Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-06 / 157. szám
Tűnődések a szerszámbankról A Gépipari Tudományos Egyesület műanyag- szakcsoportjának ülésén Fehér László, a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola adjunktusa terjesztette elő a műanyagfeldolgozó szerszám-adatbank felállításának tervét. A téma, amely már régóta foglalkoztatja a szakembereket, nyilván nagy érdeklődésre tarthat számot. Az adatbank működésének, céljának és korlátainak megértéséhez is elengedhetetlen szólni az áruról, azaz a szerszámról. Mindenekelőtt leszögezhetjük, hogy a termelőeszközök kategóriájába tartozik ■— szinte egyenrangú a gépekkel. Feladata a gyártási folyamatban, hogy a gépek által előkészített anyagból kialakítsa a kívánt tárgyinak megfelelő formát. A bélyegszám (ettől függ, hány munkadarabot állít elő egy ciklus alatt) révén fontos tényezője a termelékenységnek. Azt sem árt tudni, hogy meglehetősen költséges, egy átlagos szerszám ára megfelel egy gépkocsiénak, de nem ritkán félmillió forintba kerül, vagy ennél is drágább. A szerszám termelőeszköz voltának van egy sajátos vonása, ami a géptől megkülönbözteti: az utóbbi működési feltételei a technológiának megfelelően változtathatók, míg a szerszám legfontosabb jellemzője, az adott tárgy formája. Tehát minden egyes termékhez külön szerszámot kell tervezni és gyártani. Bár az egységkereteket és néhány más elemet is már országos szinten szabványosították, a tervezés még így is hosszadalmas. Az átfutási időt rövidítené le a dokumentációk közreadásával az adatbank. Bár ezek a gyártóeszközök egyediek, a műanyagtermékek formai jegyeiben és a szerszámokban alkalmazott műszaki megoldásokban fellelhető hasonlóságok alapján tipizálhatók. A bank egyezményes szisztéma szerint csoportosítva tárolná a rajzokat. A szerző anyag, gép, és termék alapján hat szempontot javasol a rendszerezéshez. A hat szemponthoz számjegycsoportokat kapcsolnak, amelyek a dokumentációk kódszámait adják. Erre számítógépes feldolgozáshoz van szükség. A vázlatos metodika: a vállalattól érkező kérést a már leírt módon kódolva számítógépbe táplálják, amely a nyilvántartásból kiválasztja az igényt megközelítő rajzokat. Az így szűkített kínálatból, a törzslapokon feltüntetett adatokat is figyelembe véve, már a szakember emeli ki a legmegfelelőbbet. Az adaptációt részben a központ mérnökei. részben szerződött konstruktőrök végzik. A működési mechanizmus után ugorjunk vissza az alapproblémához, hogy honnan és milyen módon tölti fel dokumentációkkal a vállalkozás a komputert? Beszerzési forrásként természetesen csak a jelenleg tervezést végző vállalatokra és intézetekre számíthat a bank. A második kérdésre két alternatívát kínál a szerző: a terv egyszeri, örök áron történő megvásárlását — ezt azonban az értékesítési kockázat miatt el is veti. A másik út a dokumentációért a felhasználástól függően évente fizetendő bérleti díj. Ennek összegét a konstrukció esetleges módosításai csökkentenék. Mindkét változat magában foglalja a tervezők honoráriumát. A vállalkozás értékeinél többet kell szólni buktatóiról. Az első ezek közül, amely a szerszám jellegéből fakad — egyenesen létrejöttét teszi kétségessé. A szerszám a tér-, mékhez kapcsolódva egyedi hány egy évben 127 olyan non van, amikor kedvezőtlen a szélirány, s a zománctermeléskor keletkező, nagymennyiségű gázok a közeli lakásokat veszik célba. A nehéz fajsúlyú gáz különösen hűvös időben Friss levegő — aprópénzért Pénzérme bedobása ellenében oxigénnel dúsított, tisztított (szűrt) levegőt szippanthat be néhány percig minden járókelő a Tokió utcáin elhelyezett automatákból. A japán főváros légszennyezettsége már-már katasztrofális méreteket ölt a hatalmas belterületi autóforgalom, a gyáripar mérges füstgázai miatt. A problémát nyilván nem ezek az oxigénautomaták fogják megoldani, de pillanatnyilag segítenek mindazokon, akiket nehézlégzés, szédülés vagy hányinger fog el jártukban-kel- tükben. Ettől a helyzettől nálunk szerencsére — még messze vagyunk, de intő jelek már az egyébként széljárta alföldi városokban is figyelmeztetnek a védekezésre. Kecskeméten, a leninvárosí lakónegyedben például sokan szenvednek a szomszédos für- dökndoyár mérgező fluor- gázától. Kiszámították. ereszkedik alá, és okoz kellemetlenséget. Most már nem az akaraton és a pénzen múlik a megoldás megszületése. A „L.AMPART” Zománcipari Művek — vállalva a 7,5 millió forintos költségű beruházást — megrendelést adott fel a Veszéprémi Műszaki-Kémiai Kutató Intézetnek, amely az 1972. április 6-án megkötött szerződés szerint elkészíti az 5 darab kísérleti fluór-elnye16 kolunna méretezési és kivitelezési tervét, s kidolgozza a távozó fluórtartal- mú víz elvezetésének, illetve semlegesítésének technológiai megoldását. A lakosság jogos panaszát enyhítendő, ezzel egyidejűleg a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézete is felajánlotta segítségét. A kecskeméti gyár azt a tervet valósítja meg, amelyik jobban sikerül. i/iuuuiuum, ezen KUlcsion- tosságú szerepe van a vállalatok piaci pozícióaiban. Akár monopóliumot iá eredményezhet egy-egy cikkre. Magában foglalja az iparág termelékenységének két alapvető tényezőjét: a bélyegszám meghatározza az egy gépciklus alatt termelhető darabok mennyiségét és a szerszámkonstrukciótól függ a gép automata vagy félautomata működtetése is. Erősen kérdéses tehát, hogy a vállalatok hajlandók piaci helyzetüket veszélyeztetve közreadni a rajzokat. Nem ösztönzi őket erre a lényegében áron aluli díjazás sem — hiszen szerszámot módosítás nélkül adaptálni szinte lehetetlen. Szorosan idekapcsolódik a másik kérdés: mennyit ér egy szerszámterv? Nehéz felelni. Pillanatnyilag a szerkesztők havi fizetésért dolgoznak, dokumentációforgalmazás pedig a rivalizálás miatt alig van. Ezért nincsenek árarányok. A meglevő kételyek ellenére a tervben rejlő haszon megéri, hogy a szakemberek megkísérleljék feloldani az ellentmondásokat. Fulai Miklós
