Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-23 / 172. szám

ft óid. im.; Hiábavaló a BT határozata Izrael nem fogja végre­hajtani a Biztonsági Tanács pénteki, határozatát — je­leztek a Jeruzsálem kül­ügyminisztériumához közel álló körök. Az izraeli rádió közölte, hogy hivatalos he­lyen „előnytelenül megkü lönböztető” jellegűnek tart­ják a BT határozatát, mi­vel az állítólag különbséget tesz a hadifoglyok nemze­tisége és rangja között. Iz­rael — mondják —tovább­ra is „megtesz mindent az összes hadifoglyok kicseré­lésére”. Mint ismeretes, azokat á szír, illetve liba­noni katonatiszteket, akik­nek szabadon bocsátását a BT-határozat követelte, Iz­rael nem harcban ejtette foglyul, hanem libanoni te­rületről egyszerűen elra­bolta. (AFP) átalakították az indiai kormányt Indira Gandhi indiai mi­niszterelnök szombaton a külügyminisztérium politi­kai tervezőbizottságának vezetőjét nevezte ki ipari és tervezésügyi miniszter­ré a lemondott M. H. Csa- udhuri helyébe. A kor­mányból csütörtököd ki­vált másik miniszter, K. Hanumatnhaija vasútügyi tárcáját T. A. Pai kapta. Csidambaram Szubrama- niam tervezésügyi minisz­tert Gandhi asszony az iparfejlesztési miniszté­rium élére állította. Az iparügyi és a vasőt- ügyi miniszter azért mon­dott le, mert Indira Gan­dhi kisebb kormányátala­kítást akart végrehajtani kabinetjében. Folytatódnak az összetűzések Belfastban Az észak-írországi zavar­gások történelmében pél­dátlan pénteki robbantás­sorozat után szombaton is folytatódtak a véres össze­tűzések Belfastban és Londonderry-ben. Az IRA ideiglenes szárnyának tu­lajdonított pénteki bomba- merényletek legalább 16 halálos áldozatot követel­tek. Szombaton reggelre az áldozatok száma néggyel szaporodott, miután a tar­tományt megszállva tartó brit katonák parancsot kap­tak a további merényletek megakadályozására, és Bel­fast különböző pontjain összecsaptak az IRA lövé­szeivel. A halottakat eddig még nem azonosították. Csaknem ezer katona be­tört az Andersontown ka­tolikus negyedbe, s ott- ugyancsak heves harc bon­takozott ki. A katonai akciót rövid­del azután indították el, hogy Whitelaw, az észak-ír ügyek minisztere késő éj­szakai nyilatkozatában azonnali IRA-ellenes intéz­kedéseket helyezett kilátás­ba. Whitelaw a robbantások hírére Lord Carrington brit hadügyminiszterrel együtt Belfastba sietett. A két miniszter azonnal tárgyalá­sokat kezdett a tartomány­ban állomásozó brit kato­naság parancsnokaival, a rendőrséggel és más hiva- ( talos személyekkel. Az észak-írországi események újabb fordulata miatt Heath brit miniszterelnök lemondta minden prog­ramján, hogy állandóan ké­szenlétben legyen a további fejlemények esetére. Lynch ír kormányfő pénteken es­te megismételte az egy hét­tel ezelőtt elhangzott nyi­latkozatát, felszólítva a londoni és a belfasti felelős politikusokat, hogy három­oldalú (tehát az IRA be­kapcsolásával) folytatandó tárgyalásokon kíséreljék megtalálni az észak-íror­szági válság tartósabb po­litikai megoldásának lehe­tőségeit. I Szovjetunió litsptp az mm Waidheim sajtókonferenciája „Hasznos és őszinte meg­beszéléseket folytattunk Moszkvában, amelyek nagy segítséget jelentenek szá­momra” — jelentette ki Koszigin szovjet miniszter- elnökkel és Gromiko kül­ügyminiszterrel lezajlott eszmecseréről Kurt Wald­heim ENSZ-főtitkár. Hatnapos szovjetunióbeli hivatalos látogatásának be­fejeztével Waldheim szom­baton délelőtt sajtóérte­kezletet tartott Moszkvá­ban. Koszágin és Gromiko egyaránt szilárd támoga­tásáról. biztosította a világ­szervezetet —, állapította meg a főtitkár, hangoztat­va, hogy ezt annál inkább fontosnak tartja, mert van­nak országok, amelyek nem járulnak hozzá kielégítően az ENSZ tevékenységéhez. Elismeréssel beszélt a szovjet külpolitikai ered­ményekről, elsősorban az európai fejleményekről. Ál­talánosságban két fontos pozitív tendenciára hívta fel a figyelmet: a nemzet­közi viszonyokban mutat­kozó enyhülési folyamat­ra és a nagyhatalmak egy­máshoz való közeledésének irányzatára,., amelynek, egyik legfontosabb fejlemé­nye a moszkvai szovjet— amerikai esúcstalálkozó volt. Waldheim emellett emlékeztetett arra, hogy változatlanul nagy gondot okoz az ENSZ-nek az in­dokínai és a közel-keleti válság, a ciprusi és a dél­afrikai helyzet, s több más „lokális” konfliktus. Az európai biztonsági konferencia összehívására jók az esélyek —, állapí­totta meg a főtitkár. Véle­ménye szerint a sokoldalú előkészítő tanácskozásra idén ősszel, magára a kon­ferenciára a jövő év fo­lyamán kerülhet sor. Készen áll az esküdtszék Pénteken a LosAngeles-i bíróságon jóváhagyták az esküdtszék végleges össze­tételét. A vietnami hábo­rúra vonatkozó titkos Pen­tagon-dokumentumok eltu­lajdonításával és kiszolgál­tatásával vádolt Daniel Ellsberg perében. Ügyének bírósági tárgyalása kedden kezdődik. (Reuter) Követelik a vezetők szabadon bocsátását Patak Káráig, az MTI tudósítója jelenti: Észak-Londonban, a Pen- tonville-i börtön előtt éjjel­nappal tüntetnek a dokk­munkások, követelve veze­tőik szabadon bocsátását, A kikötői bizalmiak bebör­tönzését az iparbíróság pén­teken rendelte el, A mun­kásszóvivők közölték, hogy a tiltakozó őrség nem tágít a börtönkaputól mindad­dig, amíg szabadon nem bocsátják a bizalmiakat. Akárcsak öt héttel ez­előtt, most is villámgyor­san terjed a dokkmunká­sok sztrájkja. Szombaton délelőtt már sztrájkban állt az ország dokkmunkásainak több, mint a fele; legalább 26 000 dokkmunkás sztrájkolt; megbénultak a londoni, li­verpooli, hulli, manchesteri, Southampton! és britoli rakpartok. A Yorkshire-i bányászok, a Birmingham környéki autógyárak dolgo­zói és számos más kulcs­fontosságú nagyüzem va­sasai szolidaritási sztrájkot kezdtek, vagy Ígértek meg hétfőre. A villanyszerelők szolidaritási sztrájkja miatt pénteken este többízben le­álltak a Fleet Street-i lap­nyomdák és több országos napilap megjelenését csak nagy üggyel-bajjal tudták biztosítani. Az angol sajtó szombaton az első oldalon foglalkozott Vic Turner, Bemie Steer, Tony Merrick, Cornelius Clancy és Derek Watkics bizalmi ügyével. Az öt em­ber közül csak négyet tud­tak letartóztatni: Turner ugyanis eltűnt, még mielőtt kézbesítették volna a letar­tóztatás! végzést. Egyiptom nemzeti ünnepe bombázás, a héten több al­kalommal támadták Hanoit és Haiphongot. A pusztu­lás súlyos, a veszteségek nem jelentéktelenek, tő­ként a polgári lakosság so-fi raiban. Ám bebizonyoso­dott, hogy a VDK elleni; légiháborúval az amerikai-, ak nem fordíthatják ja-l vukra a helyzetet, s ez nem szilárdítja meg a Thieu-rezsimet sem. Az immár száz napja, terme-; szetesen különböző ponto­kon, különböző heveséggel folyó dél-vietnami offenzív va rávilágított a saigonl! hadsereg gyengéire, a „vi-j etnamizálás” nehézségeire; (A támadássorozat, a je-j! lek szerint, eleve nemj nagyvárosok elfoglalására irányult, hanem az ellen-1 séges elit-erők felmorzso­lása volt a cél. Kitűnt az is, hogy az amerikai légi­erő és hadiflotta erőteljes támogatása nélkül a sai- goniak képtelenek tartani magukat...) Ha van kiút az Egyesült Államok részére, az a DIFK és a VDK több íz­ben előterjesztett, méltá­nyos és ésszerű javaslataid nak megtárgyalása. Vietna­mi részről ugyanakkor ki-j jelentették, hogy hajlandók1 megvitatni minden olygn amerikai indítványt, amely1 új, reális elemeket tartal­maz. Volt-e ilyesmi Kis-) singer diplomatatáskájá­ban, arra — a szigorú ti-! toktartás és a közlemények szűkszavúsága miatt —; nem tudunk válaszolni. A súlyos bombázások, a VDK! két legnagyobb településé­nek és_ a gátrendszereknek pusztítása nem ad okot túlzott derűlátásra. Igaz, Laird hadügyminiszter cá­folta a vízvédő rendszerek elleni támadásokat, egy is-, mert amerikai szemtanú, Jane Fonda azonban a helyszínen járva beszámolt a, sáiát szemével látottak - I fői- Utalva a művésznő > íj hazánkban is kimagasló sikerrel játszott legutóbbi filmjére, feltehetjük a kér­dést: A gátakat bombáz- zak, ugye ... ? A Biztonsági Tanács kö­zel-keleti témával foglalko­zott. Jó egy hónappal ez­előtt, június 21-én a liba­noni területre betörő izra­eli kommandók magukkal hurcoltak hat szíriai és li­banoni tisztet. A két arab ország az ENSZ-hez for- iult amely a foglyok fel­tétel nélküli szabadon bo­csátása mellett foglalt ál­lást, sőt Waldheim főtitkár még a kulisszák mögött is közvetíteni próbált. Izrael viszont nem teljesítette g AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Részleges kormányválság Hollandiában. Wald­heim EÍMSZ-főtitkár moszkvai tárgyalásai. KEDD: Szadat beszéde, TASZSZ-közlemény a szovjet katonai tanácsadók visszatéréséről Egyiptomból. Valutáris megbeszélések a közöspiaci országok kö­zött SZERDA: U Ne Win burmai elnök elutazása hazánk­ból. Országos pártkonferencia Bukarestben. CSÜTÖRTÖK: Le Dúc Tho—Kissinger találkozó, majd a Vietnam-konferencia teljes ülése Párizsban. A szovjet—iraki szerződés életbe lépése. PÉNTEK: Bombatámadások Hanoi és Haiphong ellen. A szíriai—libanoni panasz a Biztonsági Tanács előtt. SZOMBAT: Merényletsorozat Észak-Irországban. A szovjet—amerikai kereskedelmi vegyes bizottság ülése. így látta a hetet hírmagyarázónk, Réti Ervin: Délkelet-Ázsia és a Kö­zel-Kelet — a most záró­dó héten ismét Földünk e két feszültség-góca köré csoportosultak az esemé­nyek. S jóllehet a nyár de­rekán járunk, a világpoli­tikában változatlanul nincs üdülőszezon... Viszont vannak véletle­nek: a genfi egyezmények aláírásának tizennyolcadik évfordulója az idén éppen arra a csütörtöki napra esett, amikor 151. ülését tartotta a párizsi Vietnam konferencia. Ezen az ösz- szejövetelen egyelőre nem látszott semmilyen jele an­nak, hogy a meddő tanács­kozás elmozdult volna a holtpontról. Az érdeklő­dést fokozta, hogy a kon­ferencia előestéjén Le Dúc Tho és Kissinger több, mint hatórás magánjelle­gű, ha úgy tetszik bizal­mas tárgyalást folytatott. Az elnöki főtanácsadó egye­nesen a kaliforniai Fehér Házból, Nixon elnök „mun­kanyaralásának” színhelyé­ről érkezett a francia fő­városba. Az Egyesült Államok két­ségtelenül szeretne valami­fajta kivezető utat talál­ni, s ez különösképpen személyi törekvése Nixon- nak, aki az elnökválasztá­si évben, a vietnami hábo­rú ügyében érezheti magát a leggyengébbnek McGo- vernnel szemben. Csak­hogy a megoldás módját továbbra is a régi recep­tek szeriht képzelik el. Folytatódik és fokozódik a ÉLETFOGYTIGLANI BÖRTÖN Az Egyiptomi Arab Köz­társaság nemzeti ünnepe, az 1952. július 23-i forra­dalom 20. évfordulója al­kalmából a magyar közvé­lemény is kifejezi szolida­ritását az egyiptomi nép iránt. A forradalom óta el­telt két évtized gyökeres változást hozott a Nilus partján. Az egyiptomi nép nemcsak kivívta független­ségét, hanem meg is védel­mezte az imperializmus minden aknamunkája és két agressziója ellenében. Megvédte jussát, a Szuezi- csatornát, amikor 1956-ban visszaverte az izrael—brit —francia hármas agresz- sziót, s az 1967-es háborút követő helytállásával lé­nyegében megakadályozta Izrael háborús céljának megvalósítását. A nemzet­közi közvélemény és a ma­gyar nép Egyiptom népével együtt kívánja az agreszz szió következményeinek felszámolását, az igazságos és tartós béke megterem­tését a Közel-Keleten. Nasszer elnök, a nagy arab nemzeti politikus, aki felismerte, hogy Egyiptom csak akkor folytathat si­keres függetlenségi, nemze­ti politikát, ha ezt össze­köti az antiimperialista küzdelemmel, politikai pá­lyafutásának minden jelen­tős döntésével arra figyel­meztette népét, hogy a szo­cialista országokra, a béke­szerető erőkre kell támasz­kodni. Egyiptom számára a nemzeti érdekek védelme annyit jelent, hogy tovább kell haladni a Nasszer megjelölte úton, következe­tesen folytatni kell anti­imperialista politikáját. En­nek a tanításnak különös időszerűséget adnak azok a fejlemények, amelyek pár nappal ezelőtt játszódtak le Kairóban. Az Arab Szo­cialista Unió múlt heti ülé­sén a köztársasági elnök bejelentette, hogy Egyip­tomban ideiglenes küldetést vállaló szovjet katonai sze­mélyzet hazatér. Ezek a szakértők Egyiptom kéré­sére, Egyiptom védelmi ké­pességéjnek növelése érde­kében érkeztek Egyiptom­ba, és az volt a feladatuk, hogy segítsenek az egyip­tomi katonáknak az oda szállított szovjet haditech­nika kezelésének elsajátítá­sában. Ezt a feladatot tel­jesítették, több esztendőn át baráti segítségben részesí­tették az egyiptomi hadse­reget. Hazatérésük, mint Szadat elnök hangsúlyoz­ta, nincs ellentétben a szovjet—egyiptomi barát­sági szerződéssel. Az egyiptomi kormány ebből az alkalomból is le­szögeztehogy nagyra értéj keü a Szovjetunió segítsé­gét, amely megnyilvánul o háborúban elvesztett fegy­verzet pótlásában, a gaz­dasági segítségben, a híres asszuáni nagy gát megépí­tésében, az új heluani acélkombinát létrehozásá­ban és sok más gazdasági terv megvalósításában. Az elnök hangsúlyozta, hogy Egyiptom a Szovjetunióval kialakított barátság folyta­tására törekszik. Ami a Szovjetuniót illeti, a TASZSZ közleménye leszö­gezte, hogy a Szovjetunió a maga részéről továbbra is fejleszteni és erősíteni szándékozik kapcsolatait Egyiptommal, mégpedig a szovjet—egyiptomi barát­sági és együttműködési szerződés elveinek és an­nak a közös harcnak alap­ján, amely az izraeli ag­resszió következményeinek felszámolásáért, a Közéi Kelet békéjéért és bizton­ságáért folyik. R. L Tel Avivban befejeződött a háromtagú japán „halál­kommandó” életben maradt tagjának, Okamoto Kozo- nak bírósági tárgyalása. Az izraeli repülőtéren május 30-án végrehajtott tömeg­mészárlás résztvevőjét élet­fogytiglani börtönbüntetés­sel sújtották. A japán diák másik két társa a véres ■akció során életét vésztette.

Next

/
Thumbnails
Contents