Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-02 / 180. szám

«. oldal 1972. au Húsz tus 2, szerda Nagyközségről nagyközségre Erjedő kiskun világ A „kiskun szabad vá­ros" rangos státuszával tüntette ki Kunszentmik- lóst a történelem. Ez azon­ban több mint egy évszáza­da megszűnt. Maradt járá­si székhely a Petőfi-meg- énekelte irdatlan pusztaság közepén. Jó másfél évti­zede azonban erről a rang­járól is le kellett monda­nia, s a törzsökös szent- miklósi atyafiak azóta csak gyűlölettel tudják kiejteni Dunavecse nevét... Még mostanság is, noha pár éve már Vecse sem járási szék­hely. A majd 60 kilométeres út, amely összeköti a mos­tani járásközponttal, Kecs­keméttel, nagyobb részben portalanított makadám. Annak is a legsilányabb változata: keskeny és amellett nyaktörő kátyúk­kal szabdalt. A vonatköz­lekedés is egyedül csak a fővárosba jó; egy óra alatt elérhető a Keleti Pályaud­var. A perifériára szorítottság nyomasztó érzésével talál­kozni itt lépten-nyomon. „Csak kölöncök vagyunk más vidékek nyakán” — hangoztatják a hajdani vá­rosi méltóságukra büszke kiskunok. S ezen nem vál­toztat a nagyközségi beso­rolás, sőt még a „kiemelt alsófokú központ” elneve­zés sem. A nagyközségi vezetők egymás szavába vágva so­rolják az érveket: „Ez év tavaszán meg­szüntették a helybeni ka­taszteri nyilvántartást, s most már egy helyrajzi számért Kecskemétre kell beutazni.” „Sem rendelőintézet, sem kórház. Még a mentő- állomást is Dunavecse kap­ta meg. Pedig itt volt kór­ház, még a felszabadulás után is. Az 50-es évek ele­jén szülőotthonná alakítot­ták át. A járás megszűn­tével átvitték Szabadszál­lásra. Az épületben pedig berendezkedett a barom­fikeltető ... Azóta a bete-' geket beutalják Dunave- csére, Dunaújvárosba, Soltra, Szabadszállásra, Kecskemétre és Budapest­re.” „Illetékügy, forgalmi adó, személyiigazolvány-csere, bírósági tárgyalás, anyag­kiutalás a kisiparosok ré­szére — ez mind Kecske­méten zajlik.” Hajnalban indulnak a buszok. Kecskemétre a má­sodik járat 5.50-kor indul. Majdnem fél nyolc, mire beér. 11-kor indul vissza, ám addigra az ügyes-bajos dolgok többnyire nem in­téződnek el. Meg kell hát várni a 3 órás indulást. A lényeg az, hogy a kecske­méti út egy napot minden­képp igénybe vesz. Hajdan két szálloda volt, most egy sincs. Köztiszta­sági fürdő is volt valami­kor, most csak strand van. Helyi lapja volt Kunszent- miklósnak. Legutóbb fel akarták támasztani, sten- ciles sokszorosításban, nem kaptak rá engedélyt. Azért nem mondtak le ró­la, a helyi üzemek, gazda­ságok támogatásával mi­előbb életre akarják hív­ni a nagyközség „szócsö­vét”. Mert a községfejlesztés gondjairól mégis csak tá­jékoztatni kellene valaho­gyan a lakosságot. Hellyel- közzel volna mit megma­gyarázni is.... Azt pédául, hogy a vízhálózat fejlesz­téséhez beszedett hozzájá­rulásból előbb víztornyot kell építeni. A bővítéshez 21 milliós költséget ha­gyott jóvá a megye. De en­nek csak tíz százalékát ad­ja évenként. A lakosság pedig, érthető módon, tü­relmetlen; hiszen a víz­programhoz hétmillióval kell „beszállnia”. Az igény is sürget, a szükség is szorít a városias fejlődésre. A gyorsabb ütemű kibontakozásra. A vásártéren készülődnek az új lakótelep építésére. lí)75-re 120 állami és OTP- Lakás épül itt meg. Ebből az állami lakások száma: harminchat. Eredetileg 40 lett volna, 4-et a megye „leemelt” Izsák részére. A jelenlegi lakásigény­lők száma is 120 körül van. Kunszentmiklós az utóbbi években népesedik; a lé- lekszám 1968-ban volt a mélyponton, a 7500 lakos­sal, újabban már csaknem elérte a 8000-et. A kesergés, az elégedet­lenség mögött tehát jófaj­ta erjedés érzékelhető. De éppen ezért is válik mind szembetűnőbbé az urbani­zációs lemaradás. A „kul- túrhodálynak” nevezett művelődési otthon ma már a legkezdetlegesebb igé­nyeket sem elégíti ki. A felolajozott padló még ar­ra sem jó, hogy táncolja­nak rajta, egy-egy szom­bati bál után a nadrágot lehet vinni a tisztítóba. A kereskedelmi hálózat egységei a 30 év előtti sza­tócsboltokra emlékeztet. Van olyan üzlet, ahová ha áru érkezik, két nanra be­zárnak, mert raktározás hiányában hosszadalmas az átvétel. Ennek megfe­lelően hitvány a választék is. Tehát még arra sincs mód, hogy az iparosítás folyton megemelkedett re­áljövedelmet helyben költ­sék el a szentmiklósiak. megye közvetítésével. Nemcsak arról van itt szó, hogy Kunszentmiklós felnőtt lakóinak immár kétharmada a helyi ipar­ból él, de megfigyelhetők .— például a VÁV-nál — a munkáskollektívák kiala­kulásának kezdeti jegyei is. Rendkívül fontos ez a jelen és a jövő szempont­jából, mert ezáltal képződ­hetnek hidak a részint örökölt, másrészt az újabb- kori fejlődéssel együtt járó társadalmi megosztottság felett. Pár év elegendő volt ah­hoz, hogy Kunszentmiklós megszűnjön álmos, mozdu­latlanul elterpeszkedő nagyfalu lenni. Ez remél­hetőleg a helyi szellemi erők mozgásbalendülésére is kényszerítőleg hat. Nem mondhatni, hogy a helybe­li értelmiségiek eddig túl­zottan hallatták volna sza­vukat a közéletben. Ho­lott népes rétegről van szó, hiszen iparitanuló-in- tézet és nagy múltú gim­názium is működik itt. Újabban az agilis, fiatal értelmiségiek keresik a közös szellemi platformot, s azt leginkább a gimnázi­um pincéjében berendezett klub mozgalmas, sok irány­ba figyelő programjában vélik megtalálni. Selyem Zsigmond ország- gyűlési képviselő, az Egyet­értés Tsz elnöke az iparo­sításban jófajta konkur­enciát lát. Gépesítésre, a fejlettebb technológia al­kalmazására sarkallja mind a négyet. Illetve mind a hármat — a Kis­kunság és a Bösztöri vár­ható egyesülése folytán. Felbomlóban vannak a hajdani juhász dinasztiák; aminek persze a sok ezer holdas sziki legelők szem­pontjából jócskán van hát­ránya is — Selyem Zsig­mond szavaival élve juhá­szok helyett már most is inkább birkapásztorok vannak. Mert a 365 napos lekötöttséget egyre keve­sebben vállalják... Különben, ami a háztá­jit illeti, inkább a sertés- és a marhatartás a nép­szerűbb. Mindhárom falu­résznek van például egy- egy tehéncsordája, s ezek a közösével együtt legelnek. A helyben megnövekedett munkalehetőség határozot­tan felcsigázta a jövede­lemszerző kedvet. Az egyik ipari üzem vezetője — az ország más vidékéről ke­rült ide — nem is állhatta meg szó nélkül, amikor ez a kérdés szóba került: „Itt mindenki orrvérzésig dol­gozik. Mintha mindent egy­két év alatt akarnának megszerezni.” Ez a törekvés még ak­kor is pozitív, ha további ellentmondások fakadnak belőle. S a folyamat a szó­szerinti társadalmi moz­gás tükrében kap különös megvilágítást. A 60-as évek elejétől kezdve a lakosság gyors ütemben cserélődik. A már korábban „belte­nyészetté” vált kiskun tor- zsökös lakosság alaposan felhígult, s a helység egy­re inkább csak nevében őrzi kiskun jellegét. Ügy hiszem azonban, még ez sem túl nagy ár ahhoz, hogy Kunszentmiklós az elveszített városi rangvisz- szaszerzéséért dörömböljön a jövő kapuján. Hatvani Dániel Önállóbban! TÖBB HELYÜTT már elkészültek, másutt most formálódnak a munka ja­vítását célzó intézkedési tervek, amelyek a munka- és üzemszervezés kérdéseit rögzítik az 1975-ig szóló középtávú gazdasági elkép­zelések alapján. Szorosan összefügg ezzel, hogy a, végrehajtáshoz megvan­nak-e az eszközök, a ha­táskörökhöz társul-e a szükséges önállóság. önálló. vállalatszerű gazdálkodás — ez a jel­mondat 1968. január 1-e, a jelenlegi gazdaságirányí­tási rendszer bevezetése óta vált igazán népszerű­vé, s a mereven kötött minisztériumi utasítások korábbi gyakorlatát váltot­ta fel. Vagyis megnyílt az út a „lentről fölfelé” irá­nyuló kezdeményezések­nek. A módosult helyzet­nek az a nagyon valóságos megfontolás adott alapot, hogy az állami üzemek, szövetkezetek gyorsabban és ruganyosabban alkal­mazkodhassanak a piaci igények változásához, a mindenkori munkaerő- helyzethez. A változás óhajtott velejárója, hogy minél hamarabb megvaló­sulhassanak azok a javas­latok. ésszerűsítések, mun­kaszervezési ötletek is, amelyeket a „műhelyben élő” dolgozók tesznek és tehetnek az asztalra. A na­gyobb önállóság így egy­aránt szolgál hatékonysá­gi, termelékenységi célo­kat, illetve előfeltételét al­kotja az üzemi demokrácia igazi kiteljesedésének. IGEN GYAKRAN mé- is arról hallani, hogy a minisztériumok szerepét szinte átvették a nagyvál­lalati központok, a hatás­körük egészséges leadásá­nak folyamata megrekedt. T églaégetők Az egy-két éve idetele­pült üzemek névrövidíté­seit külön meg kell tanul­ni... új gyárépületek nőt­tek ki a falu szélén, tágas, modem gépcsarnokokkal, egynémelyik földgázener­giát hasznosít. A TEMA- FORG használt ruhanemű­félékből készít géptörlő rongyokat. Ez év végére a foglalkoztatottak száma meghaladja a 300-at. Tel­jesen új üzeme vpn a VÁV-nak is, egyedi jelle­gű villamossági berendezé­seket készítenek itt. Amo­lyan „unokatestvéri ro­konságban” áll vele az ak­kumulátorokat gyártó VBKM, amely a volt gép­állomás épületeiben ren­dezkedett be. A Hazai Fé­sűsfonó kivarró üzeme is mintegy 100 lánynak, illet­ve asszonynak ad munka- lehetőséget. A Háziipari Szövetkezet nagyobbrészt a bedolgozó nők munkáját hasznosítja. Jelen van az élelmiszeripar is: van ma­lom, juhtej-feldolgozó és tésztaüzem. A Vegyesipari Ktsz részlegei elsősorban szolgáltató jellegűek,'. Gazdag tehát a színkép, s hogy ilyenné vált, abban nem kis része van a fővá­ros közelségének. A letele­pedő üzemrészlegek igye­keznek „elérhető” távolsá­gon belül maradni. A Pest­től való nehéz elszakadás a kunszentmiklós! fejlődés hajtóerejévé válik, illetve válna, ha a nagyközség közvetlenül kapná meg az üzemek által befizetett koffimnális ad&^ nejn a Városon és falun egyre-másra épülnek a családi otthonok. Nem hiányzik az építési kedv, de kevés a hozzávaló anyag. Bár dolgoznak a téglagyárak, még­is nagyon elkel az a segítség, amelyet megyeszerte a szénporosiégla-égeiők nyújtanak. Laki Ferencné bajai kisiparos évek óta végzi ezt a nehéz munkát. An­nak idején a KISZ-akcióban épített bajai lakóházakhoz is égetett téglát. Munkatársával most Nagybaracskán dolgozik. Maguk termelik ki, keverik szénporral és formálják téglává kézzel az agyagot. Ha a nyerstégla megszá­radt, nagy kupacba rakják és kiégetik. Nagybaracskán másik is folytatják ezt a mesterséget. Tevékenységük kö­vetkeztében egész kis „házgyár” alakult ki a Ferenc-csatorna menti tisztáson. ■-irr­..... (Tóth Sándor felvétele) Ope raelőadások az Isis-szentélyben Szombathely világhírű műemlékében, az Isis­szentélyben megkezdték a lelátók, díszletek építéséta négy augusztusi szabadtéri előadásra. Augusztus 4-én és 5-én a Varázsfuvolát láthatja majd a közönség a természetes díszletül szol­gáló szentélyben, az Állami Operaház előadásában. Augusztus 12-én és 13-án ugyancsak az Isis-szentély­ben mutatják be Mozart: Thamos, Egyiptom királya című kétrészes, zenés játé­kát, az 1971. évi világősbe­mutató felújításaként. Mindkét előadás iránt az ország minden részében, s a környező országokban is nagy az érdeklődési Megérett a füge A Balaton északi partján beérett a szórványosan te­nyésző fügebokrok termé­se. A korábbi hetek meleg időjárásának hatására szép, ízletes gyümölcsöket hozott a hazánkban ritka növény. Ábrahámhegy, Balatonsze­pezd és Balatonfüred prés­házaiban felfűzték a ter­mést és megkísérlik asza­lását. Igaz, egy szinttel közelebb jutott a döntési jog a mindennapi üzemi élethez, de sok helyütt még mindig nem esik egybe, hogy azok határozhassanak, akik a legjobban ismerik a felté­teleket Különösen figye­lemre méltó a jelenség az utóbbi évtizedben gyor­san iparosodott területe­ken. mint például Bács- Kiskunban. ahol a két ke­zünkön meg tudjuk szá­molni azokat az ipari vál­lalatokat, amelyeknek a központja a megyehatáro­kon belül van. s a ter­melési érték számottevő ré­szét a gyáregységek, gyá­rak adják. Akadnak olyan esetek, amelyeknek a hal­latán hirtelen nem is tud­ja az ember, hogy sírjon, vagy nevessen. A PÁRT- és tömegszer­vezeti aktivisták, gazdasá­gi vezetők, valamint a szo­cialista brigádok képvise­lőinek legutóbbi megyei tanácskozásán hangzott el az a figyelmeztető „példa”, hogy a bajai bisztró csa­posát csalt a Bács-Kiskun megyei Vendéglátóipari Vállalat Kecskeméten levő központja veheti fel, illet­ve bocsáthatja el. Másutt egy telepvezető panaszko­dott arról, hogy váratlan és sürgős hivatali útjaira csupán abban az esetben utazhat el. ha előzőleg megszerezte rá a központ engedélyét, ami pedig nem megy egyik percről a má­sikra, s közben előnyös be­szerzési alkalmak úsznak el. Egyszerűen mondva: még a kiküldetési költség­elszámolási papírokat sem bízták rá. Ha valakinek a kezében kevesebb eszköz van, mint amennyi szükséges lenne ahhoz, hogy a feladatát jó lelluismerete szerint ellát­hassa, akkor az megbé­nít. kedvetlenné tesz. Ha­sonlatos ez az állapot ah­hoz, mint amikor az ember nem érzi, hogy a környe­zete megbízik benne. S így fölöttébb nehéz fegyel­mezni, jutalmazni, egyál- ' talán rendet szervezni. I MÄS-MÄS önállósági fo- j kozatot kívánnak meg a telephelyek, az üzemegy­ségek, vagy a gyáregysé­gek, amelyek egymástól el­térő nagyságú termelési ér­téket hoznak létre, több- i kevesebb munkást foglal- I kőztatnak. A Szegedi Ru- I hagyár hatszázas létszámú bácsalmási üzeme — a hi­vatalos szakmai közlöny, a Könnyűipari Értesítő szerint — már korábban rászolgált a gyár rangjá­ra. Tavaly végre nagyobb önállósághoz is jutottak. Egy művezetőt például most már az üzem vezető­je nevezhet ki. míg elő­zőleg ehhez a központ hoz­zájárulása kellett, ami ek­kora távolságból bizony formális dolog volt. Az idén megközelítően 150 millió forintnyi értéket ter­melnek meg, 1 millió 40n ezer forintos költséggel s a megszabott ráfordítási összeget szintén az üzem­vezető legjobb belátására bízták, aki — ismerve a helyzetet, dolgozóit, a lehe­tőségeket — érdekeltté tette például a szállítás vagy a fűtés felelősseit a megtakarításban, a legész- szerűbb felhasználásban. A BÁCSALMÁSI PÉLDA egy kicsit azt bizonyítja, hogy ami késik, nem mú­lik. ,A gazdasági életben ugyanakkor a bölcselke­désnél fontosabb tényező az idő, és az önállóság sehonnan sem késhet el, ahol érkezése van.­Halász Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents