Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-07 / 132. szám

6. oldal im Június 1, sserds ” Felépült a kunadacsi óvoda A kunszentmiklósi tanács 1 költségvetési üzeme felépí­tette Kunadacs első óvodás j napközi otthonát. Harminc kisgyermek kap benne he­lyet, az épület azonban bő­víthető, mert nem sátorte­tős, hanem úgynevezett oromfalas kivitelezésben készült el. Eddig csupán egy szük­ségóvoda működött a kis­kunsági községben. A mű­velődési otthon egyik helyi­ségében vigyáztak azokra a kisgyermekekre, akiknek szülei a Rákóczi és a Kos­suth Tsz-ben. vagy más munkahelyen dolgoznak. Az általános iskola köz­vetlen szomszédságában felépült óvoda, a hozzá tar­tozó közművekkel együtt, 870 ezer forintba került Kivitelezésében a helyi la­kosság, főként a felsőtago­Műkertvárosi göröngyök III. Hatékonyabb segítséget várnak Az eddig elmondottakra bizony, jól oda kellett fi­gyelni, hogy az összefüggé­sek követhetők legyenek. Sok tehát az igazság ab­ban, amit beszélgetésünkkor Husztik Zoltánné meg jegy­zett : „gyűléseinken olyan magas szinten tárgyalnak dolgainkról, hogy nem is lehet érteni..Térjünk vissza azonban oda, ahon­nan elindultunk: az István király körút 3-ba. Nem is kellett kilátogat­nunk, mert megelőzött ben­nünket, jelentkezett az ér­dekelt, Borsos János tömb­elnök felesége, aki a kö­zösség ügyvitelének admi­nisztrációját, s nem egy­szer az utánajárásokat is a nyakába vette, kétségbe­esetten telefonál: A határozatok kimaradtak Az új óvodaépület (fent), közelében a szennyvíztároló, amelynek alagcsöves szikkasztóját Abai Tamás tanár és diákjai társadalmi munkában készítik (Tóth Sándor felvételei) .r ” * s - r-*f > ■Ä" ,- v Ki K v. if ■ , ../: - : y- -í V'-ífC - ' • A M S? ^ --n ^ X ,xX-< . < C V -> ' 99 Virágos, tiszta Kecskemétért” Pocsolya helyett mi is virágot szeretnénk — Alig vártuk már a lakhatási- és a melléképü­let fennmaradási engedé­lyét, hisz’ annyira szoron­gat bennünket az épület bevakolásáért a fizetniva­ló! És az engedélyek he­lyett csak egy bírságot ki­szabó határozatot kaptunk. Űjabb 1500 forint... Ami ezután következett, a szólásmondást jutatta eszünkbe, miszerint a sze­gény embert még az ág is húzza. A 12 tagú közösség története azzal is bővül, hogy a kétszárnyas garázs­ajtók miatt szabálytalan­nak minősül a melléképü­letük, s ennek építési en­gedélyéért is csak utólag folyamodtak. Ennek követ­kezménye a bírság. — Jegyzőkönyvünk van a felügyeleti szerv ígéreté­ről, amely szerint elintézi a melléképület engedélyét. Azon a gyűlésen is csak serkentettek bennünket, hogy nyugodtan csináljuk — bizonygatja Borsos Já- nosné, majd így folytatja: — Olyan nagyon nehéz ez... Ha fizetni kell, nincs pardon. Bárhonnan is, elő kell teremteni a pénzt. Ne­künk viszont a műszaki el­lenőrök után is hetekig kell futkosnunk, mire egy- egy aláírásukat megszerez­zük ... Ami az olyan nehezen várt lakhatási- és mellék­épület-fennmaradási enge­dély sorsát illeti, arról sem haszontalan említést tenni. Hamarosan kiderült ugyan­is, hogy az engedélyek a bírságoló határozattal egy­idejűleg elkészültek. Csak éppen akkor kimaradtak a postára adott borítékból. Ha a közösség fizetni tudna... A „Virágos, tiszta Kecs­kemétért” mozgalomban mi is szeretnénk virágot szagolni — pocsolya he­lyett. A Küküllő utca vé­gét ugyanis, az Ipoly ut­cát érintő sarkon, esős időben elborítja a víz. Tud­niillik sehová nem tud le­folyni. Ami a dologban külön bosszantó: két fajta cső is le van fektetve a sarkon, az egyik például a bölcsődétől. Nemrég fel­bontották a területet. Kér­tük, kössenek be pár mé­ter csövet, s csináljanak egy lefolyót. Az ott dolgo­zók azt mondták, nem csi­nálhatják meg, mert ne­kik nincs ilyen kiadva. Jártunk már az építési osztályon, a tanácstagnál is, de idestova már 2 éve senki nem intézkedik. A környékbeli házakból nem ki, hanem hozzájuk befelé folyik a víz. A szülők ar­rafelé viszik a kisgyereke­ket a bülcsődébe, s ott járnak el a gyáristák is lakásuktól munkahelyeik­re. Az autók, buszok nem gázolnak, hanem szinte úsznak a vízben, ha esik. Sok erre lakónak, er­re járónak szereznének örömet, ha kérésünk meg­értéssel találkozna és in­tézkednének. Pár méter cső kellene ehhez, s egy csapadékvíz-lefolyó. Tisztelettel: Pénzes Fe- rencné, Ipoly u. 8., Holló Lajosné, Ipoly u. 8/a., T. Kovács József, Küküllő u. 37„ T. Kovács Mibályné, Nagy András, Csiki Ist­vánná, P. Kovács János, Bállá István Mátyás Sán- dorné. A további fejlemények? Az István király körút 3. számú ház lakóinak képvi selője a felügyeleti szervük jogászával együtt eljárt az OTP hitelosztályán. Egye­lőre eredménytelenül. A csatornára zárolt összeghez nem lehet nyúlni, a közös­ségnek kifizethető 15 ezer forint pedig csak töredéke annak, amennyiért a vá­rosföldi Dózsa bevakolta a épületet. A munkadíjára múlt év szeptembere óta váró kivitelezőben pedig megvan a jó szándék: el­engedné a kötbért, beérné a 80 ezer forinttal, ha fi­zetni tudna a közösség. El­lenkező esetben lépéseket A bölcső R agyogó ötlet, volt Ba­gó Istvántól, hogy a kalocsai házasságkötő te­rem főhelyére állítatta azt a hamvaskék, virágosra pingált bölcsőt. Nincs em­ber, aki ne ezt pillantaná meg legelőször, amint át­lép a küszöbön, s ne mo- solyodna el a jóérzéstől. Ni, egy „sarok” a családi tűzhelyből. A bölcső egyébiránt a névadó ünnepségek „kel­léke”, de kell-e beszéde­sebb szimbólum az eskü­vőkre is? Aki ilyen családi ünnep­ségen részt vesz a városi tanácsháza emeletén levő teremben, biztos, hogy en­nek a virágos, kék bölcső­nek a képét hosszú időre megőrzi magában. A ven­dég is, hát még a jegyes­pár, az ifjú szülők. Nemhi­ába kulturális „vonalról” váltott át a „Családi és társadalmi eseményeket rendező iroda” vezetésére Bagó István, a művelődési szakember fantáziájával már is sajátos kalocsai szí­neket vitt az új, 1972. ja­nuár 1 óta működő kis hi­vatal — nehezemre esik ugyan e szóval nevezni — munkájába. A jelenleg még minde­nütt ilyen hosszú névvel életre hívott irodák „alap- tevékenysége” azonos. Es­küvőt, névadót rendez, gyászszertartást készít elő, segít, intéz, s közreműkö­dik, vállal társadalmi ese­mények körüli teendőket is. A kalocsai iroda példá­ul május második hetéig 32 névadó ünnepséget, 6 esküvőt bonyolított le­B ensőségesen, hangu­latosan, s olcsón. Takács Jánosné, az iroda másik munkatársa fejből sorolja a kvótát, mibe ke­rülnek a „körítések” pél­dául névadó ünnepségnél. Ének- vagy köszöntőkar, élőzene, szavalat, virágdí­szítés, fényképész, taxi 25— 30—40 forintos tételek s ki mit kíván belőlük. 20 forintért örökítik meg mag­nószalagon a baba hangját, amennyiben hajlandó „nyi­latkozni”. Legfeljebb 100— 150 forint az összköltség, ha meg 5—6-os névadó van, ennél is kevesebb. Esküvő — úgy 200 fo­rintba kerül mindössze, s ott még ilyen szolgáltatás is belejár, hogy: szőnyege­zés. Ha meg pezsgőbontás­sal egybekötött gratulációt akar az ifjú pár, 20 forin­tot kell rászánnia. Gyümölcsözik most te­tősen az az „összeköttetés". amelyet a művelődési köz­pontból, könyvtárból ki­épített, s hűségesen ápol ma is Bagó István. Ének­kar kell? Fél tucatnyi ál­talános iskola dalosai áll­nak rendelkezésre. Virág­éneket kér valaki az eskü­vői szertartáshoz? Jön Vil­lányi Eszter gimnazista, s vele Villányi Imre, aki a gitárkíséretet adja. Egy szép verset? Csendes Ilona elszavalja. Kívánságra fu­volaszóló hangzik, míg az anyakönyvi bejegyzés ce­remóniája tart. — Arra vigyázunk, ne legyen hosszú a műsor. Húsz-huszonöt perc elég — tájékoztat a halk ked­vessége asszonyka, Takács Jánosné, aki 11 éves biz­tosítói múltját cserélte fel ezzel a hivatással. S hoz­záfűzi még, hogy mindig törekszenek valami újab­bat adni az események programjába, amihez jó érzéke van az irodaveze­tőnek. A bölcső-ötlet is igazán eredeti. De mennyi érdekességet, kedvességet teremt a bölcső körül az az úttörőműsor, amelyet névadó ünnepségre dolgoz­tak ki. A helyi hagyomá­nyokra épülő ..Bubanéző”. Ez így játszódik le. A „Komatálat hoztam” kezdetű dalocskát épekéi­vé három kislány és négy kislegény áll fel félkörben a baba körül. A sort nyitó kislány mintás népi cse­réptálat, komatálat hoz, amiben kék nyakkendő fekszik. A hét szereplő egy-egy versikét mond, megannyi becézgetés, ciró­gatás, a kisbabához inté­zett mondóka. Az első vers is kifejezi a többinek a hangulatát: Az utcánkban a kéményen gólya kelepelget. Hírül vettük: városunkban született egy gyermek. Ugri veréb csiripelte: a kis buba takaros. Eljöttünk hát bubanézni: (a versmondó előrehajol, megnézi a babát) Ö, be milyen aranyos. Minden versike után ének, Komatálat hoztam, Ispiláng, Serkenj fel, Ten­te gyöngyöm, — s közben a komatál tovább vándo­rol. A végén a nyakken­dőt kiveszik belőle, s ki­bontva ráteszik a baba takarójára: „A színe kék, a béke színe. Bárhova mégy, rádborul a végtelen ég kupolaíve. így borul­jon rád. új embertestvér: a béke!” Ember született.. . Tóth István tesz a végrehajtásért. Már­pedig a 12 lakó nem tud fizetni... Napjainkban itt tart az ügy. Kérdés, hogyan lehet ezt az újabb akadályt el­hárítani? A 12 érdekelt jó­zan logikája szerint úgy lehetne, hogy mivel a szennyvízcsatorna várható­an majd csak jövőre épül meg, az arra zárolt hitel­összegből kiegyenlíthetnék tartozásukat a városföldi közös gazdaságnak. A csa­tornaépítésig hátralevő esz­tendő alatt pedig valahogy megpróbálnák kikoplalni azt az összeget, amellyel megcsappanna a számlá­juk. Elképzelhető, hogy ezt a szabályok nem tennék lehetővé? Már csak azért is, mert amikor a többi kö­zött a szóbanforgó építő- közösség 1969-ben hozzáfo­gott a félkész építkezéshez, még szó sem volt a tételes közműfejlesztési hozzájá­rulásról ?... Hadd utaljunk azonban a cikkünk bevezetőjében tett megállapításra: 1975 végéig 1200 lakást magá­ban foglaló lakótelep épí­tése fejeződik be a Mű­kertvárosban. Több mint ötszáz — többségében mun­kás — család máris birto­kon belül van ... Mindezek önmagukért beszélő tények. Bizonyságai a népfront szervezésében indult fél­kész akció életrevalóságá­nak, sikerének, mert jó pár száz család lakásgond­ja oldódott meg itt, tulaj­donképpen néhány eszten­dő alatt. A hallgatás nem segít S hogy mégis a görön­gyökről szóltunk, a gondo­kat feszegetjük? Azért van, mert ezek is tények, s hall­gatni róluk, semmit nem mozdítana előbbre. Már­pedig erről — mármint az előbbre mozdításról — nem szabad lemondanunk. Ezt viszont — bármenyire pa­radoxonnak tűnik is — a bajokban, gondokban ala­posan érdekelt Borsos Já­nosné indokolta meg a leg­beszédesebben. — Hisszük, tudjuk, hogy nagyon szép lakótelep lesz a miénk. Beszélgetünk mi erről is a házban. Nem kell annál egészségesebb környék, meg aztán ho­gyan nézett ki még nem is olyan régen és milyen ma! A mi épületünk készült el elsőnek az István király körúton, tavaly októberben volt a műszaki átadása. Nem egyszer fényképezték is azóta!... Csak az a sok tortúra, az a tömérdek fi­zikai, de főleg anyagi erő­feszítés ... És mégis, ha túljutunk egy-egy nehéz­ségen, ami elmúlik, olyan gyorsan elfelejti az ember! Ott volt a villanyóra is, május 30-án megkaptuk, nem vagyunk már a közös ipari órának kiszolgáltatva. Elsírtuk magunkat örö­münkben, hogy ezt is meg­értük ... És elsírta magát Borsos Jánosné, akkor is, amikor ezeket mondta ... Tanulságok helyett Vállalkozzunk-e ezek után a tanulságok megvo­nására? Alighanem felesle­ges, hiszen az elmondottak önmagukban hordják, kí­nálják a tennivalókat. Annyit azonban mégis le­gyen szabad megjegyez­nünk: a félkész szövetke­zeti lakásépítkezés életre­való, nem szabad tehát le­mondanunk róla. Ellenben megelőzni, elhárítani a buktatóit — úgy véljük —, mert közösségi érdek — kötelesség. Ha igaz —már­pedig az —, hogy a magán­építkezők is több segítség­re szorulnak a lakásépítés­sel kapcsolatos sokféle, s még mindig nagyon bonyo­lult utánajárásban, intézés­ben, hatványozottan áll ez a szövetkezeti közösségek­re. Annál is inkább, mert ott a feltételei is jobban adottak. Valamennyi érde­kelt szervre, intézményre vár tehát a feladat, hogv összehangoltabb intézéssel, a jelenleginél hatékonyabb segítséggel egyengessék a kispénzű, de önnön erejük, munkájuk bevetésére kész lakásépítő munkáscsaládo­kat. Perny Irén Termel a minidohdnygyár A Magyar Dohányipar debreceni gyáregységében megkezdte termelését a .minidohánygyár” az iparág kísérleti üzeme. A mini-cigarettagyár egy üzemnek egyszázadra ki­csinyített mása. A gépei alkalmasak a cigaretta­gyártás új technológiájá­nak, kezelési eljárásainak kipróbálására. A minigyár a kísérletek és kutatások mellett évente nyolcvan­millió cigarettát készít. zatos általános iskolás diá­kok jelentős társadalmi munkát végeztek.

Next

/
Thumbnails
Contents