Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-22 / 171. szám
1972. július 22, szombat 3 oldal Nők a kánikulában Sokszor bebizonyosodott már, hogy a nők jobban tudnak alkalmazkodni, sokkal kitartóbbak, s a fájdalmat is jobban tűrik, mint a férfiak. De hogyan viselik el a kánikulát? — Őszintén szólva ezen még nem gondolkoztam, ugyanis a szabadságolások, a szokottnál is nagyobb megrendelések miatt szinte egy percnyi megállásunk sincs — válaszolt a kérdésre Márton Józsefné, a Kecskemét és Vidéke Sütőipari Vállalat Klapka utcai üzemegységének szakmunkása. — Amikor az egyik kemencéből egy másik, alacsonyabb hőmérsékletű kemencébe rakom át a kenyereket, a félig sült, forró tészta szinte éget. De ha becsukom a kemence ajtaját, akkor is 60—70 fokos itt a hőség. Egy hétig délelőttös, a másik héten éjszaka dolgozik. Az éjszakai műszak azért könnyebb egy kicsit, mert 8—10 fokkal „hűvösebb” van. Akkor viszont nagyobb a „hajtás”, nyolc óra alatt 60 mázsa, azaz 3 ezer kenyeret sütnek. — Mikor megy szabadságra? — Már korábban kivettem — mondta. — A múlt szombaton volt az esküvőnk. — S a nászút? — Most nem érünk rá ... Megérdemelnék a támogatást A Homokhátság 10 közös gazdasága 1968-ban elhatározta, hogy szövetkezetközi, kereskedelmi, beszerzési és értékesítési irodát nyit. A vállalkozásnak azóta már 32 szövetkezet a tagja és a félmillió forinttal indult alapító összeg másfél millióra növekedett. A közös vállalkozás hasznosan egészíti ki az állami és más szövetkezeti vállalatok tevékenységét, hozzájárul a közvetlen értékesítés szervezéséhez. A körzet gazdaságainak adottságaiból következik, hogy a viszonylag kisebb összegű felújítások, kevésbé jelentős létesítmények iránti beruházási igény ezen a vidéken az átlagosnál nagyobb arányban jelentkezik. A Homokhátság gazdaságai ugyanis szerényebben rendelkeznek anyagi eszközökkel, mint a megye más vidékein működő szövetkezetek. Ismeretes, hogy az épületbővítésre, kisebb létesítmények tervezésére a nagy állami és tanácsi tervező vállalatoknak ritkán jut idejük, erejük, csak hosszú hónapokra vállalják az ilyen, nem egyszer sürgős tervezői munkát. Ez késztette a szövetkezetközi vállalkozás tagjait, hogy közgyűlési határozatot hozzanak, mely szerint építéstervezéssel U megbízzák az irodát. Ennek alapján 1970 és 1972. között összesen 3,2 millió forint értékben 135 tervet készített a vállalkozás. A számokból látszik, hogy nem nagy értékű létesítményekről van szó. A gyors tervezés mellett az is előny, hogy a szövetkezetek alacsonyabb tarifa mellett jutnak tervükhöz. A tagszövetkezeteknek átlagosan 20, az egyéb szövetkezeteknek, intézményeknek 10 százalékkal dolgoznak olcsóbban, mint más tervező vállalatok. A szövetkezetek és a szöveíkezetközi vállalkozások tevékenységét ez évtől külön kormányhatározat szabályozza. Ennek alapján a megyei tanács végrehajtó bizottsága útján, a területi szövetség közreműködésével kérték az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumot, hogy a vállalkozás építéstervezési tevékenységét engedélyezze. A minisztérium nemleges választ adott a kérelemre. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szövet- kezetközi vállalkozás jól egészíti ki a tervező vállalatok tevékenységét és a megrendelők elégedettek munkájával. Indokolt lenne tehát az Építésügyi és Városfejlesztő- si Minisztériumnak felülvizsgálni álláspontját. K. S. Népes mezőny HUSZONÖTEZREN lesznek idén a csalódottak, az elkeseredettek és boldogtalanok. Ennyi családhoz viszi a posta ezekben a hetekben az egyetem, vagy főiskola elutasító végzését. Az elutasítottak kisebbik része — a felvételizők 6 százaléka — még reménykedik, hátha fellebbezése során a miniszteri döntés besegíti a hőn áhított intézménybe és szeptember- ! tői ő is az egyetemi polgá- ! rok sorába kerülhet. Az or- j szág 62 felsőoktatási intézményébe — az idén tetőzött demográfiai hullám eredményeként! — 39 251-en adtak be felvételi kérelmet tizennégy és fél ezer helyre. Akárhogy is számoljuk, az elutasítottak száma csaknem 25 000. Ez a tény vitathatatlanul súlyos társadalmi konfliktus gyújtópontja, hisz többen maradnak az egyetemek, főiskolák kapuin kívül, mint ahányan belül kerülnek. A gimnáziumban végzett középiskolásoknak mindössze 30—35 százaléka jut be a főiskolára, egyetemekre. a többiek évek óta ott állnak minden szakképzettség nélkül és többnyire íróasztalt keresnek maguknak. Munka közben vagy a zsúfolt vonatokon, autóbuszokon sokszor gondolunk arra a csodálatos érzésre: hideg víz simogat a strandon ... Irigylésre méltó helyzet. Csakhogy az a két hét szabadság gyorsan elröppen. A kecskeméti uszodában is hamar cserélődnek a délelőtti törzsvendégek. A felső képre nézve, valamit vigasztalásul: annak jobb, aki ezután veszi ki a szabadságát ... Jobboldalt: Önkéntes hőségvállalás ! Hiába — a szépségért meg kell szenvedni ... Tamai — Tóth a matematika—ábrázoló geometria tanári szakon nem akadt elég jelentkező. Szegeden pedig, ahol általában csak minden ötödik jelöltet tudtak felvenni, kevés pályázó akadt a kémia—fizika szakon. Mindez azt mutatja tehát, hogy hiába javult a felsőszintű pályaválasztási tájékoztatás, és hiába tudja előre az érettségiző fiatal, hogy a különböző felsőiskolákban milyen mértékű versennyel kell számolni, még mindig igen sok az illúzió, a divatos pályákhoz való görcsös ragaszkodás, a realitások figyelmen kívül hagyása. ÉS ENNEK OKA, a középiskolák pályairányító tevékenységének elégtelenségét is mutatja. Feltűnő például, hogy mennyire nem képe.sek felkelteni az érdeklődést a gimnáziumokban a természettudományok, különösen a matematika iránt, amely pedig egyre inkább, szinte minden értelmiségi munka alapját képezi. A keretszámokat az egyetemek kapacitása, a munkaerő-gazdálkodás szempontja, a túlképzés veszélyének elkerülése együttesen szabják meg. Célszerűtlen lenne tehát a nyomásnak engedve, úgy segíteni a huszonötezres tartalékseregen, hogy velük később a diplomájuknak meg nem felelő munkakörben dolgozók létszámát gyarapítsuk. MÉGIS, a kívül maradókra gondolva nem lenne helyes lebeszélni bárkit is a jelentkezésről azzal, hogy jó néhány helyen csekélyek az esélyek. Böl- csebb, mert nagyobb erőfeszítésre sarkall, ha tudomásul vesszük, hogy aki ma diplomát akar, annak népes mezőnyben és igen nehéz versenyt kell „futnia”. Ezt a versenyt ma a közoktatás vezetői igyekeznek a lehető legtisztábbá tenni, a képességek, a pályaalkalmasság és az adott teljesítmény értékelésével. Aki egyetemi végzettséget akar szerezni és rátermett a pályára, az, ha vargabetűvel is, ha sok nehézség árán is — a statisztikák makacs számai szerint két- három évi próbálkozás után —, rendszerint eléri célját. Az egyén számára pedig nincs biztatóbb, mint az, hogy akiben kellő mértékű reális, a társadalmi érdekkel összhangban álló pályaérdeklődés alakul ki. az tartósan nem marad kívül az egyetemi kapukon. K. É. PRÓBÁLJUK MEG végiggondolni mi az oka ennek a csaknem háromszoros túljelentkezésnek, és mi lesz a sorsa a lemara- dottak népes tartalékseregének? Elsőnek a jelentkezések aránytalansága tűnik szembe, ami azért rendkívül káros, mert a frekventált karokról, szakokról túlságosan sok jó képességű fiatal marad ki évről évre, s válik esetleg megkeseredett, pályavesztett emberré. Tény, hogy a jogi, az orvosi és bölcsészkarra jelentkezők legkevesebb 4—6 vetélytárssal állnak szemben, azok viszont, akik a nagy távlatokat nyújtó műszaki egyetemekre, vagy a tanárképző, matematikával kombinált szakaira jelentkeznek, szinte verseny nélkül kerülnek a felsőoktatásba. Az idén a budapesti ELTE pszichológiai szaka vezetett, itt 15.5-ször any- nyi volt a pályázók száma, mint a rendelkezésre álló helyeké. Ugyancsak ilyen „mértéktelen” az érdeklődés a biológiai tudományok iránt. Budapesten biológia—kémia szakra hétszer annyian jelentkeztek, mint amennyien felvehetők. A pálmát Debrecenben a történelem—földrajz szak vitte, ott minden egyes helyért tízen versengtek, viszont ugyanitt Hátráltatta a Essiaiirítis! a 7 PtÜííi ^ talajelőkészítést végzik L u%9'J a traktoristák Pénteken újból visszavetette a megyében több felé lehullott záporeső a gabonabetakarítást. Ismét leálltak a kombájnok. A gép- vezetők az arató-cséplő „nyergéből” átszálltak a talajművelő traktorokra, hogy a gabona megszára- dásáig a tarlóhántást, vetőszántást végezzék. A több mint 130 ezer hektár nyári talajmunkára kijelölt területből 25 ezer hektáron munkálták meg a földet Bács-Kiskun megyében. Háromezer-kétszáz hektár tarlóforgatást, szántást az állami gazdaságok, 22 ezer hektárt pedig a termelőszövetkezetek, szak- szövetkezetek földjén végezték el. A bajai járásban 4200 hektáron már felszántott, vagy másodnövénnyel bevetett talajt áztatott meg a legutóbbi eső. Kiskunfélegyházán, a nyári talaj- munkára előirányzott 8900 hektárból 2400-at műveltek meg. Meggyorsult a nyári talaj munka a kecskeméti és a kalocsai járásban. A Duna menti szövetkezetekben 4300 hektár szántóföldet műveltek meg. Az esőzés következtében teljes üzemben dolgoznak a terményszárító és tisztító berendezések. A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat körzeti üzemeiben naponta 55—60 vagon búzát szárítanak meg, hogy tárolásra, feldolgozásra alkalmassá tegyék. Sajnos, az esőzés tovább rontja a még lábon álló kenyérgabona minőségét. Csökken a magtárakba szállított búza hektolitersúlya, acélossága pedig meg sem közelíti a tavalyit. K. A. Ma^nélküÜ szőlő o Az idén először hoz termést a Szőlészeti Kutató Intézet Mathiász-telepén a mag nélküli csemegeszőlő fajta. Az új nemesített fajtát kísérleti táblákon ültették el. Mia Jertz: Ilyen zöld a saláta Nehogy azt gondolják, a filmnél a sztár a legfontosabb! A legfontosabb a cím! Persze, Hollywoodban ezt már rég kitalálták. Ezért is írtak ki nemzetközi pályázatot. Nyolcvankilencen jelentkeztek. Természetesen csak egy győztes lehetett. Az igazgató magához hívatta a címkitalálókat. — Kedves jelöltek. Mindannyian tudják, hogy egy filmnek a címe a legfontosabb. Akármiről is szóljon, s ha a világon semmi sem történik benne, a címe okvetlen legyen megnyerő! Itt szünetet tartott. — A jó tartalmú filmnek könnyű címet adni. De a tartalom nélkülieknek már nehezebb! Ezért határozta el a Glamour Film AG, hogy pályázatot hirdet következő filmjének címére. — Képzeljenek egy filmet, mely a salátáról szól. Igen a salátáról. Ez egy Vitamin 3 D film. Semmi tartalom. Semmi szereplő, semmi díszlet. Csak a saláta, elölről, oldalról, hátulról. Ez lenne minden, aki ehhez címet talál, megkapja az állást. A pályázók között nagy volt az izgalom. Mindenki töprengett, gondolkodott. Aztán felírták a címet a fehér papírra és beadták. Egy órával később lelkendezve jött vissza az igazgató. Csak úgy sugárzott az örömtől. — Találtunk Önök között valakit, akinek ötletei vannak és jövője. Szenzációs a cím, amit a salátafilmről kitalált, egyszerűen szenzációs! — Es hogy hangzik? — kiáltották a többiek. Az igazgató fel- emelkedett. Egy pillanatig halálos csönd a teremben. Aztán felolvasta. A salátafilm címe: — „Megjelenik minden tavasszal.” Fordította: Steiner Katalin
