Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-11 / 161. szám

C oldal 1972. július 11, kedd A világ legnagyobb mezőgazdasági kutatóintézetében Tanulmányút Indiában Esztendeje indiai tudós járt Kecskeméten, a Zöld­ségtermesztési Kutató Inté­zetben. Hosszasan tanul­mányozta dr. Kiss Árpád triticale-kísérleteit. Így bú­csúzott: „önnek el kellene jönnie hozzánk. Jó volna, ha találkozna a mi szak­embereinkkel. örülnénk, ha elfogadná meghívásun­kat.’’ Pár hónap múltán hivatalos levél érkezett In­diából ... A télből a nyárba „1972. február 25-én in­dultam el, hogy eleget te­gyek az XJj-Delhiben szé­kelő Agricultural Research Institute meghívásának. A pilóta az akkori háborús helyzet miatt jó nagyot került, de szerencsésen megérkeztünk a hatalmas ország fővárosába. A télből két nap alatt a nyárba kerültem. A hőmérő ár­nyékban 35—38 fokot mu­tatott.” Dr. Kiss Árpádnak e szavait Kecskeméten je­gyeztük le, a Katona Jó­zsef Társaságnak a TIT klubjában tartott felolvasó ülésén. Itt számolt be hat­hetes ázsiai tanulmányút- járól. Az előadás hangula­tát beszámolónk nem ad­hatja vissza maradéktala­nul, mért a levetített szín­pompás diaképeket nem mellékelhetjük a cikkhez. A jeles kecskeméti tudós mindenekeiőtt összefoglalta több mint két évtizedes kísérleteinek eredményeit, tanulságait, érzékeltetve a növénynemesítés minden szépségét, nehézségét. Ami­kor elkezdték a triticale — azaz a búzarozs — előállí­tásával próbálkozó kísérle­teiket, még a hosszú szárú gabonafajtákat kedvelték. Amikor, számos csalódás, buktató után végre siker koronázta fáradozásaikat a modern agrotechnika az alacsonyszárú növényeket részesítette előnyben. A kecskeméti triticale pedig magasra tartotta fejét. Sokáig nem tudták „le hozni” a búzarozsot. Végül valaki felhívta a figyelmü­ket arra, hogy a világ leg­magasabb hegységének kö­zelében található a legala­csonyabb növésű rozs. A nép csak úgy emlegeti: Hüvelyk Matyi. Beszerez­ték, sikerült a keresztezés. Az új triticale; még a név­adónál is alacsonyabbra tö­pörödött. Évente négy termés A világ legnagyobb me­zőgazdasági kutató intéze­tében őszinte tisztelettel és barátsággal fogadták ja. ma­gyar kutatót. Kétezer fel­sőfokú végzettségű szakem­ber tevékenykedik a tudo­mánynak épített paloták­ban, a kísérleti parcellá­kon és a fiókintézetekbén. Munkájukat Ázsia legna­gyobb szakkönyvtára segí­ti. 240 000 kötet és több­száz folyóirat áll itt a ku­tatók rendelkezésére. Kü- lön-külön hatalmas épület­ben dolgoznak a dokumen­tációs és a tájékoztató szolgálat munkatársai. Félmilliárd ember élel­mezése nagy felelősség, nagy gond. Főként az idő­járási rendellenességeknek annyira kitett országban, mint a hatalmas India. Kiss Árpád 43 napot töl­tött az ország úgynevezett búzaövezetében, de ezalatt egy tenyérnyi felhőt sem látott... Óriási területeket öntöznek. A víz óriási ér­ték Indiában, ezért csök­kentik újabban a rizsültet­vényeket. Sokat várnak a triticafetól. Nemcsak ezért, mert kevésbé vízigényes. Fiatal tudósok sokasága Kiss Árpád idejének leg­nagyobb részét az ottani kísérletek tanulmányozása és a „hozzá beosztott” hét fiatal kutatóval folytatott konzultáció-sorozat töltötte ki. A magyar tudós a leg­nagyobb elismeréssel be­szélt arról a gondosságról, amellyel Indiában a szel­lemi tőkével gazdálkod­nak. Körültekintően segítik a fiatal szakemberek to­vábbképzését. A triticalet heten kapták „megoldandó témaként”. A Magyaror­szágon kifejlesztett búza­rozs egyelőre nehezen bírja az ottani klímát. A természet és a művészetek csodái Jutott idő természetesen a kirándulásokra. A vetí­tett képekből és az érde­kes kísérőszövegből kide­rült, hogy India valóban a végletek országa. Óriási síkságok, száraz, esotlen vidék és a csodálatos óce­án, a Himalája égnek kú­szó csúcsai: mind India. A felolvasó ülés népes kö­zönsége bámulatos palotá­kat látott, az emberi kul­túra örökbecsű alkotásait. A maharadzsák drágakö­vekkel ékesített palotái mellett düledező kalyibák százai. Kilométernyi virág­mezők és a napi betevő fa­latért kolduló szegények, légkondicionált üzletek és munkáját guggolva végző utcai borbély. Érdekes, hogy órák hosz- szat képesek behajlított térdekkel „üldögélni”, vá­rakozni. Talán kicsit jel­képes is ez a testhelyzet. Ez az óriási ország még csak most ébred lehetősé­geinek tudatára, még nem állt fel, de már hatnak a modern idők eszméi, nap­ról napra növekszik azok­nak a száma, akik az élet­forma, a társadalmi rend­szer megújításán dolgoz­nak. Roppant nehézségei elle­nére India az elkövetke­zendő évtizedekben bizo­nyára sokat fejlődik — ez volt dr. Kiss Árpád beszá­molójának egyik legfonto­sabb tanulsága. Heltai Nándor Hej, az a cipő! f Milyen cipőben já­runk? Hol szorít a cipő? — Ezúttal szó szerint véve a kérdéseket, bebizonyoso­dott a kecskeméti városi pártbizottság szervezte nőankéton is, hogy ezek­ben a mindennapi gond­jaink hányada sűrűsödik. A cipő, a cipő ... Tegnap előtt, tegnap, s ma is sokat tudtunk, s tudunk kér­dezni, mondani a cipőről. Mennyit? Csak ezen az egy anké- ton is tíz szempontból fir­tatták az asszonyok, miért nem, vagy miért oly sze­szélyes kiszámíthatatlan­sággal felelnek meg a ci­pők a vásárlók támasztotta igényeknek? A tízféle kérdéscsoporton belül, egy- egy igényfajtára vonatko­zólag is hat-nyolc kérdő­jel esett. Amiről a legtöb­ben érdeklődtek — s eb­ben a cipő iránti fő krité­riumok nagyjából megfo­galmazódtak — a követke­ző: A dolgozó nőket minde­nekelőtt a cipő minősége — különös tekintettel a gyermekcipőkre —, válasz­téka, valamint ára fog­lalkoztatja. Nemcsak a té­vé mintaboltjában szeret­nének gyönyörködni az esztétikailag és árban el­fogadható áruban, hanem az üzletekben is. Ezzel összefüggésben még ilyen véleménj'ek hangzottak el: A viszonylag elfogadha­tó vételárért kapható ci­pők nagyon rossz minősé­gűek és rendkívül kényel­metlenek. Ma már álta­lános a nők szép és ízléses cipők iránti igénye. Ha viszont ezt ki akarják elé­gíteni, szabad idejükből igen sokat kell áldozniuk. Szinte véletlen szerencse ugyanis, hogy egyszeri al- kalommal megfelelő minő­ségű, árú és fazonú cipőt tudnak találni. További részletezés a kérdésekből: Miért nincs megfelelő választék kényelmes és ol­csó női cipőből a közép­korú és idős korosztály­nak? A 12—14 éves lány­kacipőket miért gyártják magasított sarokkal, holott ez nem kényelmes és egészségtelen? Mindig kés­ve érkeznek a gyermekci­pők az üzletekbe; mind a téli csizmák, mind a nyári szandálok. Állandóak a minőségi differenciák, s főleg a viselési idő rövid. Női és gyermekcipőkből egyes méreteket nem, vagy igen nehezen lehet kapni. A kismama- és gyógycipők árát miért emelték fel anélkül, hogy erről a szé­les vásárlóközönséget elő­re, részletesen tájékoztat­ták volna? Mócza Imre, a Kecs­keméti Városi Tanács ke­reskedelmi csoportvezető­je frappánsan, tömören adott tanácsot: a rossz mi­nőségű cipőt minden in­dokolt esetben, minden to­vábbi nélkül vigyék vissza a boltokba. Példával érzé­keltette a válaszadó, mivel járt eddig is a kormányzat határozott intézkedése, hogy a nyilvánvalóan gyártáshibás árut vissza kell venni. Van olyan üz­letünk — mondotta —, ahol a visszaárazott cik­kek értéke egy év alatt meghaladta a 250 000 fo­rintot. A kereskedelem vissza­juttatja az iparnak a mi­nőségi hibák miatt vissza­vitt cipőket. Ez ugyan kel­lemetlen a vevőknek, de mégiscsak egyetlen határo­zott eszköz most a vásár­lók kezében, hogy rászo­rítsuk az ipart a gyártási hibák elkerülésére. Kijelentette, hogy az an- kéton- is sok oldalú össze­tettségben megmutatkozott cipőkérdésről a megyei szakosztályt ugyancsak tá­jékoztatja. Megjegyezte, hogy Budapesten is külön súlyt ad az észrevételek­nek, kifogásoknak, hogy több száz nő jelenlétébben, a megyeszékhely jelentős nőfórumán vetették fel ezeket. Amikor információkép­pen megírtuk a cipőkér­désben elhangzottakat azok számára is, akik sze­mélyesen nem vettek részt az ankéton, — nem úgy és azért tettük, mintha egé­szen új tapasztalatokról lenne szó. Évek folyamán, egyenként és összesen hányszor foglalkozott mindezzel a megyei, s or­szágos sajtó! Most is elő­adták véleményüket a nők. Emlékezte' ">k saját ma­gunkat a felső rendelke­zésre, hogy a hibás cipőt vissza kell venni. Meg is tesszük, s a kereskedelem lelkiismeretesen intézi is a reklamációkat. Mint em­lítettük, egyetlen üzletben is évi 250 000 forint „ér­tékben”. De van mindebben egy jó adag „körbe-körbe”. Vagy: alig (se) előre, alig (se) hátra. Hogy egy - ki­csit jobban kitörjünk a körből, körül kellene néz­ni olyan területeken is, mint a divat, a fogyasz­tói szokások józan formá­lása, kielégítése, s abban az ipar és kereskedelem szerepe. Mert, hogy ott is tudunk valamit „keresni” az előbbrejutáshoz, kétség­telen. Erről majd legköze­lebb. Tóth István Sorol a másodvetés, teljes műszak a földeken Gyorsult a gabona beta­karítása az ország középső vidékén, Bács-Kiskunban. A nagy határú megyében a rozzsal egy időben a búza betakarítása is teljes ütem­ben halad. A gazdaságok­ban húsz napra programoz­ták az aratást, a fojtó me­leg miatt azonban gyorsíta­ni kell az ütemet. Már most, a munka kezdetén átlago­san ötezer hold búzatermé­se kerül naponta magtárak­ba. A felszabadult tarlókon nyomban megkezdték a ta­lajmunkát, részben másod­vetések alá, másrészt pedig téli pihenőre szántják a föl­deket. Az őszi árpa helyén már sokfelé sorol a másod­vetésű kukorica és a köles, fejlődésükhöz azonban hiányzik a csapadék. 30. Ehrenburgi Bayer Olga elunva az olvasást és a pi­henést, csengetett a szobalánynak, és kérte, hogy ké­szítse el a fürdőjét. Amikor az ajtó becsukódott, tempósan vetkőzni kez­dett, s a kádba ereszkedett. Ettől a mozdulattól, vagy a meleg víz hőhatására, nem tudta, de hirtelen éles, semmi eddigihez nem hasonlító szúrást érzett a gyom­rában. Pedig már azt hitte, teljesen rendbejött. Egy pillanatra megmerevedett testtel, félig görnyedten állt a kádban, de a fájdalom amilyen gyorsan jött, olyan hirtelen eltűnt. — Nocsak, ez mi lehetett? Várt, de a fájdalom nem jelentkezett, hát belecsú­szott a kádba. Lábát a bojler alatti gázrésznek, fejét a kád párkányára támasztotta. Szemével a szivacspárna után kutatott, de úgy lát­szik, itt ezt nem ismerték. Mindennap fürdött, sziva­csot soha sem talált, de mindig eszébe jutott keresni. Ez a fürdő jót fog tenni, s talán másnapra már ku­tya baja sem lesz. A gyomra eddig jól működött, nem volt rá panasza. A latinok legfőbb gondja az emész­tés... Ügy látszik, tőlük is lehet valamit tanulni. Ezentúl jobban kell vigyázni magára. Pont most, ami­kor annyi sötét és kétségb eejtő év után megtalálta végre a háború után elvesztett fonalat, érje valami jóvátehetetlen baleset... ‘ Flessburger fizetni fog. Mi­csoda szerencse, hogy összetalálkoztak. A szervezetnek élnie kell. Az SS külön gépen menekítette ki többek között Mayert és családját. Schrőderné Belgiumban él, Ludger Westrick meg Hamburgban, Max Glöckner a Merkur Bank igazgatója, aki szoros kapcsolatban állt Veesenmayerrel, gazdálkodik. Talán valamelyik ked­ves bajor birtokán éli most világát, míg ő Ki van tévé egy proli újságíró kénye-kedvének, Flessburgernek segítenie kell, mert ő is megsütötte á maga pecsenyé­jét. Mayer intézte el neki a svájci folyószámlát. Ezt Schrődertől tudja. A birodalmi gazdasági minisztérium megalapította Berlinben a német „Transdanubia” cé­get, névleg export-import tevékenységgel. Ennek az igazgatója, Ottó Braun, aki a Führer bizalmas gazda­sági informátora volt, mondta egyszer neki Berlin­ben: — ... Ha én lennék Ehrenburgi Bayer Olga báró­nő, Balátai Jenő anyósa, akkor kevesebb időt töltenék üzletekkel, és kicsit többet lennék odahaza. Kitűnő megjelenésű, de zaklatott fiatalember volt ez a Braun. Megpróbálta felidézni alakját, de hiába erőltette képzeletét. Régen volt — sóhajtott Bayer Olga. Arra viszont jól emlékezik, hogy minden Német­országba szállított vagon után egy százalék jutalékot kaptak. Évente sok millió pengőre rúgott ez az összeg, és ebből csordogált a „smir pénz” képviselőknek, kor­mányhivatalnokoknak, de erre a csapra tette száját Wemer Daitz is. A nyilasok a pénzt Bécsben a Maria­hilfer Strasse 105. szám alatt vették át.. i Rossz lóra tett. Ez már bizonyos... Ha akkor jobban kiáll Ba­látai mellett és figyelmezteti a fenyegető veszélyre, akkor Balátai ma is élne, és gazdag amerikai lehet­ne... és neki sem kellett volna ennyit nyomorognia. A töprengésbe belefájdult a feje. Ez a kölni patikus neki köszönheti a vagyonát. Az ő révén került a bauxitüzletbe, és minden akkoriban kiadott márka olyannak tűnt előtte, mintha tőle vonták volna meg. Bezzeg Schröder az ő vagyonát beleölette Balátai újabb és újabb felfedezéseibe. — Ugyan, bárónő, ez olyan befektetés a maga számára', mintha százszázalékos ka­matra kölcsönözné ki a pénzét. Mintha itt a fürdő­szobában életre kelne a bankár hangja. Bezzeg őt or­ránál fogva vezették. A lányát spionkodásra kénysze­rítette. Alice hordta szorgalmasan Balátai feljegyzé­seit az iszkaszentgyörgyi, a vértesi, a pilisi lelőhelyek­ről. Minden fecnit elhozatott a lányával, az értéktelen kis apróságokat is. Alice fenntartás nélkül elhitte neki, hogy férje nagyszerű koponya, de közgazdaságilag, politikailag gyermeteg lélek, és vezetni kell, önérzete viszont visszautasítaná a nyílt beavatkozást. Hozza csak el Alice tőle egy-egy órára az írásait, és ő majd megfelelő kezekbe juttatja. Schröder akkor mutatta be neki Ludger Westricket és dr. Werner Daitzt, va­lamint Alfrédot... a Gestapo emberét, ök fénymá­solták a Kaszinó utcai első emeleti lakásban Balátai jegyzeteit, még a hévforrások tervrajzait is, a fürdőt a Gellérthegy belsejében ... Az idős hölgy félig lehunyta a szemét. Képek, arcok, helyzetek éledtek fel benne. Újra átélte sikereinek iz­galmas óráit, perceit. Veje, a mérnök-geológus, ami­lyen hanyag volt öltözködésében, annyira precíz a munkájában. Analíziseket csinált, gazdasági számí­tásokat végzett, igazi székely ezermesterként a kül­színi fejtéshez gépeket konstruált, emelőszerkezeteket a vagonrakáshoz... De Balátai gyanút fogott.. Egyik este elfulladva, pihegve, piros arccal rontott be hozzá Alice. — Ö, anyám!... elsüllyedek a szégyenben. Tudod, elültem az időt a Gerbeaudban Andrássfaynéval, ké­sőbb értem haza, mint Jenő, és a krokodiíbőr retikü- lömben megtalálta az iszkaszentgyörgyi bányagép raj­zát. — Óvatosabbnak kell ezután lennünk — figyelmez­tette a lányát. Aztán egy hét. múlva Alfréd más mód­szert javasolt. Aprócska fényképezőgépet kap Alice, azzal készítsen felvételeket, ha a férje nincs otthon. De a lánya nem volt hajlandó vállalni... Istenem, akkor döbbent rá, Alice tényleg szereti a férjét. Anyja és a férfi között kellett választania. — Fontos dolgot teszel, óriási hasznot hajtasz az ügyünk­nek, és a hazának — ilyeneket mondott Ali«e-nak, de

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents