Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-20 / 196. szám

— Mások se. Csak kéthetenként, ha szabad szomba­tosok. Különben tudod, hogy miért mentem el. — Tudja az ördög — vágta rá Ilon mérgesen. Pedig nagyon is emlékezett. Antal azért ment el, hogy mo­torkerékpárra gyűjtsön pénzt. És neki is tetszett ez, alig várta már, hogy Antal megvegye a motorkerék­párt és pufogtassa az utcán, ha hozzájuk megy. — Talán elfelejtetted? De könnyen felejtesz. Pedig neked is tetszik a motor, azt mondtad. — Tetszik a nyavajának. Tán hogy úgy járjak, mint Péter bácsiék? — Kicsodák? — Hát a tsz elnökhelyettese meg a felesége. Hajtottak ki az állomásra és neki egy szekérnek. Bevitték őket a kórházba. Azt mondják, hogy Pé­ter bácsinak le kell vágni a lábát, úgy összetört A felesége meg agy­rázkódást kapott Hát kell a fenének az a motor! Hogy velem is az történjen, és hogy te féllábú legyél! Már reszketett, torkát sírás fojtogatta. Kis szatyrá­nak fülét majd szétszedte, úgy markolászta jobbról, balról. Antal nyelt egyet kiszáradt a torka. — Mikor történt? Bába Mihály: Lesben A krumplileves meg meleg volt; két teli tányérral evett belőle. Aztán lefeküdt és aludt egy órát. Ilonhoz most hiába menne, ilyenkor még kint van a határban. Amikor felébredt, ijedten ugrott a lavórért, mosa­kodott, öltözködött. — Hová igyekszel? — nézett rá az anyja sopán­kodva. — Megyek a piacra, körülnézek. — A pénzt hagyd itthon. — Ott van a noteszomban, vegye ki. Hol a bicikli? — A kamarában. Már tolta is ki a kapun, de nem a piac felé fordította a kormányt. — A piac amarra van, te — kiál­tott rá az anyja. — Kerülök egyet. — Csak a kocsmát is kerüld el, és ne legyél sokáig... Nem találkozott senkivel. A gyepszélen, a nyárfás­nál leugrott a kerékpárról, odadöntötte a fához, ő meg leült és figyelte, mikor jönnek a határból hazafelé. Több mint egy órát üldögélt, idegesen szívta a ciga­rettát, mire feltűntek az első csoportok. A munkások csapatostól jöttek át a legelőn kitaposott gyalogúton. Felállt, és a fához támaszkodva figyelt. Ilont leste, kivel jön, hogy jön. Nem messze jártak már tőle, amikor meglátta. Vas Jankóval jött meg Cseresi Juli­val. Jankó közelebb hajolt Ilonhoz, valamit mondott neki, mire Ilon nevetve elkapta a fejét. Lecsapta a cigarettát és dühösen eltaposta. Szóval a Jankóval kacarászik — villant át agyán. Nem vette le róluk a tekintetét Juli elköszönt Ilonéktól és a Hét út felé sietett. Amikor Ilon meg Jankó melléje értek, megmozdult — Tegnapelőtt Antal megfogta Ilon vállát, remegett a tenyere. — Nem mindenki jár úgy, Ilon. A vonat is kisiklik néha, meg a repülő is lezuhan ... — De én nem akarom, hogy megvedd azt a motort, nem akarom. N em tudta visszafogni könnyét, a cseppek már ki­ültek szeme peremére. Antal zavartan nézte nap­szítta arcát — Szervusz Ilon. A lány megrettent — Jaj, de megijesztettél. Szervusz. Hát te mikor Jöttél haza? V as Jankó is megállt, meglepte őt is a fa mellett álló legény, de a következő pillanatban már kö­zelebb lépett. — Szervusz, Antal. ízlik-e még a városi élet? — Ízlik — mondta Antal homlokát ráncolva. — Csodálkozom — nevetett Jankó — Na, szervusz­tok — csóválta a fejét és ment tovább. — A kettessel jöttél? — kérdezte Ilon, hogy Antal ne bámulja már olyan veszettül a távolodó Jankót. — Azzal, de úgy látom, nem nagyon vártál. — Mért mondod ezt? — Csak úgy. — Hát ne mondd. Alig várom a második szombato­kat, hogy lássalak, te meg ilyeneket mondasz. — Nem úgy láttam az előbb... Vihorásztatok. — Hát aztán. Együtt dolgozunk, most meg bolondo­zott, a Julit ugratta. — Azért sugdosott neked. — Megbolondultál? — Láttam. — Vak vagy te, hallod, meg bolond. Egy hónapban kétszer látlak, akkor is csak veszekszel, mert beléd bújt az ördög. Hát mit csinálsz te ott, mi? — Dolgozom. — De amikor nem dolgozol! Hol kujforogsz? Kiket bolondítasz? Hol kocsmázol? Miért nem jársz haza te is minden héten, mint mások? — Jól van, na, hát akkor nem veszem meg — mondta halkan. — Megígérted? Csakugyan? — Meg — nevetett Antal. Gondolta: majd elmúlik Ilon rossz kedve és akkor csak megveszi. — Akkor meg — törölte szemét Ilon —, akkor meg mit keresel te a városban? — Hát dolgozom — ámult rá Antal. — Dolgozol — legyintett dühösen Ilon. — Én is dol­gozom, mégsem szaladtam el. Itt is dolgozhatsz, ha akarsz. Vagy én csak húsz napra kellek neked egy esz­tendőben? Mi? A többi napokra talán van valakid ott? — Ilon — Antal két kézzel kapta meg a lány kar­ját és megrázta. — Mit beszélsz itt összevissza?! — Mit? — rántotta ki karját a lány. — Azt, hogy nékem nem kell olyan ember, aki csak kéthetenként egy napra az enyém. Vagy mindennapra, vagy egyre se, érted? Megfordult és ott hagyta Antalt A legény kábultan nézett utána. „Hát most hagyjam ott, amikor meg­kaptam a munkásszállást, meg a keresetem is jobb lett” — dühöngött felpattant a kerékpárra. Utolérve Ilont, leugrott 1 a nyeregből és tolta a lány mellett. Hon meg- megállt, hadonászott. Aztán ismét elindultak. Tíz lé­pést mehettek csak, amikor Antal bal kezébe fogta a kormányt, a jobbal meg átölelte Ilon vállát és a lány minden szavára nagyokat bólogatott. Klossy Irén: Mákgubók s"~*“G,s,s,: Szólok magomhoz üj ember, új rend, új társadalom, s új az igazság, ifjú mint a reggel, új az élet: az élni-alkalom magadban és együtt az emberekkel, — s noha kihagy már életritmusod, lassan lohol lihegve gyenge szíved, mégis, ameddig a fisit futod, az új igazságra kiáltasz rímet. A képviselő öröme Látogatás Mim Saroltánál K attan a telefon, a vo­nal túlsó végénél Raffai Sarolta író. a kalo­csai járás országgyűlési képviselője. — Hogy jelenleg mit csi­nálok? Mosás, ebédkészí­tés, — de azért jöjjön nyugodtan — hallom a bele­egyező választ. Fia, aki csengetésemre kaput nyit — éppen vegysze­rekkel foglalatoskodik, az udvaron surrogó legyek vesztére, ugyanis ellenük készít valamiféle hatásos mérget. EGYÉRTELMŰ IGEN Bent, a hűvös nappaliban úgy kezdődik a beszél­getés, hogy jelzem: nem az íróhoz, hanem a képvise­lőnőhöz jöttem. Derül az elhatárolás miatt és meg­jegyzi : — Nem könnyű elválasztani a kettőt, mert ősszeü- lenek, és kiegészítik egymást. Amikor a közéleti tiszt­séget gyakorlom, az író szemével is megvizsgálom a problémákat És fordítva. — Ez azt jelenti, hogy örömmel fogadta a válasz­tóitól kapott megbízatást? — Erre egyértelmű igennel válaszolhatok. A jelölő­gyűléseken nem ígértem csodákat A miskeieknek, a homokmégyieknek, a dunapatajiaknak, a többi hét község választópolgárainak csak annyit mondhattam, hogy négy éven keresztül jól képviselem érdekeiket, segítek gondjaik megoldásában. Vajon mi lehet a kén- viselő öröme, ha nem az, hogy érzi: bizalommal ve­szik körül, kérik véleményét tanácsait Enélkül alig­ha lehetnék elégedett — Milyen természetű problémákban kell intéz­kednie? — Vannak egészen apró magánügyek, melyek per­sze az egyén szempontjából fontosak. De akad jó né­hány nagyobb horderejű közügy is. — Talán először a választók ügyes-bajos dolgairól. _ Bírósági perek, adóügyek, szociális kérdések. E gy-két példa az elintézettek közül. Egy tanuló szá­mára kollégiumi elhelyezést kellett biztosítani, még­hozzá — sürgősen. Az indok világos: súlyos beteg van a családban. Másik. A családfenntartó féri munkakép­telenné vált, s felesége adóelengedést kért emiatt. Itt sem késett az intézkedés, — Volt-e olyan eset, amikor nemet kellett mon­dania? — Sajnos, néha elkerülhetetlen. LEBONTJÁK A CSELÉDHAZAKAT Az „apró” magánügyek után, kérem, szóljon néhány szót a nagyobb gondokról, a közügyekrőL — Itt van például a kalocsai kórház B-épületének felújítási ügye. Sokan kifogásolták az építkezés lassú ütemét. Megnéztük az okokat, tárgyaltunk a kivitele­zővel és felsőbb építésügyi hatóságokkal is. Végül megszületett a döntés: még ebben az évben átadják rendeltetésének a szóban forgó épületrészt. — De nézzünk egy másikat. Az érsekhalmi volt ura­dalmi cselédházakat lebontják. Az ott lakók új laká­sokat építenek maguknak. Szándékuk azonban csak akkor valósulhat meg, ha előnyös feltételek mellett, hitelt kapnak. A még folyamatban levő intézkedések eredményeként nyugodtan mondhatom: nem lesz aka­dálya az érsekhalmi családiház-építési akciónak. Miközben a képviselőnő részletesen elmagyarázza a fenti problémák elintézésének útját-módját, kiderül, hogy olykor jócskán akad alkalom vitára, érvelésre, meggyőzésre is. Szavaiból egyértelműen kicsendül, hogy a sikerek elérésében nemcsak a maga képviselői köz­benjárását tartja fontosnak. — Milyen segítségre számíthat? — A legtöbb támogatást a párt- és állami szervek­től kapom, de meglehetősen szoros kapcsolatom van a népfronttal és valamennyi társadalmi szervezettel is. Sok kérdésben követlenül a megyei tanáccsal kell konzultálni. TÖRVÉNYEK TERVEZÉSE Szóba kerül a megyei képviselőcsoport munkája, Nagyon elégedett az ott folyó tevékenységgel. Tanács­kozásaikon sokoldalúan megvitatják a törvények al­kalmazásának feltételeit, végrehajtásának helyi sajá­tosságait is. Közben nagyszerű lehetőség adódik a me­gye társadalmi, gazdasági életének alapos megismeré­sére. Raffai Sarolta a segítségnek ezt a formáját igen nagyra becsülj. — Vajon a képviselő részt vehet-e a törvények ter­vezésében, előkészítésében? — Erre is a megyei csoport ad közvetett lehetősé­get. Ha eltérő vélemény, vagy további kiegészítő ja­vaslat van, akkor a csoport által megbízott képviselő az országgyűlés illetékes állandó bizottsága előtt is­merteti álláspontját. A törvénytervezet végleges meg­szövegezésekor ezt figyelembe veszik. Tehát előkészí­tésükbe is tevékenyen bekapcsolódhatunk. A TANTERVEK ÉS KÖVETELMÉNYEK — Ügy tudjuk, szívesen foglalkozik oktatáspolitikai kérdésekkeL — Ez igaz. Az oka pedig — pedagógusmúltam és az, hogy szeretem a fiatalokat. Különösen a tizenéve­sek problémái érdekelnek. Rendkívül alacsonynak tar­tom az évenként végző tanulók arányát az iparban dolgozó munkások létszámához képest. Nem eléggé átgondolt a számukra összeállított tananyag. Ügy tű­nik, hogy túlzottan sok és magas szintű a humán jel­legű tantárgyak aránya. Tankönyveikben igen elsza­porodtak az idegen szavak. Ezekbe az intézmények­be szép számmal jelentkeznek gyengébb tanulmányi előmenetelő fiatalok is, akik jelentős hányada rend­kívül nehezen, vagy egyáltalán nem képes befejezni tanulmányait. — Javallata? — Véleményem szerint, sürgősen felül kell vizsgál­ni a szakmunkásképző iskolákban bevezetett emelt­szintű képzést Mert így igaz: ha sületlen, nyúlós kif­lit eszünk, aligha gondolunk arra, hogy készítője eset­leg igen járatos a görög irodalomban... Lehetséges, hogy mindazt, ami e témakör lényegéhez tartozik, az országgyűlés soron következő ülésszakán szóvá is teszem. • " ÜJABB KÖTETEK — Végül egy kérdés az írónőhöz. Mit olvashatunk legközelebb Raffai Saroltától? — Egy regényen dolgozom, mely félig el is készült, és novellákat írok. Szélcsend című új verseukötetem teljesen kész — kiadás előtt áll. író, közéleti ember, családanya. Türelemmel, körül­tekintéssel és nem kevés szigorúsággal dolgozik. Várja a téli hónapokat, amikor gyakrabban találkozhat majd azokkal az emberekkel, akik képviselőjükké válasz­tották. Szabó Attila

Next

/
Thumbnails
Contents