Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-22 / 171. szám

4 oíflii' Az óvodai előjegyzések küszöbén Hogyan kíván javítani az elkövetkező időszakban a bölcsődei és óvodai hely­hiányon a városi tanács? — ilyen összegezésben hangzottak el azok a kér­dések, amelyeket Kecske­mét számos üzemének, vál-. lalatának, intézményének női dolgozói vetettek fel, s amelyekre Újvári Lajos, a városi tanács elnökhelyet, tese válaszolt a nők fóru­mán. . A soron következő óvodai felvételek előtt vál­tozatlanul sok szülőt fog­lalkoztató gonddal kapcso­latban hadd idézzük a ta­nácselnök-helyettes vála­szát: Elöljáróban néhány szót arról, mit tettünk 1971. no­vembere óta. A Mikszáth körúton 50 személyes óvo­da nyílott. 1972. január 2- án megkezdte működését a Széehenyivárosban három lakás átalakításával létre­hozott, 75 gyermek elhe­lyezését szolgáló intézmény; május 1-én pedig átadta a városi tanács és a megyei kórház a közös vállalkozás­ban elkészült új, 50 szemé­lyes óvodát. Ezeken túlmenően ez év végéig a Széehenyivárosban megnyílik a 125 személyes, óvoda. 19Í3-ban elkészül a műkertvárosi 75 személyes; 1973—1974-ben perina Hu­nyadivárosban egy sze­mélyes óvoda. Ugyc&.csak a Széehenyivárosban még az idén felépül, s várható­an a jövö év kora tavaszán megnyílik a 60 kisgyerme­ket befogadó bölcsőde is. Néhány szót á vállalati segítségről. Ennek jóvoltá­ból elkezdődhet a muszáji épület óvodává való átala­kítása. Az elmúlt években 10 millió forint pénzösszeg, illetve társadalmimunka- felajánlást tettek a válla­latok az óvodák bővítésére. Ennek a segítségnek egy részét használjuk fel a hu­nyadi- és a műkertvárosi óvodák építésénél”. Mi történt a nőankét óta ? sze — ismerve a városi ta­nács korlátozott lehetősé­geit és valóban átérezve dolgozóink gyermekelhe­lyezési gondját — évenként ütemezésben becsülettel eleget tesz vállalásának, átutalja az óvodafejlesz­tést szolgáló összeget. Saj­nálatos módon azonban van ezzel ellentétes tapasz­talat is. A baromfifeldolgozó visszakozik Éppen ezekben a napok­ban a Kecskeméti Barom­fifeldolgozó Vállalat vonta vissza, illetve csökkentette a korábbi vállalását: — Idéznénk talán az igazgató leveléből — foly­tatja a tanácselnök-helyet­tes. — így kezdődik: „Múlt év január 21-én kelt levél­ben vállalatom egy 50 fér rőhelyes óvoda létesítési költségeit vállalta. Időköz­ben a beruházások fedezete terén beállott változás miatt a múlt évre jutó rész befize­tését teljesíteni nem tud­tuk, ezért átütemezést kér­tünk. Folyó évben a koráb­binál lényegesen kisebb be­ruházási eszközök állnak rendelkezésre, ezért a leg­nagyobb sajnálatomra a fo­lyó évre jutó, már meg­emelt összeg átutalását sem tudjuk teljesíteni...” A levél befejező része pedig így hangzik: „ ... Vállalatom kiskun- halasi gyárának rekonst­rukcióját 1976. évig be kell fejezni, mert a gyár fok- zottan balesetveszélyes egy­ségei tovább nem üzemel­tethetők. Hasonló terhek egész sorát idézhetném — szennyvíztisztítás, csatorna- építés stb. —, amelyek meg­oldatlanságát a közegész­ségügy rendszeresen felveti. A felsorolt halaszthatatlan feladatok miatt arra kény­szerülök, hogy az átadás­ra vállalt 2,5 millió forint 1,5 millió forintra való mérséklését kérjem azzal, hogy ezen összeget 1973— 1975 közötti években egyen­lő összegekben utaljuk át”. — A példa sajnos, nem egyedülálló. Erélyesebb szakszervezeti válogatást Eddig a nőankéton el­hangzott válasz. Minthogy az esemény óta csaknem két hónap telt el, érdemes megkérdezni: mi újság az­óta? Miiven stádiumában van a műkertvárosi óvoda­építés? Vagy például meg­kezdődött-e a muszáji épü­let óvodává alakítása? Kér­déseinkre ugyancsak Üjvári Lajos tanácselnök-helyettes válaszolt: — Röviden először a mű­kertvárosi óvodáról. Az in­tézmény kiviteli terve elké­szült, rendelkezésre áll. Je­lenleg az építkezés terüle­tének előkészítése folyik, tehát ebben a félévben megkezdődik a kivitelezés. Megtörténtek az intézkedé­sek a hunyadivárosi óvoda területének előkészítésére is. A kivitelezés a jövő év ta­vaszén kezdődik, s 1974- ben befejeződik, illetve megkezdheti működését a városrész 100 személyes óvodája. Ami a muszáji, óvodának szánt épület sorsát illeti: itt tulajdonképpen az isko­láról van szó, melynek egy részében 30 személyes ta­nácsi óvoda működik. Az épület másik részét ugyan­ilyen célra tettük szabaddá, felkínálva a környékbeli vállalatoknak egy 50 sze­mélyes óvoda kialakításá­nak és működtetésének le­hetőségét. Ez ügyben — ér­deklődés híján — eddig sajnos nem történt semmi. Mint arra a nők fóru­mán is utaltam, a város üzemei által pénzben, illet­ve társadalmi munkában felkínált segítség a tízmil­lió forintos érték körül mo­zog. Az. ezzel kapcsolatos megállapodásokat szerző­désben rögzítettük az ér­dekelt és segítőkész válla­latokkal, amelynek egy ré­— Mikor kezdődnek meg az előjegyzések az óvodai felvételre? Mikor és hogyan történik majd a felvétel, illetve milyen esélyekkel in­dulnak gyermekük elhelye­zésében a munkások? — Az előjegyzések au­gusztus utolsó hetében ke­rülnek sorra. Szeptember 10-ig pedig befejezi munká­ját a városi tanács vb mű­velődési osztálya, a Hazafi­as Népfront városi nőbi­zottsága, az óvodai szülői munkaközösségek képvise­lőiből, és az óvodák veze­tőiből álló felvételi bizott­ság is. A bizottság munká­ját a művelődési osztály koordinálja. S hogy mi­lyen esélyekkel indulnak a munkásszülők? Nem köny- nyű kérdés, de a múlt évi tapasztalat felemlítésével megpróbálok felelni rá. Tavaly szeptemberben 530 gyermek maradt ki, és többségük munkásszülők gyermeke Volt. Az oka nem utolsósorban, hogy az óvo­dafejlesztés céljára történő befizetéseik arányában a vállalatok saját hatáskör­ben teszik meg a javasla­tukat arra, hogy dolgozóik közül kiknek a gyermekeit kérik elhelyezni. A javasol­tak többsége az üzemek, vállalatok vezetői, alkalma­zottai köréből kerül ki. Megítélésem szerint a ja­vaslatok , összeállításakor az üzem szakszervezeti bizott­ságának kellene erőtelje- sebebben közbeszólnia — mondotta végül Üjvári La­jos tanácselnök-helyettes. P. I. 40. A bárónő komoly arccal szakította félbe a már ke­délyessé váló eszmecserét. Flessburgerre nézett. — A mi embereinkből hiányzik a fantázia. Amed­dig elmehettek, elmentek, de tapodtat sem tovább. — Furcsállom a megállapítását, annál is inkább, mert Balátai esetében igazán szellemes megoldást al­kalmaztunk. 1938. március 6-án elég nagy fantáziával dolgoztunk. — Fantázia? Magának a brutalitás fantáziát jelent? A részletekről ugyan keveset tudok. En csak a lakást adtam önöknek, a többiről... Á, hagyjuk ezt. Maga a parancs ellenére önállóskodott. Flessburger gúnyosan elvigyorodott. „Hogy megjátsz- sza a kis ártatlant.” — Igen? Csak azt nem tudom, az akció előtt egy héttel kitől szerzett tudomást Hugenberg, hogy Ehren- burgi Bayer Olga titkárának, Otto Wernernek a laká­sát, amely éppen dr. Árvaiék fölött véletlenül üresen állt, az akció céljaira megkaphatják?... Neki kellett elmenni, mint képügynöknek, és ugyan­csak megdobbant a szíve, amikor a cselédlány ajtót nyitott: — Nincsenek kérem az úrék idehaza... — Hát a mérnök úr, Balátai Jenő? — Ö sem, de az nem fog képet venni — és a lány kuncogott. — Ne térjen el a tárgytól, Frisch! A táskával mi lett? — Semmi. A táska elveszett. De a későbbi esemé­nyek világosan bizonyították, az Intelligence Service embere emelte el. — Maga szerint az amerikaiak mikor léptek be az ügybe? — a bárónő élénk érdeklődéssel várta a vá­laszt. I — Még harminchatban. Balátai dolgozatait is meg­szerezték. Furcsa, ugye? Három példányt nyomatott belőle. Egy nála volt, egy nálunk, egy pedig az ame­rikaiknál. Az a hülye bárcziházi Bárczy István. Titkos tanácsos! Mi volt ezeknél titkos? Olyan átjáróház volt az egész kabinetiroda, mint egy nyilvános szórakozó­hely, amelyiknek öt kijárata van. A zártkutatmányok elárverezésének rendeletéről is fotókópiát csináltak az amerikaiak. Csaknem minden okmány a kezükbe ke­rült. — Ezt honnan veszi? — Balátai és az US Alucorporation vezetői a Gel- lértben tárgyaltak. Fotókat készítettünk róluk, és a nagyításon jól kivehető volt a Spanhord előtt fekvő irat. A saját táskájából húzta elő több más aktával, sőt a memorandummal együtt. Daitz, Clodius és Hu­genberg nagyítóval még a főzetek feliratát is el tud­ták olvasni. Flessburger tovább beszélt, de a bárónő gondolatai már máshová szárnyaltak. Szóval Balátainak tényleg tettek ajánlatokat az amerikaiak?... Az egymillió márka helyett talán egymillió dollár! És bőség, ké­nyelem, jólét. Ó, még ennyi idő távlatából is meny­nyire gyűlöli azt a betonfejű, makacs férfit. Még a hullája, még a halála sem tudta megvigasztalni. És most mégis, a halálára gondolva, s az ő felcsillanó kései szerencséje némi kielégülést okozott, mert sza­vakban felidézhette a gyűlölt férfit, és szavakkal meg is ölhette. Hogyan pusztult el? Ki által? A főbb ese­ményeket ismerte. A részletek pedig szándékosan nem érdekelték. Tisztában volt azzal, hogy a veje nem le­hetett öngyilkos. Az egymillió márkás német ajánlat visszautasítása után Balátai elleni dühében ajánlotta fel lakását az akció céljára. — Beszéljen, az égre! Mi történt 1938. március 6-án a Kaszinó utcában? — Bayer Olga kicsit felemelke­dett ültéből, s hogy remegését elrejtse, a fotel kar­fája mögé tette a kezét. — Szeretném tudni, hogyan történt? Flessburger ültében kicsit előredőlt, karját térdére fektette. — Látja, hölgyem, mennyire megváltoztak a körül­mények ... önök nem is sejtették, hogy még Schröder is megfigyelés alatt állt. Minden telefonját lehallgat­tuk, Mayer doktorékról nem is beszélve. Az ameri­kaiak először a régi jó svájci kapcsolatokon keresztül próbálkozták. Mayer Bernben a Vorgasse 17. szám alatt találkozott azzal a Willy Blancarttal, aki a bank­ház tulajdonosinak fia, egyben a CJA ügynöke volt. 1972. július 22, szombat Hobbyja az idegenvezetés NAGY ISTVÁN, a 9-es számú Volán helyi forgal­mi csoportvezetője gyer­mekkora óta egy nagyon hasznos kedvtelésnek hó­dol: az idegenvezetésnek. — Gimnazista koromban az osztálykirándulásokat én szerveztem, s én álltam a fiúk élére, amikor egy- egy nevezetesebb tájról, műemlékről kellett beszá­molni. Később, amikor ka­tona voltam gépkocsiveze­tőként az országot jártam. Ez véglegesen megszeret­tette velem az utazást. Földrajz- és történelem- könyv mindig volt nálam, s ha távoli tájra tévedtem, nemcsak a látnivalók érde­keltek, de tudni akartam, mi történt ott a történe­lem folyamán, hogyan ala­kultak ki a hegyek, a völ­gyek, mit építettek. Né­hány év múlva 2500 fo­rint értékű speciális könyvtárat szereztem be az ország műemlékeiről, építészetéről. Szabad időm­ben — akkoriban egy rossz motorkerékpárom volt — végigjártam az or­szág valamennyi érdekes vidékét, megismerkedtem a természeti s az ember al­kotta szépségekkel. EBBEN az időben talán még nem is fogalmazódott meg benne a megszerzett tudás átadásának igénye, hanem mint a méh a mé­zet, úgy gyűjtötte, tárolta a rengeteg tudnivalót. Hat évvel ezelőtt — ami­kor már vállalati kirán­dulásokon tartott ismerte­téseket egy-egy vidékről — a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulatnál idegen- vezetői vizsgát tett. Az ország valamennyi tájegy­ségét pontosan kellett is­mernie, s tisztába kellett lennie a tájegységek geo­lógiai, gazdaságföldrajzi, éghajlati viszonyaival, mű­emlékeivel, történelmével. A vizsga jelesre sikerült, s Nagy István az IBUSZ- nál is jogot szerzett ahhoz, bogy gazdasági teendőket Persze Mayer úr erről nem tudott. Minthogy nyilván arról sem, hogy a Chinoin részvényeit megszerző IG Farben állította elő a gázt... Az IG Farben egyik szellemi atyja pedig dr. Theo Morell volt, Hitler Adolf vezér és kancellár háziorvosa. Dr. Morell a Chinoin egyik fő részvényeseként nagy vonzalmat érzett a ma­gyar bauxit részvénytársasági tagság iránt is. Sőt, ké­résünkre hajlandó volt az IG Farben egy nagyon könnyű, kellemes szaglású, enyhén érzéstelenítő gáz- elegyet előállítani, speciális célokra. — Mayer úr nem mulasztotta el, hogy ne tárgyal­jon Willy Blancarttal, akinek szépen elmesélte az egész bauxitügyet. Szerencsénk volt, mert Mayer dr., a kapzsi magyar tőkés, annyira utálta a felfedezőt, hogy túlságosan is szubjektív véleményt adott róla. Nem találta lényegesnek Mayer úr Balátai tevékeny­ségét, és ezzel jó ideig alaposan félrevezette az ango­lokat és az amerikaiakat. — Balátai lakását jobban ismertem már, mint ő maga ... Persze sokszor ez a sok apró részlet okozta a baklövéseket is. Túlságosan precízek akartunk len­ni ... Flessburger emelt hangon folytatta: — Az ameri­kaiaknál azonban sokkal jobbak voltunk. — Hugenberg első dühe elmúlott... — A táska tar­talma nem is lényeges — mondta Daitznak —, hanem maga a tény, hogy ellopták. Mit tudhattak meg a tás­ka tartalmából? Azt, amit egy közepes ügynök min­den különösebb fáradság nélkül is megszerezhetett, az új telepek rajzát és a gánti bánya termelési adatait. — A táskarablás óta kettős őrséget állítottunk arra a határvonalra, ami az amerikaiak és Balátai között húzódott. Amikor Spanhordt és Mr. Woodworth át­lépték a határt, a zürichi gyors szalonkocsiját .n a whiskyt és a ham and eggset már a mi embt -ünk szolgálta fel nekik. Csomagjaik tartalmát már t ha­tár előtt átnéztük, szinte leltárba vettük. Ha, ha, la... A Gellértben sokkal nehezebben dolgoztunk mi idig, mint az Astoriában, ami tudvalevőleg kis német sziget volt az ellenséges hajókkal teli tengeren, de még így is csodálatos eredményeket tudtunk elérni. Az ame­rikai alumíniumkonszern elnökhelyettese és titkára a 127-es appartement-t kapta. Nem volt véletlen, hogy a 128-asban Neuberger, a segédem foglalt szállást, mint az amszterdami Weltman AC magyarországi kép­viselője. folytatjuk) végezzen az idegenvezetés mellett. Már abban az év­ben 50 napot töltött társas kirándulásokon, s végig­járta a Duna-kanyart, be­mutatta a kirándulóknak Sopront, Kőszeget, Szom­bathelyt, a Balaton kör­nyékét, a Bakonyt, az Al­földet, a Hortobágyot. Az­óta minden évben, álta­lában húsz esetben vezeti az IBUSZ—TIT országjáró kirándulásait. AZ IDEGENVEZETŐNEK állandóan tanulnia kell. Főleg a gazdasági földrajz az, amelyik állandóan •vál­tozik. Üj üzemek, gyárak épülnek, s a csoportok tagjai, ha meglátnak egy nagyobb épületet, gyárké­ményt, azonnal megkérde­zik, mi épül ott, mi célt szolgál, s nekem válaszol­ni illik. Ezért nemcsak az újságokat olvasom el, de járatom a Föld- és Ég című lapot, a Természet Világát. Valamennyi tú­rára felkészülök. Vázla­tomban nemcsak a föld- történet, a vidék flórája és faunája, de gazdaság- politikai kérdései is szere­pelnek. A túrára való fel­készülésnek másik módja, hogy arra a tájra, ahol még nem jártam — bár ilyen már nagyon kevés van —, családommal eluta­zunk, s a helyszínen egér szítem ki jegyzeteimet. A magyar tájakon kívül so­kat foglalkozom Csehszlo­vákiával, s már vezettem túrát Kassára, Kraszna- horkára, Losoncra, Po­zsonyba. A VOLÄN Vállalatnál autóbusz-menetrendet ál­lít össze, szervezi, ellenőr­zi a forgalmat, gazdasági szátnításokat készít. Nagy István az összevont sza­badnapokon, szabadság- idején pedig útrakél, hogy szenvedélyének hódolva másokkal is megismertesse hazánk szépségeit, gazdag­ságát. Gémes Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents