Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-28 / 176. szám
ffn. Július 28, péntek ' ’ ' ■ * ■ " . ' ; A sor Balassi Bálinttól szármázik, aki a végvári vitézekről írta le a szép verset, akik a jó hírért, névért, a harci dicsőségért hagynak hátra minden kényelmet és nyugalmat. A mi cikkünkbe teli esen más okból került a jó hír és név: hazánk jó híréről és nevéről van szó. Azt mondhatná valaki, hogy az idegenforgalom a világ egyik legegyszerűbb és legtermészetesebb üzleti tevékenysége. Nem kell hozzá más. mint autóút, benzinkút, szállodai ágy, délibáb minden mennyiségben. Mindebben kétségtelenül van valami, mert vendégeink nálunk tartózkodását kellemessé az említett tényezők és eszközök nélkül bajosan tehetjük. Mindez kell hozzá és mindezen túl is nagyon sok minden még. Már írtunk róla közelmúltban, hogy a vendégek fogadtatása nálunk meglehetősen szélsőséges, és nem egyszer a valuta keménysége szerint melegebb, vagy hűvösebb. Ez a kétségtelenül megalázó, és sajnos, nem ritka magatartás egyébként sújtja a hazai turistát, a kispénzű magyart is, akinek többnyire ugyanúgy nincs kemény valutája, mint a lengyel, vagy csehszlovák kollégájának. De most nem errői a kérdésről szeretnék néhány szót ejteni, hanem arról, a kétféle hatásról, amelyet idegenforgalmunk más-más világtájból érkezőkből kiválthat. Mit akarunk a nyugati turistának megmutatni? Bizonyára nem azt, hogy felkészültünk bármilyen nagy borravaló elfogadására. Bizonyára nem azt, hogy tudunk számlát felfelé kerekíteni, vendéglői adagokat lefelé. És azt sem, hogy gazsulálunk — nincs rá hirtelen jobb magyar szó, kifejezés a szótáramban — miközben értéket, pihenést, jó szórakozást, szép tájat nyújtunk a vendégnek. Nemzeti büszkeség kérdése is, hogy a német, francia, angol, amerikai vendég ne egy baksi- sért hajlongó lakáj sereg emlékével távozzon tőlünk, hanem egyenes gerincű, szocialista hazájuk értékeire büszke, ugyanakkor udvarias és művelt emberekével. Nehéz feladat, ez kétségtelen. De a szokványos, a vendéglátóipari dolgozókat gyakran érő bírálatokat félretéve, meg kell jegyeznünk, hogy ezen jelentékeny mértékben múlik nemzeti tekintélyünk. Mint ahogy mindazon, amit megmutatunk —, városokon és múzeumokban, képtárakon és lovasversenyeken, nyári hangversenyeken és gyógyfürdőkön — ha akarjuk, ha nem, rajta van a „Made in Hungary’ jelzés. És egyúttal az | is rajta van, hogy „készült a szocializmusban”. Mert erről is szó van. Hiszen Mr. Smith, Herr Schmidt, olasz, francia és svéd sorstársaik egy másik társadalom szemüvegével nézik a miénket. Eljöttek, elhozták a pénzüket, de esetleg az előítéleteiket és a fenntartásaikat is. Tetszik a balatoni naplemente. és a Halászbástya is, de lehet, hogy esetenként jobban tetszene nekik egy magántulajdonban levő Halászbástya és egy felparcellázott naplemente, játékkaszinókkal. Azt kell megmutatnunk nekik, hogy ez így a mienk, ahogy van, és bár nem okvetlenül kell nekik szemináriumot tartanunk, a saját két kezünk munkájának eredményeire, a szocialista vívmányainkra, büszkék lehetünk előttük is. Mint ahogy a lengyel, az NDK-beli. a szovjet, vagy a bolgár vendég is a ml szocializmusunkat látja — igenis, a vendéglő tisztaságában, a vonat pontosságában, a szállodai portás, vagy egy eligazításért megszólított járókelő udvariasságában, az ágynemű fehérségében. Jó hírünk, nevünk óránként vizsgázik július és szeptember között, de tulajdonképpen egész esztendőben. És ebből a tárgyból nincs pótvizsga. Baktat Ferenc KÉTSZER A KI MIT TUD? DÖNTŐJÉBEN — SZEGED — KAPOSVÁR — KECSKEMÉT ~ ' ' "— Bemutatjuk Takács Lászlót A fiatal énekirodalom ssr— szakos tanár a diploma megszerzése után a Szegedi Nemzei Színházhoz szerződött Már középiskolás kora óta vonzotta a színpad. A Minerva művészeti vezetője Új könyvekről — néhány sorban Ezúttal néhány frissen megjelent verseskötetre hívnám fel a figyelmet SZERGEJ JESZENYIN VERSEI kitűnő műfordítók alkotásaként jelent meg a Magvetőnél. (Illyés Gyula, Képes Géza, Nagy László, Weöres Sándor többek között). Ez a finom húrokon játszó, mégis férfiasán kemény, és leplezetlenül őszinte szovjet költő bizonyára sok új olvasóra talál majd ezzel a kötettel. FÜST MILÁN ÖSSZES VERSEI a néhány évvel ezelőtt elhunyt költő—író—esztéta minden versét tartalmaza. Ö, aki élete során újra és újra átdolgozta („csinosította” — javítgatta) a verseit, most igazán szép „köntösben” lép az -olvasói elé, a Kner Nyomda jóvoltából., Valamikor még József Attila is sokat tanult a ma is élő, idős költőtől: Erdélyi Józseftől, akinek az ARANYLAKODALOM című verseskötete most jelent meg, s fél évszázad költői terméséből ad bő- és igényes! — válogatást. A népi élet- és sors, az emberi küzdelem, s a költő rögös-nehéz életútja egyaránt benne van ezekben a művekben. V. M. A szegedi színházban természetes . eleinte csak kisebb feladatokat kapott. Bőven volt szabad ideje. Irodalmi színpadot szervezett. Most már áruljuk el, hogy Takács Lászlót, a Ki mit tud? -győztes Bgrkes Ferenc irodalmi színpad művészeti vezetőjét a kecskeméti színház ügyelőjét kértük meg hogy mutatkozzék be a Petőfi Népe olvasóinak. — Meglepve tapasztaltam, hogy Szegeden akkoriban nem működött ifjúsági színpad. Felkerestem a városi pártbizottságot, a KISZ városi vezetőit és támogatásukkal csakhamar megszerveztem a Minerva együttest. Egész estéket betöltő műsorokat tanultunk, akkoriban ez volt a divat. Hamarosan megkedveltek bennünket. Egyetemisták. főiskolások, ifjúmunkások, közép- iskolások, jelentkeztek. Közöttük kezdte művészi pályafutását Bende Ildikó (Takács László felesége és két gyermekének édesanyja), Gyürki István, Jobba Gabi, Lengyel István, Molnár Piroska. — Később Kaposvárra szerződtünk, ott se hagyott nyugodni a kisördög. A főként középiskolásokból álló csoporttal bejutottunk az 1965-ös Ki mit tud? döntőjébe. Parányi különbséggel szorultunk a harmadik helyre. *Fehér folt brigád” — Kecskeméten? Nem találtam „szabad” irodalmi színpadot. Léltrehoztuk a „fehér folt brigádot”. Fiatal kollégákkal ellátogattunk a távoli tanyákba, hogy szép versekkel, dalokkal örvendeztessük az ott élőket. A Magyar Múzsa-sorozatot középiskolás tanulóknak szántuk. A diákok — úgy tudom — ma is emlegetik a rendhagyó magyarórákat. — Dr. Bozsó Ferenc igazgató kérésére váratlanul ért. Varga Mihály távozásával nem volt vezetője a Berkes Ferenc Kollégium irodalmi színpadának. Vállaljam el a vezetését. „Kétszeres kiváló együttes" Jó hírű, sajátos stílusú együttest vettem át. Szerepeltek már a Fővárosi Irodalmi Színpadon, a rádióban és megkapták a Kiváló együttes címet is. Persze csak a keretek maradtak a régiek, a csoport két- három évenként teljesen kicserélődött. A próbák során hamar kiderült, hogy mindany- nyian szeretik az irodalmat, lelkes kislányok, de csak Lapu Mari számíthatott árra, hogy vers- és prózamondó versenyen egyénileg is sikerrel szerepel. Az ügyesebbek már egykét, maid több mondatos feladatokat kaptak. Igyekeztem megbontani a zárt, mozdulatlan térformákat. Lassan, óvatosan. Arra törekedtem, hogy megtartsam erényként a „Berkes jellegzetességüket”, a szép beszédet, a zeneiséget, az irodalmi alapanyag gondos megválasztását. Szépen haladtunk. A tavalyi gyulai Erkel-diákna- pokon ezüstfokozatot értünk el, majd nagy sikerrel szerepeltünk a Szóljatok szép szavak mozgalomban. Jó közösségi szellem Emlékezetes mindnyájunk számára a Méltó hatalmat című összeállítás. Másodszor is megkaptuk a Kiváló együttes címet. Azután jött a Ki mit tud?! Nagyszerű közösség ez a kis csoport. Az iskolában is megálltak helyüket, együtt jártak hangversenyekre, színházi előadásokra. És fokozatosan felnőttek a feladatokhoz. A döntőn bemutatott ösz- szeállításon az utolsó próba után kellett módosítani. A képernyőn látott műsort pontosan ebben a formában akkor, ott játszották először a gyerekek. A drukk jót tett a fellépésnek. Hamarosan indulunk a többi Ki mit tud?-győztes- sel együtt a jugoszláv— olasz jutalomútra. Hallani arról, hogy a városi művelődési központ elszenderedett Kelemen László irodalmi színpada helyett új, központi együttest szerveznek a megye- székhelyen. (Ideje lenne.) Művészeti vezetőt keresni kell. Takács László — többször bizonyította — a legjobb szakemberek közé tartozik. Heltai Nándor. itt Dánielre, aki nyilván nem ápolná, ha megtudja,' hogy ő disszidált. És ha Dániellel együtt mennének el? Lelkiismeretlenség lenne itthagyni beteg, magával tehetetlen nagyanyját. Holnap utazniuk kellene vissza Pestre, lejár a vízumuk. Mi lesz? Flessburger sem fog várni rájuk, fuccs az egész olaszországi útnak. De aztán mi lesz? Dédi nem adott pénzt, nem segített otthon a háztartásban, mégis támasza volt. Ö erősítette, tartotta benne a lelket. A rokonokra nem lehet számítani. Mind önző disznó, alak csak saját magukkal törődnek. Annyira külön vágányon futott Dédi élete távoli rokonai életétől, hogy minden tíz évben, ha találkoztak. És mit is tudnának azok tenni?... Az asszony nézte, csak nézte a számára drága szenvedő arcot. Éva ugyan magának sem merte bevallani, de megfordult fejében, ha Dédi szegény kiszenvedne, akkor még elmehetne. — Nem, nem! — hesseget- te el magától a szörnyűséget Ezt ő nem akarja. Igenis szereti, imádja ezt a szerencsétlen asszonyt egyetlen hozzátartozóját, családjának egyetlen szívós ágát, gyökerét. Inkább lemond mindenről, az utazásról, arról a sokszor forrón óhajtott másik életről, amelynek édességét éppen Dédi csöpögtette éveken át a leikébe. Balsors, végzet üldözi ezt a családot Apját is hiába segítette Dédi, elvitte a vihar. Anyja meg egy rosszul sikerült műtét áldozata lett Amíg az asszony így töprengett,’ gondolkodott,’ a szobában csodálatos dolog történt A bárónő kinyitotta régóta lehunyt szemét, és féloldalra dőlve felkönyökölt az ágyon. . — Drágám! — kiáltotta Éva.’ — Ez csodálatost Nagyszerű ! — letérdelt az ágy mellé, és megragadta nagyanyjának vastagon kidudorodó erekkel átszőtt kezét — Dédi, te meggyógyultál! A bárónő torz, féloldalas mosollyal válaszolt Éva szavaira. — Igen drágám, azt hiszem, valamivel jobban vagyok. Szász ezekre a szavakra lépett a szobába.’ Leült arra a székre, ahol korábban felesége őrködött Dédi fölött. Aztán benyúlt a zsebébe és egy letörött fejű üvegampullát vett elő tárcájából. Az ampulla gondosan be volt csomagolva. Szász úgy tartotta kezében, mint egy féltve őrzött ereklyét. — Kérem, Dédi! Jól figyeljep rámj Az élete múlik ezenl Éva, gyere idei — szólt hátra, meg sem fordulva, a feleségének. — Dédi! Kérem, itt az unokája előtt nyilatkozzon: kapott-e ön ilyen ampullából orvosságot tegnap éjszaka Alfred Flessburgertől? Járt-e önnél éjféltájban Alfred Flessburger? Válaszoljon! — Miért kérdezi ezt tőlem? — zuhant vissza párnájára, egyik szemével gyorsabban pislogott, de Szász látta, hogy merően figyeli az ampullát — Azért, mert ha adott önnek az éjszaka gyógyszert, akkor magát Flessburger megmérgezte. Csend lett Fojtogató, rémes csend, mintha a halál lépett volna be a szobába. Szász rendületlenül folytatta. — Ebből az ampullából motorcsónakjának rejtett helyéről vett ki egyet Flessburger. Meglestem az éjszaka. Szász elmondta, hogyan követte a férfi útját a szállodától a kikötőig. Arról viszont hallgatott, hogy kihallgatta beszélgetésüket is. — Az ampullát elvittem a város egyik gyógyszerészéhez — folytatta —, aki megvizsgálta. Teljes képet nem tudott adni róla, mert alapos vegyi elemzéssel sem lehetett megállapítani a tartalmát, de annyi biztos, hogy a szervezetre káros, merevgörcsöt, később szívbénulást okozó szert is tartalmaz. — Heilige Mariad — suttogta eltorzult arccal a bárónő. Szász dédanyósa orra elé tartotta az ampullát, és arra kérte, szagolja meg. — Ez volt — nyögte a bárónő és száját kttátva kapkodta a levegőt. — Úristen! Frisch! Segítség! Meghalok::: Szász könyörtelen arccal meredt rá? — Déd?! Mondja meg, ki ez az ember? Meg kell mondania, hogy segíteni tudjak még magán. Legalább könnyítsen a lelkiismeretén. Az idős nőt heves csuklás gyötörte. Egész feje kivörösödött, szája rángatózott, szeme kidülledt. Látszott, hogy egyre erősebbek a rohamán — Frisch! Átkozott Frisch! — hörögte. — Ä Gestapp megbízottja volt. Jelentse fel! Fogják el! Ö a gyilkos ... Ök végeztek vele. Nekem semmi közöm ... Már megbántam, nem akartam én Jenőnek olyan véget... — Frisch és még három másik ember végzett Ba- látaival. Én a lakást csak megfigyelésre adtam nekik, a Kaszinó utcai lakásomat. De gázt eresztettek le. Fiolákat... elszédült. Utána eresztették rá a másik gázt. Westrick, Clodius, Daitz és Hugenberg... A németek mindig végrehajtják az utasításokat... Gyermekem ... Bocsáss meg, Éva... .Szászné a fürdőszobába tántorgott Gyomra nem engedelmeskedett akaratának, hiába harapta össze úgy fogait, hogy lejött róluk a zománc. Fuldokolva hányt. Mire a fürdőszobából visszatámolygott a szobába, nagyanyja kiszenvedett. Az asszony és a férfi egymásra néztek. Nem szóltak egymáshoz semmit. Szász csüggedten, fáradtan1 állt a szoba közepén, s aztán lassú léptekkel, lehajtott fejjel elindult az ajtó felé. Még két lépést sem tett, amikor kopogtak, és a nyitott előszobaajtón át a folyosóról egy hang csapott a szobába: — Ébren van, bárónő? Szász egy ugrással a fürdőszobaajtónál termett, ahová Évát is berántotta. Szásznénak ez az utolsó óra olyan volt, mint egy lidérces álom, gonosz erők játéka. Bódultán hallgatta férje suttogó szavait. — Menj a szobába, tegyél úgy, mintha mi sem történt volna. Én itt maradok. Ne árulj el neki semmit, csak kérdezd meg, elvisz-e Olaszországba? Az asszony beleegyezően bólintott. Elvesztetten, el- kínzottan, reménytelenül nézett férjére. Szász becsukta utána a fürdőszoba ajtaját, fülét a deszkára tapasztotta. — Szabadi — hallotta felesége hangját. A résben Flessburger jelent meg. Lábujjhegyen, ringó léptekkel, szemét ide-oda járatva közelített a bárónő ágyához. — Szegény, meghalt — mondta a részvét bánatos hangján és lehajolt az ágyhoz. — Biztos, hogy meghalt? — Hirtelen a bárónő szemhéjához nyúlt, s egy gyakorlott orvos mozdulatával széthúzta a pillákat. — Elvégeztetett — fordult Éva felé. — Asszonyom, őszinte részvétem! A bárónővel egy olyan kiemelkedő tudású asszony távozott el.i! Szászné közbevágott: — Alfred! Most már semmi akadálya; hogy átvi- gyen Olaszországba. A férjem itthagyott. Flessburger megrázta a fejét, aztán kezét tétován felemelte: — Az orvost értesíteniök kell. A szállodát... Nem tudom, hol kívánják eltemetni a bárónőt... Mindaz adminisztratív intézkedéseket igényel, ön nem hagyhatja itt így... És én, sajnos, telegramot kaptam, nekem azonnal utaznom kell. Remélem, nem ért félre..: ■ - (Folytatjuk)
