Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-26 / 174. szám

1978. július 86, szerda 3. oldal Egymást segítik a gazdaságait az aratásban Utolsó szakaszához érke­zett az aratás az ország középső vidékén, Bács- Kiskun megyében. A csak­nem 220 ezer holdnyi ka-» lászos területről zömmel lekerült a termés. A Duna menti gazdasá­gokban torlódik a munka a bőséges csapadék miatt, amelyből rekordot jegyez­tek fel. Volt olyan nap, mikor 110 milliméter csa­padék hullott. Így most erre a területre csoporto­sították át a gépeket azok­ból a gazdaságokból, ahol már végeztek az aratással. A megye legnagyobb ga- bönatermő körzetében, a bajai járásban előrelátha­tóan e hét végén szintén felszabadulnak a kombáj­nok. A vidék gazdaságai felajánlották gépeiket a szomszédos Tolna és Ba­ranya megyei gazdaságok­nak, amelyek elfogadták a segítséget. Határőreskü A kiskunhalasi határőr kerületnél esküt tettek az újoncok. Július 23-án az ünnepi díszbe öltözött lakta­nyában az elöljárók, több ezer szülő, hozzátartozó előtt sorakoztak fel a legifjabb határőrök. A díszemelvé­nyen megjelent Gém László határőr alezredes, az MSZMP Határőrségi Bizottságának titkára, Ispánovits Márton, a kiskunhalasi járási pártbizottság első titká­ra, országgyűlési képviselő, Sípos János, a kiskunha­lasi városi pártbizottság titkára, Demeter Béla ezredes. Ott voltak a tanács, a munkásőrség vezetői és a határ­őr kerület vezető beosztású főtisztjei. Vágják a majoránnát Az ország egyetlen ma­joránnatermő vidékén, Ka­locsa környékén vágják a fűszernövényt. A vidék sokféle fűszer- és gyógy­növénye közül ez az egye­düli, amelyet továbbra is a kisgazdaságokban ter­melnek. A háztájikban általában negyedholdas kis parcel­lákon összesen félezer hol­don foglalkoznak előállítá­sával. A betakarítás for­mája is hagyományos: sár - lókkal, kézi kaszákkal vág­ják a majoránnalombot. Feldolgozása azonban már korszerűsödött. A szárí­tott majoránnát gépekkel zúzzák. Nagyobb részét pe­dig nyersáruként értékesí­tik : évente mintegy 40 va­gonnyit vesz át a Herbá- ria bajai telepe. Itt szá­rítják, s csomagolják a külföldön keresett ételíze­sítőt, s emblémával ellá­tott nylonzsákokban ex­portálják az illatos növény lombját. A hazai kereske­delem részére egy-két de- kás csomagokat készítenek belőle. Kecskeméti művészek Esztergomban Két kecskeméti alkotó, Bozsó János festőművész és Pálfy Gusztáv szobrász kiállítása nyílt meg vasár­nap Esztergomban, a Jó­kai u. 8. szám alatti „Zo­diakus” klubban. A tárla­tot, melyet dr. Ury Endré- né művészettörténész ren­dezett, a Kiállítási Intéz­mények Művészeti Osztá­lyának vezetője, Vizy Ottó nyitotta meg a művészeti élet számos reprezentánsá­nak, a város és a megye vezetőinek jelenlétében. Esztergom, mint idegen- forgalmi központ, igen ran­gos házigazda a művészek számára, s ebben az idő­szakban különösen lehető­vé teszi, hogy az itteni be­mutatkozás még az ország­határokon túl is visszhan­got keltsen. A kiállított anyag igen gaz­gaz, Bozsó János 25 képpel, szerepel a tárlaton. Pálfy Gusztáv pedig több mint ötvén szobrát, kisplasztiká­ját, plasztikáját hozta el, köztük több emlékmű ter­vét és az orgovúnyi mű­velődési ház fémplasztika tervét is. A két kecskeméti művész kiállítása három hétig lesz nyitva. Egymillió forint értékű képzőművészeti alkotás Lesz-e állandó tárlat? Az újonc egységet vezénylő parancsnok jelentését Dudás István kerületparancsnok fogadta. Az esküt te­vő katonákhoz pedig Gém László alezredes szólt. Az esküt tett határőrök a csapatzászlóval az élen díszmenetben vonultak el az ünnepség színhelyéről. Gazsó Béla Augusztus 20-tól szeptember 9-ig leli a lerélpár-viiíüsi cikkek árusítására B emut átkozik a C a lips 5 Nyolc fiatal, a Budapes­ti Rádiógyár kecskeméti gyáregységének dolgozói, KISZ-esek, összefogtak, hogy üzemük ünnepélyeire irodalmi műsorokat állít­sanak össze. Kezdeménye­zésük felkeltette a tanyai fiatalok figyelmét, meg­hívták őket. Kedvenceink című verses összeállításuk­kal több helyen sikert arattak. Most új bemutató­ra készülnek. Pénteken, jú­lius 28-án, a Kecskeméti Zrínyi Hona Általános Is­kola pinceklubjában Váci Mihály, Goór Imre, Ju­hász Gyula költeményeiből adnak elő egy csokorra va­lót. A megyei tanács keres­kedelmi osztálya augusztus 20. és szeptember 9-e kö­zötti időszakra akciót szer­vez kerékpár-világítási cik­kek árusítására. A KRESZ előírásai, illet­ve a fokozódó balesetve­szély is megköveteli, hogy a megyében használatban levő jelentős számú kerék­párt az eddiginél gyorsabb ütemben szereljék fel az előírt világítási kellékekkel. E cikkek egy részének be­szerzése régóta gondokat okoz, most azonban némi javulás tapasztalható. Erre való tekintettel a megyei tanács kereskedelmi osztá­lya kéri a kerékpárt, illet­ve ker.ékpáralkatrészt áru­sító üzleteket, hogy augusz­tus 20. és szeptember 9-e között egy-egy kirakatuk felhasználásával folytassa­nak propagandát annak ér­dekében, hogy minden ke­rékpártulajdonos vásárolja meg a hiányzó világítási A jugoszláviai árvíz helyzetről Sj00 hektárnyi földterület víz alatt felszerelést. Egyben arra is intézkedés történt, hogy ezek az üzletek komplett világítási garnitúrákat, szó­ló dinamókat, lámpafeje­ket, hátsó lámpákat és iz­zókat árusítsanak. Az intézkedést, az ötle­tet helyesnek tartjuk, hi­szen a lámpával felszerelt kerékpárok a balesetek megelőzését szolgálják. Ezen túl azonban szeret­nénk egy rendőrtiszttől ka­pott ötletet is közreadni: ezelőtt 40 esztendővel — amikor még közel sem volt ennyi gépjármű, s az uta­kon veszélytelenebb volt a közlekedés — az egyszerű emberek a kerékpárok hát­só sárvédőjét 30—40 centi­méter hosszúságban mész­szel kenték be, hogy sötét­ben is felfedezhessék jár­műveiket. A modern kor, az egyre gyarapodó gép­jármű-állomány, az utak túlzsúfoltsága ennél többet kíván. Azonfelül, hogy a kerékpárokat ellátják első és hátsó világítással, aján­latos lenne — s ez teljes biztonságot nyújtana a ke­rékpáros, a gépjárműveze­tő számára —, ha a kerék­párokat gyártó cég e jár­művek hátsó sárvédőjét 30—40 centiméter hosszú­ságban a közlekedési táb­lák készítésénél hasz­nált fényvisszaverő festék­kel vonnák be. Így, ha a hátsó világítás nem is működne, a kerékpár­ra vetődő fény visszave­rődne. Az ötlet kivitelezé­sét a rendőrség közlekedési szakemberei, de maguk a járművezetők is nagy öröm­mel fogadnák. Szívesen vennénk annak a ktsz-nek, vagy vállalatnak a jelent­kezését, amely vállalkozna a már forgalomban levő kerékpárok sárvédőjének átfestésére. G. G. Kecskeméten nincs ál­landó képtár. A megyei tanács művelődésügyi osz­tálya tíz évvel ezelőtt kez­dett hozzá a különböző in­tézményeknél elhelyezett, a megyei tanács tulajdoná­ban levő képzőművészeti alkotások összegyűjtéséhez, rendszerezéséhez. Ennek a gyűjtőmunkának az volt a célja, hogy a megyében élő kortárs művészek alkotá­saiból megteremtse Bács- Kiskun megyében az állan­dó képzőművészeti tárlat lehetőségét. Tíz év alatt többszörösé­re nőtt a gyűjtemény. A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja minden esztendőben 40 ezer forint­tal járul hozzá a képtár gyarapításához. A megyé­ben megrendezett év végi képzőművészeti _ tárlatokon a művelődésügyi osztály által létrehozott szakértő bizottság választja ki a megvásárolandó festmé­nyeket. A Művelődésügyi Minisztérium még ezen kí­vül is adományoz évente 3—4 képet a megyének. Bács-Kiskun megye 1 084 160 forint értékű, 422 alkotásból álló gyűjtemé­nyét Imre Gábor szobrász művész gondozza. Feladata Gén-bank BELGRAD Az elmúlt tíz napban Jugoszláviában is nagy gondot okozott a hatalmas esőzések következtében fel­duzzadt folyók áradása. A Mura és a Dráva Szlové­niában és Horvátország­ban több helyen kilépett medréből, lakott helysége­ket öntött el és jelentős anyagi károkat okozott. A Száva is megduzzadt, de tekintettel a korábbi rend­kívül alacsony vízállásra, ez még hasznosnak is bi­zonyult. A Mura árhulláma jugo­szláv területen a múlt hét közepén, a Dráváé pedig vasárnap okozta a legna­gyobb gondot. A Dráva va­sárnap reggel torkolatától mintegy 31 kilométerre át­törte a gátat, és a víz mintegy 60 méter széles; ségű nyíláson át betört a jugoszláviai Baranya terü­letére. Szakemberek véle­ménye szerint a vidék el­árasztott területein a víz 4—6 nap múlva éri el leg­magasabb szintjét. Előzetes becslések szerint mintegy 5000 hektár mezőgazdasági földterület és erdő került víz alá. Tekintettel azon­ban arra, hogy a víz be­áramlása nem túlságosan sebes, valamint a Dráva apad is, valószínűnek lát­szik, hogy a veszélyeztetett lakóterületeket sikerül megvédeni az ár elöl és nem kell felrobbantani az észak-pálmonostori utat (amely Pécs irányába foly­tatódik). Erre azért került volna sor, hogy így lehe­tővé tegyék a víz vissza­áramlását a folyó medrébe. (MTI), A braunschweigi völken- rodei mezőgazdasági kuta­tó intézet hűtőházában né­hány százmillió gabona­magot — őszi és tavaszi búzát, árpát, zabot, és ro­zsot — tárolnak. E magok képezik az alapját a német gén-banknak. Ez olyan raktárt jelent, ahol a ma élő kultúrnövények és a vadon élő növények kü­lönféle fajtáinak öröklött tulajdonságait őrzik. A génhordozókat plusz 4 Cel- sius-fokon 28—30 százalé­kos nedvességtartalmú le­vegőn tárolják, így csíra­képességüket évszázadokon, vagy évezredeken át is megőrzik. nem könnyű, hiszen a 422 festmény, rajz, 120 intéz­mény, hivatal helyiségé­ben található; átmenetileg. A megyei tanács épületé­ben 170, a pártbizottságo­kon, a Hazafias Népfront­nál, az OTP-nél összesen 118, a többi szerte a me­gye területén: városi, köz­ségi tanácsoknál, könyvtá­rakban. A továbbképzési kabinet raktárnak kineve­zett helyiségében mindösz- sze 20—30 képnek van he­lye; az újonnan vásárol- taknak, vagy azoknak, amelyek költözés alkalmá­val kerültek vissza. A művészeti alap 40 ezer forintjából évente körül­belül 15—20 képet vásá­rolnak. Legutóbb Weintra- ger Adolf „Télen” című olajfestményét vettélt, meg 5500 forintért, valamint Kiss J. Zoltán két akva- relljét 3500 forintért. Egymillió forint értékű képzőművészeti alkotás van a birtokunkban — jó nehá- nyuk eléggé mostoha kö­rülmények között. Az idők folyamán rongálódnak, piszkolódnak a festmé­nyek; különösen az akva- rellekre van rossz hatás­sal a füst, a por és a nap­fény: színei elvesztik ere­detiségüket, ki fakulnak; Az állandóan megtekinthe­tő képtár is csak a tervek között szerepel még. Szol­nok megyében már meg­valósították, hogy a legér­tékesebb száz-százötven al­kotás állandóan az érdek­lődők rendelkezésére áll­jon. Reménykedünk, hogy nálunk ^ is mihamarabb megvalósul a terv, s bár­mikor megtekinthetővé vá­lik mindannyiunk közös kincse. L. A. AZ ELSŐ CSÓK A fiú kedves esetlen­séggel meghajolt a lány előtt és öt szál tűzpiros rózsát nyújtott át. A lány tengerzöld szemében hálás mosoly fénylett, amikor át­vette az illatos virágot. Gyengéden beleborzolt a fiú hajába, és kellemes, alt hangján megkérdezte: — Szeretsz még? — Imádlak — felelte a fiú mély meggyőződéssel, és lopva megsirriogatia a lány kezét. — Hogy is kezdődött? Emlékszel? — kérdezte ábrándosán a szőke terem­tés. — Persze hogy emlék­szem. Lehet azt elfelejte­ni? Én megálltam a prés­gép mellett, és lehajoltam, mert leejtetted a francia­kulcsot. — Akkor én megköszön­tem, és azt mondtam, hogy nagyon udvarias vagy. — Aztán az első komo­lyabb beszélgetésünk. Mind a kettőnknek ordítania kellett, hogy túlharsogjuk a gépterem zaját. — Miről is ordítottunk az elején? — lehelte kedvesen a lány. — Zenéről, irodalomról, kosárlabdáról. — Aztán az első sétánk a központi raktárban. Amíg arra vártunk, hogy Zort- vai szaktárs kiadja a gömbvasat. — Emlékszel, amikor először szorítottam meg a kezed az üzemi bizottság előtti folyosón?. — Lehet azt elfelejteni? — sóhajtott boldog emlé­kezéssel a lány. Majd így folytatta: — És hol mond­tad először, hogy szeretsz? — Amikor a hengerelt acélt készítettük elő kül­földi szállításra, és a fő­mérnök egy pillanatig fél­renézett. — Azt hiszem, tévedsz. Akkor mondtad először, hogy szeretsz, amikor Dóm­ba« murizott, hogy mi va­gyunk az oka, amiért megállt a szalag a gépmű­helyben. — Lehet, hogy igazad van — nézett maga elé a fiú elgondolkozva. — És az első csókunk — mondta kissé elpirulva a lány. — Tavaly novem­berben csókoltalak meg először, amikor hóvégi haj­ráztunk a svédországi szál­lítások miatt. A lány nagyot szippan­tott a rózsák illatából: — Lehet, hogy tévedek, de úgy érzem, hogy még soha senki nem szeretett úgy engem a Timsó és Rob­banómotorgyárban, mint te. — Imádlak, és minden­nap imádni foglak a mű­szak végéig — suttogta gyengéden a fiú. — Tényleg. Egyszer, munka után, gyáron kívül nem találkozhatnánk? — kérdezte reménykedően a lány. A fiú kissé idegesen fe­lelt: — Egyelőre nem szeret­ném lekötni magam. Na, szervusz! Reggel hétkor várlak a blokkoló óránál. És könnyed búcsúcsókot váltották. Lejárt a munka­idő ... Galambos Szilveszter

Next

/
Thumbnails
Contents