Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-08 / 133. szám

1972. Június 8, csütörtök 9. oldal PeronoszpóraveszéEy a szőlőkben Fokozódott a peronoszpó­raveszély a homoki szőlők­ben. A gombafertőzést nem mindenütt tudták megelőz­ni. A Kiskőrös, Izsák és Orgovány környéki szőlős­kertekben, főleg a kisüzemi ültetvényeken „megfolto- sodtak” a levelek, s több helyen a fürtben is kárt tett a betegség. A jól gé­pesített nagyüzemi gazda­ságokban viszont sikerült eddig megóvni a jó termést Ígérő tőkéket a veszélytől. Egyes helyeken már ötöd­ször, hatodszor permetezik, porozzák az ültetvényeket. A gyors védekezés — a há­rom-négy napos forgók be­tartása — azokon a helye­ken marad el, ahol nincs elegendő gép, s nem főpro­fil a szőlőtermelés. Az in­tenzív védelemhez elegendő és választékban is kielégítő a vegyszerellátás. Idegenforgalmi szerepünk és feladatunk Dísztoll ion lag« Teljes a termelés a Kecs­keméti Baromfifeldolgozó Vállalat toliüzemében. Az új gyár, amely tavaly kezdte meg a termelést, si­keresen mutatkozott be. A korszerűen automatizált üzem a legkényesebb meg­rendelői igényt is kielégí­ti. A vevők kérésére több száz féle összetételű ágy- toll készülhet itt. A véd­jeggyel ellátott termék há­rom világrész államaiba jut el. Az évi 1000—1200vagon- nyi toll feldolgozásának el­enyésző részét teszi ki a dísztől! termelés. Csökkenti ezt a tevékenységet az is, bngv a hibridizálással, a zárt tenyésztés során, el­veszti a toll az álcázó, az ékesítő jellegét. Megszűnő­ben van a legszebb és a legtöbb féle dísztollat adó bronzpulyka tenyésztése. Nemesített új társuk már egyszínű fehér tollazatú, s mivel általában pecsenye­korig nevelik, az sem fej­lődik ki teljesen. Ezért a dísztoll-feldolgozás több­nyire „hozott” anyagból, bérmunkává alakul át. Külföldi cégek szállítják az alapanyagot hozzá, amit Kecskeméten, s a gyár al- bertirsai, illetve kiskunfél­egyházi telepein dolgoznak fel. Ritkán, de előfordul, hogy strucctoll érkezik Amerikából feldolgozásra. Keresett ugyanakkor a ma­gyar liba- és kacsafark- és szárnytoll is. Ezek felhasz­nálhatóságának sokrétűsé­gét bizonyítja, hogy alap­anyaga a játékoknak, a tollaslabdának, s ma is kelléke a háztartásoknak. Toliból készült kalácske­nőre is kapnak még meg­rendelést. Magán'akás-sptési kiállítás Ma délután Kecskemé­ten a korszerű magánla­kás-építésről kiállítás nyí­lik az SZMT-székház első emeletén. A bemutató ré­sze annak a magánlakás­építési tájértekezletnek, amelyet négy megye — Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar, Szolnok, Békés —, vala­mint Szeged és Debrecen város vezetőinek részvéte­lével rendez ma a megye- székhelyen az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztéri­um­Szülőföldünk és lakóhelyünk, a Duna—Ti­sza közi táj az idegenek előtt régebben sem volt is­meretlen. A múlt század közepén például Baja — nagy forgalmú kikötője ré­vén — rendszeresen vendé­gül láthatta az ország, sőt a szomszédos államok leg­rangosabb üzletembereit, a környék gabona- és borke­reskedőit, s az egyéb ter­mékek eladóit. Kecskemét, Halas és más települések több napos, sőt hetes vásá­rai pedig olyan alkalmak voltak, amelyek idején a távolabb élők is felkeresték itteni rokonaikat, ismerő­seiket. A táj szorgos népe később is megtalálta a módját, hogy felhívja a fi­gyelmet városa, községe ne­vezetességeire, s a szó job­bik értelmében idecsalo­gassa a vendégeket. Bár más módon, ugyanezt a célt szolgálták a század- forduló bajai és kecskeméti iparkiállításai, a kiskőrösi Petőfi-rendezvények, a harmincas évek Kiskun-, s még ismertebb Hírős nap­jai, a halasi csipkét vagy a kalocsai hímzést bemuta­tó alkalmak is. A felszabadulást követő­en tovább nőtt az utazási igény. Egyéb gondjaink mi­att azonban csak mérsé­kelt ütemben bővíthettük a vendégek kényelmét szolgáló fogadási feltétele­ket, sőt némely igény ki­elégítése tekintetében (pél­dául a szállodai ellátott­ságban) lehetőségeink még romlottak is. Ez a helyzet látszólag értelmetlenné tet­te a propaganda fokozását. Az elmúlt tíz év során jó­val többet tettünk ugyan a turizmus fejlesztése ér­dekében, mint korábban, mégis igen sok feladat a körmünkre égett. Mindezek ismeretében kezdeményezte az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága a Duna— Tisza közi Intéző Bizott­ság létrehozását. Lássuk hét, milyen feladatokat tűz maga elé a közelmúltban megalakult testület. Napjainkban rohamos mértékben bővül az ide­genforgalom minden for­mája. A nemzetközi ide­genforgalom egyenletes fejlődésével párhuzamosan az életszínvonal emelkedé­se, az urbanizáció, a mun­kaidő csökkentésének mind újabb ágazatokban való bevezetése, s az autópark növekedése a belföldi for­galomban is robbanássze­rű fejlődéshez vezet. Egyre nő az igény a hétvégi há­zak és nyaralók építése iránt. Egyidejűleg viszont ki­merülőben vannak hazánk legismertebb idegenforgal­mi részeinek — a Bala­tonnak, a Dunakanyarnak, s magának a fővárosnak — a befogadási tartalékai. Ezért módosulnia kell ha­zánkban az idegenforgalom áramlási irányainak és te­rületi arányainak, s új tá­jaknak kell csatlakozniok a fő idegenforgalmi terü­letekhez. Ez a változás pe­dig feltétlenül leginkább a Duna—Tisza közét, jórészt tehát megyénket érinti majd. Hiszen a fáj, a kör­nyezet amelyben élünk, többet nyújt az ide­gennek, mintsem sejtenénk. A Duna, a Tisza és tava­ink partjainak, a kirándu- IrSholvate-nck a rsandiét- üde levegőjét áhítja, keresi el­sősorban a városlakó. Ezeknek a helyeknek a megközelítése a fővárosból és máshonnét is egyszerű. Emellett az E-5-ös út, majd a — hercegszántói határátkelőhely státuszá­nak bővítése után — az 51-es út mind jobban vi­dékünkre irányítja a kül­földieket. Tegyük ehhez hozzá, hogy nem csupán termé­szeti adottságokkal rendel­kezünk. Városaink s közsé­geink többsége — gazdasági kulturális és közleke­dési központ jellege révén is — jelentős önálló vonz­erővel bir. Jórészükben olyan műkincsek és egyéb látnivalók akadnak, ame­lyek kellő előzetes ismer­tetés nyomán méltán kelt­hetik fel a figyelmet. A tájékoztatás pedig nem utolsósorban azoknak a szakembereknek és lokál- patriótáknak a feladata, akiket a Duna—Tisza közi intézőbizottság szeretne aktivistái sorába bevonni. Megyénk több tájának is sajátossága a népművészet, amelynek alkotásai csodá­latra késztetik vendégein­ket. Sportlehetőségek — így például a lovas-, vagy a vízisport — felkínálásá­val; népünk élete egy-egy mozzanatának — a szüret­nek, s mezőgazdaságunk egyéb színes eseményeinek — a bemutatásával egy- egy körzetünknek vagy te­lepülésünknek nemcsak ál­talános idegenforgalmi vonzóereje növelhető, ha­nem mindez hozzájárulhat az idegenforgalmi idény meghosszabbításához is. S bárha szűkebb kört érint is: több helységünk adott­ságai szinte kínálják az eszményi kereteket. Kultu­rális események, tudomá­nyos konferenciák s egyéb rendezvények szervezésére. Természetesen a haté­kony idegenforgalom lel­kiismeretes gondoskodást, jó szervezést és megfelelő beruházásokat is igényel. Ezek egy részéhez anyagi­akra alig van szükség, hi­szen a tisztaság, a parko­sítás, ligetek kialakítása, a rendezvények színvonalas előkészítése, a fizető-ven­dégszobák számának szapo­rítása, a tájjellegű ételek, italok, gyümölcsök kultu­ráltabb módon való kínála­tának a bővítése is ideso­rolható. Vétkes mulasztás len­ne, ha anyagi eszkö­zeink végessége mi­att későbbre halasztanánk azoknak az intézkedéseknek a megtételét, amelyekre kellő társadalmi összefo­gással már ma is sor ke­rülhet. Ehhez azonban em­berek sokaságának a mun­kájára van szükség. A Duna—Tisza közi Intéző Bizottság, annak szak- és albizottságai épp ezért azon vannak, hogy előse­gítsék a helyes közvéle­mény kialakulását. Meg­győződésünk, hogy ha ide­genforgalmi feladatainkat sikerül egyre szívonalá- sabban megoldanunk, ez elősegíti a Duna—Tisza kö­zének általános fejlődését is. Gerőcs István a DUTIB titkára Pártbizottsági nőfelelősök tanfolyama A községi és üzemi párt- bizottságok, valamint csúcs­vezetőségek nőfelelőseinek részvételével egyhetes tan­folyam kezdődött meg Kecskeméten, a megyei pártbizottság oktatási igaz­gatóságán. A rendezvényt a megyei párt-végrehajtó­bizottság nevében Iván Istvánná osztályvezető nyi­totta meg. Ezután Szűcs Béla, az oktatási igazgató­ság tanszékvezető tanára tartott előadást a nők tár­sadalmi és közéleti tevé­kenységéről a megyében, s az ezzel kapcsolatos továb­bi feladatokról. Utána kö­vetkezett Orbán Józsefné- nek, az MSZMP Központi Bizottsága munkatársának előadása a nőpolitikái mun­ka pártirányításának gya­korlati módszereiről. Sok hasznos és időszerű útravaló gondolatot ígér a tanfolyam további prog­ramja is. Így például dr. Kőrös Gáspár, a megyei tanács elnökhelyettese a negyedik ötéves terv élet­színvonal- és szociálpoliti­kai célkitűzéseiről, Turgo- nyi Júlia, a Társadalomtu­dományi Intézet munkatár­sa a nőkérdés marxista meg­ítéléséről és megvalósulásá­ról a szocialista társadalom­ban, Fazekas Sándorné, a Magyar Nők Országos Ta­nácsának osztályvezetője pedig A család megválto­zott helyzetéről, szerepé­ről a szocializmusban cím­mel tart előadást, vala­mennyit konzultáció, illet­ve ankét követi. Csütörtökön a Kecske­méti Konzervgyárba láto­gatnak el a tanfolyam résztvevői, akiket Kiss Margit, az üzemi pártbi­zottság titkára arról tájé­koztat, mit tettek gyáruk­ban eddig a párt nőpoliti­kái határozatának végre­hajtásáért. Elhangzik a tan­folyamon több tájékoztató előadás is, így például a Hazafias Népfront és a szakszervezetek nőbizott­ságainak tevékenységéről. Tanácskozás a társadalmi-állampolgári ismeretek tanításáról A magyarországi isko­lákban tanulók jelenleg a társadalmi ismeretekre a különböző tantárgyak óráin, az osztályfőnöki órán, va­lamint az úttörő- és KISZ- foglalkozásokon tesznek szert. Szerdán filozófusok, az ideológiai tudományok képviselői, szociológusok, közgazdászok és jogászok tanácskoztak az Országos Pedagógiai Intézet Gorkij fasori székházában arról, hogy alapos előkészítés után miként lehetne az általános iskolák nyolca­dik osztályában, a gimná­ziumok harmadik osztá­lyában, valamint a szak­munkásképző intézetekben tantárgyjelleggel is oktat­ni a társadalmi-állampol­gári ismereteket. Dr. Gál Sándor sorozata a szövetkezeti nyugellátásról VI. A családtag nyugdíjévéi Rendkívül méltányos in­tézkedése a termelőszövet­kezeti nyugdíjról szóló jog­szabályoknak, hogy lehető­vé teszi a közös gazdaság­ban családtagként dolgozó személyek számára — meg­határozott feltételek mel­lett — nyugdíjévek meg­szerzését. Ezek a feltéte­lek nem azonosak az elő­zőekben ismertett feltéte­lekkel. Különleges esetek­ben tehát akkor is nyug­díjévnek számít a közös­ben ledolgozott idő, ha az általános ismérvek közül egy vagy több hiányzik. Beszéljünk ezekről a rend­hagyó esetekről a család­tagokkal kapcsolatban. A jogszabály szerint a termelőszövetkezeti tagnak az a családtagja, aki a tsz-be tagként belépett, kárheti annyi nyugdíjév beszámítását — legfeljebb azonban öt évről lehet csak szó — ahány naptári évben, mint besegítő csa­ládtag dolgozott, rendsze­resen részt vett a közös­ség munkájában, s ame­lyekben a nyugdíjévek megszerzéséhez szükséges munkaegységeket, illetve tíz órás munkanapokat tel­jesítette és utólag megfi­zeti a nyugdíjjárulékot is. Viszont 1968. január el­sejét követően családtag­ként csak a termelőszövet­kezet előzetes hozzájárulá­sával lehet részt venni a közös munkában. A tsz munkájában rendszeresen részt vevő családtagnak azonban csak az számít, aki a beszámítani kért naptári évek alatt a tsz tagjával közös háztartás­ban élt, Az a tsz-tag, akit 1967. január elsejét megelőzően vettek fel tagként a szö­vetkezetbe, legkésőbb 1967. december 31-ig kérhette a családtagi munka alapján a nyugdíj évek beszámítá­sát. Az a családtag azon­ban, akit 1966. december 31-ét követően vettek fel, vagy vesznek fel tagként a tsz-be, legkésőbb a felvé­telt követő egy éven be­lül kérhette, illetve kér­heti nyugdíjévéinek beszá­mítását. A kérelmet a ter­melőszövetkezet székhelye szerint illetékes SZOT Tár­sadalombiztosítási Főigaz­gatóság megyei igazgató­ságához kell benyújtani a belépéstől számított egy éven belül (nálunk tehát a következő címre: SZOT Társadalombiztosítási Fő- igazgatóság Bács-Kiskun megyei Igazgatósága, Kecs­kemét, Komszomol tér 7.). A kérelemben meg kell jelölni, hogy a termelőszö­vetkezeti tag mely naptári évek beszámítását kéri. Csatolni kell a kérelem­hez a termelőszövetkezet vezetősége által kiállított igazolást, amely a követke­zőket tartalmazza: o. ké­relmező személyi adatait, b. annak a tsz-tagnak a személyi adatait, akivel a kérelmező a beszámítani kért évek alatt, mint csa­ládtag közös háztartásban élt, c. a kérelmező tsz-tag- ságának keltét, d. a kérel­mező által a beszámítani kért években családtagként teljesített munkanapok szá­mát, naptári évenként rész­letezve, e. a kérelmező nyugdijosztályát a kérelem előterjesztése évében (ez utóbbit a termelőszövetke­zet tudja megadni). A kérelem alapján a Társadalombiztosítási Igaz­gatóság határozatot hoz és a kérelem teljesítése ese­tén meghatározza azt az összeget, amelyet a kérel­mezőnek nyugdíjjárulék­ként visszamenőleg ki kell fizetnie, méghozzá a hatá­rozat kézbesítésétől számí­tott egy éven belül. Kivé­telesen indokolt esetben az egyéves határidőt a ké­relmet elbíráló szerv újabb egy évvel meghosszabbít­hatja. Ha valaki elmulasztja az egyéves határidőt, illetve az egy év eltelte alatt nem fizette be a nyugdíjjáru­lék teljes összegét — ter­mészetesen a meghosszab­bításnál két évről beszél­hetünk — az csak annyi időre kap nyugdíjbeszámí­tást, amennyi évre befi­zette a járadékot. A többit elvesztette. Szemléltessük ezt a példán: Kovács Ist­ván, aki 1969-ben lé­pett a termelőszövetkezetbe tagként, korábban, 1966, 1967 és 1968-ban család­tagként dolgozott abban a tsz-ben ahol édesapja ak­kor is tag volt. Kéri, hogy az említett három évet nyugdíjévként ismerje el a SZOT megyei igazgató­sága. Tegyük fel, hogy Ko­vács István a szóbanfórgó három évben teljesítette a korábban ismertetett felté­teleket, és csatolta kérel­méhez a szükséges igazo­lásokat De a SZOT me­gyei igazgatósága által megállapított összegből egy év alatt csak két évre szó­ló járulékot fizetett meg. így a beszámítási lehető­ségét a harmadik évre el­vesztette. (Következik: VII. A jára­dékos és a házastárs nyug­díja.)

Next

/
Thumbnails
Contents