Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-23 / 198. szám

2. oldat 191*. Politikai esztrád Miami Beach-ben Légkirntirgezés az olimpia városából Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke aláírta az úgynevezett „Szabadság” és a „Sza­bad Európa” rádióadók ez évi pénzügyi támoga­tásáról szóló törvényja­vaslatot. Ez 38,5 millió dollárt jelent a jelenlegi financiális esztendőben két olyan orgánumnak, amelynek születésétől kezdve nem volt más funkciója, mint a nem­zetközi politikai légkör mérgezése. Ezek az adók a hideg­háború fénykorának jel­legzetes produktumai. A világon — és külö­nösen Európában — azon­ban az utóbbi időben sok minden történt. A jelen­legi kormánykoalíció or- száglása óta alaposan megváltozott annak az országnak a külpolitiká­ja is, amelynek területén a „Szabadság” és a „Sza­bad Európa” stúdiói mű­ködnek. A szovjet—nyugatné­met, a lengyel—NSZK, a Nyugat-Berlinnel kapcso­latos megállapodások után, a két német állam tárgyalásainak rendsze­ressé válása után világ­szerte sokan érezték úgy, hogy a hírhedt SZER napjai meg vannak szám­lálva. Nixonnak az euró­pai enyhülést helyeslő nyilatkozatai és elsősor­ban a moszkvai látogatá­sa után még valószínűbb­nek tűnt, hogy végre tör­ténik valami ezeknek a nemzetközi kapcsolatok szempontjából egyértel­műen romboló intézmé­nyeknek a megszünteté­sére. Ez a vélemény nem korlátozódott Európára, számos kiemelkedő, is­mert amerikai személyi­ség is hasonlóan gondol­kodott. Amikor a tör­vényhozásban szóba ke­rült a SZER ez évi pénz­ügyi támogatása, az Egye­sült Államok egyik leg­tekintélyesebb szenátora, Mike Mansfield kijelentet­te: „E rádiállomások léte nemcsak az amerikai— szovjet kapcsolatok nor­malizálását veszélyezteti, hanem a nemzetközi fe­szültség enyhülésének egész folyamatát is.” Van valami szomorú iróniája annak, hogy Ni­xon néhány nappal az olimpia megkezdése előtt ajándékozta meg negy­venmillió dolláros aláírá­sával a SZER-t és tár­sát. Ugyanabban a város­ban, amelyben a népek barátságát hirdető láng lobog, a most kapott ame­rikai pénzzel legalább egy évvel tovább táplál­hatják a gyűlölködés lángját is. (—S) A Miami Beach-i Con­vention Hallban a republi­kánus kormánypárt elnök- jelölő konvenciója három­napos hollywoodi sztárpa­rádéval egybekötött „politi­kai esztrá dműsorként” ke­rül bemutatásra az ameri­kai nagyközönség előtt Kedden, az 50 oldalas forgatókönyv precíz utasí­tásai szerint időzített taps­viharokkal és „spontán” ovációkkal tarkított tanács, kozás második napján, a Fehér Házban megírt és előre nyomdába adott prog­ramtervezet közfelkiáltással való jóváhagyása után a tanácskozás késő este — magyar idő szerint szerdán hajnalban — éri el izga­lommentes csúcspontját: Richard Nixon elnök és Spiro Agnew alelnök újra- jelölését. Nixon elnök ked­den Camp David-i reziden­ciájáról floridai üdülőjébe repült, de helyi idő szerint csak szerdán este jelenik meg a konvenció szónoki emelvényén, hogy elmond­ja az újrajelölését elfogadó beszédet. A minden idők legtöké­letesebben megszervezett politikai tv-showjánalc első két napján filmvetítések­kel „színesített” ünnepi be­szédek követték egymást, miközben a dísztribünön a Nixon-család hölgytagjai osztogattak autgrammokat az eléjük járuló pártkül­dötteknek. Megidézték a hallgatóság és a tv-közön- ség elé a republikánus „Pantheon” nagyjait is, el­ső helyen Eisenhower tá­bornokot. A republikánus pártegy­séget jelképezi, hogy a szélsőjobb szárnyat képvi­selő Barry Goldwater ari­zonai szenátor és Ronald Reagan kaliforniai kor­mányzótól a párt mérsékelt szárnyához tartozónak te­kintett Nelson Rockefeller New York-i kormányzóig mindenki felvonul a „re­publikánus reneszánsz” és a „nemzetközi békediplo­mácia aranykoraiként áb­rázolt Nixon-évek magasz- talására. Ebbe a pártegy­ségbe a jelek szerint csu­pán Paul McCloskey kali­forniai republikánus kép­viselő, Nixon elnök viet­nami politikájának egyik legszókimondóbb bírálója nem fért bele. McCloskey-t gyakorlatilag kitiltották a konvencóiról, s az elővá­lasztáson elnyert egyetlen küldöttszavaztát egy „meg­bízható” pártküldött fogja birtokolni, nehogy McClos­key kijelölt képviselőjének alkalma legyen „zavarba- ejtő” felszólalást tenni. A republikánus konvenció nem óhajt emlékeztetőt a Vietnamra rekordmennyi­ségben hulló bombákról, miközben a szónokok és a kortesfilmek az évszázad „legnagyobb békeelnöke­ként” ünnepük Nixont. Új szelek Jordániában? Ammani és Tel Aviv-i politikai megfigyelők egy­fajta jordániai—palesztinai közeledés” nyomait vélik felfedezni a hétfői jordá­niai kormányátalakításban. Tény, hogy Husszein — bi­zalmi embereinek kulcs- fontosságú tárcákhoz (kül- ügy, belügy) juttatásával egy időben — ciszjordániai származású palesztinaiakat is bevett kormányába, kö­zöttük Nádim al Zarut, a megszállt Ramallah volt polgármesterét. A király formailag is azzal a fel­adattal bízta meg új kabi­netjét, hogy az eddiginél erőteljesebben munkálkod­jék az — Izrael megszállta Arab-Palesztinát is magá­ban foglaló — egyesült arab királyság megteremté­séért. Emellett az uralko­dó azt is elvárja miniszte­reitől, hogy tevékenységük­kel az elődöknél nagyobb rokonszenvet keltsenek a többi arab országban. Az egyesült arab király­ság tervének („Husszein- terv”) bejelentése nyomán, mint közismert, Egyiptom, Líbia és Szíria megszakí­totta, Algéria pedig befa­gyasztotta kapcsolatait Jor­dániával. Megfigyelők a megszállt területeken — a többi kö­zött Gázában — élő palesz- tiniaik részéről bizonyos ér­deklődést tapasztalnák Husszein elképzelései iránt. Tény, hogy közvetlenül a kormányalakítás előtt 45 fős, Palesztinái előkelőség­ből álló delegáció járt Am- mariban — a PFSZ szerint „Izrael ügynökeként” — s tért haza üres kézzel. Husszein a többi között hozzájárult, hogy ezer ga­zai Palesztinái személy jor­dániai útlevelet kapjon, s megkegyelmezett néhány halálra ítélt palesztinai ge­rillának is. Rasidi Saua ga­zai polgármester, amikor hazatért, tüntetők fogadták. Szemére hányták, hogy „ki­árusítja” Gazát annak az embernek (Husszeinnek), akinek „palesztinai vér ta­pad a kezéhez”. A „kiáru- sífásbh,f'általában a Husz- szein-terv támogatását ér­tik. (UPI, Reuter, AFP, MTI) Marokkói fejlemények RABAT Hétfői sajtóértekezletén II. Hasszán marokkói ki­rály, aki a szemtanúk sze­rint „megviseltnek, ám ma­gabiztosnak” látszott, egyetlen olyan kérdésre sem válaszolt, amely az ellene megkísérelt merény­let politikai és katonai konzekvenciáinak levonása felől tudakozódott. Ugyan­akkor az uralkodó nem ha­bozott Ufkir bűnlajstromát gyarapítani: közölte a saj­tóval, hogy három-négy hónappal ezelőtt, mikor ők ketten — a király és a hadügyminiszter — Rabat- ból Agadirba hajtottak, Ufkir azt javasolta, hogy Kadhafi, líbiai elnök gé­pét, amely — Mauritánia felé haladtában — csakha­mar megjelenik az ország légiterében — lőjék le! (Kadhafi a marokkói mo­narchia legádázabb ellen­felének számít — A szerk.) A király ezt az „őrültsé­get” elutasította. II. Hasszán fényt derí­tett arra is, ki az a két tiszt, aki tanúja volt Ufkir öngyilkosságának. Az egyik Mulaj Hafid tábornok, a király testvére, a másik pedig Dlimi ezredes, a tit­kosszolgálat vezetője. (A sors furcsa iróniája, hogy annakidején Dlimi volt Ufkir fő cinkosa a Ben Barka-ügyben.) Nekik mondta állítólag a teljesen feldúlt és megzavarodott hadügyminiszter, miután hírét vette, hogy a király él, de még nem beszélt a kenitrai légitámaszpont (lázadó) parancsnokával: „Tudom, mit kell tennem”. A király a továbbiakban „kizárólag” marokkói ügy­nek mondta a repülőláza­dást, tagadva ily módon, hogy a kenitrai légitá­maszpont amerikai sze­mélyzetének köze lett vol­na a dologhoz. Védelmébe vette Nagy-Britanniát a Gibraltárra menekült láza­dók kiszolgáltatása mi­att. Végül is kalózakció­ról volt szó — mondta Hasszán, aki egyébként „egy az egymilliárdhoz” esélyt adott önmagának a túlélésre, amikor Boening- jét tűz alá vették. De vé­gül is Ufkir bukott bele a „tökéletesnek” szánt bűn­ténybe. (AFP, DPA) Űjabb tőkehaláború fenyeget? A héten több mint 50 halászhajó fut ki az angol kikötőkből, hogy a halász­szerencsén kívül az izlan­di hatóságok türelmét is próbára tegye. A különle­ges felszereléssel ellátott hajók parancsnokai szigo­rú utasításokat kaptak: ne adják meg magukat és le­hetőleg kerüljék el az iz­landi ágyúnaszádokat. A helyzet szakértői szerint nem lehetetlen, hogy újabb „tőkehalháború” fenyeget. A múlt héten a hágai nemzetközi bíróság felszó­lította Izlandot, hogy to­vábbi intézkedésig tartsa függőben területi vizeinek kiterjesztésére yonatkozó határozatát. Az izlandi kormány azonban közölte, hogy gazdasági okok miatt kitart döntése mellett és területi vizeinek határait szeptember elsejétől 50 tengeri mérföldre terjeszti ki. Az izlandi külügymi­niszter hétfői nyilatkozatá­ban megerősítette a dön­tést. Nagy-Britannia és az iz­landi kormány között ha­sonló okok miatt az ötve­nes évek végén egyszer már golyóváltásig élese­dett a vita. Ez volt az el­ső „tőkehalháború” kor­szaka. Az angol halászha­jók évi 170 ezer tonna zsákmánnyal térnek visz­sza ebből a vitatott térség­ből. Izland viszont saját halfeldolgozó iparát kíván­ja védeni a területi vizek határának ismételt kiter­jesztésével. Ha tehát az angol ha­lászhajók szeptember 1. után megsértik a kijelölt határvonalat, nemcsak az izlandi ágyúnaszádok be­avatkozásának teszik ki magukat, hanem annak is, hogy sem javítás, sem a legénység esetleges sürgős orvosi kezelése miatt nem használhatják az izlandi kikötőket és a kemény fa­gyok idején nem kereshet­nek menedéket az izlandi fjordokbaiv Huszonnyolcadszor ün­nepli Románia, a testvéri román nép nemzeti meg­újulása kezdetének, hazája felszabadításának napját. A szocializmust építő ro­mán nép ezen a napon tisztelettel és kegyelettel emlékezik meg a felszaba­duláshoz vezető harc hő­seiről, mindenekelőtt a szovjet hadseregről és azokról a belső, haladó erőkről, amelyek, a kom­munistákkal az élet, a dön­tő pillanatban összefogtak, a szovjet csapatok mellé álltak és fegyveresen is szembefordultak a fasiz­mussal. A felszabadulás és az antifasiszta felkelés, amely huszonnyolc évvel ezelőtt végleg eldöntötte a román állam jövendő útját, nagy­szerűen jelképezi a népi sorsfordulók erejének leg­mélyebb forrását: a nem­zeti és az internacionalista érdekek összeötvöződését. Azt, hogy a román népi­nemzeti erő a szovjet had­sereg hősi harcában meg­testesülő internacionalista segítség révén tudott ki­bontakozni, meghatározó tényezővé válni. A népi-nemzeti erőfeszí­tés és az internacionalista támogatás, együttműködés kísérte és határozta meg Románia nehéz, de sikeres útját a felszabadulás után is. Az. hogy viszonylag rövid történelmi időszak­ban leszámolhattak a múlt örökségével, s hogy Euró­pa egyik elmaradott or­szága, a nemzetközi kapi­talizmus egykori vadászte­rülete ma fejlett iparral és mezőgazdasággal rendelke­ző, szocializmust építő ál­lam, annak tulajdonítható, hogy a román állam- és pártvezetés mindenkor tá­maszkodhatott a nép, a munkásosztály tehetségére, áldozatvállalására — és ugyanakkor a békés mun­kában maga mellett érez­hette a testvéri szocialista országok szolidaritását. A szolidaritásnak és az internacionalizmusnak ez a közössége, a szocializmus építésének hasonló céljai és érdekei kötnek össze bennünket, magyarokat is a román néppel. Történel­münk viharos századai — benne kísérletek a reakció és a sovinizmus részéről, hogy egymás ellen fordít­sa azokat, akik osztályér­dekeik szerint egymáshoz tartoznak — tanítják, hogy össze kell fognunk, együtt kell működnünk. Szocia­lista vívmányaink, nemze­ti szuverenitásunk, termé­keny jövőnk záloga inter­nacionalista összefogásunk a szocialista közösségben. Felszabadulása ünnepén a magyar dolgozók baráti érzelmekkel köszöntik Ro­mánia népét, s őszintén kívánják, hogy útját sike­rek koronázzák a jövőben is. N. J. Peking — Iszlámábád egy gyékényen NEW YORK A Biztonsági Tanács tag- felvételi bizottsága hétfőn zárt ajtók mögött négy óra hosszat tárgyalt a Bengáli Népi Köztársaság ENSZ- tagfelvéteü kérelméről. A bizottság, amelyben képviselteti magát a BT mind a 15 tagja, a tanács­kozás után a hivatalosan nem javasolta a BT-nek a Bengáli Népi Köztársaság felvételét a világszervezet­be, mivel a bizottság tagjai nem tudtak egyetértésre jutni. Jelentések szerint a bi­zottsági ülésen a Szovjet­unió, India és Jugoszlávia határozattervezetet ter­jesztett elő, amely javasol­ja Bangla Desh felvételét az ENSZ-be. A Kínai Népköztársaság képviselője indítványozta a „kérdés” tárgyalásának el­halasztását. A Kyodo japán hírügy­nökség értesülése szerint Csou En-lai kínai minisz­terelnök kijelentette, hogy a Kínai Népköztársaság meg fogja vétózni a Ben­gáli Népi Köztársaság ENSZ-tagfelvételi kérelmé­nek teljesítését. Igbal Akhund, Pakisztán ENSZ-képviselője hétfőn levelet intézett a Biztonsá­gi Tanács elnökéhez, amelyben közölte, hogy or­szága hivatalosan ellenzi a Bengáli Nk világszervezeti tagságát (Reuter, AP) Zöld arany Csehszlovákia hagyomá­nyos komlótermő vidékén: Észak- és Közép-Csehor- szágban megkezdődött a komló betakarítása. A munkában 40 ezer, elsősor­ban közép, és főiskolás fia­tal önkéntesen vesz részt. Mintegy 8500 hektárról ta­karítják be a „zöld ara­nyat”. Tokió riasztó .jövője Az illetékes hatóság két­éves vizsgálatok alapján készített jelentése szerint a levegő szennyeződésének jelenlegi aránya esetén 50 év múlva Tokióban nem lesz élet. A jelentés közli, hogy a várost naponta 700 tonna kéndioxid lepi el. Április óta a „fotokémiai köd” 8000 áldozata került kórházba. Özönvíz A hatvanöt évvel ezelőtt létesített szöuli meteoroló­giai intézet fennállása alatt nem regisztrált olyan he­ves esőzéseket, mint az el­múlt napokban. Az „özön­víz” és az azt követő föld­csuszamlások a hét végén majdnem négyszáz ember halálát okozták és az el­tűntek száma is több mint félezerre tehető. Csupán Szöulban kétszáznégyen vesztették életüket. Vatikánvárosi óvintézkedés A Michelangelo Pietája ellen májusban elkövetett esztelen kalapácsos me­rénylet hatására a legkor­szerűbb védő- és riasztó- berendezésekkel szerelik fel a pápai fővárosban le­vő nagy értékű műkincse­ket. A riasztórendszer szu­perérzékeny hangdetekto­rokból tizennégy zárt lán­cú televíziós kamerából, és a megfelelő helyeken lé­tesített elektromágneses me­zőkből áll. A biztosító rend­szert kísérletképpen először a vatikáni múzeum termei­ben állítják fel. Románia ünnepén

Next

/
Thumbnails
Contents