Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-07 / 132. szám
W7S. Jűním 7, szerda S. oldal Augusztusban Szegedre jönnek Világjáró táncosok nyomában A „Slask”-ot keresni Katowicében annyit jelent, mint alföldiek után kutatni Szegeden. A „Slask” ugyanis Szilézia lengyel neve. Nem kis feladat tehát mintegy 700 kilométer autóút után kapcsolatot találni a Lengyel Állami Népi Együttes vezetőivel, táncosaival. A problémát csak bonyolítja, hogy az együttes „főhadiszállása” — Katowicétől, a lengyel acél és szén „fővárosától” 70 kilométerre északra Kosecinben van. Az együttes az idei Szegedi Szabadtéri Játékon — augusztus 18-án és 20-án — nálunk is bemutatja világhírű műsorát. Talán túlzásnak tűnhet a produkció minősítése, ám aki látta táncolni és énekelni a csoportot, az nyugodt szívvel mondhatja, az élvonalban a helyük. Amikor bonyolult telefonbeszélgetések után a koreográfus és rendező: Elwi- ra Kaminska lakásán végre bekapcsolhatom a magnetofont, a fotóriporterrel fellé- legzünk. Mindenekelőtt a tánc- együttes eddigi történetéről faggatom az „idős” hölgyet, akit az igazgató professzornak szólít és aki még a délután folyamán elkísér minket a Katowicétől 40 kilométerre levő Zabrzeba, ahol este fellép az együttes, majd vendéglátónk Varsóba utazik. Nála fiatalabb „idős” hölgyet aligha láttam életemben. Amikor kiderül az is, hogy a „Slask” jalapító tagja, már nem csodálkozom. Keresi a szavakat, de magyarul beszél. Varsóban született, 10 éves koráig azonban Budapesten élt szüleivel. Krakkóban járt iskolába, ott tanult táncolni is. Az érettségi után három évre megint visszautazott Budapestre és beiratkozott a Zeneakadémia ének tanszakára, az Operánál pedig balettot tanult. A csoportot ő és Stanislaw Hadyna neves lengyel zeneszerző népzene- gyűjtő alapította. — Mi késztette arra, hogy Stanislaw Hadynával megalapítsák a „Slask”-ot? — A Mojszejev-együttes pazar műsora. Az ő előadá' sukat látva elhatároztuk, hogy olyan tánccsoportot alakítunk, amely őrzője és terjesztője lesz a népi énekés tánckultúrának. Két évvel a Mazovse megalakulása után — 1953-ban — kellő párt és állami támogatással megkezdhettük a munkát. Az együttes első nyilvános előadását 1954- ben tartotta Varsóban. A közönség óriási sikerrel és elragadtatással fogadta az előadást. — Hogyan választották ki a tánckar és az énekkar tagjait? — Pályázati felhívásunkra bármilyen megdöbbentően is hangzik, 10 ezer fiatal jelentkezett az ország városaiból, községeiből. A katowicei kisszínházban reggel 8-tól délután 4-ig négy hónapon keresztül hallgattuk, vizsgáztattuk a jelentkezőket. Végülis 200 fiatalt választottunk ki, közülük pedig azt a 150 táncost és énekest, akikből a 30 tagú tánckar és a 80 tagú énekkar megalakult. Az első összeállítás 10 évig volt műsorunkon. Jelenleg 60 táncosból 60 énekkari tagból és a zenekarból áll az együttes. Ez a csoport júniusban a Szovjetunióba, júliusban Olaszországba, augusztusban pedig Budapestre és Szegedré’látógat. Az újabb. kérdésekre, válaszokra már nincs idő: In-*-" dúlni kell az együttes után Zabrzéba, a szomszédos ipari fellegvárba, ahol „szegedi” műsorával mutatkozik be az együttes. Ebben az évben ez lesz a 60. koncert. Polner Zoltán Mohamed és a hegy Ismerősöm, aki népművelési ügyvezető, irőniku- san jegyezte meg találkozásunkkor: lelkiismeretfurdalása van minden negyedévi jelentés megírásakor. Mert úgy érzi, szinte nem tesz semmit a tanyai emberek műveltségéért. Az ő körzetében egy év alatt egyetlen ismeretterjesztő előadás sem volt. A közeli faluban ez idő alatt már három is. Ne keseredj el — feleltem —, akit érdekel az előadás, elmegy a faluba is. De én is tudom: nem megy el. Még az sem, akit érdekelne. Mert a napi munka után nincs ereje és kedve három-négy kilométert kerékpározni. Táncolni elmegy, még gyalog is, de az előadásra nem. Ez a valóság. S miért ne vennénk tudomásul? Miért viselkedünk úgy, mint a kabarétréfák pesti embere: ez van, ezt kell szeretni... vagy nem lenne más megoldás? De van. Ha nem jön, mi menjünk el hozzá. Ez a népművelő feladata. Hívja az immár villamosított tanyai iskola tantermébe, ahol szülői értekezletekkor negyven-ötven ember is elfér. Túl egyszerűnek tűnik? Pedig valahogy így kellene csinálni a tanyai népművelést. Nem pénz kérdése elsősorban. Az előadók, a népszerűsítő filmek, a művelődési autók me gyanúk, — legyenek mindig ott, ahol leginkább szükség van rájuk. Még egyszer leírom: nem pénz kérdése elsősorban. Valami másé... Kontra György Az együttes egyik lendületes tánca (Enyedi Zoltán felvétele.) HPl'i ÜLTl.a Legyen lúd, ha... A szólásokkal sok baj van. Akiknek nem szívügyük az anyanyelvűnkkel való törődés, azok szólásainkat sem becsülik sokra. Hallottak róluk, de mély értelmüket sokszor meg sem értve változtatják meg őket. Pedig ezek nyelvünk virágai, népi szemléletűek, népünk több évszázados gazdag tapasztalatait fejezik ki tömören és közérthetően. Nemrég * ezt olvastam egy cikkben: Kötötte a kutyát a karóhoz. Szinte láttam, hogyan kötözte meg az illető a kutyát. Szólásunk ugyanis kötötte az ebet a karóhoz alakban használatos, és azt jelenti, hogy nagyon erősködünk valami érdekében. Egy hétfő reggeli sporttudósításban hallottam a rádióban, hogy a kieső csapatok mindent megtettek, hogy megmeneküljenek a kieséstől. A tudósító szerint a csapatok a kiesési rangadó minden savát megmutatták. Milyen savát? Sósavat? A játékosok mutogatták egymásnak a savval teli üvegeket, vagy le is öntötték egymást? Még gondolatnak is szörnyű. Milyen más lett volna, ha a tudósító a kiesési rangadó savát- borsát emlegeti. Akkor arra gondolhattunk volna, amit ki akart fejezni, hogy a csapatok határozottan, szívósan, lelkesedéssel, minden erejükkel küzdöttek, hogy pontot szerezzenek. (Értelmező szótárunkban ezt a magyarázatot hiába keressük, mert a szótár összeállítói nem gondoltak arra, hogy a kiesési rangadónak is lehet savát-borsát emlegetni.) De lássuk a ludat. Mi legyen lúd? A jó nyelv- érzékűek szerint az legyen lúd, ami kövér. A kövér húsok között legjobb a libapecsenye. Ahogy a közmondás kifejezi: Legyen lúd, ha kövér. Ez az eredeti alakja. Nemrégen így találtaim a Fülesben: Ha lúd, legyen kövér. Nem pontosan azt fejezi ki ugyan, amit az eredeti közmondás, de így is elfogadható. Újabban így változtatják meg: Legyen lúd, ha fehér. Mit törődnek igazi jelentésével! Fehér vagy kövér még rímnek is összecsengene, talán ez az oka a szólás megváltoztatásának. Pedig a lúdnak fontosabb tulajdonsága kövérsége, mint fehérsége. Aki evett már szép pirosra sült, ropogós lúdpecsenyét, annak nem is kell bővebben magyarázni. Ki az úr a csárdában? Ezt is nemrég hallottam. Pedig a csárdában régen főképpen betyárok és szegénylegények szoktak tartózkodni. Tehát ennek a kérdésnek csak ez lehet az eredeti alakja: Ki a legény a csárdában? A betyárnóta is így mondja: „Ha bemö- gyök, ha bemögyök a bugaci csárdába, / Cifra nyelű kisbicskámat vágom a gerendába. / Aki legény, az vögye ki, aki bátor, az töheti. / Még ma éjjel zsandárvérrel írom ki a nevemet.” Tehát az a legény, méghozzá bátor legény, aki a bicskát kiveszi a gerendából. Az urak ellen szól az is, hogy ők nem szomjaztak zsandár- vérre. Vigyázzunk tehát a szólásokkal! Néha csak a jó nyelvérzékűek veszik észre a változtatást. De nevetségessé is válhat a szólások elferdítője. Lőrincze Lajos idéz egy felszólalót, aki így fejezte be szavait: Ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a — fejekbe. (A szólás eredeti alakja: öntsünk tiszta vizet a pohárba.) Kiss István L Ki lehetett Balátai Jenő gyilkosa? És egyáltalán megölték-e? — töprengett Szász Dániel újságíró és lassú mozdulattal végigsimította a homlokát. Szemét lehunyva elmerülten gondolkozott. ...1938. március 6-án a budapesti esti lapok és másrtap az összes sajtóorgánum, sőt az ügyészség hivatalos közleménye is öngyilkosságról írt és beszélt. Igaz, hozzá tették: „rejtélyes körülmények közötti ön- gyilkosság”— De mégis! A legközvetlenebb élő hozzátartozót, Balátai Jenő anyósát háromszor is megkérdezte: „mi történt ön szerint 30 évvel ezelőtt?”... * * * Szász Dániel becsukta mappáját és a kissé kényelmetlen, de az elmúlt napok során megszokott karosszékében előredőlve megfogta a terasz pirosra festett vaskorlátját. A jugoszláviai Brac szigete felé nézett. Szász Dániel feleségével és felesége nagyanyjával együtt a Jugoszláv tengerparton nyaraltak. Kivételesen szép augusztus — állapította meg és az Adria mély kék hullámaira tekintett. A fehér fodrok felcsaptak a sziklákon. Szász Dánielnek eszébe jutott felesége nagyanyjának 10 nappal ezelőtti érkezésükkor tett elragadtatott, de kissé színpadias megjegyzése: „Hallatlanul merész színkombináció.” Ez nyilván a tarka napozókosaraknak, a dús fűnek, a nyaralóhely különös ízű, mozaikberakásos épületeinek — az egész látványnak szólt. Ehrenburgi Bayer Olga. a Dédi, felesége egyetlen hozománya, levetette szemüvegét és az erős fényben a tájat, aztán amiből összeállt — a házakat, a teraszokat, a tenger kicsi szigeteit, a fákat, növényeket — kémlelve, kissé affektált orrhangon jegyezte meg — olyanok, mint Pinturicchio freskóin Sienában. És mögöttük a félelmetes, szinte a házak udvarából magasra törő hegyek! L A Kaszinó utcai ügy! Ezt mondta Szász Dániel újságíró magának, figyelmeztetésül. Nem szabad a témától elkanyarodnia. Nem lehet majd a tájban gyönyörködnie, bámulnia a mélykék tengert, a tiszta égboltot, a halászokat, a csónakokat, vagy a sziklákat, mert minden más csak akkor létezhet, ha nem gyötri többé a kétely, ki ölte meg, illetve hogyan halt meg apósa, Balátai Jenő. Dolgozni jött, nem nyaralni. Csendre, nyugalomra vágyott, hogy elmélyülhessen _ az iratokban. Felesége, Éva, elutazásuk előtt, az összecsomagolt iratköteg láttán, őszinte felháborodással kapott a fejéhez: — Dániel, elment az eszed? Aktákat, fényképeket, magnót, ennyi kacatot akarsz a tengerpartra cipelni? Ilyet, drágám, csak egy őrült tesz, aki azt hiszi, hogy a kéthetes nyaralás alatt írja meg mindazt, amire évekig képtelen volt. Írás? — Szász az emlék felbukkanását gúnyos fintorral kísérte. Hol van ő még az írástól? Előbb rendeznie kell az iratokat, újra hallgatni a magnófelvételeket és megkísérelni a valóság kitalálását. Mielőtt vonatra ültek volna Magyarországon, abban reménykedett, hogy majd hazájától távol, Jugoszláviában, egy 6X5 métes szobában, ahol lakik, egy parkban, ahol sétál, egy szállodai tetőteraszon a magával hozott dokumentáció segítségével kiderítheti, mi is történt 25—30 évvel azelőtt, hazájában. Horthy Magyarországán, közelebbről Budapesten, a Kaszinó utcában. Sok mindent ismert már és úgy érezte, hogy az idegen környezet békéjében az elmúlt napok során máris közelebb került a titok nyitjához. Ám az utolsó napok története még hiányzott, Pontosan tudnia kell, mi történt 1938. március 6-án Budapesten, a Kaszinó utcai lakásban. A riportkönyvet epéikül nem tudja megírni, mert éppen a legfontosabb rész, az események utolsó felvonása tisztázatlan. Gyilkosság vagy öngyilkosság történt? Amióta egy különös éjszakán a dunántúli kisvárosban — ahol kezdő újságíró volt — a járdáról felszedett egy csatangoló nőt, aki nyomban a szeretője, majd kicsivel később a felesége lett, fantomként nehezedett rá apósa élete. Kezdetben csak felesége emlékeiből és hátrahagyott iratokból rajzolta maga elé a régen meghalt férfi képét. Később felébredt a gyanúja, hogy apósa nem önkezével vetett véget életének, s ettől kezdve szenvedélyévé vált a titokzatos história kutatása. Három és fél évet szentelt az események kutatására. Szabad idejében múzeumokban, levéltárakban, iratokkal teli dohos pincékben töltötte. Több száz emberrel beszélt és némelyek elbeszélését magnószalagra vette. Ki akarta deríteni az igazságotDr. Pávai Vájná Ferenc, az öreg geológus, a földtani tudományok kandidátusa, a szakma morc remetéje, amikor Szász először lépett be hozzá, köszönés helyett az ajtóra mutatott, de amikor megmondta Pávainak, hogy ő Balátai Jenő lányának a férje, az öreg tudós átölelte, megcsókolta. Aztán megdöbbentő dolgokat mondott Balátai ügyéről. Ám ez is csak érdekes, izgalmas töredékévé vált a nagy, megfejthetetlen egésznek. Szász nem kímélte magát, térkép alapján bejárta a Bakony régi útjait, apósa nagy bauxitfelfedezéseit, s közben írt és jegyzetelt. Balátai Jenő halálának körülményeiről készített vizsgálati anyagot, a rendőri kihallgatások jegyzőkönyveit, a boncolás eredményét tartalmazó írást azonban nem tudta megtalálni. Ezek az iratok az akkori belügyminiszter parancsára, még a második világháború előtt hamuvá váltak. Szász Dániel cigarettát vett elő, rágyújtott. Az ösz- szefoglalás módszerét kereste. Az épület, ahol az öngyilkosság vagy a gyilkosság történt, a háború alatt lebombázták, az ostrom alatt rommá lőtték és a felszabadulás után egy újat építettek fel helyette. A régi ház lakói elköltöztek, meghaltak, eltűntek. Hol van az a férfi vagy nő, aki például azon az éjjelen kihajolt a szomszédos ház ablakán, tegyük föl, mert melege volt és kitekintve látott valakit a házba surranni?! ___ Ilyen emberek c saknem minden bűnténynél jelentkeznek, információkat adnak, segítenek a nyomozóknak az eddig rejtett szálak megoldásában... Ám Budapesten 1938. március 6-án egyetlen szemtanú sem akadt. Illetve a cselédlány, akiről az újságok is írtak, és aki az őt kihallgató rendőrfelügyelőnek így vallott: ... „Moziba akartam menni, a Magdát kicsapják című filmhez. Útközben vettem észre, hogy a pénzemet otthon hagytam. Az előszobában már furcsa, émelyítő szagot éreztem. A fürdőszobába nyitottam, a professzor úr a kádban ült, feje félrebillenve, a csapokból szivárgott a gáz...” Posta Rozáliát, a cselédlányt, nem egészen egy év múlva a Széli Kálmán téren egy autó „véletlenül” halálra gázolta. Szász Dániel idegesen járkált a lila kőkockákon. Vajon 30 év után fel lehet deríteni egy bűntettet?... össze lehet rakni egy hatalmas korsót cserepekből? Igen, ha minden darab előkerül. ' (Folytatjuk)
