Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-20 / 196. szám
Petőfi Sándor: Szemere Pálhoz Sok van, miben büszkélkednem lehet, De büszkeségem mindenek}elett, Hogy, mint barátod, úgy állok szívednél, Bár korra nézve nagyapám lehetnél. Tiszteltelek, mint tisztelőd merték Hozzád. Te szóltál, hogy ez nem elég, Engem ne tisztelj, engemet szeress! Mostan szeretlek és tisztellek téged; Mind a kettőre vagy te érdemes, Míg tiszteletre indít öregséged, Szeretnem kell ifjúi szivedet... Mert nyom nélkül haladt el e felett Esztendeidnek terhe, sokasága. Hervadhatatlan kebled e virága, öreg barátom, fiatal szíveddel! Fa vagy te, melynek elhullt levele, Amelyet már a téli hó lepett el, De rajta vígan zeng a cinege. S bár késő este van már életedben. Szemed még most is tisztán s messze lát: Megismered a felhők madarát, Kit fényes nappal sem láttak meg többen. Magamról szólok. — Hah, míg annyian Vetnek reám lenéző szemeket, Kezedben a borostyán lombja van, Megkoszorúzni véle fejemet. Tedd föl fejemre, tedd e koszorút! Ha most nem érdemelném is, talán Megérdemelni fogom ezután. Előttem még olyan hosszú az út, S a boldogságról már végkép lemondék, Űgysem találnám meg, hát életem Keresésére nem vesztegetem; Szívemnek csak egy óhajtása van még ... Erre törekszem, ez amit kívánok: Büszkén nevezzen a haza fiának! — Elérem-e e nagy célt? félúton Nem roskadok-e össze? nem tudom. Tán egy bevégezetlen épület Lesz életem munkája, meglehet, , Amely ha készen volna, beleszállna A hír, a feledés örök királya, Míg így elkezdve, félig-meddig készen Csak rövid emlék szűk tanyája lészen. De ha erőm vágyamnál nem kisebb, Ha ezt a hosszú pályát megfutandom, S egy nemzet fogja megtapsolni lantom: Nem lesz előttem e taps kedvesebb, Mint az volt, mellyel pályám kezdetén Egymagad által üdvezeltetém, Es mint szívednek dobbanása volt, Midőn szívemre először hajolt. (Szalkszentmárton, 1845. nov 25.—dec. 31, között.) Tanakodhat a kSlt/5, »T ifjabb nemzedék elismert vezére, hogy mi rosszabb, liervasztóbb: a közöny jzürke lepedéke avagy az alattomos tüskék, szur- bák, lekicsinylő vállvercgetések özöne. Mert Hits őszén buzdító, biztató, méltató sorokat nem Írtak Petőfiről. Nehéz idők. Utolsó megtakarított fillérjei csak arra elegendők, hogy Szalkszentmártonba fusson. „Perczenként Jobban-jobban el / Sötétül láthatárom;” — írja. Jó tudni ilyenkor, hogy van azért egy-két barát, küzdőtárs. Szemere Pál mindenekelőtt. Ha igaz az a mondás, hogy „embert barátjáról... ”, akkor bátran vonatkoztatható kettejükre. Szemere Pál „fáradhatatlanul és önzetlen szerénységgel keresett minden lehetőséget, mellyel hazája műveltségét előbbre vihette”. Tegyük hozzá a jószándék pompás műveltséggel és ítélőkészséggel párosult. Különös jóindulattal támogatta a tehetséges — de csak a tehetséges — pályakezdőket és elsők között ismerte fel Petőfi újításainak jelentőségét, (Szerkesztőként közölte a saját műveiről beküldött rosszalló bírálatokat is.) A költő, esztéta, kritikus, szerkesztő Szemere Pál 38 esztendővel volt idősebb Petőfinél. Amikor megismerkedtek már betöltötte hatvanadik évét és az Akadémia tagja volt. így Is az Ifjabb nemzedékhez tudott fiatalodni. H. N. Krautheim Mária: Leányfel Törvények törvénye TÁRSADALMI, állami és jogi életünk fejlődésének jelentős dátuma volt az országgyűlés áprilisi ülésszaka, amikor is elfogadták az 1949. évi XX. törvény módosításáról és a Magyar Népköztársaság alkotmányának egységes szövegéről szóló törvényt. Alkotmányunk, mint ismeretes, még 1949. augusztus 20-án lépett hatályba. Jelentős mértékben program- jellegű volt, próbálkozás arra, hogy miként alakítsuk ki új szocialista intézményeinket. Az eltelt idő bizonyítja: az alkotmány bevált, ellátta azokat a funkciókat, amelyeket egy szocialista alkotmánytól el lehet várni. Az 1949. évi elfogadás óta társadalmi, politikai, gazdasági, nem különben kulturális viszonyaink is jelentős fejlődésen mentek át Továbbfejlődtek társadalmunk osztályviszonyai, megnyílt az út a népi-nemzeti egység kibontakoztatásához. AZ 1949-BEN megfogalmazott alapelvek jelentős segítséget adtak ahhoz, hogy ma az állami tevékenység, valamint a jogélet egésze új, szocialista típusú intézményekre épüL A gyakorlati államszervező munka is számos olyan tapasztalatot hozott felszínre, amelyek ma már az alkotmány szintjén is inkább kifejezhetők voltak akár a tanácsokra, akár a bíróságokra, vagy pedig az ügyészségek munkájára gondolunk. Ismeretes a marxista állam- és jogelmélet tanítása alapján is a demokrácia közvetlen és közvetett formája. Az előzőkben jelzett fejlődés oda vezetett, hogy a közvetlen demokrácia fejlesztése is napirendre került Ezt juttatja kifejezésre a módosított alkotmány ama rendelkezése, miszerint az állampolgárok munkahelyükön közvetlenül is részt vesznek a közügyek intézésében. Természetesen a mi társadalmunkban az államélet és a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének mégis a népképviseleti szervek tevékenységének fejlesztése képezi az elsődleges feladatát Ez jut kifejezésre abban az alkotmányi megfogalmazásban, hogy „A város és a falu dolgozói választott és a népnek felelős küldöttek által gyakorolják hatalmukat”. Ezek a rendelkezések az országgyűlésre és a tanácsokra vonatfaoanak. A TANÁCSTÖRVÉNYBEN megfogalmazott új alapelveket alkotmányos szintre emelte az országgyűlés, s ugyanakkor azt is leszögezte, hogy az országgyűlés nemcsak a legfelsőbb államhatalmi, hanem a legfelsőbb népképviseleti szerv is, melynek legfontosabb funkciója: a törvényalkotás. A törvényhozói funkció további szélesítésére utalnak alkotmányunknak azok a rendelkezései, amelyek előírják, hogy a Magyar Népköztársaságban az állampolgárok alapvető jogaira és kötelességeire vonatkozó szabályokat törvényben kell megállapítani. Alkotmányunk Sdfejezetten azt is előírja, hogy pl. a tanácsokkal, a bírói szervezettel, az ügyészséggel, a választójoggal kapcsolatos szabályozás törvényben történjék. AZ ORSZÁGGYŰLÉS törvényhozó funkcióját erősíti az az új szabály is, amely szerint az eddig jogosultakon kívül országgyűlési bizottság is jogosult törvényalkotás benyújtására. A törvényesség biztosítása körében is jelentős lépéseket tettünk 1949 óta. Meg kell említeni azt az egészen új alkotmányos tételt is, amely a törvényesség biztosításában a kormány szerepét is aláhúzza. E szerint: a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa védi és biztosítja az állami rendet, valamint az állampolgárok jogait. A TÖRVÉNYESSÉG érvényesítésében továbbra is fontos szerep hárul az ügyészi szervezetre. Az új ügyészségi törvény az alkotmány rendelkezései alapján arról szól, hogy a társadalom törvényes redjét és függetlenségét sértő, vagy veszélyeztető cselekményeket az ügyészi szerveknek következetesen üldözni kell. De az ügyészség a bűnüldözés mellett továbbra is közreműködik a törvényesség általános érvényesítésében. Alkotmányunk új szövege lehetővé teszi tehát, hogy az alkotmány mint politikai okmány és mint jogszabály is egyaránt élővé váljék. Megteremtődtek ennek a hatályosulásnak mind jogi, mint politikai előfeltételei is. Az alkotmányos szabályok ma hűen fejezik ki társadalmi berendezkedésünket, alapul szolgálnak az állami szervek felépítésének és egymáshoz való viszonyának, működésének szabályozásához, az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit széleskörűen fogalmazzák meg. AZ ÁLLAMPOLGÁROK jogai kibővültek és az alkotmányban szereplő jogok érvényesülései is kiszélesedtek, a jogok általában minden állampolgárra nézve egyenlő mértékben érvényesülnek. Az anyagi, a politikai, a kulturális fejlődés gazdag biztosítékot nyújtanak arra, hogy az alkotmány mint a törvények törvénye, az állam fundamentuma, a társadalom jogi felépítményének alapja biztosítékot nyújtson a benne rögzített jogok és kötelességek mind maradéktalanabb megvalósításához. Dr. Antalffy György, a Magyar Jogász Szövetség elnöke Honismeret Táncsics Mihály, az izsáki segédtanító Izsáki vagyok, ott jártam iskolába, a Táncsics Mihály úttörőcsapat tagja voltam, könyveket a Táncsics Mihály népkönyvtárból olvastam, Táncsics Mihály művelődési otthonban szerepeltem, az izsáki napköziotthon egyik tantermében készültem fel naponként iskolai anyagból. Ebben a tanteremben tanított Táncsics Mihály 1822-ben, most 150 éve. Először Ácsteszéren a falu tanítója, a sánta Kokas mester kérte fel, hogy segítsen neki. Munkájáért ellátást és néhány forintot kapott. Majd Devecser és Kolonta volt tanítóskodásának egy-egy állomása. 1822. áprilist írtak akkor. Haza akart menni látogatóba Kalontáról Ácsteszérre, de Fehérváron találkozott egy cserépárussal, aki izsáki volt és Izsákot ajánlotta neki, ahol supplenset kerestek. Az Alföldön úgy hívták akkor a segédtanítót. Pen telén kompon jött át a Dunán. Szokatlan volt neki a síkság, az Alföld: „...szülőföldem hegyes-erdős vidékéről, s oly puszta térségen vagyok, hol még egy szál fát sem láthattam ...” Egy nap alatt ért Izsákra gyalog. „Itt új világ nyílt előttem, szép reményt keit keblemben mindjárt érkezésem első órájában...” — irja első benyomásáról. Ugyanis az izsáki iskolamester, Zemán János, Izsákra való érkezésekor megkérdezte Táncsics Mihályt, mit kér évi fizetésül. Táncsics 20 forintot kért, de Zemán 40 forintot ígért. így lett supplens, vagyis tanítósegéd Táncsics Mihály Izsákon. Izsák lett negyedik működési helye. Nagy meglepetéssel a következőket írja mesteréről, Zemán Jánosról: „Szembeötlő volt rám nézve, most először az izsáki kántornál kis könyvtárt láthatnom, holott azt hittem, hogy csak papnak való a könyv...” Az izsákiak igen vendégszeretőek voltak. Sokszor meghívták a mestert és Táncsics Mihályt ebédre. Ilyenkor Táncsics csodálkozott, hogy Zemán János minden beszédtémához hozzá tudott szólni. Elhatározta, hogy ő is sokat olvas és képezi magát. Izsáki működése alatt tapasztalta, hogy igen sok szülő még nyáron is járatta iskolába gyermekét. Két évet töltött Izsákon, az 1822-es és 1823-as esztendőt. Itt volt leghosszabb működési ideje. Az itt töltött időről a következőket írja: „ ... Sem azelőtt, sem azóta nem voltam olyan helyzetben, hogy több okom lett volna az életnek inkább örülni, mint itt a két év alatt, amily boldog csak lehet, én olyan boldog valék.” „Zemán könyveiben megvoltak szellemi táplálkozásomnak eszközei, megvolt biztosított évi fizetésem, mi azelőtt még soha, megvolt bennem a tanításnak lehető legjobb módja, mert a gyerekek örömmel jöttek iskolába annyira, hogy szüleik nem bírták otthon marasztalni, ennek következtében becsültetésem magas fokra hágott.. Megszületik Táncsicsban az elhatározás, hogy ő is any- nyi jót tesz az emberekkel, amennyire csak képes lesz. Az akkor használt tankönyvekről a következőket írja: „Én előttem az izsáki iskolában nem voltak egyforma olvasókönyvek, hanem ki-ki hozott magával olyat, amilyen éppen a háznál, a mestergerendán volt... abból olvasott mindenki egyenként, míg azalatt a többiek csintalankodtak.” Táncsics nagy érdeme, hogy egységes olvasókönyveket vezetett be az izsáki iskolába. Az eredmény nem maradt el, ez kicsendül soraiból: «... olvasási rendszerem mellett a siker bámulatos...” Elhatározta, hogy megszerzi a képesítést a tanításra. „Zemántól értesültem, hogy ki jóravaló tanító akar lenni, képezdén tanfolyamot Budán el kell végeznie, ami csak fél évig tart. Föltettem magamban, hogy elvégzem, miszerint okleveles elemi tanító lehessek és Zemán rendkívüli meg lévén eddigi tanításommal elégedve, azon ígéretet tévé, hogy ha visszamegyek hozzá, fizetésemet megkettőzteti, mi rám nézve örvendetes kilátás volt.” Beiratkozott a budai tanítóképzőbe, ahol kitűnő oklevelet szerzett, majd: „Izsákra tértem vissza Zemán bácsi nagy örömére, de nem azért, hogy most mint képesített okleveles tanítósegéd nála telepedjem le” — csak látogatóba jött Izsákra. Innen Kecskemétre vette útját, hogy latint tanuljon az első „deák iskolában”. * 150 éve, hogy tanított Izsákon. Azóta sokat fejlődött a közoktatás, különösen az utóbbi két évtizedben. Izsáknak egységes általános iskolája van, mely egységes alapműveltséget ad az izsáki gyermekeknek. 1969-ben diákotthon épült, ahol a tanyai felsőtagozatosok otthont találtak és korszerű oktatásban részesülnek. Kovács Gyula
