Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-28 / 176. szám

*. Olfi.'i, 197t. Július 89, péntek |3=1| Együtt könnyebb! f Az idei Budapesti Nem­zetközi Vásáron lehetett először olyan gépeket lát­ni, amelyiken kis tábla hirdette, hogy „A gép ki­fejlesztése az AGROMAS keretén belül történt”, vagy, hogy „A gépet Ma­gyarország az AGROMAS szakosítás keretében gyárt­ja”. Érdemes egy kicsit köze­lebbről megismerkedni en­nek a társaságnak a mű­ködésével, annál inkább, mert így — mintegy kis ablakon — bepillanthatunk a szocialista integráció megvalósulásának mecha­nizmusába. Megalakult az AGROMAS Az indulást az élet sür­gette. Már a hatvanas évek közepén látni lehetett, hogy a szocialista országokban az életszínvonal fejlődésé­vel párhuzamosan egyre több zöldségre, gyümölcs­re lesz szükség. Viszont az is nyilvánvalóvá vált, hogy munkaerő-tartalékok kime­rülése miatt mind keve­sebb lesz a kertészetben mozgósítható kézi munka­erő. Gépesíteni kell tehát, de nem mindegy, hogy mennyiért és mennyi idő alatt. A kertészkedés mint­egy 60 növénykultúrát érint, tehát a munka me­chanizmusához már közép­fokon is legalább százféle gép kell, és minimum két­száz téma tudományos ku­tatását kell elvégezni. Erre egy kis ország egyedül képtelen. Mivel Magyarországot és Bulgáriát szorította legjob­ban ez a cipő, először mi ketten fogtunk össze, még 1965-ben. Ekkor alakult rneg az AGROMAS. Az el­ső lépések sikerét látva, csatlakozott a társuláshoz a Szovjetunió is. Ez mind három irányban előnyös volt. A két alapítónak azért, mert az addigi alig több mint egymillió hek­tár kertészeti területet a Szovjetunió újabb hatmillió hektárral növelte meg. Ek­kora területre már a leg­korszerűbb eszközöket le­het tervezni. A gépesítés távlatait javította, hogy a Szovjetunió a világon az egyik legnagyobb ipari ha­talom. A cél és megvalósítása Az AGROMAS nem vál­lalat, csupán konzultáló, egyeztető, szervező társa­ság. Három nemzeti szek­cióból áll. a székhelye Bu­dapest. Az elvi kérdéseket eldöntő igazgató tanács csupán esetenként ül össze, elnöke van és két elnök- helyettese. Az állandóan működő apparátus elfér egy kicsi Bajza utci bérház földszintjén. Ezt az igaz­gató és a két igazgatóhe­lyettes vezeti. A tisztségvi­selők megbízatása három évre szól és amikor ez le­jár, csere történik, tehát másik országból lesz az el­nök, másikból az igazgató. Az igazgató tanács hatá­rozatokat hoz és ezek vég­rehajtását az apparátus szervezi. Mivel a fő cél a kerté­szeti gépgyártás összehan­golása, a magyar szekció vezetője — aki most a tár­saság elnöke is — a mező­gépipar felett felügyeletet gyakorló kohó- és gépipari miniszterhelyettes. A szek­ció tagjait a Miniszterta­nács nevezi ki, s ebben van képviselője minden ér­dekelt tárcának, így töb­bek között a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Mi­nisztériumnak. a Pénzügy­minisztériumnak stb. Hogyan működik az AG­ROMAS? Könnyebb lesz talán egy példából megér­teni. Mindhárom ország kertészeinek alapvető ér­deke a paradicsombetaka­rítás gépesítése. Ez két módon képzelhető el. Vagy úgy, hogy a gép külön e célra kiképzett ágyásokba vetett paradicsomot taka­rít be, vagy úgy, hogy egy­séges szántóföldi táblákon működik. Az ágyásokat betakarító gépet Magyaror­szágon tervezik. A másikat a Szovjetunióban. De a két gépnek lesz egy seregnyi azonos alkatrésze. Tehát az egyik gép Magyarországon készül majd mindhárom ország számára, a másik pedig a Szovjetunióban, de az alkatrészek jelentős ré­sze csak az egyik ország­ban készül. Ezt a módszert követve az AGROMAS összehan­golja a zöldség-, szőlő- és gyümölcstermesztés gépei­nek kifejlesztését és gyár­tását. Az igazgató tanács ha­tározatai a nemzeti szek­ciókra kötelezőek. De az országokéra nem. Előfor­dulhatna tehát hogy a szekció elfogad valamit, amit a saját gépipari mi­nisztériuma nem hajt vég­re. Ilyen eset azonban még nem volt és aligha lesz, mert a szekciók szavazás előtt megkérdezik az ille­tékes hazai szervek véle­ményét. A részletfeladatok végrehajtásában pedig már nem egész országok érde­keltek. hanem vállalatok, intézmények, esetleg gaz­daságok. Ezek az AGRO­MAS közvetítésével ma­gánjogi szerződéseket köt­nek egymással, amelyek végrehajtása már a nem­zetközi „illemszabályok” szerint kötelező. Kezdeti eredmények Sorolhatunk eredménye­ket is. Az AGROMAS ke­retében már eddig kidol­gozták mindhárom ország számára a paradicsom-, a káposzta-, a hagyma-, a szőlő- és az almatermesz­tés gépesítésének főbb mó­dozatait. A kutatásban ki­jelölték a tíz fő témát és ezeket az illetékes intéze­tek egymással együttmű­ködve. a feladatokat egy­más között megosztva ku­tatják. Már tavaly meg­egyeztek harminchat gép­típus kölcsönös szállításá­ra. Az idén lényegében alá­írásra kész ötven géptípus szakosítási szerződése. Je­lentős deviza-megtakarítás­sal jár, hogy a partnerek egységesen lépnek fel a külföldi gépbeszerzéseknél, így például mi megvásá­roltunk egy 17 ezer dollá­ros ámerikai uborkabeta­karító gépet és ennek mű­ködését nálunk a bolgár, valamint a szovjet partner is tanulmányozhatja. A bol­gárok negyvenezer dollá­rért vettek egy ugyancsak amerikai szőlőbetakarító gépet. Ezt viszont nekünk nem kellett megvennünk, mert működését Bulgáriá­ban bármikor tanulmá­nyozhatjuk. Nagyon lénye­ges kérdések ezek, mert a kertészeti gépek — ha egy­általán vannak — a vi­lágon mindenütt méreg­drágák. Mi viszont bízunk abban, hogy a szocialista integrá­ció segítségével a kerté­szeti gépeket viszonylag nagy szériában, gyorsan és szolid áron tudjuk majd mindhárom ország, sőt a többi szocialista ország számára is gyártani. F. B. Gyorsabban romlanak az auióouiik Az utóbbi napokban, he­tekben erősen megnőtt az autós idegenforgalom, s ez­zel együtt megnőtt a keres­let a gumiabroncsok iránt is. A fővárosban naponta 500-at adnak el. holott át­lagban 300-at szoktak. Ha­sonló mértékben megnőtt a forgalom az , abroncsot áru­sító 45 vidéki üzletben is. Az Országos Gumiipari Vállalat kielégíti a megnö­vekedett szükségletet, ugyanakkor azonban fel­hívja az autósok figyelmét arra, hogy óvják abron­csaikat az idő előtti elöre­gedéstől. A kánikula, az erős ibolyántúli sugárzás gyorsan rongálja a gumit és még fokozza ezt a fo­lyamatot, ha a gépkocsi- vezetők maximális sebes­séggel hatják autóikat. A nagyobb sebesség hatására ugyanis a gumi tovább me­legszik. Cikkünk nyomán A köszönet másik fele Lapunk május 14-i számában találkozhattak először az olvasók a kiskunhalasi Bajza utcai vasúti átjáró problémájával. Akkor Kiskapu című glosszánkban le­írtuk; a tolatást határon belül eső sorompókon nincs fémrács, így a motorosok, kerékpárosok és gyalogo­sok — alkalom szüli a tolvajt — átbújkálnak a ru­dak alatt. Másodízben Rendhagyó köszönet címmel számol­tunk be a fejleményekről. A Kiskunhalasi Városi Ta­nács leveléből megtudtuk, hogy a tanács műszaki osztálya megkereste az ügyben a MÁV Szegedi Igaz­gatósága távközlési és biztosító berendezési osztályát. Az illetékes osztály június 16-án kelt válaszában közölte, intézkedést tesz a „szakáll” felszerelésére. Mivel a levél csupán az intézkedésre tett ígéretet, az eredményt, a rácsok felszerelését nem regisztrál­hattuk — úgy véltük, köszönet csak a Kiskunhalasi Városi Tanácsnak jár. Most ismét levelet kaptunk, amelyben már azt ol­vashatjuk, hogy július 19-e óta ott függ a rács a so- rompórudakon. Immár tehát rajtunk a sor, hogy tör- lesszünk. Kiadjuk a köszönet akkor visszatartott má­sik felét, ami a MÁV Szegedi Igazgatósága távközlé­si és biztosító berendezési osztályának dukál, öröm­mel tesszük. P. M. Egy hónap múlva átadják A jánoshalmi Haladás Termelőszövetkezet szako­sított tehenészeti telepét 302 férőhelyesre tervezték 1969-ben. Az építkezés megkezdése után azonban — igazodva a népgazdasá­gi igényekhez — elhatá­rozták, hogy nagyobb állo­mányt állítanak be, s en­nek megfelelően bővítik a telepet. A 430 férőhe­lyes, modern létesítményt augusztus 31-ére fejezik be teljesen. Az első, 172 szarvasmarhát befogadó is­tállót már 1970 decembe­rében átadták, ez év jú­niusában és júliusában pe­dig beköthették a tehene­ket és a borjakat két újabb épületbe is. Pillanatnyilag az utolsó 172 állásos istál­lón dolgoznak, ezenkívül építik a silóteret, a szoci­ális létesítményeket és az utat. A szarvasmarha állo­mánynak az alaptakarmá­nyokat a szövetkezetben termelik. A 350 holdas lu­cernás szénahozama 38 má­zsa volt. A takarmányozá­si technológiának megfele­lően „szenázst” készítettek belőle, amelyet fóliás si­lókban tárolnak. Kukori­cát az idén 1100 holdon ve­tettek, a termés feldolgo­zását is maguk végzik majd. A Bács-Kiskun me­gyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalattal nem­régiben kötöttek együttmű­ködési szerződést, takar­Rövidesen átadják a község határában, a ta­karmánytermő terület kö­zelében levő szakosított szarvasmarlia-telepet. A termelőszövetkezet építő­brigádja jelenleg a külső szerelési munkákat végzi. (Tóth Sándor felvétele) mány készítésére. A tsz berendezéseivel havonta 24 vagon keveréket állítanak elő, a saját és a háztáji állomány ellátása után megmaradó mennyiséget a vállalat rendelkezésére bo­csátják. D. É. 45. Szász már majdnem elfelejette, mit is akart az or­vostól, de idejében még észbe kapott'. Elkísérte a dok­tort a folyosó végéig. A tárcájából elővette a fiolát. Arra kérte a doktort, mondja meg, mi lehet ebben az üvegcsében, de az orvos kitért a válasz elől. Azt taná­csolta, vigye be Szász a helyi gyógyszertárba, ott talán. Köszönt, és már sietett is le a lépcsőn. — Mit mondott? — Éva kijött eléje a folyosóra, és aggódva nézett rá. ‘ — Enyhe szélütés — Szász megvonta a vállát. — Sajnos, ebben a korban ... — Amíg kint voltatok, felemelte a fejét és a kar­ját is mozgatta. Ez jó jel, nem? — Éva hangjából re­ménykedés csendült ki. Szász tétován széttárta a karját. — Legyél vele, nekem egy kis dolgom van. — Szász megszorította Éva kezét. — Nemsokára jövök. Szász a szálloda előtt egy éppen befutott és vendé­geitől már megszabadult taxit kapott el. — Azonnal vigyen a város legnagyobb gyógyszer- tárába. Sürgős! Siessen!... Amíg a taxi az ébredő és lassan megelevenedő vá­ros zeg-zugos utcácskáin kanyargóit, Szász maga elé idézte a bárónő arcát, szemét, a szemüreg sötét folt­jait, a szoba levegőjét, amely egyszeriben nyomottá, szinte elviselhetetlenné vált. Szász nem áltatta magát, tudta, a bárónő órái meg vannak számlálva. Az autó közben fékezett a lezárt redőnyű gyógyszertár előtt. A sofőr kiszállt, és a kocsi belsejéből előtápászkodó Szásszal egykedvűen közölte: még nem nyitott ki Most mit tegyen? A szomszéd ház ablakából idős férfi hajolt ki, és azt kérdezte, kit keresnek. Szász kerékbetört szerb nyelven magyarázta neki, hogy a gyógyszerészt keresi. A gyógyszertár vezetője, egy fiatal férfi, kedvtele- nül fogadta Szászt, aki türelmetlen mozdulattal mu­tatta neki recepet, azán az ampullát. Az idegen gya­nús volt neki. A gyógyszert megkapta, de az ampul­láról a patikus nem tudott ilyen hirelen semmit sem nondani. Arra kérte, jöjjön vissza két óra múlva. Szászné magába roskadtan állt Dédi ágya mellett, s órák óta figyelte nagyanyja minden mozdulatát. A bárónő nem kért reggelit, teát sem tudott inni. Tíz óra felé heves görcsökben rángatózott, mintha az ör­dög szállta volna meg, s bent a testében, lelkében gyö­törné. Aztán a fél arca, fél teste teljesen megbénult. Éva a beteg ágyánál ült, s tehetetlensége borzalmas csapdájában fuldoklóit: látnia kellett, mint követik egymást a betegség fázisai. — Öh, istenem! — mondta nagyanyjának az egyik nyugodtabb szünetben —, pont ma reggel akartam neked egy nagyszerű hírt újságolni: Alfred Flessbur- ger úr kivitt volna bennünket Olaszországba. Érted, Dédikém? Olaszországba. Nyugatra, ahová vágytál. — Félek, hogy el kell halasztanunk ezt az utat — mondta bágyadtan az idős hölgy, s minden szótagnál lélegzetet vett. Nehezére esett a beszéd. Olaszország, Nyugat-Németország, az álmai!... Be­hunyta szemét, repült. Városokat látott, magas tor­nyokat. Mennyországból üdvösségbe szállt. De a kép gyorsan sötétedni kezdett, a pompás épületek alatt nem emberek, hanem szörnyek járkáltak, vihogtak, vigyorogtak. A bárónő felnyitotta a szemét. — Ha én nem tudnék, te csak menj szívem! Menj! Szabadulj meg ettől az embertről! Gyűlölöm... gyű­lölöm őket; ha nem így végződik a háború, már mind, mind ... Majd ott kint elválasztanak... Pénzed lesz nekem rengeteg pénz jár... Flessburger elintézi. Ke­resd meg Ludger Westricket, El ne felejtsd a nevét! Schröder bankárt! Egymillió pengő jár nekem. A né­metek ... A németek sohasem hagyják cserben az embert. Hűséges bajtársak voltak ... Éva előtt nagyanyja szavaira a hajnali rémláto­mások kezdtek egészen furcsa alakot ölteni. Miféle nevek, alakok kerülnek elő Dédi szaggatott monda­taiból? Végképpen nem értette. Menjen? könnyű motLdaßü dg Dédi. nélkül nem mehet, ngm ha^vhat^

Next

/
Thumbnails
Contents