Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-11 / 161. szám

ms. Milos 11, kedd S. oldal KtlfMll© TÖRTÉNELMI LECKE A hősök emlékére Az Alattvalók és kirá­lyok Mátyás korától a mo­hácsi tragédiáig vezette a nézőket. Tudatosan válasz­tottam a ',vezette” kifeje­zést, mert a sorozat szer­kesztői az -ország hanyat­lásának a folyamatát, a romlás okait, a gazdasági, társadalmi törvényszerűsé­gek érvényesülését akarták érzékeltetni. A hat folytatásból álló műsort vegyes érzelmekkel fogadta a -kritika, a közön­ség. Mi is. Mégis örülünk a kezdeményezésnek. Tet­szett, nagyon tetszett a szándék. Újszerűén, a lé­nyeget keresve, illúziókat, pókhálós tévhiteket oszlat­va igyekeztek bemutatni a ,XV. század utolsó harma­dától az 1526-ig terjedő változatos, tragédiákkal terhes korszakot. Nem tekinthető rossznak az az elgondolás sem, hogy a tudósok kiselőadásait, a hajdan voltakat idéző mű­vészi alkotásokkal próbál­ták hangulatilag előkészí­teni. Időnként az operatő­rök varázslatos pillanatok­kal ajándékozták meg a nézőket. Cseh Tamás és Sebő Ferenc sajátos hang­zású muzsikája önmagában is önálló, értékes alkotás. Az előadók többsége új összefüggéseket feltárva, következtetéseket megfo­galmazva világította meg a gazdasági, társadalmi, po­litikai. kulturális esemé­nyeket. Maradéktalanul mégis csupán a Mohács című adást dicsérhetjük. (Faze­kas Lajos rendezte és fényképezte.) Mi okozza hiányérzetün­ket, miért a szándék és a megvalósítás közötti kü- | lönbözet, miért nem hatott eléggé ez a műsor? A ren­dezők, szerkesztők elvétet­ték az arányokat. A ma­gyarázó szövegeket hossza­dalmasnak; túl részlete­zettnek éreztük — olykor. Nyilván azért is, mert egyik-másik tudós kicsit vontatottan ismertette gon­dolatait. A képek és a szö­veg közötti „kapcsoláso­kat” néha keresettnek vél­jük. KIVARROTT SARU „Beleadtuk a tudományt” — közölte Elek Gyula sze­gedi bocskoros tímár, ami­kor dicsérték portékáit. Mindig a lehető legjobb munkára törekedett. Efféle alkatú Lakatos Vince filmrendező-író is. A vasárnap közvetített „Bocskoromon van egy szák” című filmjéből meg­ismertünk egy kihalóban le­vő szakmát. Megszerettük Elek Gyula bácsit. Egy bol­dog embert. Aki megadja a módját a bocskornak, ké­szüljön az krajcáios .sze­gény embernek, vagy mó­dosnak — és az életnek. Szinte mentegetőzve ma­gyarázta: „Kinek mi a bo­londsága — Az annak a boldogsága.” Az övé, hogy jóízűen dolgozzon, reme­keket alkosson. Cifra és csatos bocskorokat, amely­ben jólesik a járás, a do­log. Olyan természetes ez számára, mint hogy az em­ber megöregszik, a virág­fakasztó tavaszt követi a szőke nyár. Lakatos Vince riporter­ként azt ’ bizonyította, hogy kevés szóval is lehet sokat és lényegest mondani. Ope­ratőri munkája is kiváló. „Tőmondatokban” beszél, pontos,, érzékletes, anélkül, hegy szürkévé,' unalmassá válna. Tanítani kellene, ahogyan az öreg Elek bá­csi hat évtizedes bocskor- készítésben cserzett kezét bemutatta. A kemény, inas ujjákat láttuk, de ott érez­tük mögötte az embert, az elkészült sok ezer lábbelit. Régen hallottunk ilyen szép beszédet a televízió­ban. Jó lenne, ha egyik­másik riporter megfigyel­né: miként fejezik ki ma­gukat azok, akiknek nyel­vezetét még nem rontották meg a sablonok közhelyei. Várjuk a dr. Ortutay Gyula által szerkesztett so­rozat folytatását. • Heltai Nándor • • Ötsoros igazolás Társadalmi munkában készítik az apostagiak azt a szovjet hősi emlékművet, amelyet november 3-án, a község felszabadulásának évfordulóján adnak át ün­nepélyesen a lakosságnak. A hét méter magas, műkő burkolatú emlékmű taréjén egy vörös csillag világít majd. Képünkön az állványok közé „szorított” emel­vény már-már készen álló oszlopa látható. Gyors ütemű villamosítás a mezőgazdaságban Bemutató mintatelepek az Alföldön A hez hetvenes évek elejé- viszonyítva 1980-ig több mint kétszeresére nő a mezőgazdaság villamos- energia-felhasználása — állapította meg az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bizottság tanulmánya, amely összegezi a szükség­leteket és a lehetőségeket. A nagyszabású tervek megvalósítására fel kell ké­szíteni a mezőgazdasági üzemeket — hangoztatja az OMFB tanulmánya. Elsőd­leges feladat a megfele­lőén képzett szakember- gárda létrehozása. Napja­inkban a mezőgazdaságból 300 mérnök és technikus, továbbá háromezer vil­lanyszerelő hiányzik. Ki kell, jelölni a gazdaságok energetikusait, akik irá­nyítják a villamosítást. Na­gyon fontos feladat, hogy a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium, a Nehézipari Minisztérium és az Országos Energia­gazdálkodási Hatóság kö­zösen létrehozzon egy ta­nácsadó szervezetet, amely a villamosgépek alkalma­zásáról részletes tájékozta­tást ad a mezőgazdasági felhasználóknak. A mezőgazdaságban ma még nincsen olyan üzejn, amely a korszerű villamo-'- sítást reprezentálja. Éppen ezért az OMFB támogatá­sával bemutatótelepeket hoznak létre. Az első ilyen telepet már berendezték a solti Szikra és a kecske­méti Magyar-Szovj,et Ba­rátság Termelőszövetkezet­ben. Kecskeméten a szar­vasmarhatelep teljes gé­pesítésére rendezkednek be. Hasonló szinten gépesített a solti Szikra Termelőszö­vetkezet telepe is, ahol a korszerű sertéstenyésztést mutatják be. A bemutatógazdaságok tapasztalatai alapján lát­ják majd el fontos taná­csokkal. gazdaságossági számításokkal, a villamo­sításra készülő mezőgazda- sági üzemeket. A kisvárosi OTP-fiók alkalmazottai jóformán alig veszik észre, hogy a néni becsoszog a nyitott ajtón. A fiókvezető, há­tul, a kis asztalnál, elmé­lyedve tanulmányoz egy terjedelmes kimutatást. Csak a pultnál megálló néni sejtésnyi árnyéka rebbenti fel a számoszlo­pokból. — Parancsoljon ve­lem ... — kedélye skedik, miután felismeri az öreg­asszonyt. Évekkel ezelőtt sűrűn bejárogatott ide, volt is benn vagy 60 ezer forintja, tartott minden­féle háztáji állatot a vá­rosszéli legelőn, aztán egyszerre kivette az egész összeget. Azóta csak ki­sebb, pár ezres betétjei voltak, azok is rövidebb időszakokra. A* néni körülpislant, aztán fontoskodóan, hang­ját majdnem suttogóra fogva, ennyit mond: — * Tessék már egy ki­csit közelebb jönni... Nem szeretném hango­san .. A fiókvezető érdeklőd­ve megy a pulthoz. — Nos? Mondja... — Tudja, kellene ne­kem száz forint. Köl­csönbe .. i / Amaz meghökken. Akit először látnak itt, azt se tudja róla, kiféle, sai'a- nyú pofát vág, ha ötezer­nél nem kap többet. A néninek meg ott a szép háza, egyedül lakik ben­ne, vehetne fel... De ehelyett csak ennyit mond: — Ugyan, ne tessék viccelni. Vegyen fel há­romezret és kész. Száz forintért nem érdemes a papírokat töltögetni... A néni arcán kis ijedt­ség fut át. — Jaj, kedveském, nem úgy értettem én ... Hát csak úgy a magáé­ból. Meghozom ám, már holnap. A főnök elgondolkodik, nem érti a dolgot. Köz­ben farzsebéhez nyúl. előveszi a százast; át­nyújtja. S olyan érzése van, hogy a néni nyelve alatt ott szorult a továb­bi mondanivaló. Egy­szerre kíváncsi lesz ... ’ — Csak azt tessék még megmondani, miért ilyen sürgős ez a kis pénz. — Tessék csak köze­lebb hajolni — így az öregasszony. S hangja egészen elhalkul: — Kell nekem egy ötsoros igazo­lás ... Tudja, ott — és a város középülete irányá­ba mutat. — Négyszáz van nálam, ennyivel in­dultam el otthonról. De­kát ötszázért adja ki az illető. Azt mondta, meg­éri az nekem, még így is... A fiókvezető nyel egyet. Szárazon csak ennyit mond: — Érdekelne, hogy csakugyan megkapja-e a yiért... Húsz perc sem telik el, jön vissza néni. Ar­cán derű és nyugalom. A papírt a fiókvezető orra alá nyomja. — Na, látja, megvan! Holnap hozom a pénzt... 'A fiókvezető bólogat, körbeolvassa a hivatalos pecsétet, a szabályos, jól kivehető, de egyébként is odagépelt aláírást. Majd lassú mozdulattal visszaadja a papírt és csak annyit tesz hozzá: — Öt sor ez éppen. Sem több, sem keve­sebb ... Másnap reggel telefo­non hívja a hivatal főnö­két. Elmondja neki a történteket. Az aláíró nevének említéséről sem feledkezik meg. A vonal túlsó végéről fáradt sóhajtás hallat­szik: — Kérlek, add ezt írásban, ha azt akarod, hogy foglalkozzak a té­mával. A fiókvezető hangja felcsattan: — Mondd, valóban hü­lyének nézel? — És ez­zel lecsapja a kagylót. Mit tehetünk ezután? Ha szükség van, , hát ak­kor adjuk írásban a té­mát! íme... Hatvani Dániel Csak a parketta hiánycikk Javult, megfelelő az építőanyag-ellátás Egész Európában hiánycikk a meggy Egész. Európában hiány­cikk a meggy; az ízletes, de rendkívül „hálátlan” gvümölcs- évek óta elma­rad a telepített fajták lis­táján. Gondöt okoz ugyan­is, hogy az érzékeny gyü­mölcs nehezen terrfiéke- nyiil meg, s a virágoknak csak 25—30 százaléka hoz termést. Az idei kedvezőt­len időjárás a megszokott­nál is kisebb termést eredményezett, így a pia­cokon kevés és drága a meggy­A telepítés üteme nálunk is elmaradt a népszerű csonthéjas és bogyós gyü7 mölcsök mögött. A körül­belül 9 millió meggyfából az utóbbi 10 évben alig egymilliót telepítettek. A termelők és a kutatók vé­leménye szerint a meggy­termés fejlődése messze el­maradt a többi gyümölcs- félétől, s így két-három évvel ezelőttig nem is tud­tak a nagyüzemi gazdál­kodás igényeinek megfele­lő “fajtát adni a termelők­nek. A Kertészeti Kutató. In­tézet néhány évvel ezelőtt egymás után kezdte meg korszerű, új fajtáinak el- szaporítását. A nyolc új­donság — köztük kiváló hibridek és a pándi meggy szelektált variánsai —már három-négvszer annyit te­remnek, mint az elterjedt meggyfélék. Az új fajták két-három év múlva te­remnek, s ekkor lényege­sen javítják az ellátást. Az eddigi forgalom nagyjából a tavalyi szin­ten alakult, az előirány­zott lakásépítkezésekhez elegendő anyag áll rendel­kezésre, a kereslet azon­ban változatlanul megha­ladja a kínálatot — álla­pította meg a Belkereske­delmi Minisztérium illeté­kes főosztálya az építő­anyagkereskedelem félévi munkájának értékelésekor. A tapasztalatok szerint az építőanyagok árváltozá­sa — egy-egy családi ház­hoz való anyag mintegy 10—15 ezer forinttal kerül többe — nem befolyásolta különösebben a forgalmat. A beruházási ütem lassu­lása miatt viszont a közüle- tek csökkentették vásárlá­saikat, így a lakosságnak több építőanyag jutott,' s a tavalyival azonos szin­tű forgalom tulajdonkép­pen a lakosság forgalmá­nak növekedését jelenti. Ez is hozzájárúlt ahhoz, hogy június végéig mint­egy • 15 százalékkal több téglát adott a kereskede­lem a lakosságnak. A falazóanyagokat kivé­ve az építőanyagkereske- ■ delem eddig ki tudta elé­gíteni az igényeket, javult az ellátás, amit jelenleg is megfelelőnek tartanak. Téglából ugyan változat­lanul többre volna szükség, bár a termelés örvendete­sen fejlődött. Ugyancsak évek óta először megszűnt a betonáru hiány. A be­ruházások csökkenése mi­att a betonipar a lakosság számára szükséges geren­dák, tálcák gyártására ál- lítótta át felesleges kapa­citását, s így egyre több betonárut kínál fel a ke­reskedelemnek. amely minden igényt ki tud elé­gíteni. Cementet is folyama­tosan szállít a hazai ipar, az import azonban késik. A tavalyinál több mész kerül forgalomba annak ellenére, hogy a drága im­portot leállították — az ál­lami ipar ugyanis fedezi a szükségleteket. A szállí­tás javítása érdekében a darabos mész fuvarköltsé­gét július 1-től felemelték, a fogyasztói ár azonban nem lesz drágább, mert a szabadáras helyi termelés­ből és az importból eddig magasabb áron vásárolta a kereskedelem a meszet. A csempe, a mozaiklap tőkés importját megszün­tették. az idén a felfutott hazai termelésre állt rá av belkereskedelem. Ez ugyan­is elegendő már a hazai igények kielégítésére, bár időnként problémát okoz­nak a szállítási elmaradá­sok. Időszakos hiánycikk­nek számít a fehér csempe is, mert az üzemek szíve­sebben gyártják a drágább színest. Javult a metla- chitlap ellátás, külföldig már csak a választék bő­vítésére, — s csak a hazai­nál szebbet, jobb minősé­gűt, más méretűt — hoz­nak be. Ajtó, ablak, gerenda és egyéb faárú van elegendő. Egyetlen hiánycikk a par­ketta, pedig van bőven alapanyag, amelynek ex­portjára is adtak enge­délyt. A feldolgozó kapa­citás viszont kevés

Next

/
Thumbnails
Contents