Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-20 / 169. szám
«. oldal 1972. július 20, csütörtök Válaszol az illetékes A műkertyárosi lakásépítők gondjairól Lapunk 1972. június 4—7-i számában Műkertvárosi göröngyök cím alatti cikksorozatunkban — az érdekeltekkel folytatott beszélgetések nyomán — azokat a gondokat tártuk a közvélemény elé, amelyekkel a megyeszékhely formálódó új munkásnegyedének lakásépítői küszködnek. Cikkünk nyomán az alábbiakat válaszolták a témában érdekelt illetékesek: A problémák jó része elkerülhető „Nagy figyelemmel és érdeklődéssel olvastuk a Műkertvárosi göröngyök című cikksorozatukat annál is inkább, mert ez bennünket egészen közelről érint úgy, mint az ott építkező „Hazafias Népfront” Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet érdek- képviseleti szervét. A cikksorozatban foglaltakat megtárgyaltam szak- területi vezetőinkkel is. Megállapításunk az, hogy a problémák ilyen módon történő felvetése szükséges és hasznos is. Élő, tényleges problémák ezek, olyanok is egyben, melyek jó része elkerülhető lesz a további építkezések során. Az építkezések manapság általában sok problémát vetnek fel, s nem kis áldozatvállalást igényelnek az építkezőktől. A társasház, szövetkezeti lakás- építkezések még több gonddal bajjal járnak, a „félkész”-jellegből adódó többletgondokról nem is szólva. Mindezt tetőzte és tetőzi az, hogy a Műkertvárosban, mint ahogyan a cikkben is áll, a kiskeresetűek és fiatalok építkeznek. A panaszok három alapvető okra vezethetők visz- sza, szerintünk, ezek: a terület hiányos és késedelmes közművesítése, az eltérő hitelfeltételek, és a belső szervezési hiányosságok. A leglényegesebb a szennyvíz- és csapadékvízcsatorna megépítésének elhúzódása, melyet a városi tanács korábbi vállalása ellenére nem tudott ezideig megvalósítani. A közelmúltban a városi tanács vezetőivel folytatott beszélgetés során, nekünk adott tájékoztatás szerint ez év második felében megkezdik a szenny- és csapadékvízcsatorna építését, de ennek egyik feltétele az épületenként zárolt 160 ezer forint átutalása. A szövetkezet az átutalás iránt intézkedett. Az újabb építkezéseknél már eltérő feltételekkel építkezik a szövetkezet: — Az 1971. július 1-vel életbelépett kormányhatározatok előírásai a cikkben érintettekre még nem vonatkoznak. Itt szövetségünk közbejárása nyomán annyit változtattak, hogy a saját munka utáni részre is megkapják a dotációt — lakásonként 17 ezer forintot —, amely biztonságos fedezetet nyújtott a lakár sonkénti mintegy 6 ezer forintos fedezetlen hiányra, másrészt pénzügyi fedezetet nyújtott a melléképületek megépítéséhez. — Az épületközösségek pénzügyi elszámolása a társasházi konstrukció szerint történt. A munkát az egyes tömbök megbízottai (elnök, titkár) szervezték és irányították. Az épületek nagy többségénél a költségvetésen belül tudtak maradni. Az ebben az ütemben építkezőknél éppen az elmondottak miatt a szövetkezet igazgatósága még nem tudott ráhatással lenni az vegyes tömbök gazdálkodására, s így természetszerűleg ennek konzekvenciái is az egyes tömbök tagjaira hárulnak. Mindezeket egybevetve a cikksorozat hasznos szolgálatot tett egyrészt azzal, hogy felhívta a figyelmet több szervezési hiányosságra, másrészt azzal, hogy feltehetően ösztönző hatást gyakorolt a közműépítés gyorsítására. Brachna János Általános Fogyasztási Szövetkezetek Bács-Kiskun megyei Szövetségének elnöke” Az anyagi lehetőségek szűkös volta „A műkertvárosi építtetők problémája lényegében két területen jelentkezik: az építési költségek megemelkedése és a szennyvízcsatorna-építés. A lakásépítési költségek 1971. évben az előző évhez viszonyítva közismerten megemelkedtek, országos átlagban mintegy 14 százalékkal. A többletköltség az árszínvonal változásának és egyéb tényezők költségnövelő hatásának a következménye. Ezeken túl a Műkertvárosban az eredeti kalkulációtól eltérően költségesebb megoldásokat is alkalmaztak. Bizonyos fokú alátervezésről is lehet beszélni, ennek későbbi kiküszöbölésére a lakásépítő szövetkezet már más tervezési formákat igyekszik gyakorlattá tenni. A szóbanforgó István király körúti telkeket a lakásépítő szövetkezet 240 forintos négyszögölenkénti áron vette meg a városi tanácstól. A telekár, a villany, víz, út és csapadékvízcsatorna közművek létesítéséhez való hozzájárulást foglalta magában, tehát a közművesített telekár a szennyvízcsatornákhoz való hozzájárulást nem tartalmazta, az eredeti terv szerint helyi szennyvíz- kezelés lett betervezve. A szennyvízcsatorna kiépítésére időközben nyílt lehetőség, koordinációs beruházás formájában a többi között a házgyár szennycsatornázásával együtt. A lakásépítő szövetkezet és a városi tanács megállapodása szerint a szövetkezet az eredeti tervezett szennyvízkezelő berendezések költségvetési előirányzatával járul hozzá a koordinációs beruházásokhoz. A lakásépítő szövetkezet részéről történő hozzájárulás a koordinációs pénzösszegek részét képezi, és így a megvalósulás feltételei között szerepel. A mély fekvésű, többszintes beépítésű területen a szennyvízcsatornázás a végleges, egészséges megoldást jelenti. Az anyagi lehetőségek szűkös volta miatt a szennyvízcsatornának tanácsi fejlesztési alapból való kiépítése csak a későbbiekben került volna előirányzásra. A koordinációs beruházás lehetőségével mód nyílik ennek előbbi megvalósítására. Jelenleg arra nincs lehetőség, hogy a csatornaépítés költségeit a csatorna megvalósulásáig más célra is igénybe vegyék, mivel a beruházást csak az előzetes fedezetbiztosítás mellett lehet megkezdeni. Dr. Kőrös Gáspár a megyei tanács elnökhelyettese” Az OTP tettekkel felelt A jó tapasztalatok bázisa MIT JELENT a munkaszervezés színvonala a gyakorlatban? Például azt, hogy tavaly az építőanyagipar 400 millió téglával adott kevesebbet, mint amennyit meglevő munkásaival és gépeivel gyárthatott. volna. Négyszázmillió hiányzó tégla, sok ezer családi ház alapanyaga, csak azért, mert az építőanyagiparban — még az ipari átlaghoz képest is — alacsony a munka- és üzemszervezés színvonala. Más példa, szintén a hazai munkaszervezés fogyatékosságainak illusztrálására: az ipari vállalatok első műszakjának, tehát a reggel hat órától délután két óráig tartó nyolc órának 10—15 százaléka kihasználatlan, a termelés számára elveszett munkaidő, mert nincs anyag, vagy alkatrész, rossz a gép, késik a javítás, a szervezetlen munkakörülmények lehetőséget adnak a fegyelmezetlenségre stb. A hazai ipar átlagos műszákszáma — már évek óta — 1,4. Ez annyit jelent, hogy az ' elvileg három műszakban 24 órán át működtethető termelő berendezések még napi 12 Végül, bár a válasz „kéz- zelfoghatósága” miatt érdemes lett volna ezzel kezdeni —, ime az OTP megyei igazgatósága igazgatójától, Deák Istvántól szóban kapott válasz lényege: — A cikksorozat megjelenését követő napon, június 9-én eljártunk országos központunknál, miként segíthetnénk ki — az épületvakolás díjával való tartozásuk miatti — szorongatott helyzetükből az érintett építőközösségek tagjait. Lehetőséget kaptunk rá, hogy az építőközösségek tagjainak 6 ezer forint pótkölcsönt folyósítsunk, s erről az érdekelteket nyomban értesítettük, a kérelem benyújtása céljából. Ezzel egyidejűleg — a folyósítandó póthitel terhére — átutaltuk a kivitelező városföldi Dózsa Termelőszövetkezetnek a 35. és 31-es jelű épületek lakóinak a külső vakolásért való tartozását, épületienként mintegy 88 ezer forintot. Napjainkig a műkertvárosi lakásépítők négy közössége nyújtotta be a pót- kölcsön iránti kérelmet az épületvakolás eleddig fedezetlen részének biztosítására. A hitelengedélyezés folyamatban van, az első közösség már kézhez vette az engedélyt. P. I. órát sem dolgoznak, s ez — nemzetközi összehasonlításokban is — nagyon alacsony szám. Lehetne még további példákat, tényeket idézni a hazai munka- és üzem- szervezés hiányosságainak szemléltetésére, de talán ennyi is elég ahhoz, hogy érzékeltessük a Központi Bizottság tavaly decemberi és , a kormány ezt követő határozatának fontosságát a szervezői munka általános fellendítéséről. A KÖZELMÚLTBAN Buda István, a munkaügyi miniszter helyettese tartott tájékoztatót arról, hogy milyen gyakorlati munka követte az említett határozatokat. Beszámolójából most csak egyetlen momentumot említünk: jelenleg kilencven vállalatnál találhatók csak olyan személyi és egyéb feltételek, amelyek alapján megvalósítható a valóban korszerű üzem- és munka- szervezés. Ezek közül jelölik majd ki a különböző minisztériumok azokat a vállalatokat, ahol úgynevezett mintaszervezést valósítanak meg; vagyis a munka- és üzemszervezés legkorszerűbb, hazai viszonyok között leginkább alkalmazható módszereit kísérletezik ki, hogy aztán e módszerek közül a leghasználhatóbbakat elterjesszék, általánosítsák. NEM LESZ KÖNNYŰ dolog az említett határozatok végrehajtása. Nemcsak a személyi, tárgyi és anyagi feltételeket kell előteremteni, hanem sok ember sok vezető gondolkodás- módját, felfogását is meg kell változtatni ahhoz, hogy néhány év múlva kedvezőbb példákat és statisztikai adatokat idézhessünk a magyar iparban meghonosodott munka- és üzemszervezés színvonaláról. 38. Szász elgondolkozva haladt el a porta mellett. Töprengve keresett egy olyan helyet, ahol egyedül lehet. A tenger... Miért mondta Éva: a tengerre gondolj Dániel?!... Elindult a kikötő felé. Fejének jólesett a hűvös szél, karjába, vállába friss erő költözött. Az éttermi terasz mellett elhaladva Szász vaskos betonoszlopot fedezett fel, rajta plakátokat. Szórakozottan sétált odáig. Egy befejeződött grafikai kiállításról, a zágrábi szimfonikusok hangversenyéről tudósítottak a nagybetűs címek, Coriolanus nyitány — olvasta Szász, s mindjárt dúdolni kezdte: Tá-tá-tá, majd a fejét felvetve visszanézett a szálloda bejárata felé. Először csak az ajtón kisettenkedő alak tömege, aztán a mozdulatai vonták magukra figyelmét. Ismerősnek tűnt. Elhúzódott az oszlop mellé. Ösztönösen detektívet játszott: — Nicsak, Alfred Flessburger. Hová igyekszik ilyenkor? Hirtelen támadt türelmetlenséggel indult a férfi után. Flessburger a kikötő felé sietett. Nem nézett hátra, eszébe sem jutott, hogy követhetik. Ennek ellenére, ha Szász a lámpák hatókörébe került, összerezzent, hátha Flessburger észreveszi. Flessburger letért a sétaútról. A part közvetlen közelében, a beton mellvéd alatt haladt. A kikötő csendes és kihalt volt, csak az őrtorony végében pislogtak a piros jelzőlámpák. A szél a halászbárkák vitorláit gyűrögette, olyan suhogással, mintha óriási lepedőket hajtogatott volna valaki össze. A tenger locsogott, verdeste a part köveit. Flessburger még sietősebbre fogta lépteit, és a csónakjához vezető úton az utolsó métereket már futva tette meg. Zseblámpájának fénycsóvája ide-oda villant. Szász a móló túlsó oldalán tizenöt-húsz méterre közelítette meg a csónakban lázasan kutató Flessbur- gert. Igyekezett minden mozdulatát nyomon követni, de csak azt látta, hogy Flessburger a motorhúz fedelét leszedi és abból valamit kiemel. Utána a fedelet visszateszi, a csónak ponyváját felületesen visszahajtja és máris távozik. Szász először arra gondolt, feltartóztatja. Eléje áll és megkérdezi, mi történt este, és mi a célja a feleségével, de gyorsan rájött, hogy a férfi kinevetné. Szász megvárta, amíg Flessburger léptei elhaltak a betonon, aztán a motorcsónakhoz ugrott. A ponyvát nem szíjazta le a gyógyszerész, könnyen engedett. Szász a motorház vastag lemezborítóját babrálta, de kézi lámpa hiányában nehezen boldogult vele. Ötször- hatszor is felvillantotta öngyújtóját, mire a nyitottan hagyott vöröskeresztes dobozt megtalálta. Átvizsgálta a doboz tartalmát. Kötözőpólyákat, sebhintőporokat, kenőcsöket, a szokásos gyógyszereket találta benne. És ahogy ott matatott, hirtelen egy, a doboz aljára hullott, felirat nélküli ampullára bukkant. Jód lenne vagy valami más?... Tovább keresgélt, és egy műanyag tasakot talált. Szóval ebből vitt valamit magával Flessburger, de miért éjnek idején és miért pont innen? Ha szokványos gyógyszerre volt szüksége, kapott volna a szálloda portáján is. Szász mindenesetre az ampullát a zsebébe süllyesztette. Aztán a többi berendezési tárgyat vette szemügyre. Milyen hatalmas csónak ez. Négy személy nyugodtan el is alhatna benne. A bőrülésekre nézett. A huzatra ital folyhatott, enyhe szagott árasztott. A kormány alatt puha takarók hevertek. Szász nem talált más érdemleges dolgot, visszaindult a szállodába. A bárónő, amikor Alfred Flessburger nevét az ajtón túlról meghallotta, csaknem szívgörcsöt kapott. Korábbi víziói támadtak fel, de most már nem a múlt árnyaival kellett hadakoznia, hanem valóságos, élő személlyel. Az imént még Balátai Jepő arca, alakja bontakozott ki előtte a fürdőszoba párás levegőjéből, és rögtön utána Flessburger hangja ... Túlságosan gyors volt a gondolati összekapcsolódás, túl élénk, kegyetlen és dermesztő. Ennek ellenére bizonyos megkönnyebbülést is érzett. Balátai Jenő halott. Flessburger pedig él, és szerencsére ez nem fordítva van. Nagyot sóhajtva nyitott ajtót. — Mi történt, Frisch, hogy maga ilyenkor itt? — csontos kezével összefogta a nyakánál fürdőköpenyét, és fürkészőn figyelte a férfi szemét. — Nincs semmi különös, nyugodjék meg! — A kölni gyógyszerész hidegen és nem éppen barátságosan intette le a bárónőt, de aztán gyorsan észbe kapott: — A kedves kis unokájával kiránduláson voltunk, és gondoltam, beugróm önhöz, megnézen: javult-e már az állapota? — Ö! — a bárónő csak ennyit mondott, s ebben a rövid szóban csalódás volt. — Csak ezért? — Eléggé szokatlan időpontot választott magának. Már lefeküdni készültem. — Rendkívül fontos dolgot kell önnel megbeszélnem. — Flessburger úgy tett, mint aki fél, hogy valaki meghallhatja, mit beszél, és suttogóra fogta a hangját. — Talán ... Az idős hölgy a szobába vezette Flessburgert és hellyel kínálta. A tíz lépés megtétele elég volt neki, hogy visszanyerje lelki egyensúlyát, és már az eredeti elképzelésre tudjon koncentrálni. Frisch, alias Flessburger úgy látszik, meggondolta magát és fizet. A részieteket fogják most megbeszélni. Leült hát ő is az egyik fotelba, és várakozóan nézett a rérfira. — Megbeszéltem Évával, hogy a kis hajómon átviszem magukat Olaszországba. Én visszajövök, és majd kocsival önökért megyek. Természetesen addig is a költségekre némi pénz.;. A bárónő azt hitte, boldogságában menten felkiált. Korát meghazudtoló ruganyossággal ugrott fel ültéből, de aztán kétrét görnyedve ereszkedett vissza... -T- Nagyszerű — akarta mondani és ebből csak az lett: — Jaj, a gyomrom! — Ó, bárónő, fájdalmai vannak? Flessburgernek úgy ragyogott az arca, mintha váratlan öröm érte volna. — Éppen van nálam egy kis csillapítószer. Vegye be, mert nem tudunk tárgyalni... Minden fájdalom olyan kultúrálatlan... bocsánat... egy pillanat... ——«— (Folytatjuk)
