hasonlóan gondolkodott. Amikor a törvényhozásban szóba került a SZER ez évi pénzügyi támogatása, az Egyesült Államok egyik legtekintélyesebb szenátora, Mike Mansfield kijelentette: „E rádiállomások léte nemcsak az amerikai— szovjet kapcsolatok normalizálását veszélyezteti, hanem a nemzetközi feszültség enyhülésének egész folyamatát is.” Van valami szomorú iróniája annak, hogy Nixon néhány nappal az olimpia megkezdése előtt ajándékozta meg negyvenmillió dolláros aláírásával a SZER-t és társát. Ugyanabban a városban, amelyben a népek barátságát hirdető láng lobog, a most kapott amerikai pénzzel legalább egy évvel tovább táplálhatják a gyűlölködés lángját is. (—S) A Miami Beach-i Convention Hallban a republikánus kormánypárt elnök- jelölő konvenciója háromnapos hollywoodi sztárparádéval egybekötött „politikai esztrá dműsorként” kerül bemutatásra az amerikai nagyközönség előtt Kedden, az 50 oldalas forgatókönyv precíz utasításai szerint időzített tapsviharokkal és „spontán” ovációkkal tarkított tanács, kozás második napján, a Fehér Házban megírt és előre nyomdába adott programtervezet közfelkiáltással való jóváhagyása után a tanácskozás késő este — magyar idő szerint szerdán hajnalban — éri el izgalommentes csúcspontját: Richard Nixon elnök és Spiro Agnew alelnök újra- jelölését. Nixon elnök kedden Camp David-i rezidenciájáról floridai üdülőjébe repült, de helyi idő szerint csak szerdán este jelenik meg a konvenció szónoki emelvényén, hogy elmondja az újrajelölését elfogadó beszédet. A minden idők legtökéletesebben megszervezett politikai tv-showjánalc első két napján filmvetítésekkel „színesített” ünnepi beszédek követték egymást, miközben a dísztribünön a Nixon-család hölgytagjai osztogattak autgrammokat az eléjük járuló pártküldötteknek. Megidézték a hallgatóság és a tv-közön- ség elé a republikánus „Pantheon” nagyjait is, első helyen Eisenhower tábornokot. A republikánus pártegységet jelképezi, hogy a szélsőjobb szárnyat képviselő Barry Goldwater arizonai szenátor és Ronald Reagan kaliforniai kormányzótól a párt mérsékelt szárnyához tartozónak tekintett Nelson Rockefeller New York-i kormányzóig mindenki felvonul a „republikánus reneszánsz” és a „nemzetközi békediplomácia aranykoraiként ábrázolt Nixon-évek magasz- talására. Ebbe a pártegységbe a jelek szerint csupán Paul McCloskey kaliforniai republikánus képviselő, Nixon elnök vietnami politikájának egyik legszókimondóbb bírálója nem fért bele. McCloskey-t gyakorlatilag kitiltották a konvencóiról, s az előválasztáson elnyert egyetlen küldöttszavaztát egy „megbízható” pártküldött fogja birtokolni, nehogy McCloskey kijelölt képviselőjének alkalma legyen „zavarba- ejtő” felszólalást tenni. A republikánus konvenció nem óhajt emlékeztetőt a Vietnamra rekordmennyiségben hulló bombákról, miközben a szónokok és a kortesfilmek az évszázad „legnagyobb békeelnökeként” ünnepük Nixont. Új szelek Jordániában? Ammani és Tel Aviv-i politikai megfigyelők egyfajta jordániai—palesztinai közeledés” nyomait vélik felfedezni a hétfői jordániai kormányátalakításban. Tény, hogy Husszein — bizalmi embereinek kulcs- fontosságú tárcákhoz (kül- ügy, belügy) juttatásával egy időben — ciszjordániai származású palesztinaiakat is bevett kormányába, közöttük Nádim al Zarut, a megszállt Ramallah volt polgármesterét. A király formailag is azzal a feladattal bízta meg új kabinetjét, hogy az eddiginél erőteljesebben munkálkodjék az — Izrael megszállta Arab-Palesztinát is magában foglaló — egyesült arab királyság megteremtéséért. Emellett az uralkodó azt is elvárja minisztereitől, hogy tevékenységükkel az elődöknél nagyobb rokonszenvet keltsenek a többi arab országban. Az egyesült arab királyság tervének („Husszein- terv”) bejelentése nyomán, mint közismert, Egyiptom, Líbia és Szíria megszakította, Algéria pedig befagyasztotta kapcsolatait Jordániával. Megfigyelők a megszállt területeken — a többi között Gázában — élő palesz- tiniaik részéről bizonyos érdeklődést tapasztalnák Husszein elképzelései iránt. Tény, hogy közvetlenül a kormányalakítás előtt 45 fős, Palesztinái előkelőségből álló delegáció járt Am- mariban — a PFSZ szerint „Izrael ügynökeként” — s tért haza üres kézzel. Husszein a többi között hozzájárult, hogy ezer gazai Palesztinái személy jordániai útlevelet kapjon, s megkegyelmezett néhány halálra ítélt palesztinai gerillának is. Rasidi Saua gazai polgármester, amikor hazatért, tüntetők fogadták. Szemére hányták, hogy „kiárusítja” Gazát annak az embernek (Husszeinnek), akinek „palesztinai vér tapad a kezéhez”. A „kiáru- sífásbh,f'általában a Husz- szein-terv támogatását értik. (UPI, Reuter, AFP, MTI) Marokkói fejlemények RABAT Hétfői sajtóértekezletén II. Hasszán marokkói király, aki a szemtanúk szerint „megviseltnek, ám magabiztosnak” látszott, egyetlen olyan kérdésre sem válaszolt, amely az ellene megkísérelt merénylet politikai és katonai konzekvenciáinak levonása felől tudakozódott. Ugyanakkor az uralkodó nem habozott Ufkir bűnlajstromát gyarapítani: közölte a sajtóval, hogy három-négy hónappal ezelőtt, mikor ők ketten — a király és a hadügyminiszter — Rabat- ból Agadirba hajtottak, Ufkir azt javasolta, hogy Kadhafi, líbiai elnök gépét, amely — Mauritánia felé haladtában — csakhamar megjelenik az ország légiterében — lőjék le! (Kadhafi a marokkói monarchia legádázabb ellenfelének számít — A szerk.) A király ezt az „őrültséget” elutasította. II. Hasszán fényt derített arra is, ki az a két tiszt, aki tanúja volt Ufkir öngyilkosságának. Az egyik Mulaj Hafid tábornok, a király testvére, a másik pedig Dlimi ezredes, a titkosszolgálat vezetője. (A sors furcsa iróniája, hogy annakidején Dlimi volt Ufkir fő cinkosa a Ben Barka-ügyben.) Nekik mondta állítólag a teljesen feldúlt és megzavarodott hadügyminiszter, miután hírét vette, hogy a király él, de még nem beszélt a kenitrai légitámaszpont (lázadó) parancsnokával: „Tudom, mit kell tennem”. A király a továbbiakban „kizárólag” marokkói ügynek mondta a repülőlázadást, tagadva ily módon, hogy a kenitrai légitámaszpont amerikai személyzetének köze lett volna a dologhoz. Védelmébe vette Nagy-Britanniát a Gibraltárra menekült lázadók kiszolgáltatása miatt. Végül is kalózakcióról volt szó — mondta Hasszán, aki egyébként „egy az egymilliárdhoz” esélyt adott önmagának a túlélésre, amikor Boening- jét tűz alá vették. De végül is Ufkir bukott bele a „tökéletesnek” szánt bűnténybe. (AFP, DPA) Űjabb tőkehaláború fenyeget? A héten több mint 50 halászhajó fut ki az angol kikötőkből, hogy a halászszerencsén kívül az izlandi hatóságok türelmét is próbára tegye. A különleges felszereléssel ellátott hajók parancsnokai szigorú utasításokat kaptak: ne adják meg magukat és lehetőleg kerüljék el az izlandi ágyúnaszádokat. A helyzet szakértői szerint nem lehetetlen, hogy újabb „tőkehalháború” fenyeget. A múlt héten a hágai nemzetközi bíróság felszólította Izlandot, hogy további intézkedésig tartsa függőben területi vizeinek kiterjesztésére yonatkozó határozatát. Az izlandi kormány azonban közölte, hogy gazdasági okok miatt kitart döntése mellett és területi vizeinek határait szeptember elsejétől 50 tengeri mérföldre terjeszti ki. Az izlandi külügyminiszter hétfői nyilatkozatában megerősítette a döntést. Nagy-Britannia és az izlandi kormány között hasonló okok miatt az ötvenes évek végén egyszer már golyóváltásig élesedett a vita. Ez volt az első „tőkehalháború” korszaka. Az angol halászhajók évi 170 ezer tonna zsákmánnyal térnek viszsza ebből a vitatott térségből. Izland viszont saját halfeldolgozó iparát kívánja védeni a területi vizek határának ismételt kiterjesztésével. Ha tehát az angol halászhajók szeptember 1. után megsértik a kijelölt határvonalat, nemcsak az izlandi ágyúnaszádok beavatkozásának teszik ki magukat, hanem annak is, hogy sem javítás, sem a legénység esetleges sürgős orvosi kezelése miatt nem használhatják az izlandi kikötőket és a kemény fagyok idején nem kereshetnek menedéket az izlandi fjordokbaiv Huszonnyolcadszor ünnepli Románia, a testvéri román nép nemzeti megújulása kezdetének, hazája felszabadításának napját. A szocializmust építő román nép ezen a napon tisztelettel és kegyelettel emlékezik meg a felszabaduláshoz vezető harc hőseiről, mindenekelőtt a szovjet hadseregről és azokról a belső, haladó erőkről, amelyek, a kommunistákkal az élet, a döntő pillanatban összefogtak, a szovjet csapatok mellé álltak és fegyveresen is szembefordultak a fasizmussal. A felszabadulás és az antifasiszta felkelés, amely huszonnyolc évvel ezelőtt végleg eldöntötte a román állam jövendő útját, nagyszerűen jelképezi a népi sorsfordulók erejének legmélyebb forrását: a nemzeti és az internacionalista érdekek összeötvöződését. Azt, hogy a román népinemzeti erő a szovjet hadsereg hősi harcában megtestesülő internacionalista segítség révén tudott kibontakozni, meghatározó tényezővé válni. A népi-nemzeti erőfeszítés és az internacionalista támogatás, együttműködés kísérte és határozta meg Románia nehéz, de sikeres útját a felszabadulás után is. Az. hogy viszonylag rövid történelmi időszakban leszámolhattak a múlt örökségével, s hogy Európa egyik elmaradott országa, a nemzetközi kapitalizmus egykori vadászterülete ma fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelkező, szocializmust építő állam, annak tulajdonítható, hogy a román állam- és pártvezetés mindenkor támaszkodhatott a nép, a munkásosztály tehetségére, áldozatvállalására — és ugyanakkor a békés munkában maga mellett érezhette a testvéri szocialista országok szolidaritását. A szolidaritásnak és az internacionalizmusnak ez a közössége, a szocializmus építésének hasonló céljai és érdekei kötnek össze bennünket, magyarokat is a román néppel. Történelmünk viharos századai — benne kísérletek a reakció és a sovinizmus részéről, hogy egymás ellen fordítsa azokat, akik osztályérdekeik szerint egymáshoz tartoznak — tanítják, hogy össze kell fognunk, együtt kell működnünk. Szocialista vívmányaink, nemzeti szuverenitásunk, termékeny jövőnk záloga internacionalista összefogásunk a szocialista közösségben. Felszabadulása ünnepén a magyar dolgozók baráti érzelmekkel köszöntik Románia népét, s őszintén kívánják, hogy útját sikerek koronázzák a jövőben is. N. J. Peking — Iszlámábád egy gyékényen NEW YORK A Biztonsági Tanács tag- felvételi bizottsága hétfőn zárt ajtók mögött négy óra hosszat tárgyalt a Bengáli Népi Köztársaság ENSZ- tagfelvéteü kérelméről. A bizottság, amelyben képviselteti magát a BT mind a 15 tagja, a tanácskozás után a hivatalosan nem javasolta a BT-nek a Bengáli Népi Köztársaság felvételét a világszervezetbe, mivel a bizottság tagjai nem tudtak egyetértésre jutni. Jelentések szerint a bizottsági ülésen a Szovjetunió, India és Jugoszlávia határozattervezetet terjesztett elő, amely javasolja Bangla Desh felvételét az ENSZ-be. A Kínai Népköztársaság képviselője indítványozta a „kérdés” tárgyalásának elhalasztását. A Kyodo japán hírügynökség értesülése szerint Csou En-lai kínai miniszterelnök kijelentette, hogy a Kínai Népköztársaság meg fogja vétózni a Bengáli Népi Köztársaság ENSZ-tagfelvételi kérelmének teljesítését. Igbal Akhund, Pakisztán ENSZ-képviselője hétfőn levelet intézett a Biztonsági Tanács elnökéhez, amelyben közölte, hogy országa hivatalosan ellenzi a Bengáli Nk világszervezeti tagságát (Reuter, AP) Zöld arany Csehszlovákia hagyományos komlótermő vidékén: Észak- és Közép-Csehor- szágban megkezdődött a komló betakarítása. A munkában 40 ezer, elsősorban közép, és főiskolás fiatal önkéntesen vesz részt. Mintegy 8500 hektárról takarítják be a „zöld aranyat”. Tokió riasztó .jövője Az illetékes hatóság kétéves vizsgálatok alapján készített jelentése szerint a levegő szennyeződésének jelenlegi aránya esetén 50 év múlva Tokióban nem lesz élet. A jelentés közli, hogy a várost naponta 700 tonna kéndioxid lepi el. Április óta a „fotokémiai köd” 8000 áldozata került kórházba. Özönvíz A hatvanöt évvel ezelőtt létesített szöuli meteorológiai intézet fennállása alatt nem regisztrált olyan heves esőzéseket, mint az elmúlt napokban. Az „özönvíz” és az azt követő földcsuszamlások a hét végén majdnem négyszáz ember halálát okozták és az eltűntek száma is több mint félezerre tehető. Csupán Szöulban kétszáznégyen vesztették életüket. Vatikánvárosi óvintézkedés A Michelangelo Pietája ellen májusban elkövetett esztelen kalapácsos merénylet hatására a legkorszerűbb védő- és riasztó- berendezésekkel szerelik fel a pápai fővárosban levő nagy értékű műkincseket. A riasztórendszer szuperérzékeny hangdetektorokból tizennégy zárt láncú televíziós kamerából, és a megfelelő helyeken létesített elektromágneses mezőkből áll. A biztosító rendszert kísérletképpen először a vatikáni múzeum termeiben állítják fel. Románia ünnepén
