Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-14 / 164. szám
1972. július 14, péntek 3. oldal Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács tegnapi ülésén megtárgyalta a közlekedés- és postaügyi miniszter előterjesztését a konténer fuvarozással kapcsolatos tudományos-műszaki együttműködési megállapodásról. A szocialista gazdasági integráció keretében a konténeres árufuvarozási rendszer az egyezményben részt vevő KGST- tagországok számára számos előnyt biztosít. A korszerű konténeres árufuvarozás kiszélesítése az áruforgalom meggyorsítását, a közlekedési ágak közötti hatékony munkamegosztás megvalósítását, munka- és költségmegtakarítást eredményez, valamint csökkenti a fuvarozásnál előforduló károkat. A Minisztertanács a megállapodást jóváhagyólag tudomásul vette. Határozatában utasította a közlekedés- és postaügyi minisztert, hogy — az érdekelt miniszterekkel és országos hatáskörű szervek vezetőivel együttműködve — gondoskodjék a megállapodás végrehajtásáról. A munkaügyi miniszter és a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének előterjesztése , alapján a kormány határozatot hozott az iparban és az építőiparban foglalkoztatott tervező, beruházó, szervező, kutató, dukumentációs, számítástechnikai vállalatok, intézetek, valamint más ágazatokhoz tartozó, az előzőekkel azonos tevékenységet folytató intézmények dolgozói munkaidejének csökkentéséről. Az ipari és építőipari dolgozók munkaideje — az említettek kivételével — már korábban heti 44 órára csökkent. A kormányhatározat nyomán a munkaidőcsökkentés az iparban és az éoítőiparban foglalkoztatott valamennyi dolgozóra kiterjed. Az érintett vállalatok és intézmények felügyeleti szervüktől közvet- | lenül kapnak tájékoztatást a munkaidő-csökkentés zésére, pótlására. A kormány felhívta az érdekelt minisztereket, hogy saiát hatáskörükben kezdeményezzék az elavult állóeszközök kiselejtezését. Az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének előterjesztése alapján a kormány felhívta a figyelmet a fogyasztói árszínvonallal összefüggő kérdések további vizsgálatára és az árak fokozottabb ellenőrzésére. Ezzel kapcsolatban a kormány megfelelő intézkedések megtételére utasította a minisztereket. A Minisztertanács jóváhagyta a világgazdasági tudományos tanács beszá- molóját eddigi tevékenységéről és megszabta annak további irányát. A tanács mintegy 150 kutató munkáját koordinálja, s kutatási eredményei hasznosan járultak hozzá egyes gazdaságpolitikai döntések tudományos megalapozásához. A kormány tudomásul vette a Magyar Tudományos Akadémia tudományos osztályai és bizottságai, valamint a felügyelete alatt működő társaságok munkájáról adott tájékoztatást. Megállapította, hogy az akadémia reformja óta kialakultak a testületi munka módszerei, és a tevékenység az új szervezetben tartalmasabbá vált. A Minisztertanács titkársága vezetőjének előterjesztése alapján a kormány — a kialakult gyakorlatnak megfelelően — felhívta a miniszterek és az országos hatáskörű szervek vezetőinek figyelmét az országgyűlés júniusi ülésén elhangzott képviselői észrevételekre és javaslatokra azzal, hogy vizsgálják meg azok megvalósításának lehetőségeit, és erről tájékoztassák az országgyűlés elnökét és az indítványozó képviselőket. I A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Hat ország cellulózüzeme Párdi Imre nyilatkozata Bulgária, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió központi tervező szerveinek elnökei Moszkvában egyezményt írtak alá az irüutsz- ki terület Uszty-Ilimszk városában, az Angara-folyó mellett épülő szovjet cellulózüzem létesítésében való együttműködésről. Az egyezmény aláírásával kapcsolatban Párdi Imre, az Országos Tervhivatal elnöke nyilatkozatot adott a Moszkvában működő magyar tudósítóknak. — A KGST-országok közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztése teaén folyó fontos munkák egyik nagy jelentőségű eredménye — mondotta Párdi Imre —, hogy a Szovjetunió és a cellulózbeszerzés növelésében érdekelt más KGST- országok együttműködési egyezményt kötöttek és közösen részt vesznek a Szovjetunióban egy évente 500 ezer tonna kapacitású kiváló minőségű, fehérített szulfatcellulóz termelő üzem felépítésében. — Az egyezmény kidolgozását a KGST XXV. ülésszakán elfogadott komplex program irányozta elő. A Szovjetunió készséget fejezte ki, hogy az érdekelt KGST-országok jobb cellulózellátása érdekében megfelelő nyersanyagforrásokat bocsát rendelkezésre. — Az egyezményben — folytatta nyilatkozatát az Országos Tervhivatal elnöke — a Szovjetunió vállalja, hogy a kijelölt területen rendelkezésre bocsátja a cellulóztermeléshez szükséges fenyőfakészleteket, amelyek több mint 50 évre biztosítják az említett cellulózgyár működését. — A kölcsönös kötelezettségek más részről azt tartalmazzák, hogy a többi résztvevő ország gépek és berendezések, építőipari szerkezetek, s más áruk szállításával, valamint tervezési és műszaki szolgáltatások nyújtásával járul hozzá a beruházáshoz. Az építkezés 1973-ban kezdődik, a kivitelezés pedig olyan ütemben fog haladni, hogy 1979-től megindulhasson az üzem által termelt cellulóz szállítása. Az egyezmény érvényességi ideje 1990, de tartalmazza azt a lehetőséget is, hogy az importőr országok, az egyezmény érvényességi ideje után is folytassák a cellulózvásárlásokat. — Magyarország — folytatta Párdi Imre — a népgazdaság alapvető érdekeit tartja szem előtt, amikor részt vesz az üzem együttes erővel történő létesítésében, hiszen a magyar papíripar fejlesztéséhez egyre növekvő mértékben szükséges hosszú szálú rostanyagokat hazai nyersanyagforrás hiányában importból tudjuk biztosítani. — A Moszkvában most aláírt egyezmény fontos állomás a komplex program megvalósítása útján — fejezte be nyilatkozatát az Országos Tervhivatal elnöke. (MTI) Bemitatí terem a Szék- és Kárpitosipari Vállalatnál Tegnap Kecskeméten a Szék- és Kárpitosipari Vállalat 5-ös számú gyárában bemutató terem nyílt, amelyet dr. Dalocsa Gábor á vállalat vezérigazgatója avatott fel. A város jelenlevő közéleti személyiségei, valamint a kereskedelem képviselői előtt a vezérigazgató dicsérettel emlékezett, meg a kecskeméti gyár dogozóinak lelkes munkájáról, s arról, hogy a reprezentatív kiállító termet alig néhány hét alatt alakították ki egy raktárhelyiségből. Az új létesítmény nem csupán a kereskedelmi beszerzők számára nyújt válogatási lehetőséget a fekvő és ülőbútorokból, a lakosság is megtekintheti itt a vállalat mind a 7 gyárának termékeit, sőt vásárolhat is belőle. A bemutató terem egyben azt a célt is szolgálja, hogy a vállalat szakemberei meghallgassák és a gyártás során figyelembe vegyék a vásárlóközönség véleményét. Texasi tehenek Hortobágyon Orion-tévé-kiáSlítás A Hortobágyi Állami Gazdaság 235 üszőt vásárolt Texasból. A tenyészállatokat repülőgéppel szállították Budapestre, majd autókkal a Hortobágyra. A félvad teheneket három tapasztalt gulyás őrzi a gazdaság szászteleki kerületében. Képünkön: Texasi módra lasszóval fogják ki a kiszemelt teheneket. Nésy napig: jutányos szervizszolgálat Tegnap Kecskeméten, az Űjkollégium dísztermében nyitották meg az Orion gyár és az ELEKTROME- TÁL Kereskedelmi Vállalat közös szervezésében a gyár tévé-készülékeiből rendezett kiállítást a megye és a város kereskedelmi vezetőinek, valamint az érdekelt kereskedelmi szervek, vállalatok képviselőinek jelenlétében. Dr. Csűri Ferenc, az ELEKTROMETÁL igazgatója megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a kiállítás célja a gyár által forgalomba hozott televíziótípusok megismertetése — megfelelő szakmai tanácsadás kíséretében. Baracs Sándor, az Orion gyár helyettes kereskedelmi főosztályvezetője egyebek közt arról tájékoztatott, hogy a kiállítás idején a gyár szervizszolgálatot tart: az Orion-tévék bejelentett hibáit a tulajdonos lakásán javítják meg. Az új készülékeket a garanciális időn belül díjtalanul beállítják, működésüket ellenőrzik, míg a régi készülékek hibáit csupán a felhasznált anyag megtérítése ellenében munkadíj felszámítása nélkül hozzák helyre. A bemutatót egyébként az érdeklődők vasárnap e>s- tig, naponta 9—19 óra között tekinthetik meg. A gyár felvonultatja a jelenleg kapható, összes típust, így. az Orilux, a Venus, a Victoria készülékeket, valamint ez utóbbi korszerűsített változatát, a Victoria Supert is. J .T. REQUIEM módjáról és időpontjáról. A munkaügyi miniszter jelentést tett a mezőgazdasági termelőszövetkezetek építőipari közös vállalkozásainál és az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek építőipari részlegeinél kialakult béres munkaerő-gazdálkodási helyzetről. A kormány megállapította, hogy e szervezetek tevékenységére továbbra is szükség van, azonban a bérgazdálkodásukban tapasztalható lazaságokat és szabálytalanságokat hatékony intézkedésekkel meg kell szüntetni. A kormány felkérte a szövetkezetek országos érdek- kénviseleti szerveinek vezetőit, hogy támogassák az állami szervek ilyen irányú tevékenységét. A kormány megtárgyalta a pénzügyminiszter előterjesztését a vállalati állóeszközök selejtezésének helyzetéről. A jelentés alapián a kormány egyetértett azzal, hogy az állóeszközök indokolt mértékű és ütemű selejtezését — a közgazdasági szabályozó rendszer továbbfejlesztése keretében és azzal összhangban — olyan intézkedésekkel kell elősegíteni, amelyek a vállalatokat az eddiginél jobban ösztönzik az elavult, elhasználó-, dott állóeszközök seleiteR_J at éve, nyolc éve ■ ‘ már, hogy útitársaim az olajosok. A nyírségi, nagykunsági vonalról jövet együtt szoktunk átszállni Ceglédnél. A szabad szombatokat követő hétfőkön vidám csapatokra szakadva vágnak át a síneken, hogy a várótermeket mielőbb elérve, jó padokat fogjanak ki. Egy óra múlva jön csak a Nyugatiból a szegedi személy, azalatt megreggelizhetnek, s egy-egy fröccs, korsó sör, vagy télen szív- melegítőbb itóka is mehet rá. Szigorúan egy-két kupica abból is. Becsípve se láttam még őket — munkahét kezdetén. Nem mondom, hogy nyereség — meg munkásünnepi jutalomosztáskor — hazamenet nem hangosabbak, de ízléstelenségig nem mennek el. Biztosan összefüggésben van ezzel — és viszont —, hogy többüknél megszaporodtak esztendők során a bíborszínű csillagok, annak az arany „V”-nek a csúcsán; a kitüntetések „viseleti”, mini-példányai. Mozgalmi ünnepeken kitűzik. őket Beszédbe is elegyedtünk nagyritkán. Legtöbbször egy tagbaszakadt tejfelszőke, negyvenöt körüli munkással, akiről tudom, hogy nagykunsági. Szeret göndöröket kacagni, nem kis büszkeséggel mutogatja hétfőnként a Népsportot, hogy nézzem csak: NB I-es csapatban játszó lánya megint hány kosarat dobott. Négy-öt évig vele együtt szurkoltam, hogy végre felépüljön ott Szeged környékén az a lakótelep, ahol ők is lakást kapnak. Még meg is mosolyogtam magamban, mikor aztán tavalyelőtt, úgy május végén ezzel állt elő: „Jaj, csak aratás előtt ne adnák át az új lakást. Mint minden évben az idén is erre veszem ki a nagyszabadságot. Az egész család arat a tsz-ben, gyümölcsöt szed. Megkeresünk annyit, hogy kenyér, hús, zsirnak- való egész esztendőre megvan belőle.” Két hét múlva nagy bol dogan újságolta: „Nagy kő esett le a szívemről. Hr' az építőknek, most az egyszer áldom őket... Még talán a szüretbe is be tudunk szállni. Esetleg a tél elején költözhetünk csak.” N os, hasonló csípős kedélyű a többi olajos is. Nem mindennapi mulatság elhallgatni őket, míg a váróteremben, kuferjaik felhajtott tetejéről abrakol- nak. Jó, kalóriagazdag étkeket, mint — éttermi nyelven szólva — a vegyes disznótoros, kétte- nyérnyi rántottszelet, fagyos zsírtól fehérlő öklöm- nyi sültek, uborkával, befőttel, zöldpaprikával, mikor minek van szezonja. Evés közben jókat heccelődnek egymással. Lármás örömük talán a megkönnyebbülésből fakad, hogy amikor itt Cegléden összetalálkoznak, szatmáriak, szabolcsiak, bihariak, hajdúságiak, nagykunságiak, megszabadulnak attól a — férfiasán belülre fojtott kesernyés hangulattól, ami mégiscsak benne van legtöbbjükben, mikor megint el kell köszönni a családtól két hétre. Vagy akár egy hétre. 13-án — csütörtökön — csak egy kis csapatukkal találkoztam Cegléden. Biztosan csúsztattak, vagy -' r napos szabadságon vol Feltűnt azonban szótlanságuk. Jó. bánatos eső esett, elég kókadtan po- corkodtak fedél alá az utasok. De az olajosok kedvét sose lohasztotta ilyesmi, hogy eső, vagy hó esik. meg szél fú. Ilyenkor még huncutabbak, virgoncul vi- háncolók. Jóban vannak ők a természettel, szabadég alatt a műhelyük, megszokták, hogy az időjárást úgy kell fogadni, amilyen. Kár sápítozni, hogy „már megint oda a víkend”, s a frontátvonulásról csak azért beszélnek, mert viccelődni lehet rajta. „Kényeskedők, szobavirágok réme”. — Kemény, kérgesebb természetű emberek ők. Szívósságuk, testi erejük: — egyben maga- biztosságuk is. Az érzelgés messze áll tőlük. Q e mondom, szokatlan volt ez a csütörtöki csendességük. A váróteremben nem fogta őket a hely. Esett az eső, de ők inkább kislattyogtak az újságpavilon eresze alá, s hallgattak. Egyszer jegyezte meg egyikük, szemmel intve a föléjük boruló faóriásra. — Hatalmas ez a platán is, de még sincs akkora, mint az ott, a Tisza— Maros szögletben. Felnéztek. Szájuk kinyílt, csak foguk fehérjével „hunyorogtak”, ahogy arcukba permetezett a leveleken egyhangúan zongorázó eső. — Annak a gallya van ilyen vastag, mint ennek az ága ... Jó, ez el van intézve. Csend — sokáig. — Hát ez a Földesi.. 1 — gondolkozott hangosan a busafejű, olyan negyven körüli olajos, aki rendszerint a társaságuk központja okos humora miatt. Meg jó kiállítása miatt is. Hiszen valósággal „eharm”, vonzerő rajta a korának ellentmondó hófehér haj, s nevetős kék szeme. (Az ő kabáthajtókáján is láttam már a rubincsillagot az arany „V” csúcsán.) — Míg otthon voltunk... Ki gondolta volna? Benne van a mai újságban.. 41 méterről esett rá az a vas ... — dongott maga elé. ikor felültünk a sze* ® gedi személyre, gyorsan elővettem az újságot. A baleseti hírek közt rögtön rátalált a szemem: „A Nagyalföldi Kőolajfúró Vállalat szegedi II-es számai fúrási ■ pontiánál az olajfúró toronyról 41 méter magasságból Földesi András biharnagybajomi segédmunkás fejére zuhant egy két kilogramm súlyú letört vasdarab ...” Meghalt. Vajon melyikük volt Földesi András azok közül, akiket éveken át láttam? Tóth István
