Petőfi Népe, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-13 / 190. szám
1972. augusztus 13, vasárnap B. oldal Víz mellett szomjasan... A megye Duna menti te'épüléséi közül Duna- vecse esik legközelebb a folyóhoz. A nagyközség centrumától gyalogosan is alig három percnyi az út. Joggal feltételezhető, hogy e kivételes adottság, nagyszerű fürdési, pihenési és szórakozási lehetőséget nyújt a helybelieknek s az ide látogató vendégeknek. A felújított gát lépcsőin leérve nem túlságosan kedvező látvány fogadja a né- zeiődőt. A kőgáttól jobbra és balra sekély eliszaposodó víz, itt-ott zöldellő szigetecskék virítanak. Hol van a strand? Egy elárvult tábla tanúsítja, hogy hivatalosan a mólótol jobbra a sportpályáig terjedő szakaszon lehet fürödni. Vajon lehet-e? Saj-. nos nem. Mert kinek is lenne kedve a zavaros vízben, az egyre növekvő iszapban lubickolni. Pedig néhány évvel ezelőtt még remek strand volt itt. Miért a változás? — kérdezhetik joggal. Horváth Ernő, a községi tanács vb-titkára szerint a mintegy 15 évvel korábban történt mederszabályozás következményéről van szó. A part közelében kiépített kőgátak ugyanis a víz sodrását a -meder közepe felé irányították. Áradáskor a szorító gátakat átlépi a víz,' s nem ritkán — a falut védő nagy gát oldalát is eléri. Amikor a víz visszahúzódik, ismét felszabadul a part, de az ár itt hagyja hordalékát a strandon, s mindenütt a partközeiben. Ez a magyarázata tehát annak, hogy a Dunához legközelebb eső település lakói ha strandolni akarnak kénytelenek elutazni Tassra vagy a távolabbi Szelidi-tóhoz. Persze nem ilyen egyszerű a dolog. Ugyanis akadnak, akik fi-. gyeimen kívül hagyják a tiltó rendelkezést és veszélyes helyeken strandolnak. Amikor az ember a parton sétál, s látja a sok évtizedes vastag törzsű fákat, vagy ha leheveredik a tömött pázsitra — nehezen »törődik bele abba, hogy nem lehet hasznosítani a természetnek e' nagyszerű adományát. Valóban nincs ’megoldás? Vagy mégis? Itt van például a vízi élet fejlesztése. Évek óta tervezik a helybeliek a vízi sport meghonosítását. Beadványokkal, javaslatokkal fordulnak különböző társadalmi szervezetekhez — MHSZ-hez és a KISZ-hez is. Az elképzelések mellett bizonyos saját erőforrást is kilátásba helyeztek. Az eredmény: minimális érdeklődés — semmiféle konkrét biztatás. Pedig egy csónakház kialakítása nem is okozna túlságosan nagy problémát. A túlsó parton, Dunaújvárosban fejlett vízi élet zajlik — tapasztalataikat szívesen átadnák. De menjünk tovább. A dunai csónaktúrákon részt vevő hazai és külföldi fiatalok gyakran megállnak a csalogató partszakasz mentén. Ürömmel töltenék itt pihenőjüket s közben megtekinthetnék a Petőfi Tájmúzeumot és az ismert Petőfi-kutató, Vasberényi Géza gyűjteményét is. Sőt, még olcsó éjszakai szállást is kaphatnának nyáron az üres tanyasi kollégiumban. Tehát ezt is meg lehetne valósítani, csak el kellene kezdeni. A jelenlegi mostoha körülmények ellenére, a hétvégen sokan pihennek a vecsei Duna-parton. Sajnos, a fürdésről le kell mondaniuk, de miért ne kaphatnának másfajta szolgáltatást? Például egy pohár hűsítő italt vagy fagylaltot. Egy ÁFÉSZ-mozgóárus tökéletesen kielégíthetné ezeket az igényeket. Mellesleg, régebben egy magáncukrász járta a partmentét — nem is eredménytelenül. A tanácsnak komolyabb beruházásra nincs lehetősége és tulajdonképpen — árterületről lévén szó — nem is kerülhet sor ilyen jellegű vállalkozásra. De hogy mégis lehet és kell is valamit tenni a part védelme, hasznosítása érdekében — ez vitathatatlan. Szabó Attila vet, amit a '„felsőbbség” előírt vagy jóváhagyott, akkor minden rendben van, eleget tettek a kötelességüknek. Elfelejtik, hogy a „főnököt” sem a szentlélek, hanem a párt, a munkásosztály állította oda, ahol van, és ő is felelős a párt előtt a politikai munkáért. Elfelejtik, hogy a hatalom nálunk a munkásosztály, a dolgozó tömegek kezében van, akik a vezetőikben csak addig bíznak, amig helyesen képviselik a munkásosztály politikáját. Ezért a vezető — legyen az bármilyen poszton, állami, gazdasági, vagy politikai beosztásban — sohasem feledkezhet meg politikai felelősségérőL Elengedhetetlen a jó politikai munka Tévedés ne e*ssék, a politikai munkát nem azért kérjük számon az állami, gazdasági vezetőktől, hogy ezzel több gondot rakjunk a nyakukba, hanem azért, mert a jó politikai munka elengedhetetlen előfeltétele a jó hivatali, vállalati életnek és a tartós gazdasági eredményeknek. Ahol az igazgató, a szövetkezeti elnök vagy a hivatalvezető szorosan együttműködik a nártszervezettel, ott könnyebben tudják leküzdeni a nehézségeket. Ahol a kommunisták támogat ják a vezetőt a tervek végrehajtásában, ott a párt- szervezet segítségével mozgósítani lehet az egész kollektívát. Ahol viszont a vezető lebecsüli a politikai munkát, nem igényli a pártszervezet támogatását, nem igyekszik a kommunisták segítségével meggyőzni, mozgósítani a dolgozókat, ott a legjobb tervek, legszebb elképzelések is csak határozatok maradnak, és elvesznek a papírhalmazban. A vezető: elsőszámú agitátor lekszik helyesen, aki nem fölöjsleges rossznak, nem Omladozó tanyafalak Csaknem karnyújtásnyira a megyeszékhely; a leni nváros} lakónegyedet kis híján a délibáb lebegteti. Mi az a néhány kilométer? —: gondolhatná a gyanútlan városi olvasó, pedig hát az E 5-ös és a bajai műút szögletébe zárt tanyavilág lakói mindmáig viselik pusztai sorsukat. Annak ellenére, hogy a terület — a Magyar—Szov. jet Barátság Tsz-é — egyáltalán nem pusztai jellegű; gazdag gyümölcsösök, szamócások, paprika- és paradicsomtáblák váltogatják egymást a szántóföldekkel, s ez utóbbiakról már évekkel ezelőtt számvényvédelem” közgazdaságilag nem a szántóföldi, de sokkal inkább a légi gép- kapacitás növelését vonzza. Szakmailag is eredményesebb a levegőből történő permetezés. Ám erre is csak az idén tudott első ízben sort keríteni a szövetkezet; nagynehezen sikerült megoldani, hogy a permetező kikerülje a tanyák szigeteit. Elszigetelve a világtól Ha tanyát keresünk — s ha tesszük ezt itt módszeresen — térképről tájéTalán az utolsó pusztai mosás... űzték a fáradságos emberi hajlongást, rábízván a munkát a gépekre, s még az idei aratás sem a kombájnok hiánya miatt húzódott el, hanem mert tisztító és tároló kapacitás nem került szinkronba az aratócséplők teljesítményével. Egyetlen felvonószerkezet szűkösre méretezett teherbírása határozta meg a kombájnok és a szállító járművek munkájának ütemét. Mennél tökéletesebb a gépesítés, az egyes folyamatok annál inkább függnek a többitől. S így van ez még nagyobb méretekben is. A mai színvonalú „totális nökozódunk. Nemcsak mi, a szövetkezet vezetői is. A hagyományos kisparaszti gazdálkodás körülményei között kialakult dűlőutak „csontvázrendszerét” a nagy táblásí tás magába olvasztotta. Ki kellett vágni félévszázados fasorokat. A tanyákat maga a nagyüzem szigeteli el a világtól. A gazdaság persze már kiszabta a maga széles, egyenes útjait, ennek nyomvonalát azonban a termelési célszerűség határozza meg. Kosa Antal tsz-elnök megjegyzi: — Közel az idő, amikor olyan tábláink lesznek, nyűgnek, tehernek tartja a politikai munkát, hanem érti annak lényegét, jelen-, tőségét, és ezért vállalja az elsőszámú propagandista, az elsőszámú agitátor szerepét. Miért az elsőszámúét? Azért, mert mindenki tudja, hogy nálunk — különösen a kis kollektívákban — sok múlik az első embereken. Ha az igazgató, a műhelyfőnök, a bri- gádvezet(ő érzi a politikai felelősséget, igyekszik nevelni, tanítani beosztottait, megbeszéli velük a feladatokat és meggyőzi őket azok helyességéről, akkor támogatják, segítik elképzeléseit; jobb lesz az emberek hangulata, jobb kedvvel végzik a munkát és nagyobbak lesznek az eredmények. Ezzel szemben az az állami, vagy ‘gazdasági vezető, aki csak elvileg ismeri el a politika fontosságát, a gyakorlatban nem vállalja a politikai munkás szerepét, bármilyen jó szakember legyen is, előbb- utóbb kudarcot fog vallani» Utasítgatással, parancsolgatással csak kényszeríteni lehet az embereket. Akik pedig kényszerből dolgoznak, azokból hiányzik a lelkesedés, a felelősség. Enélkül viszont nincs jó munka! A lelkesedés és a felelősségérzet kulcsa pedig a politikai meggyőzésben, az emberekkel való törődésben, munkájuk rendszeres értékelésében rejlik. Ezt nem teszi feleslegessé az anyagi ösztönzés sem, sőt, még a szakmai tekintély és a felettes szervek kitüntető elismerése sem. Az a gazdasági vezető, aki vállalja a politikai munkát, aki vállalja a propagandista és az agitátor szerepét, nem áldozatot vállal, hanem saját munkáját könnyíti meg, s kötelességét teljesíti. A párt bízta meg, a pártnak tartozik felelősséggel, és csak a párttal együtt, a pártszervezet segítségével, támogatásával végezheti eredményesen a munkáját. Szabó Sándor ahol a szántó traktor másfél óráig mehet egyenesen, anélkül, (rogy meg kellene fordulnia. S mindezeken túl itt van a most épülő nagy n*ű: a város szennyvizét hasznosító öntözőrendszer. Földbe süllyesztett csőhálózat, a kívülálló számára rejtélyesnek tűnő kiágazások, gépekkel kimélyített tározótavak e pillanatban még száraz medrei, szivattyútelepek — ezek a már látható jelei a nagy készülődésnek. Mindeddig vagy húszmilliót áldoztak erre a célra, a végleges ár azonban éléri a 70 milliót. Az öntözhető terület mintegy 800 hold fesz — a szomszédos Városföldi Állami Gazdaságban további 400 hold. A folyamat nagyjából ez: rácsatlakoznak az állami főműre — amely még nem készült el egészen —, s a szennyvizet az ülepítőbe, a tározóba juttatják. Naponta 12 ezer köbméter vizet kellene elöntözni, ám a számítások szerint erre korántsem kerül sor minden esetben, ezért a megmaradó mennyiséget a szűrőmező szerepét betöltő nyárfaerdő árkaiba juttatják, s a megtisztult víz az altalajrétegeken át egy újabb tározóba jut, s ezt a vizet a gyümölcsösön keresztül vezetik el a Félegyházi úti csatornába. Romlás és fejlődés De mi történjék a tanyákkal? A kérdés nem most vetődött fel, hanem évekkel ezelőtt. Akkor, amikor az új lakótelep létrehozására. szánta el magát a szövetkezet. Építkezni akaró tagjainak térítés nélkül mért ki telkeket, 3000 forint erejéig Hasonló módon biztosított szállító járműveket. A lakótelep ma már létező valóság, nemcsak családi, de társas- | idén például 28 tanyát hagynak ott. A hajdani tanyáskertészek mai, munkaereje teljében levő, igyekvő. a városiasodó igények felé forduló generációja a tanyát csak átmeneti szálláshelynek tekinti. Amíg nines jobb. Természetesen vannak sorsukba beleragadtak, onnan kimozdulni nem tudók és nem akarók, de csak igen kevesen, hiszen az‘ ilyen elemektől a tsz évek óta tendenciózusan, s épp ezért legtöbb- nyire sikeresen igyekezett megszabadulni. Ezek részére a tsz máshol biztosít üres, de úgyahogy még használható, azaz lakható tanyát. Csak'egy folt Az elhagyott, omladozófélben levő tanya rezigná- ciót kiváltó, mélázásra késztető látvány. Mert mégis csak emberi lakhely ,volt... Negyven, ötven, vagy nyolcvan éven át. De a fejlődés kifordítottá sarkaiból. s átadta a múlásnak, meg a dózer tolólapjának. ... A két traktoros család részére hajlékot adó tanya egyik felét már le- bontoták: Keresztes Feren- cék beköltöztek lakótelepi új házukba. Napokon belül követik őket Jancsik And- rásék is. (Mire e sorok napvilágot látnak, a Törökfái 8. számú tanyára is kiterjed az enyészet birodalma.) Mert készen áll a lakótelepen Jancsik Andrásék manzárdtetős háza is. Mibe került? — Száznyolcvanezerbe — feléli a fiatalasszony, a műanyag mosóteknő' fölé hajolva. — De ott már lesz mosógép is. Meg rövidesen veszünk tévét. A bútor egy része már megvan. S ha minden jól megy, öt év múlva lesz kocsink is. [ így tervezget. Hét éve Házak a Harmat utcában. házák is épültek már itt, s az újabb telkek kimérésének engedélyezése is folyamatban van. (Noha a folyamat lassú ütemével joggal nem elégedettek a szövetkezet vezetői.) A lákótelep megteremtése előtt volt a szövetkezet területén 270 tanya. Most van százzal 'kevesebb. De ezek sorsa is fokozatosan megpecsételődik. A szövetkezetnek ugyanis van tanyafelszámolási ütemterve. Azzal szinkronban, ahogyan az öntözőmű kiépül. Az első, vagyis az idei ütemben 20 tanyát kell a „földdel egyenlővé tenni”. Jövőre 3-at, azután 18-at. Szerencse azonban, hogy a megszűnés gyakorlatilag i erűiéi nagyobb arányú, aa/ házasok, a házra hat év alatt gyűjtötték össze a pénzt, s vettek fel 80 ezer forint hitelt. Amíg nem jött egymásután a két kisfiú, az asszony is dolgozott a közösben, a kertészetben. Jancsiit Andrásék útja a Törökfái 8-tól a Harmat utca 7-ig így vezetett el. Mondhatni, az igyekvő fiatal tanyasiak tipikus útja ez manapság. A tanyaudvart pedig fölveri a páré, beomlanak a rosszvizű kutak, s jön majd a dózer, aztán pedig a mélyszántó eke. Évek múltán csak egy-egy folt jelzi, vagy az egy-két centível magsabbra növő kukorica, hogy itt emberek laktak valamikor ... Hatvani Dániel Éppen ezért az az álla- pii, gazdasági vezető cse
