Petőfi Népe, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-02 / 154. szám
I oldal 1072. július 2, vasárnap Tudás és szervezettség Nem véletlen, hogy a termelő- és szakszövetkezeti vezetés korszerűsítésének igénye éppen a Homokhátsági Területi Szövetséghez tartozó közös gazdaságokban jelentkezett a legerőteljesebben. A szövetség elnöksége in napirendre tűzte ezt a témát. A mostoha adottságú szövetkezetekben van ugyanis leginkább szükség arra, hogy a természet szűkmarkúságát szakmai tudással, messzetekintő fejlesztési programmal és a változásokhoz érzékenyen igazodó piacismerettel ellensúlyozzák. E felismerésnek e tájon is több évszázados múltja van, újnak tehát éppenséggel nem nevezhető, mégis, a szellemében való gazdasági tevékenység feladatait újból és újból át kell gondolnunk. Illetve át kell gondolniuk azoknak a szövetkezeti vezetőknek, szakembereknek. akiknek a homoksújtotta vidéken évről évre, sőt hónapról hónapra eredményt produkálnak, s nem kívánnak behozhatatlan hátrányokat elszenvedni a bácskai Duna menti, jobb adottságú tsz-ekhez képest Természetes, hogy ezt senki nem akarja. Ennél azonban ma már nagyobb céltudatosságra van szükség. Az objektív körülmények egyre kevésbé kedveznek a cammogó, nehezen mozduló szemléletnek. Csak egyetlen, idekapcsolódó tényező: világpiaci viszonylatban a mezőgazda- sági termények felvásárlási óra lassan, de egyenletesen csökken. A külföldi piacokra érzékenyen reagáló mezőgazdaságunk e folyamat alól nem yonhatja ki magát. S ezt a csökkenést csak a korszerűbb fajtákkal, a hatékonyabb vegyi és gépesítési módszerekkel, óraműpontos üzemszervezéssel lehet kivédeni. Nem véletlen, hogy az ellensúlyozásnak azok a lehetséges módszerei kerülnek itt felsorolásra, amelyeknek anyagi kihatásai jóformán nincsenek. Mert ezek számítanak ma a messzemenően leghatékonyabb befektetésnek. Egyéni igazság kollektív érvénnyel Pár éve hallottam az egyik megyebeli tsz-elnök- től a tapasztalatoknak azt a sűrítését, amely még egyéni gazdálkodása korából ered. Azt vallotta, bogy boldogulásra, előrehaladásra csak az számíthat, aki átlagon felül termel. Aki közepesen, az stagnálásra van ítélve. Aki pedig az átlag alatt produkál, az mint gazda és mint ember is elveszettnek számít... Olyan életigazság ez, amely lényegében a nagyüzemi gazdálkodásra is érvényes. A homokhátsági tsz-veze- tőket az a körülmény, hogy nem függetleníthetik magukat az országos és a nemzetközi gazdasági élet körülményeitől, ma már önismeretre és elgondolkodásra készteti. A magas fokú szakmai képesítés szerelőét ha akarnák, sem tudnák letagadni. Hogyan is állunk etekintetben? A körzet szövetkezeti elnökeinek 29 százaléka rendelkezik egyetemi, vagy főiskolai végzettséggel. A megyei aránynál ez lényegesen jobb, az arsaógos 15.5 százalékos aránynak pedig csaknem a kétszerese. A főagronómu- sok felső fokú végzettsége 52.6 százaléknak felel meg, nagyjából azonos az országos aránnyal, a megyeinél viszont mindenképpen nagyobb. A szóbanforgó végzettségi szint a főkönyvelőknél a legalacsonyabb — 12.2 százalékos csupán, alig- alig jobb az országos és a megyei átlagnál. Minőségi csere Az sem szerencsés, hogy a főagronómusoknak több mint az egyharmada két évnél rövidebb idő óta van jelenlegi beosztásában. Talán javukra gzól az a körülmény, hogy több gazdaságban „minőségi csere” folytán tölthetik be tisztségüket. De az említett ott- tartózkodási idő a főkönyvelőknél is 26,5 százalékos, pedig itt a képzettség sokkal több kívánnivalót hagy maga után. A középvezetők — ag- ronómusok. üzemegységvezetők, üzemgazdászok — 12 százaléka rendelkezik csak főiskolai végzettséggel. Egynegyedrészük képzettség nélküli. Az alsószintű vezetőknek pedig csaknem egészen 3 százaléka végzett főiskolát, s felerészüknek csupán általános iskolai végzettsége van. Ezt a helyzetet árnyalják a további adatok. Az egyetemet végzett szakemberre jutó termőterület a körzetben meghaladja az 1200 holdat. Holott ezen a vidéken' nagy felületen található intenzív szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermesztő kultúra. És a szövetkezeteknek mintegy a felében mérnöki végzettségű szakember sem dolgozik. Nem csoda, ha ilyen körülmények között sok helyen csikorognak, akadoznak az irányítás fogaskerekei; ha a vezetők nem ismerik a saját hatásterületükre vonatkozó ügyrendben lefektetett feladatokat, ha megengedhetetlen lazaság jellemzi az alapbizonylatokat. ha elsikkad az üzemen belüli információáramlás, ha nincs összehangolva a számvitel és az agronómia és ha ... Lehetne folytatni. A szervezetlenség nemcsak az eredményeket rontja, de közönyt és nemtörődömséget is szül a tagság körében. Olyan emberektől, akiket a rossz szervezés gyakorta tétlenségre kárhoztat, nehéz munkafegyelmet követelni — ez az igazság sokáig nem veszíti el érvényét. Mindenkit a képességének megfelelő helyre Akkor mondhatjuk el, a vezetés kezdi megtalálni a helyét, ha tevékenysége nyomán zökkenőmentesen kapcsolódnak-épülnek egymásba a termelési, a műszaki és közgazdasági tényezők. Ám ahhoz, hogy a mechanizmus ne merevedjék le, de sokkal inkább önfejlesztésre legyen képes, az kell, hogy a vezetés az emberi tényezőkkel is tudjon bánni. Az ismeret- anyag, a tudás, a cselekvő készség maximális felszínre hozásának kell megtalálni a módját, azáltal, hogy mindenki a képességeinek megfelelő helyet foglalja el. Mindezek érdekében néhány, a szövetkezeti mozgalomban immár „hagyományosnak” számító beosztást tartalmilag is át kell értékelni. A ma és a jövő igényének megfelelő főag- ronómust elsősorban nem a hajnali kelés, a látványos operatív munka, a nyüzsgés jellemzi, hanem a jobb felkészültség, a legkorszerűbb termelési eljárások ismerete, alapos tájékozottság az üzem pillanatnyi üzemgazdasági és közgazdasági helyzetéről, s főképpen a várható igények, lehetőségek észlelése, illetve ' az ezekre való kedvező reagálási készség. Áhhoz, hogy e tulajdonságait érvényesítse, az operatív irányítást fokozatosan az ágazat- és az üzemegységvezetőnek kell átengednie. Az összefüggések elemzése Legalább ilyen mértékben szorul módosulásra a főkönyvelői feladatkör is. A számviteli-pénzügyi szemellenzők egyre kevésbé engednek „rálátást” a bonyolult gazdasági összefüggésekre. Főleg azoknál a könyvelőknél, akiknél az alapképesítés messze esik a közgazdasági szemlélet vonzásában álló szakmáktól. (Sok könyvelő például korábban pedagógus volt.) A főkönyvelői munka középpontjában mindinkább a gazdálkodás minden vonatkozására kiterjedő elemzésnek kell állnia. Csakis az ebből adódó következtetések ismeretében vállalkozhat a reális alapokra helyezett anyagi érdekeltségi rendszer kidolgozására, a beruházások bonyolítására, a piackutatásra, s minden olyan tevékenységre, amelyet a közgazdaság tart a bűvkörében. Amikor azon tűnődünk, mit kezdjünk a Homokhátságon a homok további megszelídítésével, pillanatra sem feledkezhetünk meg árról, hogy az itt gazdálkodó szövetkezetek jelenleg mire képesek — és mire lehetnének képesek a nagyobb tudás és szervezettség birtokában. Hatvani Dániel 99 Üres a tábor Fehértón Amikor 1963-ban az illetékesek elhatározták, hogy táborhelyet létesítenek, a kecskeméti és környékbeli fiatalok részére könnyen megközelíthető, árnyas helyet kerestek, ahol szükség szerint alakíthatják, építhetik fel az üdülésre, pihenésre alkalmas környezetet. A Kiskunsági Erdőgazdaság nem kért sem bérleti sem használati díjat a Törökfái kisvasúti megállótól néhány száz méterre fekvő, erdős, ligetes területért. A társadalmi összefogás pedig valóban csodát művelt, hiszen pontosan 4 millió forint értékű az a munka és építőanyag amivel jól használható, KISZ- és úttörőtáborrá alakították a betonút melletti helyet. Eredetileg csónakázótavat is terveztek, de erről letettek, mert aránytalanul sokba került volna. (Az előzetes számítások szerint is 4—5 millió forintba.) Rendkívül népszerű volt eleinte ez a tábor a gyerekek körében. Hat hetet töltött itt nyaranta félezer diák. Kialakult az állandó program is. Az első riasztó jelek öt esztendő elteltével, 1968- ban mutatkoztak: tönkrementek a sátrak, áteresztették az esővizet és ez lehetetlenné tétté a bennela- kók pihenését. Közben ne- dig valamiféle „fejlesztést” is lehetett tapasztalni: elkészült a tussoló, a korszerű konyhaépület. Rendezték a belső utakat is. Mivel a táborhely közös volt a KISZ-szel, a sátrakat is közösen használták — úgy döntöttek, közösen javítatják a kopott, hasznavehetetlen felszerelést. Csakhogy ekkor a szükséges javításokra félmillió forintnál is többet kellett volna költeni. Ezt a summát már sem a KISZ, sem az úttörőszövetség nem tudta előteremteni. A kényszer átszervezést diktált, így jött létre a „nappali tábor”. A gyerekeket naponta vitték ki autóbusszal, késő délután pedig hazahozták őket Kecskemétre. Elsősorban alsótagozatosok, napköziotthonba járó gyerekek voltak vendégei minden nyáron, hat héten át az új formában működő tábornak. Természetesen az utazási költségekkel nem lehetett megterhelni a szülőket. Ök csak az étkezésért fizettek — 1-től 15 forintot. A tábor üzemben tartása és a személyszállítás évente 300 ezer forintba került. Ez az összeg a városi tanács költségvetésében sehol nem szerepelt! Nehezen sikerült innen-onnan „lecsipegetni”. Az idén pedig már üresen maradt a tábor! Mindössze 8 évig használhatták tehát az úttörők ezt az 1 aránytalanul magas költséggel kialakított, de tulajdonképpen igen kellemes környezetű helyet. De mi legyen ezután? Je-en- leg százötven-kétszáz gyermek — valamennyien napközisek — a Műkertbe járnak a tanáraikkal. Mészáros Sándor, a városi tanács művelődésügyi osztályénak vezetője ismeri a tábor történetét. A terveket is, feltámasztására. Gondoltak arra, hogy bérbeadják hegyvidéken élő úttörőknek, KlSZ-esek- nek. A bérleti díjból a fenntartáshoz szükséges összegeket előteremthetnék. Felmerült az is, hogy a konyha épületét termelő- szövetkezeteknek ajánlják fel. Nyissanak itt 2—3 hónapig működő nyári vendéglőt, csárdát. Természetesen ezek még> mind nagyon lazán körvonalazott elképzelések. Intézkedésre, határozott tervre pedig mielőbb szükség van! önmagában is lehangoló. hogy egy jó működő tábor fenntartási és tatarozási költségek híján bezárta kapuit. Megóvásáról, a meglevő létesítmények hasznosításáról mielőbb dönteni kellene. S. K. A Bajai Nyár harmadik napja Szombaton folytatódtak a nagy érdeklődéssel kísért „Bajai Nyár 72” ünnepi reMezvenyel..,,. . Szabadtéri kíáfiftáspn mutatták be a tóttá a kiskunhalasi határőrség Dózsa sportkörének nagyszabású lovasbemutatója. A nemzetközi hírű lovasók színvonalas versepécsi, szegedi, székesfehérvári orosházi és szentmi- hályteleki versenytáncosok részvételével Élményt nyújtó volt a Látogatók a bajai festők Türr István Múzeumban rendezett kiállításán dunai halászok régi, s legújabb halfogó eszközeit. Ezek között az eletkoromcs hálót, amelyet az országban elsőként a bajai halászok alkalmaztak. A nap eseményeit tarkínyét egy másik látványos vetélkedő követte. A sport- csarnokban rendezték meg a D. 2. és a D. L osztályú klubközi társastáncversenyt bajai, budapesti, balassagyarmati, dunaújvárosi, futballkedvelők részére a Zorhbor—Baja városok közötti öregfiúk labdarúgó- mérkőzés. Az egésznapos program a víziszínpad esti műsorával, „Ezt jól kifogtuk” címmel ért véget. 23. — Egyáltalán, mit kutatsz, vizsgálódsz ebben az ügyben?... Milyen jogon túrkálsz a múltamban? Miért érdekel téged ennyire?... — Semmi különös, Dédi, mindössze írni akarok róla és ezért érdekel engem. Rajnisst 1945-ben a népbíróság elé állították, és mivel a nyilas kormányzótanács triumvirátusának tagjaként szörnyű bűnök terhelték, halálra ítélték és kivégezték. A népbírósági anyagban sok minden szerepelt, hiszen még Szőllősi-Naszluhác Jenő, Szálasi miniszterelnök-helyettese is rávallott... Magánank már igazán nem lehet semmi kellemetlensége emiatt... — Két évet börtönben töltöttem — a bárónő metszőén gúnyos volt — a népi demokráciátokban. — Ismerem az ügyét, de annak semmi köze ezekhez a régi eseményekhez. Láttam az iratokat, tiltott határátlépés szándéka miatt ítélték önt el... Megkísérelt Nyugatra szökni. — Te nem akartál volna disszidálni az én helyemben? , — Talán. De egyébként a hajszála sem görbült meg. Ki lenne kíváncsi egy idős asszony politikai meggyőződésére és arra, alkalmazkodik-e a megváltozott helyzethez, vagy sem — mondta Skász. és közben arra gondolt, a hibás cselekvés néha megbocsáthatóbb. mint a hibás gondolkodás, de ennek ehhez a szituációhoz most semmi köze. — Kedves Dédi! Árulja már el, kik voltak ott azon az estélyen. — Egyszerű társasági összejövetel volt! — sóhajtott megadóan a bárónő, s Szász bólintott. — Persze.... de mégis, kik vettek részt azon a ház- szentelőn? Talán jobban visszaemlékezik, ha én sorolom a neveket, s szóljon, ha tévedek. Jó? — S mert választ nem kapott, folytatta. — Imrédy Béla, Jaross Andor, Rátz Kálmán, azaz nem Kálmán, hanem József, Nagy László, ezek politikusok voltak, ugye... Most jönnek a gyárosok, bankigazgatók, s egyebek ... Darányi Béla, a Futura vezére, Hunyadv Ferenc gróf, ő igazgatótanácsi tag volt a Bauxitnál. Hardi-Dreher a sörgyáros, Andrássy Mihály, herceg Montenuovo Nándor. Azonkívül természetesen Maver Ödön dr., a vezérigazgató, dr. Chorin Feijpnc, Vid= Jenő. Fritz
