Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-09 / 160. szám

1972. július 9, vasárnap

5. oldal

Emberség, szaktudás, tettrehészség

Július első napján — Semmelweis Ignác születésének évfordulóján — adta át dr. Farádi László, a miniszter első helyettese a hazai egészségügy legjobbjainak a munkásságukat jutalmazó, elismerő kitüntetéseket. Megyénk orvostársadalmát az ünnepeltek sorában dr. Makay László, a kiskunhalasi kórház igaz- gato-íóorvosa képviselte, aki a Kiváló orvos címet erdemelte ki.

*

Dr. Makay László eddigi életpályája Bács-Kiskun megyéhez kötődik. Bajai születésű, s orvosi diplomája megszerzése után, 1950-ben, szülővárosában kezdett a gyógyításhoz.

— További szakmai működésemre szinte meghatá- rozólag hatott, hogy az azóta elhunyt dr. Burg Ete mellett dolgozhattam — emlékezik az indulásra. — Az ő tudása, emberi értékei úgy sugároztak a környezetében élőkre, hogy valamennyiünknek gazdagodást jelentettek ismeretekben, gyógyászatban, humanitásban. És abban, hogy 46 éves fejjel hivatásomnak ehhez a jelentős állomásához elérkezhettem, elévülhetetlen része van mesteremnek, tanítómnak és munkatársaimnak.

Halasra 1960-ban kerül, ahol egy osztály vezetését bízzák rá. Egy évvel később a kórház igazgatójává nevezik ki. Ez évtizednél hosszabb időszak során dr. Makay László a gyógyítás mellett lelkesen kiveszi, a részét a kórház szervezési problémáinak megoldásából is. Országszerte párját ritkítja a kórház és a rendelőintézet egységének megteremtése, tevékenységük példás' összehangolása 1966 óta az osztályokon és a szakrendeléseken ugyanaz az orvos- gárda működik, s ennek előnyeit felesleges hangsúlyozni.

Igen érdekes az a vizsgálatsorozat, amelyet munkatársával, dr. Vincze Jenővel együtt 4—5 éve kezdett a főorvos. Munkahelyükön a terhesség és a dohányzás összefüggéseit, egymásra hatását figyelik és rögzítik.

— ötezer esettel kapcsolatos részletes adatainkból szándékszunk leszűrni a tanulságot. Pár éve már megjelent egy tanulmányunk ebből a témakörből. Jövőre pedig, amikor remélhetőleg már a teljes anyag birtokában leszünk, újabb publikációra kerülhet majd sor ...

Közéleti tisztségeit nehéz lenne hiánytalanul felsorolni. Megyei tanácstag, tagja a városi tanács végrehajtó bizottságának; a megyei orvos-etikai bizottság alelnöke, a megyei egészségügyi állandó bizottság titkára, a megyei egészség- ügyi akcióbizottság tagja.

Mint városi tanácstag érthetően a szakmájához közel álló gondok enyhítésén fáradozik: éveken át

sürgette a tasakos tejellátás megoldását, — most végre sikerrel. Jelenleg a Dongér-csatorna tisztását szorgalmazza, s örömmel újságolja, hogy a vízügytől augusztusi terminussal ígéretet kaptak.

— A sok szép eredmény mellett melyek a további tervei?

— A legfőbb: minél előbb tető alá hozni az új kórházunkat. A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat dicséretes munkát végzett eddig, s kilátás van arra a meglehetősen szokatlan esetre, hogy határidő előtt átadásra kerülhet a létesítmény. Az sem mindennapos vívmány, hogy elsőnek a nővérszállás készült él. Nem kis gond „harcosakot” szerezni az egészségügy „fellegvárába”: jól képzett, lelkiismeretes, a kisváros népének egészségéért mindenre kész, s tartósan ide is kötődő szakkádereket. Nehéz, de talán ez is sikerülni fog!

— Mi az, amit útravaló- ul, a boldogulás, az érvényesülés zálogaként a kiváló orvos a fiatal orvosnemzedék lelkére köthetne?

— Egyszerű élettapasztalat csak, de ha akarjuk, orvosi hitvallásnak is beillik : mindenekelőtt embernek lenni, a szakmát a lehető legjobban ismerni.

S túl ezen: akarni és tenni kell. Ez a hármas egység tesz valakit igazán orvossá, á gyógyital jól ffelvértezett katonájává!

Jóba Tibor

Felcsaptam családiház-építőnek

— Lacika, Böbi! Gyertek vissza! Eredj már fiam, fogd őket kézen! — rendelkezik a Kossuth téri zöldség-gyümölcsös bódé előtt a sorjára várakozó anyuka, félbeszakítva a társnőjével folytatott beszélgetést. A nagyobbacska fiú a kicsik után szalad, visszatereli őket a járda széléről. A két asszony eszmecseréje pedig folytatódik.

— __apámék tizenöte

zerrel tudnak segíteni, így a magunkéval együtt majdnem negyvenezer forintunk van. Erre már csak adnak kölcsönt... A sógorom meg tud valahol bontástéglát és olcsó vályogot.., Mégha először csak egy szobakonyhát is ... Á. nem bírható ez már! Ezek a szerencsétlenek — mutat gyerekekre — mindenkinek a lába alatt vannak az udvaron...

Berlinben, amikor elmesélte neki, hogy Mayer Ödön azt kérte tőle, tudna-e tíz agarat küldeni Németországból és ő cserébe hajlandó a Tröszt terveit megmutatni. Ott nem kellett könyörögni — gondolta Fless- burger —, minden ment, mint a karikacsapás. A bauxi- tért akkor még fizettek. Éppen akkor kezdődött a nehézség, amikor úgy kellett megszervezni az anyag átvételét, hogy majd a második világháború után egyenlítik ki a számlát. Amíg pénzt kaptak, adtak azok mindent, a Horthy hózentrógerjét is eladták volna, de előbb-utóbb rá kellett térni a lényegre. Szerencsére addigra sikerült minden adatot, információt megkapni. Még a házak belső alaprajzát is ismerték. Minden készen állt a gazdasági hatalomátvételre. Neki tulajdonképpen kiadták az utasítást... Balátairól is megtudott mindent. A diplomáciai posta kéthetenként vitte a jelentést. Itt járt, ott járt, mit mondott, mire költött, kivel beszélt. Nem volt nagy munka. És ha azt az aktatáskát nem lopja el tőle az Intelligence Service? ... Máig sem érti. Mi keresnivalójuk volt ebben az ügyben? Persze, súgtak az amerikaiknak. Ha most ennek a tökfilkó Morgannak azt mondaná: gyűlöli az egész angolszász bandát, mert 1938-ban a müncheni pályaudvaron lóvátették, és legszívesebben vízbe fojtaná őket, akkor... Nos, ez a bárgyú alíik azt hinni, ez egy újabb „vagányos” tréfa és nevetne rajta.

Flessburger a hajó kürtjére riadt fel gondolataiból. Túlságosan közel merészkedett. Megfordította hát a kormányt, a partot célozta meg teljes sebességgel.

Eleget szórakoztatta őket. Itt az ideje, hogy megszabaduljon a társaságtól. Még Évával úgy is vissza kell jönnie a tengerre.

A társaság, Barbara javaslatára azonnal a barba sietett.

— Megyünk mi is, csak még Évával fordulunk egyet — mondta ellentmondást nem tűrő hangon Flessburger. Az asszony nem tiltakozott. Amikor a társaság eltűnt, Flessburger hátrasimította homlokába hulló fürtjeit, meghúzta magán a kabátot, s mintna jelentene valakinek, azt mondta:

— Azt akarom, hogy válaszoljon — a hangja konok volt és erélves —, kellek magának?

Először mintha gúny csillogott volna az asszony pillái alatt, de gyorsan kialudt. Fejével mintha bólintott

volna. ,. .. -y- ** •»

^Folytatjuk}

Társasház épü^

Kétemeletes, 11 lakásos társasház épül Kecskeméten a Wesselényi utcában. A 2 millió 300 ezer forintos beruházás a Kecskeméti Építőipari Szövetkezet kivitelezésében tavaly nyáron kezdődött. Jelenleg az építöbrigádon kívül — amely belső kőművesmunkákat végez — a DÉGAZ szerelői is birtokukba vették az épületet. A tervek szerint a társasházat november elején adják át a lakóknak. (Tóth Sándor felvétele.)

Ugyan mennyi gond húzódhat meg az önkéntelenül hallott mondatok mö gött? Lehet, hogy albérlet ben lakik a három gyermekes család? Talán az onnan kivezető útként a családi ház építését fontolgatja a majdnem negyvenezer forint induló tőkével és az olcsón beszerezhető vályog reményével? Valószínűnek tűnik. Vajon milyen kilátásai lehetnek erre? — ker- getőznek a gondolatok, s máris megvan az elhatá rozás: végig próbálom az utat, milyen esélyekkel lehet bármilyen szerény, de saját tető alá kerülni három gyerekkel a nemcsak drága, de korlátokkal is teli albérletből.

Telek, bárhol a város peremén, csakhogy minél olcsóbb legyen — erre van szükség legelőbb. No és persze útbaigazításra, hogyan kezdjen hozzá az ember az építési engedély beszerzéséhez, mi szükséges hozzá, mennyi idő múlva számíthat rá? Irány tehát a városi tanács vb építésiközlekedési osztályra, hiszen éppen kedd, ügyfélfogadó nap van!

— Olcsó telek, bárhol, a város peremén? — ismétli kérdésemet az ügyintéző

asszonyka. — Lesz kérem, hamarosan. Ügy néz ki, hogy a termésbetakarítás után negyvenkét alsószéktói telket adunk át értékesítésre az OTP-nek. A Sze- leifalu felső részén van, jó terület. Igaz, hogy több porta beépített, tehát gazdája van, de lesz értékesíthető is... Aztán tíz-tizen- két telek a Műkertváros külső szélén is van, egyelőre csereingatlannak fenntartva. Mivel ilyen igény bejelentés eddig nem érkezett, alighanem felszabadulnak eladásra. És lesz még további lehetőség, mert az Izsáki út és a hetény- egyházi határvonal közötti részen, egy kilométer mélységben is folyik a házhelykialakítás. Nem utolsósorban, az engedély nélküli építkezések meggátolására. Osztályunk éppen a napokban rendelte meg a közterületszabályozási tervet, amely megadja a leendő utcák vonalát...

Ez bizony, rosszul kezdődik — állapítom meg lehangoltam Mihez kezdjek ugyanis a „lesz”-szel, ha nekem már ma kellene a házhely? S mielőtt az ügyintéző tanácsára az OTP- hez térnék be olcsó telekvétel céljából, pontosan feljegyzem magamnak az építési engedély iránti folyamodvány kellékeit, feltételeit. Tehát: először is tervet kell készíttetnem valakivel, aki rajta szerepel a tervezői névjegyzéken. Aztán megírom a városi tanács vb építési-közlekedési osztályához címzett kérelmet, amelyhez 3 példányban csatolom a műszaki tervet, ugyancsak 3 példányban a műszaki leírást és a telek tulajdonjogát igazoló telekkönyvi kivonatot. Utána már csak két- három hét, és birtokomban az építési engedély.

Egyelőre azonban nincs házhelyem. Ezért a képzeletbeli 40 ezer forintommal az OTP új irodacsarnokának pultjánál próbálok szerencsét.

— Kérem szépen, van olcsó telek. Katonatelepen, Kadafalván és Ménteleken, tehát az úgynevezett alvó városrészeken. Mindhárom terület villamosított. A porták nagysága 180—300

négyszögölig terjedő, az ára pedig 40—80 forint között változik négyszögölenként. Erre természetesen rájön még a 17 százalékos átírási illeték... — tájékoztat az illetékes tisztviselő.

Hirtelen a képzeletbeli három kiskorú gyerekemre gondolok: óvoda, napközi híján képes lennék-e magukra hagyni őket, miközben férjemmel együtt a kecskeméti munkahelyemen tartózkodom? Szó sem lehet róla! És máris kérde-1 zem:

— Ezenkívül valahol, bármilyen kint, de a városban?

Informátorom előbb szomorúan nemet int a fejével, aztán így szól:

— Egyetlen egy volt még a Műkertváros legmélyebben fekvő részén, de tegnap az is gazdára talált, 150 forintos négyszögölenkénti áron. Sajnálatos, de egyelőre ez a helyzet, talán majd az ősszel ígéri a tanács. Ha nagyon sürgős, esetleg magánkézből tessék megpróbálni — indítványozta végül.

Megint csak eszembe jatl/

a képzeletbeli 40 ezer forint induló tőkém, s a Műkertvárosban tegnap elkelt telek árára gondolva gyors fejszámoláshoz kezdek: 160 négyszögöl — ekkora az elkelt házhely — szorozva 150 forinttal, egyenlő mintegy 25 ezer forint. Hozzá a 17 százalékos átírási lették, az több mint négyezer. Tehát csaknem 30 ezer forint ..-. Marad 10 ezrem. Ebből a tervkészíttetés és bizony, már vajmi kevésre futja. S hol vagyok attól, hogy az építkezésbe kezdjek? Űjabb öt-tíz év, mire — a három gyerek, s az albérlet mellett — annyi pénzt összespórolok, ameny- nyi a maximálisan kapható 80 ezer forint családiházépítési hitel fedezetéül szolgál ... Zsákutca. Feladom a reménytelen játszmát.

Aztán mégis úgy döntök: kipuhatolom, mit kínál az utolsó telekszerzési eshetőség, a magánkézből való vétel. Böngészem az újság apróhirdetéseit. A kínálat legfeljebb társasház építésére alkalmas telek. Negyvenezer forint mellett ez a megoldás eleve kiesik. De vajon milyen áron cserélnek gazdát a magántulajdonban levő peremszéli telkek? — tudakoltam az Ingatlankezelő Vállalat ingatlanforgalmi részlegénél, íme, a felvilágosítás:

— Először is meglehetősen szerény, a kínálat. A közelmúltban a Voelkerte- lep IV. utcájában eladásra kínált 600 négyszögöles telekből 150 négyszögöl talált új gazdárai 266 forintért négyszögölenként. Ezzel csaknem egy időben a Tal- fáji közön elég mély fekvésű, nádas telekért pedig 300 forintot fizetett a vevő négyszögölenként...

Aztán úgy hozza a véletlen, hogy a lakásépítéssel rokon, közművesítési témát feszeget egy kecskeméti nagyüzemben dolgozó ismerősöm. Megpendítem neki a kudarccal végződött kísérletet. S nem kis meglepetésemre ő így okosít:

— Ugyan kérem, tessék csak kimenni a város szélére, bárhová, ahol öregszőlők vannak! Biztos, hogy tud szerezni olcsó portát, és oda építési engedély sem kell. Nagy területek épültek így be, és nyeregben vannak, akik így csinálták. Ha egyszer a város nem tud adni se lakást, se telket? Attól ne féljen, hogy lebontatják!

Lám. a közvélemény. Bármennyire meghökkentő is a szabályoknak, a város- rendezés érdekeinek a semmibe vétele, tényként kell számolni vele. Egészen addig, amíg a városi tanács vb által már tervbe vett, viszonylag olcsó peremkerületi telkekből kézzelfogható, megvásárolható valóság nem lesz. De legyen már végre! Sok, lakásgonddal küszködő, kispénzű ember érdekében. Addi<? ugyanis szélmalomharc a szabályok betartásának kívánalma: felhasználatlanok a segítségnek azok a módozatai, amelyeket — fuvarral, bontásanyaggal, a munkatársak összefogás* v — az üzem. a munkáim’ tudna nyújtani. És szánd' kán kívül szabályszegésre kényszerül az egyébként törvénytisztelő állampolgár.

Pcrny Irén