Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-04 / 155. szám
1&1Z. Július 4, kedd 5. oldal Francois Blanchard A világ minden részéből érkezett százkét fiatal pedagógus tanácskozott gondjairól. feladatairól, terveiről az elmúlt hetekben Budapesten. A konferencia befejeztével egy csoport Pécsre, harminchármán pedig, Francois Blanchard, a Pedagógus Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége ügyvezető titkárának vezetésével Kecskemétre érkezett. — Matematikatanár vagyok — mutatkozik be a szövetség ügyvezető titkára. 1953-ban végeztem el az egyetemet. Előbb hazám észalti részén később Párizs munkáskerületeiben tanítottam. Ebben az időben a pedagógus szak- szervezetben is tevékenykedtem. — Nálunk 85 ezer középiskolai tanár tömörült külön tagozatba. — 1967-ben előbb a francia pedagógus szakszervezetben, később a nemzetközi szövetségben kaptam megbízást Feladatunk rendkívül összetett. Jómagam különböző országok, különböző intézményeiben tanító pedagógusok részére tapasztalatcseréket. konferenciákat, szakmai látogatásokat szervezek, természetesen munkatársaim segítségével. Mindenképpen szeretném megemlíteni, hogy, nálunk kevés függetlenített szak- szervezeti vezető dolgozik, annál több az önként jelentkező fiatal és idősebb társadalmi munkás. — A budapesti tanácskozáson milyen gondokról beszéltek a fiatal pedagógusok? — A nevelők száma és kora sokszor eleve meghatározza a színvonalat. Egyetlen példát említek: a Guineából érkezett küldött elmondta, hogy hazájában négyezer pedagógus tanít. Közülük csak kilenc- százan idősebbek 30 évnél. Ezek többsége szakképzet- len, nehezen fogadja el a fiatalok új módszereit, pedagógiai elveit. — Jól' tudom, hogy néhány nap alatt csak általános benyomásokat lehet szerezni egy országban, mégis arra kérem, foglalja össze, mit látott a mi hazánkban pedagógus szemmel. — Második alkalommal járok Magyarországon. Tavaly is. most is észrevettem, hogy milyen vidámak itt az emberek. Kecskeméten két iskolát látogatott meg csoportunk. Csak meghatottsággal beszélhetek a Kodály Zoltán nevét viselő iskolában látottakról. A tanulók óraközi szünetüket áldozták arra, hogy küldöttségünk tagjai részére bemutatót tartsanak. Ezek a gyerekek őszintén szeretik a zenét, a táncot, és bizonyára az iskolájukat is. Jóleső érzéssel nyugtáztuk, hogy nem ifjú művészekkel találkoztunk, hanem zeneszerető gyerekekkel. Ingyen tanulhatnak ebben az iskolában bármilyen foglalkozású szülők lányai és fiai. Sorainkban igen sokra értékelték azt a körülményt, hogy az óvónőképzés önöknél felsőfokú, és az intézetben tudományos munka is folyik. Bátran mondhatom, mert meggyőződtem erről — az önök szocialista társadalmában az oktatási rendszer színvonala magas. Belgiumból érkezett kollégámmal beszélgettem erről az elmúlt napokban, és úgy látjuk, irigyelhetjük önöket... S. K. Eiőaissk az egészségügyi lörvenvről Augusztusban nagyszabású tájékoztató sorozatot indít a Szakszerveztek Bács-Kiskun megyei Tanácsának Társadalombiztosítási Bizottsága a közelmúltban jóváhagyott új egészségügyi törvények megismertetésére. A cél a szakszervezeti tisztségviselők és a dolgozók rendelkezésekből fakadó tennivalóinak, illetve jogainak tudatosítása. Az első előadást dr. Gáb- tis László, megyei üzemi főorvos tartja majd a bizottság munkatársai részé re. Ezután részletesen kidolgozzák a tematikát, külön bontva a gyárakra, iskolákra és különböző intézményekre vonatkozó előírásokat. Az így csoportosított anyagból októberben egészségügyi és társadalombiztosítási ankétot rendeznek Kecskeméten, Baján, valamint Kiskunhalason. Ugyancsak ebben a hónapban kezdik meg a tájékoztatást a vállalatoknál. A gyárakban az előadásokat az üzemorvosok tartják. Hol van a Mecsek? Ebből az írásból hiányoznak a nevek és a helyszín sincs megjelölve, mert a jelenség, amiről szó lesz, nemcsak egyetlen helyen tapasztalható. Tizenhárom—tizennégy éves gyerekekkel beszélgetek egy tanyai iskolában. A téma: mennyit láthat Magyarországból egy tanyai iskolás gyermek ma, 1972- ben.--------■ A Mézga család lepabb epizódja Szirének bolygója címmel a Pannónia Filmstúdió kecskeméti rajz- és animációs műtermében készül a Mézga család legújabb epizódja. A rajzolásban és a kifestésben részt vesznek már a stúdió új munkatársai is, akik a május eleji pályázaton bizonyították be rátermettségüket. Gyógyszerész» utánpótlás Tizenhét fiatal gyógyszerész kezdi meg 6 hónapos szakmai gyakorlatát augusztus 1-én Bács-Kiskun megye gyógyszertáraiban. Ketten a budapesti, tizenöten pedig a Szegedi Orvostudományi Egyetemen tanultak. A megyei gyógyszertári központ 23 gyógyszerészi állás betöltésére hirdetett pályázatot, amelyre 17-en jelentkeztek. Remélik, hogy a szakmai gyakorlat letelte után a fiatal gyógyszerészek közül többen megszeretik Bács- Kiskun megyét és itt látnak munkához. — Ki utazott közületek vonaton? — kérdezem. Hosszú szünet, a gyerekek egymásra néznek, végül ketten jelentkeznek. Egy kisfiú és egy kislány. — Hová utaztál? — Kecskemétre — válaszolja a kislány. — Amikor nagymama kórházban volt, elmentünk meglátogatni. — Én minden szünetben elutazom Kecskemétre — mondja nekibátorodva a fiú. — Ott laknak a nővé- remék. Az idén már egyedül utazom. A biztonság kedvéért még egyszer megkérdem a többieket is. De nem, senki sem nyújtja a kezét. Később elmondják, vonatot már mindannyian láttak, a sorompó mögül, de csak onnan. Osztályfőnöküktől közben megtudom, hogy ősszel az összes tanuló járt Budapesten, a vadászati világkiállításon. Autóbusz- szál mentek, de úgy sokkal kényelmesebb, teszi hozzá az osztályfőnök. Beszélgetésünk folyik tovább, kiderül, azon a bizonyos őszi kiránduláson épp annyira futotta az időből, hogy végigszaladjanak a kiállításon és néhány órát eltöltsenek Vidám Parkban, majd legrövidebb útvonalon indulás haza. Hogy még sötétedés előtt megérkezzenek. — Mit láttatok Pesten? — ... autókat... villamosokat ... sok népet... — Budán nem jártatok, a hegyek közt? — ... ? — Amikor halljátok ezt a szót: hegy, vagy hegység, Az orvos leteszi táskáját, kabátját és munkához lát. Tüzetes vizsgálódás után jelenti a vizsgálóbírónak: — A halál 19.00 óra és 19.30 között állt be. Semmi külsérelmi nyomot nem találtam. A szervezetben viszont jó adag gáz lehet, de ezt csak a boncolás után tudom megmondani. — A gázcsapok a cselédlány szerint nyitva voltak — mondja a hadnagy. — gázkályha csapjai. A bojleré nem, mert ahhoz a víznek is folynia kellett volna. ' — Hány órakor fedezte fel a cselédlány, hogy...? — A fél kilences moziba akart menni. Fél tíz körül érkezett vissza a lakásba. — Három óra hosszat jöhetett a gáz a fürdőszobába. Ez elegendő idő arra, hogy halált okozzon? — Igen — válaszolt az orvos. — Persze. A helyiség ajtaja jól zár, az ablak be van téve. Még a szellőzőrács nyílásai közé is rongyokat dugtak. — De miért kellett ehhez levetkőznie és fürdeni? — kérdezte a vizsgálóbíró. — Aki öngyilkos akar lenni, az képes ilyen ... ? — Talán a melegvíz hatására gyorsabb a vérkeringés és a gáz hamarabb felszívódhat — szól közbe a felügyelő, aki közben az ujjlenyomatokat vizsgálja. — Lehet — válaszolt az orvos. — Én most úgy látom, fulladás, a vérkeringés hiánya okozta a halált. Szabályos öngyilkosság, bár bizonyosat csak a boncolásnál ... — Igen. ezt már mondta — a vizsgálóbíró az orvos őszülő haját nézi, s arra gondol, rutinos, öreg róka a szakmában, aligha téved. Óvatos ember, nem akar elhamarkodottan nyilatkozni. A vizsgálóbíró kérdéseket tesz még fel, s közben feszülten gondolkodik. Balátai Jenő eléggé ismert ember volt a szakmáján kívül is. Az újságok sokat' foglalkoztak a bauxittal... Balátainak bírósági ügye is volt, ha jól emlékszik. Perbe került az államkincstárral... Elkeseredhetett. — Azt hiszem tényleg — a vizsgálóbíró hirtelen a kádra néz, lehajol, egészen közel a vízhez, s olyan arckifejezéssel egyenesedik ki, amit nem lehetett félreérteni. — A víz! — kiáltja. — Szappanos! — Na és? — kérdezi a felügyelő. — Aki fürdik, az... Éppen ez a bökkenő — a vizsgálóbíró gondterhelten töpreng. — Aki öngyilkos akar lenni, az nem mossa magát tisztára előtte. — Mit akar ön ezzel mondani? — a felügyelő kutató szempárja az idősebb férfiéba fúródik. — Talán ... — Én'csak feltételezek. A vétkek és bűnök minden elképzelhető raffinériáját fel kell fognom ... — Igen. Felfogni, megérteni... Ez az — motyogja magának Szász. A vizsgálóbíró agyának abban a pillanatban az összes elképzelhető variációt fel kellett dolgoznia... De vajon feldolgozta-e? Dániel elé a felidézett múlt kényszerítő erővel állította a következő kérdéseket: Balátai Jenőt előbb megölték, majd a kádba tették, és kinyitották a gázcsapokat... Vagy: a kádban ölték meg, és utána eresztették rá a gázt... Meglepték fürdés közben. Vagy: valamivel megbénították, hogy ne tudjon a gázzal szemben védekezni. Vagy: nem is a gáz okozta a halálát. (De akkor mi?) Miért nem védekezett? A vizsgálóbíró az orvoshoz fordul: Doktor úr! ön- gyilkosság esetében a szervezet nem védekezik? Nem fejt ki ellenállást?... Mondjuk a kar, a kéz, a láb, a fej, az arc, az önműködő reflexek nyomán nem vesz fel más tartást? Túlságosan nyugodtnak tartom a pózt, amiben a holttest fekszik. — Erős akaratú emberek esetében — kezdi az orvos megfogalmazni véleményét — nem jön létre deformáció. Különben is a gáz lassan hatol a szervezetbe, elszédül, eszméletét veszti a paciens. — Felügyelő úr! Vizsgálja meg a lakás ajtajának zárjait. — A vizsgálóbíró a nappali szobába megy. — Kérem, hívják ide a cselédlányt! IFolutatíuk) el tudjátok képzelni magatok előtt, amit jelent? — ... hát... magas.., meg hó van rajta. A tanár bácsi mesélte a földrajzórán. Diafilmen is megmutatta. Én is láttam a diapozití- vokat: a Magas-Tátra hósapkás csúcsait ábrázolta a gyönyörű színes felvétel. A további beszélgetés során a gyerekek képtelenségnek tartják, hogy hegyeket átfúrjanak és hogy a keletkező alagútban vonatok közlekedjenek. Bár egyikük megjegyzi: a tv- ben látott valami hasonlót, de nem emlékszik már, hol is volt, melyik országban. — Nálunk a Mecsekben is van ilyen alagút —mondom —, nem is egy. Sebtében felrajzolom a táblára Magyarország körvonalait, a Duna csíkját is. — Jelölje meg valaki ezen a „térképen”, hol van a Mecsek-hegység. Hosszas tanakodás után Somogy—Zala környékére kerül a nagy M-betű... — A csapatvezető tanár bácsitól hallottam, lehet táborba jelentkezni. A Balaton mellett lesz a tábor, ugye? Melyikőtök szeretne elmenni? Hárman szeretnének, de kiderül, egyikük sem jelentkezett. A részvételi díj két hétre ötszáz forint. — Azt mondta édesapám, nem enged el sehová, mert itthon kell segítenem a nyáron... — Engem meg azért nem engedtek el, mert édesanyám fél, hogy belefulladok a vízbe... — Nem lenne szükség több tanulmányi kirándulásra? — kérdezem az osztályfőnöktől. — Dehogynem. Elhiszi, hogy elsősorban nem rajtam múlik? Elhittem. Tudomásul vettem. Mint ahof gyan azt is, hogy tizennégy gyerekből tetten ültek vonatra, hogy minden hegyen hó van, és hogy a Mecsek hegység a Dunántúl kellős közepén fekszik... Csak az nem hagy nyugodni, hogy vannak még olyan gyermekek is, kiknek a hazát. Magyar- országot majdnem csak az a nyárfákkal szegett dűlő- út jelenti, amelyiken nap mint nap járnak iskolába. Kontra György J SLi T „Szarvas — fejjel” Megdöbbenéssel vegyes kíváncsisággal olvastam már régebben ezt a verseimet a Nők Lapjában. Először nem akartam hinni szemeimnek. Elemezni kezdtem. „Szarvas”, utána gondolatjel. Biztosan az, mert előtte és utána köz van kihagyva. Utána a hangsúlyozott szó: „fejjel”. Miről lehet itt szó, ha azt hangsúlyozzák, hogy a szarvas fejjel értendő. Az élő, szépen iramló szarvasoknak mindig van fejük, hiszen nevüket is a fejükön levő agancsról, szarvról kapták. Felcsigázott érdeklődéssel kezdtem olvasni a verset mint valamilyen nagy rejtély jövendő tudója. „Szarvas-fejjel bámulom a füveket” — olvastam a vers első sorát egy kicsit kiábrándulva, mert kiderült, hogy nem valami nagy titokról, hanem csak költői képről van szó. Csak azt nem értettem, hogy a „szarvas-fejjel miért van kötőjellel írva, miért nem írták egybe, ahogy kellene. A költő valószínűleg kötőjellel írta és a kötőjel előtt vagy után. vagy mindkét helyen közt hagyott. A cím így szedési hibából eredt. A szedő úgy gondolkodhatott, hogy kisbetűs szedéshez kötőjel, nagybetűhöz nagykötőjel illik. Igaz, hogy az előtte és utána kihagyott közzel gondolatjel lett belőle. Ilyen esetet sokat találhat a figyelmes olvasó. Azért beszéltem ilyen részletesen erről, hogy felhívjam a figyelmet az írott nyelv gyakori hibájára, az írásjelek lépten- nyomon vagy rosszul való használatára. Szinte kirínak a szövegből, és gátolják a megértést. Nézzünk néhány példát a gondolatjel és a vessző felesleges használatára. „Üveg alatt — az őslelet” — olvastam egy tudósítás címét (egy megkövesedett óriási fáról van szó). Hát hol legyen másutt? Az ősleleteket üveg alatt tárolókban szokták tartani. „Sokan nem tudnak ellenállni — a kísértésnek”. Miért kell kiemelni a kísértést, hiszen annak nem tud az ember ellenállni. „Televíziónk — mint példa”. Itt is felesleges a gondolatjel, a „mint” már úgyis kiemel. „Minden kanyarulatnál újabb és újabb meglepetések érik — ma is — az utazót”. Felesleges a kiemelés, hiszen az „is” magában is hangsúlyoz. Ugyanígy a vessző is sokszor felesleges. ..Ikrek, ha találkoznak” — olvasom egy közlemény címét. Felesleges a vessző, mert egy mondatról van szó, csak a kötőszót vették hátra (Ha ikrek találkoznak). Ugyanez a hibája a következő mondatnak is: „Ket- tővel-hárommal, ha találkoztam közülük.” „De ünnepi eseményhez, ünnepi ruha illik!” „Régi erősségek, újra a pályán.” Magyarázat nélkül is érthető hogy mindkét esetben felesleges a vessző. Régóta őrzöm feljegyzéseim között ezt a megnevettető példát: „Lassan egy esztendeje, hogy valamilyen raktárban, műte- teremben. sarokban porosodik Pálfy Gusztáv szobrászművész, Vágó Béla portréja” Vágó Béla készített portrét a raktárban porosodó Pálfy Gusztávról? Talán inkább Pálfy Gusztáv készítette el Vágó Béla portréját. Lám, milyen galibát okoz a „szobrászművész” utáni vessző. Kiss István
