Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-28 / 176. szám
6. oldat 1978. WtlM 88, péntek Javult a bejelentések, panaszok intézése Egységes jogszabályra van szükség Az utóbbi évek tapasztalatai szerint lényeges javulás van a lakosság ügyeinek intézésében, elsősorban a tanácsi szerveknél. Ennek elsődleges magyarázata a tanácsi apparátus dolgozóinak jobb kiválasztása, politikai és szakmai képzettségük színvonalának emelkedése, az irányító módszerek fejlődése, s nem utolsósorban a jogszabályalkotás színvonalának a javulása is. A megyei népi ellenőrzési bizottság egyik vizsgálatával azt kívánta kideríteni, hogy — az általános tapasztalatokon túl — konkrétan hogyan foglalkoznak a lakossági bejelentésekkel, panaszokkal az államigazgatási szerveknél, vállalatoknál és intézményeknél. Tanácstagi fogadóórák A tanácsok szakigazgatási szerveinél — amint a vizsgálati anyag megállapítja — kialakult a panaszok, illetve 1 a közérdekű javaslatok intézésének a módja, s ez megfelel az erre vonatkozó 1957. évi IV. törvény és végrehajtási utasítása előírásainak. Ez az általános képlet, de tapasztaltak a népi ellenőrök mechanikus, sőt bürokratikus ügyintézést is. E bejelentések, panaszok 40 százaléka a tanácstagi fogadóórákon merül fel, s így kerülnek az illetékes szakigazgatási szervhez. Érdekes, hogy a városi tanácsoknál elsősorban kommunális jellegű — út, járda, vízhálózat, villany — bejelentések találhatók zömmel. A válaszadásnál természetesen a fejlesztési tervekre támaszkodnak a tanácsok, hiszen e tervek egyben a lehetőségeket is magukban foglalják. A vizsgált szakigazgatási szervekhez tömeges bejelentés nem érkezett. Az építési, lakásügyi panaszok, különösen pedig az Országos Építésügyi Szabályzat be nem tartásával összefüggő észrevételek voltak a legyakorib- bak, a mezőgazdasággal összefüggő panaszok mellett. Éppen azért, mert a lakásügyi panasz meglehetősen sok, a Bajai Városi Tanács például hetenként egyszer fogadónapot tart, amikor a panaszosok választ kapnak az általuk feltett kérdésre, sőt ha szükséges, a tanács vizsgálatot is folytat az ügyben. Figyelemre méltó tapasztalat, hogy kiemelkedően sok az épülettulajdonosok helyreállítási kötelezettségével összefüggő, azt panaszoló bejelentés. A jogszabályok értelmében ugyanis a tulajdonost kötelezni kell a helyreállítás elvégzésére, függetlenül attól, hogy milyen az anyagi helyzete. Ha pedig hatósági kényszer-helyreállításra kerül sor, méltánytalannak tűnik nem egy esetben. 1817 bejelentés Általános — és tegyük hozzá: éppen nem kifogástalan az a gyakorlat, hogy ha közvetlenül a megyei szakigazgatási szervhez küldenek meg olyan panaszt, amely az alsóbbfokú szervek döntései, mulasztásai ellen irányul, akkor a panaszt gyakran visszairányítják az érintett szervhez véleményezés, javaslat végett. Többek között ez a körülmény is indokolja egy új jogszabály megalkotását. A jelenleg érvényben levő, már említett 1957. évi IV. törvény felett eljárt az idő, azóta alapvető változások történtek nemcsak a tanácsok ügyintézésében, de más olyan területeken is, amelyekre szintén vonatkozik a törvény. Mindezeken túl azonban azt szögezi le a NEB vizsgálati anyaga, hogy a bejelentéseket, panaszokat az esetek többségében tárgyilagosan intézik el. Ha összesítjük a NEB által államigazgatási szervekhez érkezett bejelentések, panaszok számát (csak az 1971-es évet nézték az ellenőrök ilyen szempontból), megállapíthatjuk, hogy nem találkozunk túlságosan nagy számokkal. A megyei tanácsnál négy szakosztályt, a városi tanácsoknál hét szakosztályt, a járási hivataloknál pedig hat szakigazgatási szervet elemeztek ilyen szempontból és a 17 helyre összesen 1817 bejelentés, panasz érkezett egy év alatt. Közülük mindössze 19 volt névtelen, de ezek mindegyike alaptalannak bizonyult , Kéthetenként beszámolni Amint a bevezetőben is említettük, vizsgálta az ellenőrző szerv a vállalatokhoz és intézményekhez érkezett bejelentések, panaszok intézkedésének módját is. A múlt évben ösz- szesen 746-ot bíráltak el e szervek saját hatáskörben, s ez körülbelül hatvannal több, mint 1970-ben volt. Az ezzel kapcsolatos vállalati, intézményi gyakorlatot helyesnek mondhatjuk, ellentétben a ktsz-ek- nél, áfész-eknél tapasztaltakkal. Legkedvezőtlenebb a helyzet a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél ilyen szempontból. Különösen e körben volna igen nagy szükség új törvényi szabályozásra, egységesítésre. A már többször idézett törvény ugyanis régen elavult a termelőszövetkezetek szinte hónap- ról-hónapra alakuló körülményeihez képest. Olvasóinkat bizonyára jobban érdekli az, hogy mit találtak a népi ellenőrök a vendéglátás és az élelmiszer-kiskereskedelem körében a bejelentések, panaszok intézése kapcsán. Már elöljáróban szükségesnek tartjuk leszögezni, hogy mindkét területen a jogszabályoknak megfelelően járnak el, a panaszokat, bejelentéseket igen komolyan veszik, súlyukhoz méltóan kezelik azokat. A BÉK-nél például gyakorlat, hogy legalább kéthetenként beszámolnak az ügyintézők a bejelentésekről, azok elintézéséről az igazgatónak, vagy az illetékes osztályvezetőnek. Ez összefüggésben van azzal, hogy, a kiskereskedelmi vállalatok — nemcsak a BÉK — javítottak a belső ellenőrzésen, munkájukat szervezettebbé tették. Jól bevált a panasz- könyvrendszer, ami a vendéglátónál nem tekinthető mindig egyértelműnek — már ami a bejegyzéseket illeti. Legtöbbször ugyanis ittas emberek „reklamálnak”. Alkatrészek hiánya Szóljunk még néhány szót a GELKA-ról is. Itt a legtöbb panasz a rosszul kiállított garanciajegyekkel függött össze a vizsgált időszakban. Ez a vitáknak mintegy 70 százalékát képezte. Persze a GELKA munkáját erősen befolyásolja az alkatrészhiány, s hogy az áruba bocsátott villamoscikkekhez nem mindig adnak megfelelő útmutatót, kezelési eligazítást. Emiatt elromlik a gép, viszik javítani. Ugyanezek vonatkoznak a másik vizsgált egységre: a Kiskőrösi Vegyes és Javító Szolgáltató Ktsz-re is. Ezeken viszont csak országos intézkedés segíthetne, s bizonyára a NEB vizsgálata is hozzájárul egy ilyen in- tézekedés elindításához. Gál Sándor Jobb lesz a tatai brikett Befejeződött a tatabányai brikettgyár korszerűsítésének első szakasza, ismét megkezdték az üzemszerű termelést. 40 millió forintot költöttek az üzem korszerűsítésére és bővítésére. Az építkezés során kicserélték az elavult, kis kapacitású berendezéseket és új, tágas műhelycsarnokot létesítettek. Olyan új technológiát, illetve kötőanyagot alkalmaznak, amellyel javítják a brikett minőségét, tüzeléstechnikai tulajdonságait. Az eddiginél szilárdabb. tömörebb, alacsonyabb hamutartalmú lesz a tatai brikett és kevésbé kormoz majd. „Mindent tudok rólad...“ II legrégibb abc A michigani egyetem kutatói komputerek segítségével részben befejezték annak a nyolc, tevebőrre írt kéziratnak a megfejtését, amelyek néhány századdal régebbi eredetűek, mint a holt-tengeri tekercsek. A michigani egyetem kutatói Georg E. Menderhall professzor vezetésével bíznak benne, hogy hamarosan megtalálják a kulcsot az említett dokumentumok nyelvéhez. A tevebőrre vetett írás. véleménye szerint, anriak az abc-nek a legrégibb formája, amelyet később a görögök és az etruszkok is alkalmaztak. TAGADHATATLAN, hogy nem volt túlságosan jó vicc. Volt benne valami gyermeteg, s az is kétségtelen, hogy nem sok szellem sugárzott belőle. De- hát ki hitte volna, hogy a mondat, abban a pillanatban, amikor elhangzott, nem merül végleg feledésbe? S ki hitte volna, hogy az illetőnek valóban lehet takargatni valója. Az történt ugyanis, hogy egy vállalatnál az egyik osztályvezető csak úgy, pillanatnyi ötletétől sugallva halkan odamondta a folyosón vele szembe jövő másik osztályvezetőnek a nem túlságosan tréfás mondatot: „Mindent tudok rólad!” S aztán továbbsietett. Maga sem tudta másnap okát adni, hogy miért tette. Csak egy magyarázat jutott eszébe: egy tárgyalás közben megivott két konyakot, előtte nem evett, talán az ártott meg. MINDEGY, van ilyesmi, ő már másnapra el is felejtette, s csak akkor döbbent meg, amikor a másik osztályvezető már a munkaidő kezdetekor bekopogtatott hozzá, s kínosan mosolyogva előadta a mondókájat: „Kérlek, én egész éjjel nem aludtam... De remélem, azért megértesz engem, ugye? Tudod, a gyerekek miatt... Én sem ártottam neked soha... Legyünk ezentúl még jobb barátok. Remélem, köztünk marad ez az ügy!” Hát persze, Sok még a tennivaló Három név került a tanácstagi jelölőlistára a bajai 64-es választókörzetben az 1971-es tanácstagi választások ideién. A legtöbb szavazatot Pető József, a városi pártbizottság munkatársa kapta. Amikor először találkozott választóival, nem ígért sem új lakásokat. sem köves utcákat, még csak jobb áruellátást sem. Egyetlen szerény megjegyzése csakeny- nyi volt: tanácstagi feladataimat igyekszem úgy ellátni, hogy kiérdemeljem az előlegezett bizalmat. Hogyan jutott el idáig Pető József? 1959 A KISZ-fiatalok Pető Jóskára bízták a vezetést. A legtöbbjüknél a lakáshiány jelentette a házassági akadályt. Pénzük kevés volt, lakás pedig sok kellett. „Egyelőre” 89! Pető vállalta a lakásakció megszervezését. már csak azért is, mert ő volt a kezdeményezője. Az első „röpgyűlésre” már kész tervekkel állt elő: Saját munkaerő, saját gyártmányú tégla. Az első még csak rendben lett volna — erre fel is csillant a résztvevők szeme —, de a második már kérdőjelként ágaskodott mindenki előtt. Pető azonban kész volt a magyarázattal: Az AKÖV-telepen találtunk egy kiselejtezett teherautót. Nekünk adják, ha üzemképes állapotba hozzuk. Vállaljátok? — Vállaljuk! Az egyik résztvevő már nem bírta tovább a kíváncsiság okozta várakozást, és közbeszólt. — De hogyan lesz ebből tégla? Petőnek roppant tetszett az érdeklődés. Merész vállalkozásának már érlelődni látta gyümölcsét, s így folytatta: — A gépkocsira saját készítésű téglablokkverőt szerelünk, alapanyag van a város szélén, a többi a mi dolgunk. Néhány hét múlva már zúgott a megfiatalított masina motorja, s a fiúk alig győzték az alapanyagot előkészíteni. A téglaverőhöz téglaégető is kellett, s ez sem sokáig váratott magára. Amikor megkezdődhetett az építkezés, Pető építőközösségeket szervezett, s mindegyiket megerősítette egy-egy szakmunkással. Ekkor már ő volt a városi KISZ-bizottság titkára. Minden építő lakásonként 1200 óra munkát vállalt. Ennél persze jóval többet végeztek. Az öreg masina még ma is pöfög, évi 3 millió téglát gyárt. A téglaégető kéményéből ma is száll a füst, s a város szélén 400 KISZ-lakás hirdeti: elhárult az akadály a házasságkötések útjából. 1972 — Józsi bácsi! Köszönöm, hogy elintézte az ügyemet! A hálálkodó már vagy hetvenedik évét tapossa, s akinek a köszönet szól, alig múlt harmincöt. Sokan szólítják így, s nem is a kora, hanem a munkájával szerzett tekintélye elismeréséül. Pető József ma a bájai városi pártbizottság titkára, városi tanácstag. Ő is ott épített, ott kapott lakást a KISZ-lakótelepen. Személy szerint ismer mindenkit választókörzetében, s a telep gondja saját gondja is. Vízmű, vízvezeték kellett a KISZ-lakótelepnek. Egyetlen felhívásra egy szombat és egy vasárnap másfél kilométeres árkot ástak a fiatalok a csőhálózatnak. Egyik nap a KISZ- lakótelep minden lakásába becsengetett a postás. Pető József tanácstag minden lakónak levelet küldött, melyben megköszönte a telep szépítésért végzett társadalmi munkát. Jóleső figyelmesség volt, s a lakók, a fiatalok ezt nem felejtik el. Sokan keresik fel őt személyes és közügyekkel is. Évekkel ezelőtt vetődött fel egy ABC- áruház építésének gondolata. Pető József a szentivá- nyi Űj Élet Tsz-szel tárgyalt. Azok vállalták az építkezést, felül OTP-laká- sok, alul ABC-áruház. Jövőre megkezdik az építkezést. Szilárd járda, portalaní- tott úttest, buszmegálló és még ki tudná felsorolni, mit jegyzett fel a noteszába. Senkinek nem ígér, de mindenki ismeri őt. Amit eddig Pető József tanácstag bejegyzett a noteszába, annak a megvalósulásáért nem sajnálja az erőt, fáradságot. Az idén még nem volt szabadságon, de már arról beszél, mi lesz a következő tennivaló, ha onnan visz- szajön. Siettetni szeretné az időt, mert mindig úgy érzi, sok még a tennivaló. Szabó Ferenc hogy köztük maradt Annál is inkább, mert az ügy — nem ügy. A „tréfás” kolléga annyit tud a meg- rémítettről, hogy nem túlságosan rokonszenves ember, de a vállalatnál mégis köztiszteletben áll. Ha nem is szeretik, de becsülik, mert sikeres ember. Nem lehet mindenki rokonszenves, aki egyébként jól dolgozik, s megérdemli, hogy osztályvezetőségig vigye. Tudom, minden embernek vannak magánügyei. Bár magánügyeket meglesni, s azokkal foglalkozni valóban felesleges, s undorító dolog. Itt azonban a megrémült ember alighanem attól rettegett, hogy valamiféle nem kívánatos dolgai kerülnek napfényre. Dehát milyen dolgok lehetnek ezek? Súlyos bűnök, bűncselekmények aligha. A vállalatnál szoros az ellenőrzés. ami a hatóságokra tartozik, már nem maradhatott volna rejtve. Az osztályvezető élete a saját kis egzisztenciája körül forog. Megteremtette magának, ezt védelmezi. S alighanem — a saját megítélése szerint legalábbis — nem mindig használt és használ tisztességes eszközöket hozzá. Attól reszketett tehát, hogy ezek a. dolgai jutnak napfényre. S kiderül, hogy szavai nem fedik igazi szádékait, s valahogyan álarcban éli egész életét. NEM TUDOM, hogy szánni, vagy gyűlölni kell az ilyen embert. A gyűlöletre aligha szolgált rá jobban. mint a rokonszenvre, amely — mint már említettem — amúgy sem jut neki osztályrészül. Talán jobb szánakozni rajta. Van egy ember, aki tisztességgel és nyugodtan élhetne, és minden bizonnyal csaknem ugyanoda jutna, mint ameddig valójában eljutott, de ő nem bízik sem sajátmagában, sem környezetében. Olyan eszközökhöz nyúl, amelyekről ha mások nem is veszik észre, hogy azok tisztességtelenek, maga is elítélő véleménnyel van. S aztán egész életét megmérgezi a félelem, hogy egyszer lerántják róla az álarcot. S valaki elmondja, hogy ő nem olyan ember, aminek mutatja magát, hanem egészen más. hitványabb, gyengébb, amit meg is lehetne bocsátani, de azt amivel álcázza magát, már kevésbé. S így zárja magát az illető egy szabad társadalomban valósággal a rácsok mögé, így válik saját rettegésének foglyává. LEHETETLEN nem emlékezni rá, hogy régebben és nem is olyan régen, valóban voltak idők, amikor szinte mindenkinek volt félnivalója. Könnyű volt befeketíteni embereket, s akkor egy ilyen „mindent tudok róla” tényleg fenyegetésként hathatott, hiszen apró-cseprő ügyek felnagyításával könnyen bajba lehett hozni valakit. Dehát ezek az idők szerencsére már elmúltak. Inkább arról lehet szó, hogy vannak, akiknek önmaguk előtt rossz a lelkiismeretük. S attól tartanak, hogy előbb- utóbb átlátnak rajtuk, és lelepleződnek. Bizony, lehet őket sajnálni. És csak ezért érdemes leleplezni őket, hogy a tiszta lelkiismeretnek nagyobb becsülete legyen az éietben. P. I.
