Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-20 / 196. szám
ML MiRiiutiu *•, vasárnap 5. oldal Kodály-szeminárium Ünnepi zárófoglalkozás Az elmélyült, szorgos munka, tanulás, jellemezte az idei. II. Kodály-szemi- náriumot. A tegnap délután megtartott zárófoglalkozáson a meghívottak is meggyőződhettek arról, hogy a hallgatók kihasználták a kecskeméti tanfolyam minden percét és sokoldalúan bővítették ismereteiket, értik a Ko- dály-módszer lényegét, gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit. Az úttörőházban mind a hat csoport beszámolt a végzett munkáról, majd közösen elemezték a szeminárium tanulságait A zárófoglalkozás ünnepi percekkel ért véget. A hallgatókból alakított kórus Vásárhelyi Zoltán Kossuth-díjas karnagy vezetésével öt Kodály-művet szólaltatott meg: hitelesen, magas színvonalon. A Kodály-szeminárium befejező foglalkozásún a megye és a város több vezető személyisége is megjelent A tanfolyam tanárai, résztvevői és a megyei, városi vezetők részére este Kodály Zoltánná adott fogadást az Aranyhomokban. Ismeretlen az egyenletben Nem szükséges a bölcs öregkort megérni ahhoz, hogy az ember elmondhassa: láttam a különféle tervek, programok tömkelegét. A tervezés — hadd mondjam a jólismert bölcsességet — az emberi cselekvés, gondolkodás legjellemzőbb sajátja. Tennivalóit átgondolja, előre vetíti az egyén is, a közösség is. A képlet látszólag egyszerű. Csupán a megoldás okoz igen gyakran bonyodalmakat. Általánosan előforduló hiba — különösen a ki- sébb közösségek gyakorlatának megtervezésében, hogy a munkaterv sablonos, mechanikusan alkalmazott elemekből áll. Tovább szűkítem a kört: a kisebb közösségek munkatervében is a legszabadabb prédái a sablonnak a kulturális, művelődési programok. Anyagi létük ugyanis azonnal és hatásosan bosszulná meg a hanyagságot — míg a szellemi kevésbé érzékelhető. Szélsőséges példa: egy művelődési felelős úgy készítette el 30—40 ember számára a féléves munkatervet, hogy — némi változtatással — lemásolta egy másik közösség programját Ezzel tehát figyelmen kívül hagyta érdeklődésüket kívánságaikat, a közösség alapvető sajátosságait Azután már csak izgulnia kellett: sikerül? nem sikerül? Azért fogtam tollat, mert úgy érzem a sablon újabb példájával találkoztam a minap. Egy évre szóló, bizottság által ösz- szeállított- programfüzetet lapozgattam. Mivel a tervezett előadások pontos címei mellett az előadó nevét sehol sem találtam, érdeklődni kezdtem. A negyedik telefonbeszélgetés után tudtam meg: előadó még nincs. Van ellenben egy nagyon is meghatározott témájú előadás, melyre — a program és a mai dátum szerint — tizenhat nap múlva kerül sor. Diákkorom matematikai feladványai jutottak eszembe: keresd az ismeretlent ... Vajon ki tartja az előadást? Lesz-e ideje rá, hogy becsülettel felkészüljön? L. A. maga elé tartja két kezét a gazda. Ujjaival a levegőbe ütögetve megy végig gondolatban a tanyákon, kiknek is televíziója. — Aszongya: Varga Bálint, Csenki Ferenc, ifj. Bodor Pál, id. Bodor Pál, Bódog János, Szalai Sándor, Szarvas József, Med- vegy János, M. Kis János ... — Legyint. — Ki győzné. Biztosan soknak van rajtuk kívül is, de honnét tudná pontosan az ember? Reggelenként csak ■'"tv kérdezgetik egvmástól a-» asszonyok a dűlőúton: Ma. mit szóltok a Figaró * •msságához? Mink jó- -t nevettünk.” — Meg, a «-tv: „Abban az éjszakai ’ ^ben, hogy vitte a he- 1 ’hooter a Jézus-szob- m'... Azok oszt értették, r-.ak úgy habzsolták az örömöket!” Mióta a világ állt június 13-a előtt, ezekről az emberekről csak úgy szóltak: korán kelnek, korán fekszenek. M ilyen egyszerűen ment végbe a nagy pillanat. — A feleségem olvasott. Odakint esett, esett Egyszeresek felkapja a fejét nagy ámuldozva: „Ml az, kisütött a Nap?” Akkor gyulladt ki a villany. De míg élvezzük a háziak örömét, térül-fordul a gazdasszony. Izibe elénk teremt egy tál paprikás- húst. A tűzpiros szaftban fürdő krumpliról, a parázs húgokról mennyei illat száll. Perceken belül saját termésű borocskával locsoljuk a nyúlpaprikást — Gondoltad-e ezt tíz évvel ezelőtt, Józsi bácsi? — villant fel az elektromos fényekre Szemők József egy bamapiros copák mellől. — Mikor még „elátkozott” tsz-nek tartottak bennünket a 22, majd 26 forintos munkaegységgel? Bevallja, legszívesebben elhallgatták, melyik szövetkezetből valók, ha valahol szóbajött. Rendőr nélkül nem mertek zárszámadó közgyűlést tartani. — Mikor az elkeseredett tagtárs a bicskát vágta az elnök előtt az asztalba. — Még könyvelő voltam akkor, de húztam a nyakam. Lestem, melyik ablakon s?ök.ök. lm baj les* — Á fogadalmi emlék felújítása — Hi lesz a gólyafészkes házzal? A kecskeméti műemlékekről Mit adnánk ma néhány szélmalomért Kecskeméten. A múlt században mélázott még néhány a tertyedt házsorok között. Hozzátartoztak a városképhez. Lebontották valamennyit, útban voltak. A millennium éveiben unos-untalan a hazára hivatkoztak a hivatalosok. Legyünk büszkék erre, meg arra, s közben krajcáros érdekeknek behódolva pusztították a meglevő nemzeti értékeket. A hírős városban bazársorokkal, bérházakkal vették körül, rejtették el Ybl Miklós remekét, a régi templomokat. Senkinek sem jutott eszébe, hogy meg kellene óvni a nagyjainkkal kapcsolatos építészeti emlékeket. Csákányosok verték szét azt a nagy boglyakemencés tantermet is, ahol Petrovics Sándor a betűvetést tanulta. Napjainkban nem követünk-e el hasonló helyrehozhatatlan hibákat? Számon tartjuk-e, gondozzuk-e az elődök által létrehozott, a letűnt kor hangulatát, stílusát tisztán sugárzó házakat, jeles személyek otthonát, nevezetes eseményekről tanúskodó falakat. Juhász István, a kecskeméti tanács főmérnöke másfél évtizede foglalkozik a műemlékek védelmével. — Rendszeresen vagy alkalomszerűen találkozik a fővárosban élő szakemberekkel? — A fejtörő játékokban meghonosodott is-is a helyes válasz. Három évenként kerül sor műemléki felülvizsgálatra. Ennek a megyei tanács építési osztálya az egyik gazdája. Ilyenkor ellenőrizzük a műemlékekről készített kartonokat és a helyszínen az épületeket is. Rendszerint ezt az alkalmat használjuk fel arra, hogy megtárgyalják a beérkezett javaslatokat. Legutóbb — például — a parókia épületét, a Luther-palotát érdemesítették műemléki védelemre. A főmérnök szobája valóságos múzeum. Az új toronyházak tervrajzai és a középkori Kecskemétre utaló dokumentumok egymás mellett láthatók. A sok tárgy szinte kiszorítja már a jókora szobából, de így is pillanatok alatt megtalálja a szükséges dokumentumokat. Vaskos dossziét tesz elém az asztalra. A Műemléki Felügyelőséggel folytatott levelezést, javaslatait, szak- véleményeit tárolja ebben. Gyakran találkozom Horváth Aliz nevével. — ö a „felelőse” a megyének. Sokat köszönhetünk fáradozásainak. — Szívesen hallanánk néhány példát. — Feladatunk többsíkú. Felkutatjuk a műemlékeket, az irodalmi, történelmi, munkásmozgalmi emmatos gondozás nélkül elpusztulnak. Mit tesznek megóvásuk, „karbantartásuk” érdekében? — A Műemléki Felügyelőség tekintélyes összeggel rendelkezik a szükséges munkálatok elvégzésére. Ebből a keretből fedezik a kecskeméti Szentháromság szobor restaurálását. Igaz, ezt már a II. ötéves tervben is előirányozták, de szakemberhiány miatt halasztódott a megvalósítás. — Nincs elég építész? — Nagyon bonyolult, különleges szakértelmet követelő mumta a régi épületek, szobrok „felújítása”. Molnár Jenő szobrászművésszel, a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat műemléki csoportjának művészeti vezetőjével a napokban beszélgettem a színház előtt levő fogadallom. A Műemléki Felügyelőség nem járul hozzá az offéle tervekhez. Sőt, már 1969. szeptember 9-én hivatalosan közölték, hogy „az épület megtartá-. sához és idegenforgalmi hasznosításához az OFM anyagi segítségre is hajlandó. Vállalja az épület helyreállítási tervének elkészítését. A lakóház közcélra történő hasznosítása esetén és fedezik a külső helyreállítás költségeit.” — Mikor kezdődnek meg a helyreállítási munkálatok? Úgy tudjuk az épület hosszú idő óta üresen áll. — Valóban, kisajátítottuk. Mintegy 5—0 helyiséget lehet itt kialakítani. Tudomásom szerint még nem döntöttek arról, hogy milyen célra használják fel az épületet. — Helyhiány miatt húzódik a magyar paraszt■-~~ jr-ípv - • • , , , 'mmmM . . WSBISSéÍMm A gólyafészkes ház (Gáspár András utca 4.) lékhelyeket és javaslatot teszünk felhasználásukra, vagy véleményezzük a beérkezett igényeket. Messzemenően egyetértünk azzal az elgondolással, hogy például a volt ferences kolostorban működjék a Kodály Intézet. — A műemlékek folyami emlék helyreállításának gondjairól. Itt kőkonzerválást kell végezni. — Mi lesz a sorsa a „gólyafészkes háznak”? Arról hallani, hogy a közeljövőben lebontják az itt egyedülálló népi barokk épületet. — Felesleges az aggodaesőválja fejét az elnök, de mosolyog: emlék már csak, a nehéz időkből. Amikor még kinevették a téeszt, hdgy hozzá mert látni a ma már viruló 150 holdas almáskert telepítéséhez. Finoman kifejezve: csak „társadalmi munkában”. De ezen termett már 1969-ben 200 vagon almájuk. Tavaly pedig a termés 82 százaléka exportképes volt M últ évi eredményeik alapján, a kedvezőtlen termőhelyi téeszek kategóriájában elsők lettek a homokhátság! téeszek között. Elnyerték a legjobb szőlőtermelő s a kiváló almatermelő gazdaság — címeket. Szemők József 1968 óta elnök. Ez alatt a 4 év alatt 16 millióról 46 millió forintra ugrott a termelési érték. A bruttó jövedelem 9 és félről 24 millióra. A tagság részesedése pedig 6 és fél millió forintról 10 millióra. Nos, ezért volt miből fizetni a villamosítást. — Milyen módszerrel dolgozik az elnök? — firtatom a gépkocsivezetőtől, mikor úgy magunk közt beszélgetünk. A tömzsi, kerek arcú pilóta pompásan „illusztrál”. Odapillant a műszerfal jobb oldalán levő kazettára. — Sokat számol a főnök... Elő tudnék adni onnét — jelez szemével a rekeszre — telisteli írt notesz- meg füzetlapokat... Mikor nagyobb távolságokra megyünk, egyszercsak elcsendesedik a beszéd, ő behúzódik az ülés sarkába. Látszik, töri a fejét Elő a papírt, számol, számol, töpreng. Másik lapra is számol, kalkulál, mérlegel. Egy idő után neki- vidámodva nézi a papíron a számokat: „No, Pista, máma jól dolgoztunk... Idáig megkerestünk a té- esznek egymillió forintot.” — Már mondja is a tervét, kinek adjuk el a bort, hogy alapítunk fuvarozó részleget, ami abból az előlegből... és milyen hamar behozza a ráfordítást .! I Aranyi elvtárs itt elhallgat. A szeme is nevet. Nagy diplomata, mint minden ügyes gépkocsivezető. Ha csintalanságból is, nem véletlenül jár róla az anekdóta. Egy kiküldöttnek így mutatta be őt az egyik tréfás kedvű vezetőd — ö pedig Aranyi elvtárs — a lengyel kormánytól. A vendég felmagasztosulva jegyezte meg pár perc múlva. — Milyen jól beszél magyarul a lengyel elvtárs. Nem csapták be. Aranyi István akkoriban éppen egy Warszawával járt, amelynek a „kormánya” — ugye — lengyel. E lkanyarodtunk az Űjszászi-tanya bejárójáról. A dülőút homokja fehér folyam a szőlők, gyümölcsösök s az ég sötétjében. Utunk mentén még itt is villany ég, ott sem oltották el. Kicsit fékez a vezető. Az autólám= pa fénykévéjébe két tehén plattyog be méltóságteljesen. Mögöttük inas, mezítlábas parasztember ballag. Talpa körül minden lépésnél füstöl a homokpor. Félrehúzódik s tüntetőén elnéz a közeli tanya kivilágított üvegverandájára. Mintha mondaná: „Odamegyek.” Eddig legeltek a tehenek. Mindjárt fél tíz. Nahát, ez a villany hogy felforgatta a régi rendet! J'óüi látván festők, naív művészek múzeumának a létrehozása. Már-már úgy látszott, hogy Kodály Zoltán városa lemond erről a nagyszerű lehetőségről. A Gáspár András utca 11-es számú háznál e célra alkalmasabb házat nehezen találhatnánk. A kecskeméti tanács főmérnöke osztja véleményünket? — Feltétlenül. — Várjuk a mielőbbi intézkedéseket. Búcsúzóul azt kérdezzük, hogy mit tart a kecskeméti műemlékvédelem legidőszerűbb, legfontosabb feladatának. Válasz helyett több tucatnyi fényképet tesz elém. Remek parasztházakat ábrázolnak. Egyik szebb, mint a másik. A népi építészet remekei. — Miért szépek — toldom meg a kérdést? — Nézze meg a Jókai utca 30-as, Czollner tér 3-as, a Hoffmann János u. 7-es, a Sétatér utca 5-ös vagy a Kisfaludy utca 10-es házat. Valamennyi a klasszikus formaelemeket használja fel, de nem a nagynevű mesterek szak- szerűségével, hanem az egyszerű emberek formakedvelésével. Naív bájuk utólérhetetlen. * Öv)uk-e a kecskeméti műemlékeket? — kérdeztük cikkünk bevezető részében. Az országos intézkedéseket, a megyei tanács határozatait és a város főmérnökének szakértelmét, lelkesedését ismerve egyértelmű igen a válasz. Heltai Nándor
