Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-02 / 154. szám

4 1972. július 2, vasárnap 3. oldal Budapest — Solt — Kecskemét Megkezdődött • a vándorgyűlés Szombaton indult el Bu­dapestről a Magyar Föld­rajzi Társaság, a Bács- Kiskun megyei Tanács és 8 TIT Bács-Kiskun megyei Szervezete által rendezett vándorgyűlés több résztve­vője. Útvonaluk Solton keresz­tül vezetett Kecskemétre, melynek során megtekin­tették Ráckevét, ahol dr. Dobrai Lajos, a ráckevei Duna-szakasz idegenforgal­mú jelentőségéről és üdülő- irületének fejlesztéséről ! irtott előadást. Déltájban . Kiskunsági Állami Gaz­dasággal ismerkedtek a résztvevők — itt lovasbe­mutatót is láthattak és megnézték a kacsatelepet. A délutáni programban Szalkszentmárton és kör­nyékének megtekintése sze­repelt. A gyűlés szakveze­tője ezúttal Majsai Károly tanár volt, aki kalauzolta a hallgatókat a Petrovics- házban és a Petőfi Múze­umban. Kecskemétre este hat óra tájban érkeztek meg az autóbuszok. A mai napon délelőtt előadásokra kerül sor Kecs­keméten, a városi tanács dísztermében, ahol szó esik a tanyás településrendsze­rekről, az alföldi városok agrárszerkezetéről és me­gyénk iparosításának sajá­tos vonásairól. Hétfőn a Szikrai Állami Gazdaság és a Tőserdő várja a ven­dégeket. Hegemlékezés a nemzetközi szövetkezeti napról A Szövetkezetek Bács- Kiskun m'gyei Bizottságá­nak Elnöksége szombaton délelőtt kibővített ülésen emlékezett meg az 50. nem­zetközi szövetkezeti napról. Kecskeméten, a szövetke­zeti székházban tartott ün- neoségen részt vett dr. Glied Károly, a megyei ta­nács elnökhelyettese, dr. Malos László, a megyei pártbizottság gazdaságpoli­tikai osztályának vezetője. Pesir Istvánnak, a bi­zottság elnökhelyettesének I bevezetője után Brachna János, a bizottság soros el­nöke méltatta a nemzet­közi szövetkezeti nap je­lentőségét. Egészségügyiek kitüntetése Szombaton a Szentkirályi utcai Semmelweis-terem- ben kiváló, illetve érde­mes címmel tüntettek ki több orvost és gyógysze­részt, valamint kiosztották az egészségügy kiváló dol­gozója jelvényeket. Az ün­nepi eseményen részt vett dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottsá­gának osztályvezető-helyet­tese. Bács-Kiskun megyében Kiváló orvos lett: dr. Ma- kay László, a Kiskunhalasi Városi Kórház igazgatója. Érdemes gyógyszerész: Var­ga Gyula, a Megyei Gyógy­szertári Központ főgyógy­szerésze, Kecskemét. Az Egészségügy kiváló dolgo­zója: Tóth Pálné, a Kis­kunhalasi Városi Kórház ápolónője. Mindennapi kenyerünkért (Folytatás az 1. oldalról) jószág. Majdhogynem ma- gasföldszintnyi bakján zö­mök, szemüveges kormá­nyos „viaskodik” most. hogy itt a dülöút közeli hepehupákon is engedel­mesen teljesítse parancsát a gépmonstrum. Ahány mozgatható, „fognivaló” van a kezeügyében a kom­— Megettük és megyünk tovább. A meteorológia esőt jósol — pillant a sö­tétedő fellegekre. — Mikor keltek? — Négykor, ötkor indu­lunk. Karbantartással kez­Még ötvenegyben. Azóta kombájnosok vagyunk. Nemes Imre 1949-ben a gépállomáson kezdte. 1989- ben vette át a gépeket a téesz, azóta a Vörös Csil­lag kombájnosa. De már folytatja is társai bemuta­tását, ahogy közelebb s távolabb vonulnak gépeik­kel. Patai József, Nyers Ferenc, Fári Sándor és Ágó Sándor. irtelen s türelmet­len zúgással mű­ködni kezd mellettünk. Ne­mes Imre kombájnja. Az imént pattant fel rá egy fiatalember, s pillanatok múlva benne „zíszik” a géppel az árpatengerben. Arcán ugyanaz a figyelő feszültség, ami a többié - kén. Ülnek, de testük szin­te merevnek ható mozdu­latlanságában csupa erő, összpontosítás. Karjuk a- zonban állandó munkában, izmaik együtt érzik a gép­pel a gabonaszárak csomó­inak, a talaj buckáinak kötekedését. — Dömsödi Sándor se­gédvezető — int a távolo­dó fiatalember felé Nemes Imre, s magyarázza, hogy Szemerédi Istvánnal ők ketten a hat kQmbájnos mellé beosztott segédveze­tők. — Mekkora a gabonate­rület; mi a norma? — ér­deklődöm egy kicsit azzal a hátsó gondolattal is, hogy megtudjam. tájékozottak-e „saját dolgaikról”? — E zerötszáznyolcvan- hat hold a gabonavetés két üzemegységben. Árpa csak ezen a részen van, 139 hold. Tervünk .a 6 kom­bájnra: 78 hold naponta, azaz gépenként 13 hold. Mázsánként 1 forint 58 fil­lért kapunk... Vajon egyik-másik ipari üzemben ismeri-e minden munkás, miért — mit kap? ondol-e az egykori aratásokra? — Csak úgy, hogy ma már parasztembernek se olyan feltűnő, hogy — ni, aratnak. Embert alig lát a földeken. Régen egy ilyen erős holddal ’ egy kaszás ' s egy marokszedő bírt el na­ponta. S hajnali kettőkor keltünk, hogy előre meg­csináljuk a kötelet a ké­vékhez. Magunk raktuk a kereszteket is, hogy min­den fillért megfogjunk.. 1 Kommencióért, ami vagy elég volt. de legtöbbször nem... Egyszer, — a re­pülőgépek akkor már az aratókat is megtámadták — nem volt kenyérnekva- ló se. Apámék kértek a gazdától, kölcsönbúzátj tudták, hogy vermelve van nekik jócskán: „Hát még mit nem? Majd a ti ked­vetekért megbontom a gabonásvermet!” — ezzel elégített ki benünket a gazdasszony. Pedig egész famíliánk nekik szolgált __ D e nyájas lett az öregasz- szony, mikor a felszabadu­lás után, fogságból jövete­lemkor találkoztunk: „Mikor jössz már el Imre gazdádat meglátogatni?” Hát még mit nemA. Búcsúzás előtt még a mai menüről számol be Nemes Imre. Lebbencsle­ves volt, burgonyajőzelék hússal és palacsinta. — Mindig príma, s amennyi kell. Autó hozza ki. Az árát elfelejtettem megkérdezni, A központban megtudtam: az aratásban közvetenül résztvevők• térítésmente- en kapják. Tóth István bájn bonyolult vezérlő szerkezetéből, igencsak mindet működteti. Ha „aránylik” is az óri­ásgép és vezetője körül a levegő, az biz’ nem arany­por. Nagyon is prózai, a verejtékes bőrt csípő tö- rektörmelék az. Kellemet­lenebb, mint a napmeleg, ezért is visel még fakókék pulóvert is inge fölött Nemes Imre kombájnos. Barna svájcisapkája szo­rosan borul ezüstöződő ha­jára, amelyen jócskán megfogta a gabonaport az izzadság. Szemüvegének keretéből sem érkezett le­csurogni a veríték, felitta a borostái közt megült lö- rekpor. — Ennyi volt az ebédszü­net? — kovpintok a kar­órámra. Nemes Imre: — Ebből az árpából 19 mázsát adott egy hold dunk, aztán ha a harmat felszáll, vágunk ... Este 7-ig, 8-ig; a harmattól függ. — Aratott-e valamikor kaszával? — Hogy arattam-e? Hat­éves korom óta cseléd vol­tam. Cseléd, részesarató volt az apám is. Gyerek­nek is tudni kellett mar­kot szedni. . . Kaszáltunk bizony. A többiek is — tekintett körül az érettsár­ga gabonatáblán. s ahogy szeme elkapja egyik, kom­bájnt a másik után, mond­ja a neveket, meg hogy ki milyen számú kombájn­nal dolgozik. Ipari szerve­zettség. — Kurucz Mihály az 5- ösön ül. Vele együtt első­ként végeztük el a kom­bájnvezetői tanfolyamot.

Next

/
Thumbnails
Contents