Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-22 / 171. szám
4 oíflii' Az óvodai előjegyzések küszöbén Hogyan kíván javítani az elkövetkező időszakban a bölcsődei és óvodai helyhiányon a városi tanács? — ilyen összegezésben hangzottak el azok a kérdések, amelyeket Kecskemét számos üzemének, vál-. lalatának, intézményének női dolgozói vetettek fel, s amelyekre Újvári Lajos, a városi tanács elnökhelyet, tese válaszolt a nők fórumán. . A soron következő óvodai felvételek előtt változatlanul sok szülőt foglalkoztató gonddal kapcsolatban hadd idézzük a tanácselnök-helyettes válaszát: Elöljáróban néhány szót arról, mit tettünk 1971. novembere óta. A Mikszáth körúton 50 személyes óvoda nyílott. 1972. január 2- án megkezdte működését a Széehenyivárosban három lakás átalakításával létrehozott, 75 gyermek elhelyezését szolgáló intézmény; május 1-én pedig átadta a városi tanács és a megyei kórház a közös vállalkozásban elkészült új, 50 személyes óvodát. Ezeken túlmenően ez év végéig a Széehenyivárosban megnyílik a 125 személyes, óvoda. 19Í3-ban elkészül a műkertvárosi 75 személyes; 1973—1974-ben perina Hunyadivárosban egy személyes óvoda. Ugyc&.csak a Széehenyivárosban még az idén felépül, s várhatóan a jövö év kora tavaszán megnyílik a 60 kisgyermeket befogadó bölcsőde is. Néhány szót á vállalati segítségről. Ennek jóvoltából elkezdődhet a muszáji épület óvodává való átalakítása. Az elmúlt években 10 millió forint pénzösszeg, illetve társadalmimunka- felajánlást tettek a vállalatok az óvodák bővítésére. Ennek a segítségnek egy részét használjuk fel a hunyadi- és a műkertvárosi óvodák építésénél”. Mi történt a nőankét óta ? sze — ismerve a városi tanács korlátozott lehetőségeit és valóban átérezve dolgozóink gyermekelhelyezési gondját — évenként ütemezésben becsülettel eleget tesz vállalásának, átutalja az óvodafejlesztést szolgáló összeget. Sajnálatos módon azonban van ezzel ellentétes tapasztalat is. A baromfifeldolgozó visszakozik Éppen ezekben a napokban a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat vonta vissza, illetve csökkentette a korábbi vállalását: — Idéznénk talán az igazgató leveléből — folytatja a tanácselnök-helyettes. — így kezdődik: „Múlt év január 21-én kelt levélben vállalatom egy 50 fér rőhelyes óvoda létesítési költségeit vállalta. Időközben a beruházások fedezete terén beállott változás miatt a múlt évre jutó rész befizetését teljesíteni nem tudtuk, ezért átütemezést kértünk. Folyó évben a korábbinál lényegesen kisebb beruházási eszközök állnak rendelkezésre, ezért a legnagyobb sajnálatomra a folyó évre jutó, már megemelt összeg átutalását sem tudjuk teljesíteni...” A levél befejező része pedig így hangzik: „ ... Vállalatom kiskun- halasi gyárának rekonstrukcióját 1976. évig be kell fejezni, mert a gyár fok- zottan balesetveszélyes egységei tovább nem üzemeltethetők. Hasonló terhek egész sorát idézhetném — szennyvíztisztítás, csatorna- építés stb. —, amelyek megoldatlanságát a közegészségügy rendszeresen felveti. A felsorolt halaszthatatlan feladatok miatt arra kényszerülök, hogy az átadásra vállalt 2,5 millió forint 1,5 millió forintra való mérséklését kérjem azzal, hogy ezen összeget 1973— 1975 közötti években egyenlő összegekben utaljuk át”. — A példa sajnos, nem egyedülálló. Erélyesebb szakszervezeti válogatást Eddig a nőankéton elhangzott válasz. Minthogy az esemény óta csaknem két hónap telt el, érdemes megkérdezni: mi újság azóta? Miiven stádiumában van a műkertvárosi óvodaépítés? Vagy például megkezdődött-e a muszáji épület óvodává alakítása? Kérdéseinkre ugyancsak Üjvári Lajos tanácselnök-helyettes válaszolt: — Röviden először a műkertvárosi óvodáról. Az intézmény kiviteli terve elkészült, rendelkezésre áll. Jelenleg az építkezés területének előkészítése folyik, tehát ebben a félévben megkezdődik a kivitelezés. Megtörténtek az intézkedések a hunyadivárosi óvoda területének előkészítésére is. A kivitelezés a jövő év tavaszén kezdődik, s 1974- ben befejeződik, illetve megkezdheti működését a városrész 100 személyes óvodája. Ami a muszáji, óvodának szánt épület sorsát illeti: itt tulajdonképpen az iskoláról van szó, melynek egy részében 30 személyes tanácsi óvoda működik. Az épület másik részét ugyanilyen célra tettük szabaddá, felkínálva a környékbeli vállalatoknak egy 50 személyes óvoda kialakításának és működtetésének lehetőségét. Ez ügyben — érdeklődés híján — eddig sajnos nem történt semmi. Mint arra a nők fórumán is utaltam, a város üzemei által pénzben, illetve társadalmi munkában felkínált segítség a tízmillió forintos érték körül mozog. Az. ezzel kapcsolatos megállapodásokat szerződésben rögzítettük az érdekelt és segítőkész vállalatokkal, amelynek egy ré— Mikor kezdődnek meg az előjegyzések az óvodai felvételre? Mikor és hogyan történik majd a felvétel, illetve milyen esélyekkel indulnak gyermekük elhelyezésében a munkások? — Az előjegyzések augusztus utolsó hetében kerülnek sorra. Szeptember 10-ig pedig befejezi munkáját a városi tanács vb művelődési osztálya, a Hazafias Népfront városi nőbizottsága, az óvodai szülői munkaközösségek képviselőiből, és az óvodák vezetőiből álló felvételi bizottság is. A bizottság munkáját a művelődési osztály koordinálja. S hogy milyen esélyekkel indulnak a munkásszülők? Nem köny- nyű kérdés, de a múlt évi tapasztalat felemlítésével megpróbálok felelni rá. Tavaly szeptemberben 530 gyermek maradt ki, és többségük munkásszülők gyermeke Volt. Az oka nem utolsósorban, hogy az óvodafejlesztés céljára történő befizetéseik arányában a vállalatok saját hatáskörben teszik meg a javaslatukat arra, hogy dolgozóik közül kiknek a gyermekeit kérik elhelyezni. A javasoltak többsége az üzemek, vállalatok vezetői, alkalmazottai köréből kerül ki. Megítélésem szerint a javaslatok , összeállításakor az üzem szakszervezeti bizottságának kellene erőtelje- sebebben közbeszólnia — mondotta végül Üjvári Lajos tanácselnök-helyettes. P. I. 40. A bárónő komoly arccal szakította félbe a már kedélyessé váló eszmecserét. Flessburgerre nézett. — A mi embereinkből hiányzik a fantázia. Ameddig elmehettek, elmentek, de tapodtat sem tovább. — Furcsállom a megállapítását, annál is inkább, mert Balátai esetében igazán szellemes megoldást alkalmaztunk. 1938. március 6-án elég nagy fantáziával dolgoztunk. — Fantázia? Magának a brutalitás fantáziát jelent? A részletekről ugyan keveset tudok. En csak a lakást adtam önöknek, a többiről... Á, hagyjuk ezt. Maga a parancs ellenére önállóskodott. Flessburger gúnyosan elvigyorodott. „Hogy megjátsz- sza a kis ártatlant.” — Igen? Csak azt nem tudom, az akció előtt egy héttel kitől szerzett tudomást Hugenberg, hogy Ehren- burgi Bayer Olga titkárának, Otto Wernernek a lakását, amely éppen dr. Árvaiék fölött véletlenül üresen állt, az akció céljaira megkaphatják?... Neki kellett elmenni, mint képügynöknek, és ugyancsak megdobbant a szíve, amikor a cselédlány ajtót nyitott: — Nincsenek kérem az úrék idehaza... — Hát a mérnök úr, Balátai Jenő? — Ö sem, de az nem fog képet venni — és a lány kuncogott. — Ne térjen el a tárgytól, Frisch! A táskával mi lett? — Semmi. A táska elveszett. De a későbbi események világosan bizonyították, az Intelligence Service embere emelte el. — Maga szerint az amerikaiak mikor léptek be az ügybe? — a bárónő élénk érdeklődéssel várta a választ. I — Még harminchatban. Balátai dolgozatait is megszerezték. Furcsa, ugye? Három példányt nyomatott belőle. Egy nála volt, egy nálunk, egy pedig az amerikaiknál. Az a hülye bárcziházi Bárczy István. Titkos tanácsos! Mi volt ezeknél titkos? Olyan átjáróház volt az egész kabinetiroda, mint egy nyilvános szórakozóhely, amelyiknek öt kijárata van. A zártkutatmányok elárverezésének rendeletéről is fotókópiát csináltak az amerikaiak. Csaknem minden okmány a kezükbe került. — Ezt honnan veszi? — Balátai és az US Alucorporation vezetői a Gel- lértben tárgyaltak. Fotókat készítettünk róluk, és a nagyításon jól kivehető volt a Spanhord előtt fekvő irat. A saját táskájából húzta elő több más aktával, sőt a memorandummal együtt. Daitz, Clodius és Hugenberg nagyítóval még a főzetek feliratát is el tudták olvasni. Flessburger tovább beszélt, de a bárónő gondolatai már máshová szárnyaltak. Szóval Balátainak tényleg tettek ajánlatokat az amerikaiak?... Az egymillió márka helyett talán egymillió dollár! És bőség, kényelem, jólét. Ó, még ennyi idő távlatából is menynyire gyűlöli azt a betonfejű, makacs férfit. Még a hullája, még a halála sem tudta megvigasztalni. És most mégis, a halálára gondolva, s az ő felcsillanó kései szerencséje némi kielégülést okozott, mert szavakban felidézhette a gyűlölt férfit, és szavakkal meg is ölhette. Hogyan pusztult el? Ki által? A főbb eseményeket ismerte. A részletek pedig szándékosan nem érdekelték. Tisztában volt azzal, hogy a veje nem lehetett öngyilkos. Az egymillió márkás német ajánlat visszautasítása után Balátai elleni dühében ajánlotta fel lakását az akció céljára. — Beszéljen, az égre! Mi történt 1938. március 6-án a Kaszinó utcában? — Bayer Olga kicsit felemelkedett ültéből, s hogy remegését elrejtse, a fotel karfája mögé tette a kezét. — Szeretném tudni, hogyan történt? Flessburger ültében kicsit előredőlt, karját térdére fektette. — Látja, hölgyem, mennyire megváltoztak a körülmények ... önök nem is sejtették, hogy még Schröder is megfigyelés alatt állt. Minden telefonját lehallgattuk, Mayer doktorékról nem is beszélve. Az amerikaiak először a régi jó svájci kapcsolatokon keresztül próbálkozták. Mayer Bernben a Vorgasse 17. szám alatt találkozott azzal a Willy Blancarttal, aki a bankház tulajdonosinak fia, egyben a CJA ügynöke volt. 1972. július 22, szombat Hobbyja az idegenvezetés NAGY ISTVÁN, a 9-es számú Volán helyi forgalmi csoportvezetője gyermekkora óta egy nagyon hasznos kedvtelésnek hódol: az idegenvezetésnek. — Gimnazista koromban az osztálykirándulásokat én szerveztem, s én álltam a fiúk élére, amikor egy- egy nevezetesebb tájról, műemlékről kellett beszámolni. Később, amikor katona voltam gépkocsivezetőként az országot jártam. Ez véglegesen megszerettette velem az utazást. Földrajz- és történelem- könyv mindig volt nálam, s ha távoli tájra tévedtem, nemcsak a látnivalók érdekeltek, de tudni akartam, mi történt ott a történelem folyamán, hogyan alakultak ki a hegyek, a völgyek, mit építettek. Néhány év múlva 2500 forint értékű speciális könyvtárat szereztem be az ország műemlékeiről, építészetéről. Szabad időmben — akkoriban egy rossz motorkerékpárom volt — végigjártam az ország valamennyi érdekes vidékét, megismerkedtem a természeti s az ember alkotta szépségekkel. EBBEN az időben talán még nem is fogalmazódott meg benne a megszerzett tudás átadásának igénye, hanem mint a méh a mézet, úgy gyűjtötte, tárolta a rengeteg tudnivalót. Hat évvel ezelőtt — amikor már vállalati kirándulásokon tartott ismertetéseket egy-egy vidékről — a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnál idegen- vezetői vizsgát tett. Az ország valamennyi tájegységét pontosan kellett ismernie, s tisztába kellett lennie a tájegységek geológiai, gazdaságföldrajzi, éghajlati viszonyaival, műemlékeivel, történelmével. A vizsga jelesre sikerült, s Nagy István az IBUSZ- nál is jogot szerzett ahhoz, bogy gazdasági teendőket Persze Mayer úr erről nem tudott. Minthogy nyilván arról sem, hogy a Chinoin részvényeit megszerző IG Farben állította elő a gázt... Az IG Farben egyik szellemi atyja pedig dr. Theo Morell volt, Hitler Adolf vezér és kancellár háziorvosa. Dr. Morell a Chinoin egyik fő részvényeseként nagy vonzalmat érzett a magyar bauxit részvénytársasági tagság iránt is. Sőt, kérésünkre hajlandó volt az IG Farben egy nagyon könnyű, kellemes szaglású, enyhén érzéstelenítő gáz- elegyet előállítani, speciális célokra. — Mayer úr nem mulasztotta el, hogy ne tárgyaljon Willy Blancarttal, akinek szépen elmesélte az egész bauxitügyet. Szerencsénk volt, mert Mayer dr., a kapzsi magyar tőkés, annyira utálta a felfedezőt, hogy túlságosan is szubjektív véleményt adott róla. Nem találta lényegesnek Mayer úr Balátai tevékenységét, és ezzel jó ideig alaposan félrevezette az angolokat és az amerikaiakat. — Balátai lakását jobban ismertem már, mint ő maga ... Persze sokszor ez a sok apró részlet okozta a baklövéseket is. Túlságosan precízek akartunk lenni ... Flessburger emelt hangon folytatta: — Az amerikaiaknál azonban sokkal jobbak voltunk. — Hugenberg első dühe elmúlott... — A táska tartalma nem is lényeges — mondta Daitznak —, hanem maga a tény, hogy ellopták. Mit tudhattak meg a táska tartalmából? Azt, amit egy közepes ügynök minden különösebb fáradság nélkül is megszerezhetett, az új telepek rajzát és a gánti bánya termelési adatait. — A táskarablás óta kettős őrséget állítottunk arra a határvonalra, ami az amerikaiak és Balátai között húzódott. Amikor Spanhordt és Mr. Woodworth átlépték a határt, a zürichi gyors szalonkocsiját .n a whiskyt és a ham and eggset már a mi embt -ünk szolgálta fel nekik. Csomagjaik tartalmát már t határ előtt átnéztük, szinte leltárba vettük. Ha, ha, la... A Gellértben sokkal nehezebben dolgoztunk mi idig, mint az Astoriában, ami tudvalevőleg kis német sziget volt az ellenséges hajókkal teli tengeren, de még így is csodálatos eredményeket tudtunk elérni. Az amerikai alumíniumkonszern elnökhelyettese és titkára a 127-es appartement-t kapta. Nem volt véletlen, hogy a 128-asban Neuberger, a segédem foglalt szállást, mint az amszterdami Weltman AC magyarországi képviselője. folytatjuk) végezzen az idegenvezetés mellett. Már abban az évben 50 napot töltött társas kirándulásokon, s végigjárta a Duna-kanyart, bemutatta a kirándulóknak Sopront, Kőszeget, Szombathelyt, a Balaton környékét, a Bakonyt, az Alföldet, a Hortobágyot. Azóta minden évben, általában húsz esetben vezeti az IBUSZ—TIT országjáró kirándulásait. AZ IDEGENVEZETŐNEK állandóan tanulnia kell. Főleg a gazdasági földrajz az, amelyik állandóan •változik. Üj üzemek, gyárak épülnek, s a csoportok tagjai, ha meglátnak egy nagyobb épületet, gyárkéményt, azonnal megkérdezik, mi épül ott, mi célt szolgál, s nekem válaszolni illik. Ezért nemcsak az újságokat olvasom el, de járatom a Föld- és Ég című lapot, a Természet Világát. Valamennyi túrára felkészülök. Vázlatomban nemcsak a föld- történet, a vidék flórája és faunája, de gazdaság- politikai kérdései is szerepelnek. A túrára való felkészülésnek másik módja, hogy arra a tájra, ahol még nem jártam — bár ilyen már nagyon kevés van —, családommal elutazunk, s a helyszínen egér szítem ki jegyzeteimet. A magyar tájakon kívül sokat foglalkozom Csehszlovákiával, s már vezettem túrát Kassára, Kraszna- horkára, Losoncra, Pozsonyba. A VOLÄN Vállalatnál autóbusz-menetrendet állít össze, szervezi, ellenőrzi a forgalmat, gazdasági szátnításokat készít. Nagy István az összevont szabadnapokon, szabadság- idején pedig útrakél, hogy szenvedélyének hódolva másokkal is megismertesse hazánk szépségeit, gazdagságát. Gémes Gábor