Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-27 / 175. szám
Gazdasági hírek innen—onnan Számítógép a telefonnál A gazdasági információk továbbításának rohamosan fejlődő ágazata a bérelt telefonvonalon történő adatátvitel. A tőkés országokban a nagyobb bankok, vállalatok bérelt telefonvonalak segítségével alakítottak ki hálózatot, amely kisebb irodáikat, telepeiket _ egymással és a számítóközponttal összekötik. Az egyes fiókok közötti tranzakciókat a számítógép memóriája azonnal regisztrálhatja a távközlési hálózat segítségével. Számlákat vagy más hivatalos számításokat, így azonnal, vagy egész rövid idő alatt lehet elkészíteni. A számítóközpont ily módon információkat is ad az alegységeknek. Japán és az ötödik kontinens Ausztráliában az elmúlt 5—7 év során hatalmas nyersanyag (vasérc, alumínium és szén) lelőhelyeket tártak fel. A japán monopóliumok hosszútávé stratégiájában kiemelkedő helyet foglalnak el az ötödik kontinens nyersanyagtartalékai. A már megkötött szerződések értelmében a következő 10—15 évben 10 milliárd ausztrál dollárt meghaladó összegű nyersanyag szállítását irányozták elő. 1975-re Ausztrália várhatóan a japán szükségletek több mint 40 százalékát fogja fedezni vasércből és kőszénből. Nyugat-Ausztrá- liában épül a világ egyik legnagyobb vasércfeldolgozója, amely majd 1,2 milliárd dollár értékű terméket szállít Japánba. Nők a gazdasági életben Július közepén ült ösz- sze Madridban a cégtulajdonosnők XXII. világ- kongresszusa, amelyen 10 országból majdnem négyszázan vettek részt. A tanácskozáson a vállalati irányításban részt vevő nők helyzetét vitatták meg. A beszámolókból kitűnt, hogy a vállalkozónők jó hírneve az egyes országokban növekszik és javul a képzés is. A hbl- land szóvivő azonban rámutatott, hogy a nők száma a vállalatvezetésben csökkent, s ha cég- és szakmai összevonások során vezető munkahelyek válnak feleslegessé, akkor a nők által elfoglalt munkahelyeket áldozzák fel. Líbia hároméves fejlesztési terve A líbiai kormány jóváhagyta az 1972. április—1975. márciusra szóló hároméves fejlesztési tervet. Ez a program, amelyet egyiptomi szakértők segítségével dolgoztak ki, a brutto nemzeti termék évi 10 százalékos átlagos növekedését irányozza elő. A legfontosabb iparág — az olajipar — átlagos évi növekedését 7,5 százalékban szabták meg. A hároméves terv szerint 1165 millió líbia dinárt költenek fejlesztési célokra. Az összegből legnagyobb az ipar részesedése, amelynek beruházásaira fordítják a költségvetés több mint 34 százalékát. Új magyar acéltalálmányok A Lenin Kohászati Művek kutatógárdája új, korszerű acéltípusokat kísérletezett ki. A jól hegeszthető, korrózióálló Unicor szerkezeti acél, a nagyszilárdságú, kiválóan forgácsolható Automat acél és a nagyteljesítményű, szupergyors Kar- mova forgácsolóacél iránt élénken érdeklődnek a külföldi szakemberek. A termékek licencének értékesítésvei a gyár a NIKEX Külkereskedelmi Vállalatot bízta meg. A NIKEX már az év elején felvette a kapcsolatot amerikai, japan és nyugatnémet cégekkel, de már tárgyalásokat kezdett szovjet, NDK-beli, lengyel vállalatokkal is. Beruházás és felelősség A gazdaság fejlesztése, a termelés bővítése beruházások nélkül elképzelhetetlen. Az újratermelési folyamatban tehát a termelőeszközök mennyiségének növelésére, illetve korszerűsítésére fordított összegek szerepe igen fontos, fel- használásuk pedig nagy felelősséggel jár. Ennek súlyát — a tapasztalatok szerint — sajnos, sok helyen még nem érzik eléggé. A befejezetlen beruházások állománya ugyanis csak lassan csökken, túl hosszú ideig fekszik bennük „holtan” a népgazdaság pénze, s így a várt termelésnövekedés késik. Megfelelő biztonsággal A beruházások elhúzódásának sokféle oka van. Gyakran a kivitelezés során derül ki, hogy a munkák kifizetéséhez nincs meg a kellő pénzügyi fedezet, mert többletköltségek merülnek fel. Hol a kivitelezés üteme nem megfelelő, hol a tervekkel, vagy éppen az anyagellátással van baj. Mindennek egyenes következménye, hogy a vállalkozások a tervezettnél jóval kisebb gazdasági eredményt hoznak, a fejlődés lelassul. A beruházások határidőre való befejezése napjainkban olyan követelmény, amelyből engedményeket tenni nem lehet. Szabállyá válik, hogy beruházást kezdeményezni azoknak a vállalatoknak, gazdaságoknak van joga, amelyek — anyagi erejük körültekintő felmérése mellett — megfelelő biztonsággal képesek vállalni azok lebonyolítását. Üjabban jogszabáy kötelezi a vállalatokat arra, hogy a beruházási többlet- költségek fedezetére megfelelő tartalékot képezzenek, s az összeg zárolt bankszámlán rendelkezésre álljon. Ez kétségkívül szigorúbb követelmény a korábbinál és nem kis gondot jelent azoknak a gazdálkodó szerveknek, amelyek eddig nem képeztek tartalékot és nem biztosították a kivitelezés zavartalan lebonyolítását fedezetigazolással. Az esetek nagy száma bizonyítja, hogy igen sok megyei vállalat az említett kötelezettségeket figyelmen kívül hagyta. A tartalékolással kapcsolatosan most hozott rendelet egyébként a korábbi előírásokhoz kapcsolódik. Ily módon mulasztás esetén azok a vállalatok kérhetnek fedezetbiztosítást, amelyek a kötelező tartalékot is elhelyezik, ami például egy 20 millió forintos beruházásnál 4 millió forintot jelent. Hátrányos következmények Mondhatnánk ezek után, hogy a beruházás fedezete biztosítva van, tehát mindenképp célhoz érünk. A tartalékból ugyanis a töbletköltség kifizethető — vagy ha az nem lenne olyan mértékű, mint a tartalékolás — a felesleges összeg felszabadítható. Ez azonban nem ilyen egyszerű, mert az említett vállalatoknál rátartás nélkül a fejlesztési lehetőségeket kicentizve gazdálkodnak, a tartalékolásra nem futja erejükből. Ilyen körülmények között azután — ha a beruházást tovább folytatják — fejlesztési alap hiánya következtében veszteségessé válhat a gazdálkodó szerv, vagy a beruházás kivitelezését szüneteltetni kell. A törvény pedig a rendeleti előírásokat megszegő vállalati vezetőkkel szemben büntető, vagy fegyelmi eljárást helyez kilátásba. A kellő fedezet nélkül indított beruházások hatása előnytelenül gyűrűzik tovább a gazdasági életben. A megye építőipari vállalatainak a tervszerű gazdálkodása felborul. Az építkezések egy része áll, sőt, tovább csökken a kereslet a kivitelező munka iránt, a kapacitás kihasználása jóval a 100 százalék alá csökken. A Bács- Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalatnál például máris 75 százalék körül mozog, az Észak- Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat is korlátozni volt kénytelen tevékenységét az említett gondok miatt. A beruházási igények csökkenése miatt esetenként 80—100 millió forintos - megrendeléstől állnak el a termelőeszközt gyártó vállalatoknál is. Ilyen gondokkal küzd például a kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat. A megrendelések lemondásának hátrányos következménye, hogy az építőipari vállalatok kénytelenek foglalkoztatottaik létszámát csökkenteni. Egyes megyei vállalatoknál 60— 80 dolgozót bocsátanak el, vagy irányítanak át más munkára. Igaz, ezek a dolgozók nem maradnak munka nélkül, pár nap alatt ismét munkát vállalnak. Többnyire olyan helyen, ahol a munkaerő iránt jelentkező kereslet nagyobb, mint az építőiparban, s előnyösebb feltételek mellett, sőt magasabb fizetésért dolgozhatnak tovább. M eg alapozottabb előkészítést Ügy vélem, nem szükséges tovább bizonygatni, hogy a beruházási döntések mekkora felelősséggel járnak, milyen gondosan előkészített intézkedéseket igényelnek. Ugyanakkor helytelen lenne olyan következtetés levonása is, hogy ne kezdeményezzenek a vállalatok, s akkor nem történhet baj. Csupán arról van szó, hogy körültekintőbben, megalapozottabban készítsék elő a beruházásokat. Az építőipar megyénkben is egyre korszerűbb, termelékenyebb eszközökkel áll. a beruházók rendelkezésére. A beruházások megszigorításától a népgazdaság csupán azt várja, hogy az építkezések kivitelezése meggyorsuljon, a beruházások befejezetlen állománya pedig a minimálisra csökkenjen. IPARFEJLESZTÉS ÉT TERMELÉKENYSÉG (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó) A kötet a nagysikerű Nemzetközi Ipargazdasági Konferencia 24 előadá- tát és 15 korreferátumát tartalmazza. Tizenkét előadás szerzője magyar, 12 Előadásé pedig ismert külföldi tudós — közöttük Tinbergen Nobel-díjas professzor és T. SZ. Hacsaturov szovjet akadémikus. A konferencián 18 ország — szocialista és tőkésországok — képviselői tanácskoztak az iparfejlesztés és a termelékenység növelésének kérdéséről. Az előadások és korreferátumok módot adtak nézeteik, tapasztalataik összevetésére. Az iparfejlesztés tervezése meltett kö’";n is jelentősek és időszerűek a vá"->'a:ok távlati tervezésével foglalkozó előadások, melyek Anglia, az NDK és az NSZK tapasztalatairól is szóltak. A termelékenység és hatékonyság kérdéseit tárgyaló előadások a terme- f-'kenvség gyorsabb növekedésének té- nvezöit. lehetőségeit és eszközeit; az állóeszköz-gazdálkodás és a beruházási koncentráció, a specializáció és a vállalati rugalmasság időszerű kérdéseit elemzik. A vállalatok magatartására vonatkozó empirikus vizsgálatok és fejtegetések, valamint a döntéselőkészítés torszerű módszereinek alkalmazásáról tartott előadásokban arról szóltak, hogyan lehet vállalataink magatartását a gazdaság fejlesztését elősegítő irányban befolyásolni. A kötethez Román Zoltán, a konferenciát összehívó Ipargazdaságtani Kutatócsoport igazgatója írt bevezető tanulmányt. Dr. Korán Imre JÖVŐKUTATÁS ÉS GAZDASÁGI ELŐREJELZÉS (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó) A jövőkutatás és a gazdasági előrejelzés napjaink új igénye, gyakran parancsoló szükséglete. A fejlődés holnapja gyorsabban közeledik, és a lehetséges változások forradalmibbak, mint bármikor az előző korszakban. A fejlődés állandóan gyorsuló mozgásának érzékeléséhez új szemléletre, értékeléshez új fogalmakra, méréséhez új módszerekre van szükség, amelyek szintén most formálódnak. Az ipari forradalom két évszázadában kialakult racionális szemlét általában kétségbe vonta a jövő, különösen a távlatok előrejelzésének, de még inkább befolyásolásának lehetőségét. A gazdasági és a szakvezetők elsősorban a termelés ütemének növelésén fáradoztak. Az emberi tevékenységet mint apróbb elemeire bontották, és rutinmunka tömegméretűvé válása lett a kor egyik fő jellemzője. A tudományokban a gondolati szabadság uralomra jutása éppen korunkban teremtette meg az intuíció érvényesülésének és a korunkban kvalitatív fogalmak egzakt rendszerekbe való szerződésének lehetőségét. A tudományos ismeretek robbanásszerű gyarapodását a céltudatos kutatás biztosítja. Az alkotó tudósok légiói már az értelem rátájának állandó növelésén munkálkodnak. Világméretekben előtérbe került a gondolkodó ember szükséglete. Igaz az új mozgásformák még eléggé áttekinthetetlenek. Talán a tudomány egyik fiatal szülötte, a rendszerelmélet tudomány-integrációja eligazít majd ebben az elv-módszer áradatban is. A jövőkutatás a jövőtervezésre a várt fejlemények feltárására vállalkozik, s eredményét az előjelzésekben adja át a tervezésnek. Esetünkben a szerteágazó új szakterület szemléleti, elvi és módszertani alapjainak szintetizálására törekedtem, a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem folyó oktatás igényeihez is alkalmazkodva — írja a szerző — A főleg vállalati, kutatóintézeti, stb. gyakorlat elsajátítását szolgáló szakmai oktatás (esettanulmányt tárgyaló és szimulációs szemináriumi forma) megköveteli az áttekintést, a szemléletformálást segítő munkák használatát. Az anyagot három fő részre tagolva állítottam össze. Az I. rész a prognosztika szükségszerűségének, az alapvető összefüggésének tudományos, gazdasági és rendszerezési kérdéseit tárgyalja. A II. rész az elterjedtebb előrejelzési módszerek gondolati leve- tését, valamint lehetőségeit és korlátjaikat foglalja össze. A III. részben pedig a hazai jövőkutatás előtermében álló témák prognózisaiból mutatok be példákat. KERESKEDELMI TEVÉKENYSÉG A MEZŐGAZDASÁGI VÁLLALATOKBAN (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó) Gazdaságirányítási rendszerünk reformja az áruforgalmi kényszerpályák részbeni feloldásával az árutermelő gazdaság természetének megfelelő feltételeket teremt az áruforgalom számára is. A hatósági beavatkozás a minimális mértékre csökkent és helyzetté az állami irányítás fő eszközévé a közvetett ráhatás vált. Az üzem vezetőinek döntési szabadsága a forgalmazásban is megnövekedett, de egyúttal kockázatviselésük is nagyobb lett. Ezzel összefüggésben az üzemi vezetők tevékenységi köre is bővült. Korábban az áruforgalomban passzív módon vehettek részt, miután csak adott kényszerpályán értékesíthették és a központi elosztáson keresztül jutottak termelő- eszközeinkhez. Ma azonban — és a jövőben egyre inkább — kereskedniük kell, a szó korszerű értelemben. Ennek a kereskedésnek azonban nem „piacolást”, hanem a korszerű élelmiszer-gazdaság szervesen összefüggő láncolatában való beilleszkedést kell jelentenie. Könyvünk célja azért kettős, írják a szerzők — egyfelől nagy vonalakban áttekintést kívánunk nyújtani arról a közgazdasági atmoszféráról, amelyben az élelmiszer-gazdasági termelés realizálódik, másfelől az üzemek konkrét értékesítési, kereskedelmi tevékenységhez, döntéseik megalapozásához gyakorlati és módszertani segítséget adni. Fő feladatunknak természetesen az utóbbit tartjuk, de a termelés és áruforgalom összefüggéseinek átfogó bemutatása érdekében szükségesnek tartjuk mind a bel-, mind a külföldi piacok felvevőképességét meghatározó tényezők felvázolását, az élelmiszer-fogyasztás néhány — a termelés és fogyasztás között keletkező sajátos ellentmondásokkal összefüggő — törvényszerűségének bemutatását.
