Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-01 / 179. szám
UTE. augusztus 1, kedd 3. oldal Befejeződött a fiatalok versenysorozata (Folytatás az 1. oldalról) Hétfőn nagy eső fogadta a Bajai Állami Gazdaságban, a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok utolsó megyei versenynapjának résztvevőit. Komáromi Attila a megyei KISZ-bizottság titkára üdvözölte a versenyzőket. A gazdaság bácsbo- kodi kerületében tíz mező- gazdasági munkagépkezelő mérte össze tudását. A má- tételki kerületben tizenhat erőgépkarbantartó szakmunkás versengett. Nyolc tanár, gépészmérnök, illetve szakmérnök figyelte és értékelte a fiatalok munkáját. Az elméleti és politikai kérdésekre írásban feleltek a versenyzők. Ezután került sor a gyakorlati feladatok végrehajtására. A dicséretesen előkészített versenyen a fiatalok nagy lelkesedéssel és igyekezettel végezték feladataikat. A zsűri tagjai pedig elismeréssel szóltak az elméleti és gyakorlati tudásukról. Még akkor is így volt, ha a versenyzők legtöbbjének különösebb előkészítés, felkészítés nélkül kéllett részt vennie a versenyen. A munkagépkezelők verseny győzetese Losonczi László, a Bajai Állami Gazdaság szakmunkása lett a második helyen Kulimák István szintén a gazdaság dolgozója, harmadik helyen Nagy András, a Hosszúhegyi Állami Gazdaság fiatalja végzett. Az erőgéphiba elhárítok versenyén Slonczki István a Kiskunhalasi Állami Gazdaság szakmunkása, második Rajna János a Hosszúhegyi Állami Gazdaság, a harmadik Adamik József a kecskeméti Vörös Csillag Tsz versenyzője. (Szabó—Csabai) Ülést tartott a SZÓ T elnöksége A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége hétfőn ülést tartott. Többek között foglalkozott a vállalati és üzemi szak- szervezetek jog- és hatáskörének érvényesüléséről előterjesztett jelentéssel. Megtárgyalta a kivitelező építőiparban meghonosodott szakszervezeti- és üzemi demokratikus módszerek kedvező és kedvezőtlen tendenciáit. Megállapították többek között, hogy az építőiparban a szakszervezeti vezető testületek a lehetőségekhez képest éltek a részükre biztosított jogokkal, s a demokratikus vezetési módszerek erősítésével fejlődött az üzemi demokrácia. Gyakoribb és közérthetőbb a dolgozók tájékoztatása, s elsősorban a vállalatok vezetői fontos politikai kérdésnek tekintik a munkások véleményének meghallgatását, s a közös tanácskozásokat. Az építőipari vállalatok gazdasági és szervezeti felépítésében azonban a jogok és hatáskörök még nincsenek kellően decentralizálva, s ez a körülmény nehezíti a munkahelyi demokrácia erőteljesebb kibontakozását, (MTI) Kiskun napok és országos fogatverseny$ Apajpusztán 29-én és 30-án rendezték meg az V. kiskunsági pásztor- és lovasnapokat. E rendezvény keretében az országos fogatverseny első fordulóját is itt rendezték, melyen a Bács-Kiskun megyei gazdaságok is részt vettek. A kellemes napsütésben több mint 10 ezer ember nagyszerűen szórakozott a rendezők által összeállított programon. A fogatversenyen kívül láthattak díjugratást, lovas- futballt, méneshajtást, juhászok ügyességi versenyét, csikósok versenyét, s hogy ezekhez a műsorokhoz a megfelelő vendéglátás is párosuljon, arról a Dömsödi, a Kiskunlacházi, Taksonyi és Kunszentmik- lósi Általános Fogyasztási Szövetkezetek gondoskodtak. A terv első napja 1947. augusztus 1-én a Ganz Hajógyárban gyűlést tartottak, melynek végén jelképes kapavágással indították meg a leégett hajóüzem újjáépítését. Ezzel az aktussal, 25 évvel ezelőtt, megkezdődött hazánkban a hároméves terv végrehajtása. A hároméves terv pontosan egy évvel a forint születése után kezdődött. A tervkészítést a Magyar Kommunista Párt III. kongresszusa kezdeményezte: „Iparunk, közlekedésünk és mezőgazdaságunk újjáépítésére és fejlesztésére hároméves állami tervet kell kidolgozni...” A terv nehéz politikai harcokban született, hiszen egyeztetni kellett a kommunista párt elképzeléseit, céljait c kormányban részt vevő koalíciós partnerekkel, s ne feledjük, akkor még a szélesebb körű államosítások, a „fordulat éve” előtt voltunk. Idézzük e harc részleteit: Az MKP tervjavaslata készült el elsőnek, a szociáldemokrata párttal 1947 februárjában egyeztették a tervet. A nemzeti parasztpárt csak agrártervet készített, hamarosan ezt is egyeztették a két munkáspárt javaslatával. Annál hosszabb volt a huzavona a kisgazdapárt terve körül; végül is 1947. május 11-én a koalíció pártjai megállapodtak a részletekben, majd ezt követőleg az országgyűlés törvénybe iktatta a hároméves tervet. Mit is irányzott elő az első népgazdasági tervünk? Azt, amit a dolgozók vártak: a háborúban elpusztult gazdaság teljes helyreállítását, a háború előtti termelési színvonal elérését, a munka- nélküliség felszámolását, az ország gyors gazdasági és kulturális felemelkedését. Az első hét A törvény kimondta, hogy minden magyar állampolgár köteles „a tervet végrehajtani, és a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőket a terv szolgálatába állítani”. A célok nagyok voltak. Csak mutatóba: Az 1946—47-es költségvetési évben 14,7 milliárd forint volt a nemzeti jövedelem, az előirányzat pedig az 1949 — 50-es esztendőre 27,5 milliárd forintra nőtt. Ennek érdekében az 1947—48-as 1796 mililó forinttal szemben 1949—50-re 6585 millió forintot irányoztak elő a beruházásokra. S ami a leglényegesebb — ismét idézzük — „A hároméves terv megvalósításának utolsó évében a dolgozók keresete a mainál 80 százalékkal magasabb szintet fog elérni.” A munkásosztály, a dolgozók a tervet nagy lelkesedéssel fogadták, és áldozatkészen dolgoztak megvalósításáért. Ezért, hogy 1949 végén — három esztendő helyett két év és öt hónap telt csak el —, az illetékes kormányszervek azt jelentették, hogy a terv minden fontos előírása valóra vált. Nemcsak újjáépítettük az országot, hanem a háború előtti utolsó békeév színvonalánál magasabbra is emelkedett a magyar népgazdaság teljesítőképessége. Hősi idők voltak. A tervezőknek és a tervek végrehajtóinak egyaránt. Az azóta eltelt évtizedekben, népgazdasági terveink teljesítése nyomán, ha nem is zökkenők nélkül, lelkesítő győzelmek és tanulságos kudarcok közepette, leraktuk a szocializmus gazdasági alapjait, megváltozott a társadalom és az ország arculata, szorgalmas népünk a szocializmus teljes felépítésén munkálkodik.B. J. A verseny szünetében a közönséget ének- és tánccsoportok szórakoztatták. Képünkön a nagykátai művelődési ház tánccsoportját látjuk.- >*** ' - '' - . <■ A Kodály-szeminárium hang verseny krónikája A kettesfogatok minősítő és ügyességi versenyén a Bács megyeiek nyerték el az első három helyezést. Az első Tóth Baranyi Pálné, a kecskeméti Magyar— Szovjet Barátság Termelőszövetkezet hajlója, második a képünkön látható ifjú Abonyi Imre, harmadik a lajosmizsei Almavirág Szakszövetkezet fogata. Az elmúlt hét első napján ünnepélyes keretek között , megnyitott 2. Kodály-szeminárium hangversériyprogramj’á Sok szép eseményt ígért. Maga a megnyitóhangverseny is maradandó élménnyel gazdagította az egybegyűlt népes közönséget a szeminárium résztvevőit, a gyermekkórus tábor lakóit, s nem utolsósorban a zenekedvelő kecskeméti közönséget. A július 24-i koncerten a budapesti Kodály Zoltán női kar lépett fel Andor Ilona kiváló művész, Lisztdíjas karnagy vezetésével. Műsoruk élén Kodály ünnepi karműve állott, a Jelige, mely Jankovich Ferenc versével is összefoglalja és meghirdeti a zeneszerző és nevelő grandiózus programját: Dalra és tettre magyar nép! Már ez a mű megadta a hangverseny kivételesen szép alaphangját, rendkívül gazdag hangulatát. Palestrina, J Indul a 8-as rajtszámú négyesfogat, mintegy 25 kilométeres terepversenyre. ' " ’ (Kovái János felvételei) Lassus és Monteverdi egy- egy műve után Bartók és Kodály szebbnél szebb kórusai csendültek fel a tisztán, érthető szövegmondással és gazdag árnyalással éneklő kórus ajkán. Nehéz volna kiemelni a műsorból egy-egy darabot, hisz valamennyit mély átéléssel és átérzéssel, zene és szöveg teljes megértésé- val és megértetésével adták elő. S talán éppen ez a nagyszerű ebben a kórusban és vezetőjében: nemcsak bizonyos fajta karakterek állnak hozzájuk közel, hanem a tragikus bánattól felszabadult, játékos vidámságig minden változatra rezonálnak s ezt olyan hőfokon és csakis náluk megtalálható hangszíngazdagsággal adják elő, mely minden éneklő együttes számára példamutató lehet. Másnap, július 25-én egy kamarahangverseny hozott nagy sikert az előadóknak, s jelentős élményt a hallgatóknak. Tusa Erzsébet Liszt-díjas zongoraművésznő ezúttal mutatkozott be Kodály Zoltán zongoraműveinek tolmácsolójaként. Előadása a művek egészének és részleteinek számos szépségét tárta fel a lírai meditációtól a megrendült siratóig és a groteszk, fanyar humorig, az életerőtől duzzadó táncosságig. Technikai és zenei biztonsága lenyűgöző. Műsorából a legemlékezetesebbek : a Debussy- témára írt Meditáció nagyszerűen feléoített nagy formaíve, a Sírfelirat mély gyászának felidézése, a Székely keserves drámai csúcspontjának, majd megbékélt feloldásának megformálása és az Allegro grosso irónikps játékosságának igen meggyőző közvetítése. Külön köszönet illeti Andor Éva Liszt-díjas énekművésznőt és zongorakísérőjét, Lantos Istvánt, hogy egy méltatlanul elhanyagolt Kodály-ciklussal, az elsőnek számozott Ének- szó-val megismertetett bennünket. A népi szövegekre készült dal sorozatban valóban előttünk áll Kodály stílusának minden lényeges eleme. Énekesi feladatnak is nagyszabású e művek előadása, mert gazdag érzelmi világot közvetít, s olyan hangot kíván, mely a mély és a magas fekvésekben egyaránt tartalmasán szól. Az, hogy ezeknek a mű által megszabott követelményeknek kiválóan megfelelt az előadó, azt bizonyítja, hogy sokat fejlődött az utóbbi években, s a legnagyobb feladatokra is képes. Érdekes és kedves színfoltja volt a .Szemináriumnak a szerdán megtartott ifjúsági műsor, melyen a 2. gyermekkórus táborban összegyűlt éneklők és táncosok mutatkoztak be. A szegedi és kecskeméti ének-zenei általános iskolások Erdős János és Vörös János karnagy vezetésével jól felkészültek a szereplésre. A fárasztóan nagy meleg ellenére jól helytálltak a főként Kodály műveiből összeállított műsor előadásában, melyből éppen a legnagyobb, a legigényesebb darabokat, a Lengyel Lászlót és a Piin- kösdölőt kell kiemelnünk. Nagyszerű tánctudásával, fegyelmezett, ugyanakkor temperamentumos előadásával sok örömet szerzett a nézőknek a Szoboszlai Ferencné vezette dunaújvárosi gyermek néptáncegyüttes. Emlékezetes marad a műsor befejezése is: A magyarokhoz című Ko- dóly-kánont a gyermekkar és a közönség egy része együtt énekelte, hirdetve, hogy a muzsika ledönti a gyermekek és a felnőttek, de a nemzetek közötti ha- tárakot is. IUzés Mihály V V i A k V 3k. A dk 1 1 fc » A k 1 i
