Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-08 / 133. szám

1 oldal 1972. június 8, csütörtök Iskolaavatás9 m úzeumnyitás Csávó lyon Bíró Józsefnétöl, a csávo- lyi iskola végzőseinek osz­tályfőnökétől érdeklődtünk a diákok tanulmányi ered­ményei felől. Jó híreket hallottunk. 37-en fejezik be a tanulmányaikat, köztük Baranyai Ildikó, aki mind­végig kitűnő rendű volt. (A III. Béla Gimnázium német-tagozatán tanul to­vább.) Büszkék lehetnek szüleik Péter Szabó Erzsé­betre, Gyurién Ferencre és még jó néhány diákra: a legjobbak között voltak nyolc éven keresztül. Egyetlen tanuló áll bukás­ra. Jó az osztályátlag, ami a diákok kitűnő közösségi szellemét is dicséri. Rend­szeresen foglalkoztak azok­kal, akiknek kicsit nehe­zebben ment. Azt is megtudtuk, hogy az elmúlt és őszén beve­zetett szaktantermi okta­tás beváltotta a hozzá fű­zött reményeket. Különö­sen azoknál a tárgyaknál, ahol a szemléltetés nélkül nehéz az anyagot megérte­ni, elsajátítani. Bíró Jó- zsefné szerint elsősorban a gyerekek kémiai és fizi­kai ismeretei gyarapodtak örvendetesen. Óráról-órára tapasztalta előrehaladásu­kat, mivel ő tanítja ezeket a tárgyakat. A diákok kivétel nél­kül szeretnének tovább ta­nulni. Az érdeklődés a kö­zépiskolák és az ipari, ke­reskedelmi szakmák kö­zött arányosan oszlik meg. (Ügy látszik, hogy a mező- gazdasági jellegű foglalko­zások kevésbé vonzanak Csávolyon is.) a leendő lakatosok, asztalosok, el­adók közül sokan otthon­maradnak természetesen, hiszen a helyi szövetkeze­tekben számítanak munká­jukra. Jó hangulatban készül­nek tanárok, tanítók, diá­kok a vasárnap délelőttre tervezett ünnepségre. Or­szágos és megyei vezetők jelenlétében ekkor adják át az iskola új épületszár­nyát. Ezen a napon nyit­ják meg a tágasabb hely­hez juttatott nagyhírűi fa­lumúzeumot. H. N. Üj üdítő italok A meleg fokozódásával — különösen az üdülővidé­keken — egyre nagyobb a kereslet az alkoholmen­tes üdítő italok iránt. Az idén a tavalyinál 26 százalékkal több alkohol- mentes italt hoznak forga­lomba az ország kereske­delmi és vendéglátó szer­vei. A legnépszerűbb ita­lok között szerepelnek a különféle colák. Tavaly 181 millió palack colát hoztak forgalomba, az idén 230 millió palack kerül a fo­gyasztókhoz. Gyorsan hó­dít Badacsonyi Állami Gazdaság osztrák licenc alapján gyártott Traubi- sodája. Ezen a nyáron tartja „premierjét” a szén­savas almaié, amelynek előállítására a nyíregyházi MÉK-vállalat hozott létre üzemet. A. vitamindús, cu- . kormentes üdítő italt a KERMI a Kiváló áruk fó­rumára is javasolta. Az új üdítő italból az idén egy­millió palack kerül forga­lomba. 2. Szász Dániel újságíró elővette e jó előre előkészí­tett papírokat és a magnetofont készen arra, hogy bekapcsolja Már nyúlt is feléje, de mozdulata el­tört, gondolatai újból és újból a régi eseményekre irányultak. Otthon eszébe sem jutott, hogy felesége nagyanyja, a Dédi, egy volt bárónő, a pesti társaság egykori szépasszonya, hiszen a szegény öregasszony ismeretségük kezdetén, az ötvenes években még Ku- tassy professzorék cselédszobájában nylonkendőket festegetett. De lám, elég volt a tengerpartra jönni és a forradalmi évek eseményei, amelyek megfosztot­ták rangjától és részvény plakettjeitől, eltűntek. Elég volt meglátni hajdani hódításait és gáláns kaland­jai színhelyét, a valamikori Fiúmét, és Abbáziát, újra bárónővé, nagyvilági dámává vedlett vissza. Szász meglehetősen vegyes érzésekkel figyelte, mint ébred fel negyedszázados álmából, mint regenerálja érzékszerveit, mozgását, hanghordozását. Szász Dániel felesége, Balátai Éva pedig akaratlanul is segítette ezt az átváltozást. — Minden kifogástalan itt, ugye Dédi? — kérdez­gette nagyanyjától kedveskedve. — A nap, a szél, a víz, a fűszerezett húsok, a saláták, a gyümölcsök, az italok — és Dédi boldogan rábólintott. A kaliforniai nyarak jutottak eszébe, ahol kisebb birtoka volt, az olasz katediálisok, az isztambuli fehér házsorok, ahol valamikor annyit járt. És eltűntek az „oroszok bejö­vetele” utáni . szörnyű” évek, a cselédlakás, a besze- gésre váró nylonabroszok... Azzal a kézzel kellett ezt végezni, amelyre valamikor Krupp, Thyssen, Ghorin Ferenc lehelt érzelmes kézcsókot... vegyigyárát le­bombázták, részvényei elértéktelenedtek, leánya férjét, Balátai Jenőt hiába finanszírozta... A jugoszláviai nyaralóhelyen eltöltött napok elfújták azonban Dédi ross emlékeit. Szász Dániel a terasz másik oldalán sétált és az üdülő előtti autóparkolóra nézett. Alfréd Flessburger kölni gvógvszerész, akivel a Dédi 30 év után itt ösz- szetalálkozott, éppen a slusszkulcsot húzta ki piros színű sport Mercedeséből és leállítva a motort, meg­indult a szálló felé. Szász a kerek arcú, zárt mosolyú férfit figyelte és közben arra gondolt, milyen érdekes szeszélye a sorsnak, hogy Dédi és ő most összefutottak. A statisztika tükrében I. Kecskemét kiskereskedelme A KSH megyei igazgatósága a közelmúltban meg­vizsgálta a megyeszékhely kereskedelmének helyzetét. Az erről készült kiadvány szerkesztőjét, dr. Sántha Lászlóné közgazdászt kértük fel. ismertesse a legjel­lemzőbb tényeket és összefüggéseket. 2j00 A megyeszékhely kiske­reskedelmi forgalma az elmúlt évtizedben roha­mosan növekedett, míg a kiskereskedelmi háló­zat fejlődése szerényebb mértékben követte azt. Az eladási forgalom fokozódá­sát jelentősen befolyásolta a városi lakosság számának gyarapodása, a jövedelmek növekedése, a fogyasztói igények, szokások megvál­tozása, az árukínálat bővü­lése és nem utolsósorban Kecskemét jelentős iparo­sodása. A továbbiakban a város kiskereskedelmének fejlő­dését mutatjuk be a máso­dik és a harmadik ötéves tervidőszak folyamán, va- t{-/\ lamint azt, hogy a két terv- időszak végén kiskereske­delmi vonatkozásban hol helyezkedett el Kecskemét a megyeszékhelyek sorá­ban. Megjegyezve, hogy az­óta már ismét újabb bol­tok, vendéglátóhelyek nyíl­tak, nem utolsósorban új színfoltként gazdagította a város kereskedelmi képét az 1971-ben megnyitott Al­föld Áruház is. Annak ellenére, hogy Kecskemét kiskereskedelmi hálózata az utóbbi évtized­ben fejlődött, korszerűsö­dött, a jelentősen megnöve­kedett vásárlói igényeket nem tudja megfelelő szín­vonalon kielégíteni. A boltok és kereskedelmi vendéglátóhelyek száma és összes alapterülete számot­tevően nőtt 1960 ' és 1970 között, de a város lakossá­Kecskeméten. Ugyanilyen ütemben — 32 százalékkal, 71-ről 94-re — növekedett a vendéglátóhelyek száma. A boltok összes alapterüle­te a tíz év alatt 50 száza­lékkal gyarapodott és meg­közelítette a 27 ezer négy­zetmétert. °/o I \oo • o —■=- KI cO -3- lf) tO H-Oo <n O into c Q <L9 G) m U) tfl lü H­ot 22 5? S7 0-1 5-1 2­A kiskereskedelmi hálózat fejlődése és v forgalom alakulása 1960—1970-ben. gának mintegy 17 százalé­kos növekedése miatt az el­látás színvonala alig javult. Míg 1960-ban 173 bolt, 1970-ben már 229 bolt volt Míg 1960-ban a boltok fele, tíz évvel később 57 százaléka volt élelmiszer- bolt. Ezek közül a zöldség- gyümölcsboltok aránya 6 százalékról 14 százalékra növekedett. Kedvezőtlen, hogy 1970-ben még a tíz év előttinél is eggyel keve­sebb ruházati szakbolt volt a városban. A kereskedelmi vendég­látóhelyek száma tíz év alatt 23-mal gyarapodott, a növekedés üteme megegye­zett a boltokéval. A növek­mény 26 százaléka cukrász­da és eszpresszó volt, s ugyanennyi jutott a büfék­re is. Az italboltok, sönté- sek, kocsmák és borozók száma az 1960. évi 48 szá­zalékról 31 százalékra csök­kent. A hálózati egységek szá- I mának növekedését jóval meghaladta a kiskereske­delmi forgalom felfutása. 1960 és 1970 között a bol­tok számának minden 1 százalékos növekedésére több mint 4 százalékos el­adási forgalomemelkedés jutott, míg a vendéglátó- egységeknél közel 5 száza­lékos. Az elmúlt tíz év alatt változott a város kiskeres­kedelmi forgalmának össze­tétele is. Míg 1960-ban a for­galom 31 százaléka a ruhá­zati cikkek eladásából szár­mazott, addig — az arány évről évre történő csökke­nése mellett — 1970-ben már csak 21 százaléka. Ez­zel szemben a bolti élel­miszerek forgalmának ré­szesedése 27-ről 31, a ve­gyes iparcikkeké pedig 31- ről 36 százalékra fokozó­dott. (Következik: Helyünk a megyeszékhelyek között.) Dánielnek nyaralásuk első napjai is eszébe jutot­tak, akkor találkoztak először a piros Mercedes gaz­dájával. A hegyek felé sétáltak ketten Évával, szembe velük az úton kocsi jött, majd gyorsan elporzott és Szász a pillanat tört része alatt látta felvillanni a ko­csiban ülő 60 év körüli szikár, keményvonású, mosoly- talan arcú férfit. Kalapja, szemüvege, kezén a kesz­tyűje, a gazdag úrvezetőt mutatta. Éva megtorpant és az autó vágta léghuzatban férje karjába kapaszkodott, miközben hátrafordulva az autó rendszámát figyelte. — Csodálatos kocsi, mondta Éva és Dániel ügyet sem vetett erre a megjegyzésre, folytatta magyarázatát a római utakról, légiókról, aztán a crnagorácokról, akik a második világháború partizánharcaiban a legkitű­nőbb céllövők voltak. — Azt hiszem, azon az úton verték vissza először a németeket — mutatott a hegy peremére, a kanyargó szerpentinre. — A németeket? — kérdezte dacos kis gúnnyal a felesége — a németek mégis Mercedesszel vannak itt, — s Szász erre nem tudott mit válaszolni. Alfréd Flessburger — Szász hangosan kimondta a' nevet és a másodszori találkozásuk jutott az eszébe. A szálló bárjában kellemes, halk zene szólt, Évával táncoltak, ö nem akart inni és szeretett volna korán lefeküdni, hogy tiszta és világos aggyal tudjon más­nap az anyaggal foglalkozni, de a társaságnak túl jó kedve volt, nem hagyhatta ott őket. Amikor a zene­kar gyors számra váltott, Évával visszatértek aszta­lukhoz. — Dédi, csak nem vagy rosszul? — Éva ijedten kapta fel nagyanyja asztalon nyugvó kezét és pulzu­sát tapogatta. — Nem, semmi, már elmúlt — nyögte sápadtan a bárónő, de szemét nem tudta levenni egy távoli pont­ról... Szász követte tekintetét... Az egyik fekete bőrhuzatú fotelben a Mercedes tulajdonosa ült. A férfi felemelte poharát és diszkréten meghajolt az idős hölgy felé. — Dédi, te ismered őt? — kérdezte Éva. — Valami rémlik nekem, drágám, bár az emlé­keimből oly sok arc merülhet föl, hogy már nyugod­tan összekeverhetem őket. Éjfél felé a zenekar öreg szerszámokat vett elő, tamburáztak. Meleg volt, sokat ittak és a társaság a zenészekhez csatlakozva énekelni kezdett. Francia, an­gol, olasz, szerb szavak keveregtek a levegőben. Ösz- szefogóztak, egymás vállára téve kezüket, körbe tán­colták az asztalokat. Dánielt is befogták. A lánc rövi­desen összesodorta őket Alfred Flessburgerrel... Fúj­tatva. lihegve ült le asztalukhoz, mélyen bókolva csó­kolt kezet a hölgyeknek. Kiderült, Dédi ismeri Flessburgert. — Bajor származású vagyok — mondta Dédi Szász­nak —•, életem felét Németországban töltöttem. Hol­nap feleveníthetjük emlékeinket — mondta a bárónő és a kölni gyógyszerészre nézett. Flessburger pezs­gőért szalasztotta a pincért, „találkozásunkra inni kell, hölgyeim!” Aztán a környék látványosságairól, az olaj­fákról, a teraszosan művelt földekről, a népek szoká­sairól beszélgettek. — A magyar konyha kitűnő — mondta Flessburger. — Ügy találja? — nézett a szemébe Szász. — Járt talán Magyarországon? — Igen, a háború előtt export-import ügyleteket bonyolítottam ... Apropos ... Megvan még a jó öreg Astória? A pezsgőzést vidám csevegés követte. Szász agyá­ban, karjában a szesz jótékonyan szétáradt, jól volt feloldódni a kellemes társaságban, a szórakozó em­berek között. — Ez egy nagyon gazdag pasas — mondta neki Éva, már a szobájukban, s Szász arra gondolt, Évánál újabban az élmények, érzések önmagukban értékte­lenek, ha valamiféle érdekkel nem kerülhetnek kap­csolatba. — Hiába, ezeknek mindig jól megy — az asszony mélyet sóhajtott. Szász nem akart erről beszélni. Éva elaludt. Dániel könyvet vett elő, olvasott, de az sem hozott álmot a szemére. Levegőre vágyott, ezért hát csendesen fel­kelt és lábujjhegyen kisettenkedett a szobából. A por­tás a pulton bóbiskolt, Szász hangtalanul elment mel­lette és kisétált a kapun. Gyönyörű csillagos éjszaka volt, a pálmák között enyhe szél sustorgott. A tenger felől friss levegőt hozott a misztrál. Szász a partnak tartott, a napozókosarakat kerülve érte el a vizet. Visszafordulva a magas, sötét hegyek felé nézett, aztán a parti lámpácskák irányába. A szálló harmadik eme­letén az egyik erkély mögül világosság szűrődött ke A Dédi szobája!... Nem tud aludni?... Mindig ki­tűnő alvónak tartotta magát. Szász közelebb sétált és felkukkantott az üvegezett erkélyajtóra. Az összeh zott függönyök mögött két mozgó alakot látott a szo­bában. Csak nem lett rosszul a 72 éves matróna?.. A pincér van bent nála, vagy az éjszakai szeméivé valamelyik tagja? Szász várt öt-hat percet, de az alak csak nem távozott. Meg kell nézni, ki az! Szász megkerülte a földszinti verandát, belépett a kapun és felsietett a harmadik emeletre. A folyosó csendes és kihalt volt. Nesztelen léptekkel ment az exbárónő szobájáig. Fülét az ajtóra tette. A szobából német nyelvű beszédet hallott, de a szavak, sajnos, érthetetlen hangcsonkokká álltak ösz- sze. Nem akarta, hogy rajtakapják, és a közeli mos­dóba osont. Az ajtót kicsit nyitva tartva figyelte, ki távozik a Dédi szobájából. Negyed óra múlva nyílott az ajtó és meglepetésére Dédi újkeletű és egyben régi ismerőse, Alfréd Fless­burger tűnt fel. Némán bólintott a bárónő felé, aztán sietős léptekkel távozott. (Folytatjuk),

Next

/
Thumbnails
Contents