Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-26 / 174. szám

t oldal

Lakifelek, a „keleti kapu"

Itt Lakiteleken látni igazán, milyen csodákra képes a homoki szorgalom. Szinte egymással versengenek a kertek, hogy melyik adjon helyet a szebb, viru- lóbb szőlőnek, gyümölcsösnek. Teljes nyári pompájában lélegzik most a kertvárosi hangulatot idéző falu, amely az idilli nyugalom, békesség — és talán az elégedettség — illúzióját ígéri.

De ilyesmiről szó sincs. Csak a távlati kép kápráztat el, hiszen azt úgyszólván az elmúlt évtized rajzolta meg. Nincs jelen a múlt — az ellentmondások ezért kizárólag a jelen fejlődésében kereshetők és találhatók meg. Az első nagyobb raj csak századunk 30-as éveinek közepén érkezett, mivel Kecskemét városa rendkívül olcsón, állítólag egy mázsa barackért mért itt telkeket. De még a felszabadulás után is alig pár tétova utcasor jelezte, hogy itt falu akar lenni. Végül is az lett...

A felszabadulás óta 600 új ház épült a belterületen, ebből 300 a 60-as évtizedben. Ehhez sem elegendő építőanyag, sem — szakmai értelemben vett — építőkapacitás nem volt. Mint ahogy ma sincs. Miből hát mégis? ötletből, leleményességből, szorgalomból. Ha kevés a tégla, a vályog is megteszi. Csakhogy a vályogfalon nem áll meg a kőpor, illetve csak úgy, ha beborítják nádszövettel, s arra cementes habarcsot tesznek. De a „nemesvakolat” ma már elmaradhatatlan. Mások salakbetonnal falaznak, vagy kis méretű blokkokat készítenek házilag ugyanebből az anyagból.

Kőműves- és ácsmester csak minden negyedik házhoz jut. A többi kalákában épül, rokoni segédlettel. Lakiteleket a kényszercsinálta pallérok építették. Meg is látszik az egyformaságon, a jellegtelenségen. Ez is közrejátszik abban, hogy a tanyáról hozott igénytelenség újra termelődik és önmagát hosszabbítja meg. A vizet — a belterületi utcahossz 30%-ára jutott el eddig — sok esetben csak a kertig vezetik el, hogy legyen mivel locsolni. A mindenáron való „rangoskodás” nem párosul kellő ízléssel: f értelmesen ronda üvegvitri- nes rekamiékat láttam elkelni a helybeli, mellesleg nagy forgalmú piacon.

A tanácsháza tetőszerkezetét is most újítják fel, egyben-másban nagyob- bítják is az épületet. Májusban hozták létre a költségvetési üzemet, a létszám napról napra nő.

— Olcsóbb, ha mi magunk építkezünk és nem a vállalatoknak fizetjük a magas rezsit — vélekedik Molnár András tanácselnök. — Mert a feladat ezernyi ... A belterület villamosítására is még csak az idén teszünk pontot. Nem húzhatjuk sokáig az iskola bővítését sem, emeletráépítéssel oldjuk meg, ha a műszaki problémák mellettünk szólnak.

De legalább ilyen gond az is, hogy milyen szűkös a foglalkoztatási lehetőség. A munkaalkalmak a gépesítés folytán úgy a Szikra Tsz-ben, mint az állami gazdaságban és a Szőlészeti Kutatóintézet telepén, inkább zsugorodnak, mint szaporodnak. Csakhogy itt *

is több ellentmondás csomósodik össze. A kertészeti kultúrának beláthatatlan ideig nagy lesz az élőmunkaigénye, főleg akkor, ha egy jelentősebb fejlesztést is számításba veszünk. Márpedig ez, amennyiben a termálvízkutatásokat siker koronázza, aligha lesz elkerülhető ,.. Ám erre, ami a szakképzést illeti, már most sem volna korai a felkészülés. Deák István tsz-elnök ennek elmaradását abban látja, hogy „a kvalifikálását a jövedelem- növekményi adó behatárolja”. Ami magyarul annyit jelent, hogy a szövetkezetben a rendkívül mérsékelt jövedelememelkedés nem teszi lehetővé a szakképzettség kellő anyagi megbecsülését. Bizonyos fokig magyarázatot kapunk arra, hogy az idén végzett nyolcadikosok egyike sem jelentkezett mezőgazdasági pályára. De csak bizonyos fokig... Mert a tsz-nek például igen rövidesen kiépül a 17 millióba kerülő modern tehenészete, s kellene ide egy tejházhoz értő szakmunkás, akinek már most kétezer forint felett tudnának adni, s ezt a perspektívát is megcsillogtatták a fiatalok előtt, de hiába... Az okok inkább a szülők életmódjának gyors változásában keresendők, jó évtized alatt a mezőgazdasági munka

„alantassá” és „kerülniva- lóvá” vált a szemükben, olyanná, amely nem „méltó” a kertvárosi környezethez.

Mindenesetre eléggé vastagon rajzolt bűvös kör ez!

Ipart — de hogyan? „Bármit elvállalnának, ha volna ajánlkozó” — mondja a tanácselnök. Ám erre nem érdemes várni, úgy véli. A költségvetési üzem keretében — sebtében átrendezve az iskola politechnikai műhelyét — a napokban megkezdték a magnetofonkazetták ösz- szeszerelését, a kecskeméti üzemmel kötött kooperáció keretében. Nem egészen húsz lány és fiatalasszony csinálja ezt a munkát.

Valahonnan el kell indulni.

Legalább 350-en ingáznak Lakitelekről. A nagyközségből jó a közlekedés a megyeszékhelyre, de a szomszédos Tiszakécskére is. Az idősebb szomszéd árnyéka rá is telepszik egy kissé a falura. Hallani olyan vélekedést, hogy Lakiteleknek nem szabad Kécskét „kopínozni”, merészebb léptekkel kell haladni, különben csak a „másodhegedűs” szerepét játszhatja. Elsősorban kedvezőbb földrajzi fekvését kellene kihasználni; Lakitelek vasutak és közutak csomópontjában helyezkedik el, s a hídnak köszönhetően a megye „keleti” kapujának” szerepét töltheti be.

Az üdülőtelep mellett leginkább a közművelődés ad erre módot; a művelődési otthon rendezvényei vonzzák az érdeklődőket a környékből, beleértve Kécskét és a folyón túli helységeket is. Sőt a két adottság összekapcsolására is életképes elképzelések vannak születőben: a Tőser- dőt amolyan „regionális ifjúsági parkká” szeretnék fejleszteni.

Szélsőségek pólusai között hányódik a falu társadalma. Megteremtette belterületi — viszonylagos —

komfortját... De milyen áron? A lélekszám jó két évtized óta stagnál, holott a házak száma azóta kétszereződött meg. A természetes születések száma mindinkább közelít a halálozásokéhoz. A minden irányból idetelepültek még nem jutottak el egyfajta szocialista faluközösség kialakításához.

S ez vet árnyakat az élet sötétebb oldalaira. Az alkohollal „fertőzött” családok száma meghaladja a 60-at. Sok a válás, a családi viszály, a bűnözés és az öngyilkosság sem tartozik a ritka esetek közé. Mert a homokba süllyedt tanyavilág és a belterületi komfort között is szakadék húzódik. S közbül ott van az átmenetek legbizonyta- lanabbja: a tanyaközpont.

Ez utóbbiból is van Lakiteleken. Kapásfalu, illetve Öncsatelep — a műút két oldaáln. Mindkettő a hazai agrárkapitalizmus jellegzetes terméke; a város hajdani nagybérlői telepítették ide állandó szőlőmunkásnak a nincstelen zselléreket... Villanyt már kaptak, másra aligha számíthatnak. Itt pár hónap alatt négy haláleset fordult elő, amelyben az alkohol játszotta a főszerepet. Az alsótagozatos tanyasi iskolába 24 beíratott közül 17 jelentkezett hitoktatásra. A legutóbbi 19-ből 4 bukott, holott a követelmények alacsonyabbak, mint a benti iskolában. Ide már nem jönnek vissza a fiatalok. De miért is jönnének? A két kis település minden helyi munkaalkalomtól távol van.

... Aki a szemnek nyújtott látvány mögött nem szokott, vagy nem szeret összefüggéseket keresni, annak már a tőserdői üdülőtelep puszta panorámája is felüdülést jelent. Az üdülőtelep jő ismerője — végighaladva velem az egyirányú közlekedésre épült aszfaltozott utcácskákon — sorolgatta a minivillák tulajdonosait', de memóriám csak a foglalkozásokat rögzítette: mérnök,

igazgató, orvos, főkönyvelő, technikus, osztályvezető, magánkisiparos. Eredeti koncepciójában az üdülőtelep a megyeszékhely munkástömegeinek hétvégi kikapcsolódását célozza,.. Ez is realizálódik manapság: tehergépkocsikon érkeznek a Holt-Tisza és az erdő közötti füves térségre.

Évszázadok alatt vastag, termékeny iszap gyűlt ösz- sze a holtág medrében. A tanácselnök szerint megérné a kiszivattyúzását, a víz lényegesen megjavulna, az iszap pedig nagyon jót tenne a sovány homoknak, mert a kertészeti kultúrákat már most se nagyon győzik szervesanyaggal. Ehhez a gazdaságok összefogására volna szükség.

Mindez jónak látszik. De emellett arra is kellene ügyelni, hogy az emberi távlatokat se fenyegesse az eliszaposodás.

Hatvani Dániel

Mezőgazdasági

könyvespolc

A savanyú talajok termékenységének fokozása

Hazánk mezőgazdasági területének mintegy a negyede savanyú talaj. Ezek javítása, termékenységének fokozása igen fontos feladat.

Ehhez / a munkához szeretne a Mezőgazdasági Kiadó segítséget nyújtani, egy kiváló kutató könyvével. A mű több évtizedes kísérleti és gyakorlati tapasztalatok alapján — a savanyú talajok termékenységének, valamint az ezeken a talajokon termesztett kultúrnövények termőképessége — növelésénenk módszereivel foglalkozik. Részletesen leírja a savanyú talajok tulajdonságait, a műtrágya hatásfoka javításának módszereit, a talajok meszezésének, szerves trágyázásának. valamint a szántott réteg mélyítésének hatását.

?— Tudom, hogy először nem értesz majd velem egyet. Nem is akartam neked elmondani, de amíg távol voltál... És azért mi szeretjük egymást, ugye- Dániel? Annyi szép, közös emlék köt össze. Á múltunk. A szenvedéseink. Nekem az a férfi, a kölni gyógyszerész, Flessburger ajánlatot tett. Kivinne mind a hármunkat Olaszországba, motorcsónakon ...

— És miből fogunk addig élni? Már úgy értem, ki fog bennünket finanszírozni... mert ugye egyszerre nem megy ...

— Flessburger — engedett fel Éva aggodalma. — Én, drágám, már mindent megbeszéltem vele.

Az asszony azt hitte, nagyobb ellenállásba fog ütközni, s az egyetlen „nem”-et gyengébb tiltakozásnak, majdnem hogy beleegyezésnek fogta fel. Érzéseinek ez a balfogása téves képet mutatott, és ebből heves, boldog magyarázkodás következett.

Alfred Flessburger bizonyos összeget ad nekik, amíg értük nem megy Olaszországba. Tudniillik neki feltűnés nélkül kell ide visszajönnie a kocsijáért. Dédi- nek is milyen remek lesz. Dédi megkeresné azokat az ismerőseit, akik Németországban élnek még és ragyogóan élnek. Valami Schrődert és Ludger Westricket emlegetett...

— Ügy? Értem! — Szász azt a sokféle érzést, ami hirtelen elöntötte, képtelen lett volna szavakba formálni. Gondolatai rendkívüli sebességgel törtek a bi- zinyítékokra. végre teljes volt a kép. Hűvösen kérdezte az asszonytól;

1972. július 26, szerda

Vállalati célok — egyéni érdekek

A REFORM, szemben minden feltételezéssel, nem az egyéni, hanem a csoportérdekek felerősödéséhez vezetett. A vállalatok, a szövetkezetek, a tanácsok növekvő önállóságával fokozott anyagi érdekeltségével az öntevékenység, a kezdeményezőkészség korábban szuny- nyadó energiái felszabadultak. De ezzel együtt gyakoribbá váltak a nép- gazdasági és csoportérdekek közötti összeütközések is. Az így felszínre került ellentmondásoktól azonban nem szabad megriadni.

A közvetlen (direkt) irányítási módszerek, a kötelező mutatók, a terv- utasítások időszakában is léteznek ezek, de éppen azért, mert rejtve maradtak, több kárt okoztak.

A gazdasági cselekvés fő mozgatórugója az érdek. Az irányítás, a vezetés, ha egységes cselekvést akar, akkor mindenekelőtt a különböző érdekeket egyezteti, hozza közös nevezőre, így a központi irányítás fő módszere, a közigazgatási szabályozás a vállalatok, a szövetkezetek, a tanácsok döntéseit, gazdálkodását igyekszik a népgazdaság céljainak, érdekeinek megfelelően befolyásolni.

OLYAN közgazdasági feltételek kialakítása kívánatos, ‘amelyek között az önálló gazdasági egységek saját érdekeik képviselé- séhez népgazdasági célokat szolgálnak. Az egyéni érdekek, azonban ha nem is vettünk róluk mindig tudomást, 5—10—15 évvel ezelőtt is éltek, léteztek, hatottak. Az idők során legfeljebb az változott, hogy felismertük szerepüket és céltudatosan igyekszünk az egyének boldogulását a kollektíva és a népgazdaság szolgálatától függővé tenni. A megnövekedett vállalati önállóság lehetővé, a kollektíva határozott anyagi érdekeltsége pedig szükségessé teszi az egyéni ösztönzési

módszerek szüntelen tökéletesítését. Mindenütt

olyan bérezési és jutalmazási módszert alkalmaznak például, amely az adott időpontban a helyi viszonyoknak a leginkább megfelel.

Gazdasági fejlődésünk során az idő, a teljesítmény- és a darabbér számtalan kombinációja és variációja jött létre. Jelenleg több mint kétezer féle különböző bérezési formát alkalmaznak üzemeinkben. S vajon ezzel már mindent megtettünk, hogy a szorgalmat, a figyelmet, a szaktudást kellőképpen honoráljuk és visszaszorítsuk a lógást, a haszonlesést az ügyeskedést?

GYAKRAN bírálják a központi irányítást, a köz- gazdasági szabályozást, hogy lehetővé teszi az ügyeskedést, a manipulációt, a munkaerővel való pazarlást. Kétségtelen

tény, hogy a közgazdasági szabályozás alkalmazásában még mindig nincs kellő tapasztalat és gyakorlat. De a közvélemény többnyire akkor is a központi irányítást marasztalja el, amikor a vállalati módszerekei van baj. Az egyenlősdi felszámolásának, a határozott differenciálásnak a lehetőségei és eszközei például teljes egészében a vállalatok, az üzemek vezetőinek kezében vannak. Hasonlóképpen érdekeltté tehetők az egyének, a szükebb üzemi kollektívák a létszámmegtakarításban, az intenzitás növelésben, a munka- fegyelem megszilárdításában.

ÍGY AZ ÉLENJÁRÓ

vállalatok egyre inkább nem a központilag szabályozott átlagbért bontják le üzemeikre, hanem meghatározott bértömeget adnák ki részükre. S azok az üzemek, amelyek létszámot takarítanak meg magasabb bért fizethetnek dolgozóiknak.

K. J.

— Éva, ugye tudsz arról, hogy édesapád nem fogadta el a németek által felkínált összeget.

— Tudok. Persze. Azért jutott szegény koldusbotra. Dédi azt is mesélte, hogy az amerikai alumíniumkonszern aligazgatója is tett neki, talán még pompásabb ajánlatot, de azt is visszautasította.

— Honnan tudod, vagy tudja a Dédi, hogy apád nem hajlott az amerikaiak szavára?

— Maga az apám említette neki. Nem értem, mit kukacolsz most ezen, vagy mi köze ennek az egész dologhoz?

— Dédi nem beszélhetett apáddal, mert apád az amerikaiak ajánlatát követő napon meghalt. Mástól tudja tehát, hogy az amerikaiak ajánlatát visszautasította. Tudod, mit jelent ez?..; — Szász felgyújtotta a villanyt és bőröndjéből iratokat és magnószalagot vett elő.

— Dániel — Éva hangja élesen csengett —, elment az eszed? Hajnalban magnófelvételt akarsz velem hallgatni?

Férje arcára nézett, amely elszántan, keményen, konokul rajzolódott ki az éjjelilámpa szürke fényében. Szeme haragosan, s olyan furcsán vágott feleségére, hogy Éva megdöbbent. — Egye fene — gondolta —, egyezzen bele az olasz útba, és kész. Felőlem aztán magnózhat.

Szász felrakta a szalagot, és előrefuttatta a felvételt, majd egy kék papírszalagnál indított. — Hallgasd! — sziszegte.

Szász megragadta feleséire karját és a magnóhoz húzta. Megnyomta az indítót.

— ... Kedves Pávai Vájná professzor úr. Mikor kapta ön Abzinger Gyulától ezt a levelet?

— Március hetedikén felhívott telefonon. „Ferikém, képzeld, nem akarok hinni a szememnek. Jenő meghalt. öngyilkos lett. Azt hittem, kiesik a kezemből a telefonkagyló. Térdem megrogyott. Mos' küldtem pedig el neked egy levelet, éppen Jenővel való beszélgetésemről” — mondta Abzinger. „Ferikém, vigyázz erre a levélre, mert én nagyon sötét dolgokat látok Jenő halála körül.”

— Köszönöm, professzor úr. Kérem, olvassa fel a