Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-30 / 178. szám
Petőfi Sándor: A bokrétái, melyet.« A bokrétát, melyet nekem adtál, y Háromszín szalaggal kötötted át. Szereted te a hazánk színeit, Lyányka, mert szereted a hazát. Adok én is három színt cserébe: A zöld színnek vedd reményimet, A fehérnek halovány orcámat, A pirosnak vérző szívemet. Szalkszentmárton, 1845. aug. 20—szept. 8. között Szabadság, szerelem — ez a két nagy gondolat, érzés már ebben a szalkszentmártoni versben is ösz- szefonódva jelentkezik. Petőfi költészetére éppen az egyén és a közösség egyidejű boldogulásának igenlése, óhajtása, követelése a jellemző. Holnap lesz 123 esztendeje, hogy a segesvári csatatéren, a fejéregyházi kaptatónál, feltehetően a koraesti órákban, huszonhat éves korában meghalt az a költő, akit néhány esztendeje megörvendeztetett a bokrétát háromszín szalaggal átkötő lányka. 'Petőfi verseit azóta a világ szinte valamennyi elterjedtebb nyelvén kinyomtatták. Példája, költészete ma jobban hat, mint valaha. Újra és újra lefordítják költeményeit és olyan szép verseket írnak róla, mint a lengyel Tadeusz Rózewicz. Tadeusz Rózewicz: Fehér toll Fehér toll fekete éj piros a vér az ég a puszta ömlik a bor ömlik a dal Csárdaablak ablakon árnyék csillog a toll a nap kél ez nem bor már ömlik a Vér 'Akasszátok föl a királyokat Vidám dalokat rótt könnyű tolla ha vörösbor volt a tinta De ami hóhér bárdjaként ütött azt zsarnokok vérével írta Irt borral vérrel halkan sercent a madár tolla kezében Akasszátok föl a királyokat S mikor a kedveshez írt a tdtl madárként szárnyalt az égen S ő fájdalmat dühöt lerázva felöltözött a szerelembe futott hozzá szívén sokáig hallgatózott Tolla percent a fekete éjben Akasszátok föl a királyokat Tolla parázslón át a vörös éjen Akasszátok föl a királyokat Segesvár mellett '~~r' halt meg senki sem tudja sírhelye hol van Magyar földben van az a sir magyar kenyérben napban dalokban (Fodor András fordítása) No, de végezzünk előbb a í,szóval”-lal. Ma — semmi kétség — ez a leggyakrabban hallható magyar szó. Valóságos betegség. Beleesik minden műveltségi fok, a piactól a Tudományos Akadémiáig. Tudós, művelt emberek csakúgy ontják. Gyakran vele kezdik mon- dókájukat. Még nyomtatott újságcikk is kezdődik így. Mai értelmű használata az „izé”-hez hasonló töltelékszóvá tette. Arról pedig megmondta már Czuczor- Fogarasi, hogy: idézem: „A tunya gondolkodás jele, s mind írásban, mind mívelt beszédben kerülendő.” Lélektani alapja valóban nem egyéb, mint a szórakozott, fegyelmezetlen gondolkodás, türelmetlenség, határozatlanság, zavar, tudatlanság (például: felelő diáknál). Általában előzetes gondolkodás nélküli beszéd. A tanulóifjúság közt ijesztően elterjedt. Hallgatóimat úgy próbáltam leszoktatni róla, hogy aki kimondta, kiment a táblához, felírta a nevét és aláírta. Leszokni róla csak úgy sikerül, ha minden eszközzel tudatossá tesszük haszontalanságát és megtanulunk gondolkodni, mielőtt beszélünk. ♦Kodály Zoltánnak —, aki nyelvművelőként is a legkiválóbbak közé tartozott — ez az írása először a Kiskunság hasábjain jelent meg. Több, mint tíz esztendeje. Sajnos, ma is időszerű. A kultúrház szót ma is gyakran használják a helyes megnevezés: a művelődési otthon, művelődési ház helyett. A példákat sorolhatnánk. Ezért közöljük (a napilap terjedelmére való tekintettel kissé rövidítve) ezt a megtám adhatatlan okfejtésű írást. Csanádi János: Nyár-éji relativitás A nyári éj csillagai, a nyári lüktető világ, csillag-éjszaka, ferdén villan a Göncöl rúdja, ferdén sziporkázik a csillag-geometria. Minden fény ferde-szögben, minden nyílvessző-ívben üt a légen át; a kazal-zsuppon áthullámzó holdfény villantja rézsűt vonyogó vasát. Ö titokzatos nyári éj, 6 titkos gyermeki borzongás a Hold alatt, hol lázongva futkos a gondolat, mert fényét rejtve bujdokol a nap. Talpunkra forr a hallgatag anyag, kíváncsi szemünk sugarába szökken, az űrbe csap, ragyogva száll az űrben, s a semmi túlpartján egy ágra röppen. Lüktet a csillag-világ, lüktet forró fejünk a porzó hold alatt, míg a sötétben űr-virágok égnek, mert arcát rejtve bujdokol a nap. Más a „kultúr”. Ebben az alakban német sző, s vele összetett magyar vagy magyar alakú idegen szó keveréknyelv, makaróni szó. Az -ura végű latin eredetű szavak nálunk nem vesztik el végső hangjukat, mint a németben. Nem is mondja senki: cenzur, cezur, korrektúr, partitúr, politúr, makolatúr, hogy csak néhányat idézzek. A kultúra is csak összetételekben dobja el végző hangját, mert az összetételeket mindenestül németből vettük át. Igaz, a többi -ura végű szavunkkal kevés az összetétel. De például legrosszabbul beszélő zenészünknek sem jutott eszébe, hogy partitúra- olvasás helyett partitúrolvasást mondjon. A kultúr-összetételelcet oly gyakran olvassuk németül és rossz fordításokban, hogy szemrebbenés nélkül írják és mondják különben jó nyelvérzékűek is. Beleesett jóformán mindenki, aki az elmúlt fél évszázadban magyarul írt. A németül olvasók azt hitték, kultúrember több, mint művelt ember. Már a franciául, angolul, olaszul olvasók nem eshettek ebbe a tévedésbe, azok a nyelvek nem ismernek ilyen összetételeket. Míg egy nyelvész részletesen fel nem dolgozza a sző térfoglalását a németeknél és nálunk, elégedjünk meg néhány adattal. Nálunk, úgy látszik, a kultúrmérnök az ős. Az intézmény 1878-ban jött, magával hozta német nevét. Régebbi szótáraink nem ismerik, sőt még Balassa 1940-ben is mellőzi, holott felvesz és jelöl „kerülendő rossz szókat” is. A Révai-lexikon 1915-ben mär II hasonló szót említ. A Magyar Nyelv című folyóirat egy olvasója azt kérdi, mivel lehetne helyettesíteni többek között a kultúrmérnök szót? Egy nyelvész ezt válaszolja: „Nem hiszem, hogy a kultúrmérnök szót — mely a Kultur? ingenieur szolgai fordítása — nyelvünkből kiirtani lehetne, mert már meghonosodott.” Bodri Ferenc rajza Hackett Gábor fotóművész portréja Kodály Zoltánról Szótáraink is egyre bővebben ontják. Ballagi teljes szótára 1875-ben még nem ismeri. Német—magyar szótárában említ néhány magyar összetételt, de a Cultur- staat-ot még 1880-ban is „mívelt ország”-nak fordítja ... Feljegyzéseim szerint jóval százon felül jár a nyomtatásban megjelent liultúros összetételek száma. Lehet, hogy élőszóban még többször előfordul. Hallottam, amit egy úttörő kultúrmadzagnak nevezte veres nyakkendőjét. Meglehet az is segít kivonni a szót i komoly használatból, ha tréfás mellékízt kap, s ezze átcsúszik a tudatos nyelvrontás komikumába. Talál ezúton szabadulunk meg tőle leghamarabb ... Nyelvünk tisztaságáról addig nem beszélhetünk, mi a kultúr egész családjával el nem tűnik. Befejezésül megismétlem a címül tett kérdést: Szó val: kultúr? A felelet nem lehet egyéb: Nem! Tettel, kultúra! ——wt". Szóval kultúr? Ez a két szó mai nyelvünk két legocsmányabb dudvá- ja. Egyik a beszélt, másik az írott nyelvben burjánzik egyre vadabbul. Kiirt- hatatlanul? Nem hiszem. Szunnyadozó nyelvérzékünk felébresztéséről sohasem mondhatunk le. Népművelésünk története bizonyítja, hogy sok, igen elterjedt nyelvi gyomot sikerült kiirtani, bár hosszas, fáradságos munkával. Elvétve a „kultúr” is felbukkan a beszélt nyelvben. „Megyek a kultúrba!” — hallom a minap az autóbuszban egy ipari tanuló szájából. Üzemek, üdülők~„kul- túrfelelőseit” röviden „kultúros”-nak nevezik. Akadhat nyelvtudós, aki effélét is „nyelvtény”-nek «tisztel. Itt válik el a nyelvművelés a nyelvtudománytól. A növénytannak egyenrangú társa a victoria regia és az útszéli gaz. De a kertész a dudvát kigyomlálja. A nyelvművelés: kertészkedés. A növénytannak a délafrikai vadonban bővebb az anyaga, mint egy jól gondozott kertben. r Ezzel ä legttletékesebb nyelvészek nem értettelB egyet. Több ízben is felszólaltak ellene. Szavuk falra hányt borsó maradt: a ragály továbbterjedt. Legrohamosabban 1945 után, meghazudtolva felszabadulásunkat, mert hisz minden leírt és kimondott kultúr hangosan hirdeti német szellemi rabságunkat. Az Országos Szabadművelődési Tanács lapja, az „Üj szántás” egyetlen számában (1948. július) negyvenhat- szőr olvassuk. A Színház és Mozi 1949. december 2-i számának egyetlen kis alakú lapján tizenkilencszer fordul elő. A lapokban gyakran olvastunk ilyen hirdetéseket: „Üzemi kultúrvezetők figyelmébe! A Magyar— Szovjet Művelődési Társaság kultúrosztálya közli az üzemek kultúrvezetőivel, hogy szívesen látja el az üzemi kultúrcsoportokat szovjet kultúranyaggal” stb. Kodály Zoltán Szóval: kultúr? **I fül löt
