Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-22 / 145. szám

1. oldal

^./TTISZTIKAI adatok szerint 105 ezer hold szőlő van Bács-Kiskun megyében. Ennek egyharmada a második és a harmadik ötéves terv ideién ültetett, vagy korszerűsített nagyüzemi szőlő, amely már géppel művelhető. A többi keskeny sortávolságú, csupán hagyományos módon kezelhető ültetvény.

Az összes területből 16 ezer hold szőlő az állami gazdaságok, 89 ezer hold a mezőgazdasági szövetkezetek, társulások és a magánosok kezelésében van. Ha a termőképességük alapján osztályozzuk Bács-Kiskun megye szőlőit, akkor mintegy 40 ezer holdat tesz ki a parlagon hagyott, illetve a gyengén termő, a holdanként legfeljebb húszmázsás átlagterméssel fizető ültetvény.

A DUNA—TISZA KÖZI

homokvidéken, a szakemberek számítása szerint, akkor gazdaságos a szőlőművelés, ha a holdankénti átlagtermés meghaladja a harminc mázsát. Ennek ellenére sok ezer hold régi telepítésű szőlőt művelnek a tulajdonosaik akkor is, J ha az alig téríti vissza a befektetett, s évről évre növekvő termelési költségeket. Számukra a szőlőtermesztés az egyetlen jövedelemforrás, amelyet esetleg kiegészít a szőlősorok közé ültetett gyümölcsfák termésének értékesítéséből származó bevétel.

Nem nehéz elképzelni, hogy ezek az ültetvények néhány esztendő múlva végképp parlagon maradnak. Sajnos, az állami támogatás megvonása óta a homoki szőlő telepítése megakadt, vagy olyan csekély mértékű, hogy az korántsem áll arányban a termőterület rohamos csökkenésével. Az alacsony alkoholtartalmú. zamatos borok iránt világszerte nagy a kereslet. Ha ebben nem akarunk behozhatatlan hátrányba kerülni, akkor létkérdés, hogy a Duna—Tisza közén, az alföldi könnyűborok hazájában, ismét meginduljon a szőlőtelepítés.

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG kezdeményezésére az elmúlt esztendőben a mezőgazdasági, pénzügyi szakigazgatás országos és megyei szervei, a termelők érdekképviseletei, valamint a forgalmazó vállalatok, kutatóintézetek képviselői több alkalommal tanácskoztak. Különböző terveket dolgoztak ki Bács-Kiskun és a környező homokvidék szőlőtermesztőit foglalkoztató gondok megoldására. Az 1972-es év eddig eltelt időszakában is volt már egy-két rendezvény, amelynek a szőlőültetvények jelenlegi helyzete és jövője volt a témája. A termelők — a mezőgazdasági tsz-ek, szakszövetkezetek, a háztá- | ji és kisegítő gazdaságok j tulajdonosai — azonban ha- I tározott választ mind ez j ideig nem kaptak ezekre az égető kérdésekre. Pedig lassan egy esztendeje, hogy lezajlott az első és emlékezetes lakiteleki tanácskozás.

BÍZVA az akkor és azóta többször is elhangzott ígéretekben, a Homokhátság számos szövetkezetében dicséretes kezdeményezés történt. A Soltvadkerti Kossuth Szakszövetkezet tagsága 140 hold nagyüzemi szőlőültetvény telepítését hagyta jóvá, amelyet saját erőből 1980-ig valósít meg.

Ebben az esztendőben negyvenholdas terület telepítésének előkészítését végzik el. A kiskunmajsai Jonatán Szakszövetkezet 400 hold szőlő telepítésére vállalkozott. A fülöpszállási Vörös Csillag Termelőszövetkezet 300 holdas ültetvény felújításának, korszerűsítésének tervét dolgozta ki. Ugyancsak megkezdődött a szőlőtelepítés előkészítése Kiskőrösön, ahol három szakszövetkezet fogott össze. Kecelen a Kinizsi és az Üj Élet Mezőgazdasági Szövetkezet tervez évente 25—30 holdas telepítést a régi ültetvények pótlására. Csengődön is érdeklődés tapasztalható a szőlőrekonstrukció iránt.

FIGYELEMBE VÉVE azt, hogy a telepítés holdanként több tízezer forintba kerül, és évekbe t’elik, amíg az ültetvény termőre fordul, elismerés illeti a jövőbe látó szövetkezeti, szakszövetkezeti gazdákat, vezetőket. Bebizonyosodott, hogy saját erőforrásaikból szívesen áldoznak erre a célra* ha. megfelelő erkölcsi támogatást kapnak e kezdeményezések kivitelezéséhez. Néhány jogi formulát is meg kell azonban a legrövidebb időn belül változtatni ahhoz, hogy a szőlőtermesztő szakszövetkezetek tagsága még inkább érdekelt legyen a telepítésben, és hogy annak költségeit a jövő reményében teljes meggyőződéséből, saját erőforrásaiból vállalja. Ezeket a jogi kötöttségeket a mezőgazdasági szak- igazgatási szervek jól ismerik. Feloldásukra a kezdeményező lépés nem várhat sokáig.

K. A.

A szőlőtelepítés

Az ötlettől a megvalósításig

1972. június 22, csütőrtBÜ

Meghívót kaptunk: Pólyáié Ferenc fafaragó népművész alkotásaiból kiállítást rendez az Alföldi Cipőgyár szakszervezetének ifjúsági bizottsága, közösen a Kecskeméti Városi Művelődési Központtal.

— Hogyan született az ötlet? — kérdeztem Hegedűs Zoltántól, az ifjúsági bizottság titkárától.

— A televízióban szereztem tudomást arról, hogy

Dietmar Mokros NDK állampolgár, elektromérnök, repülőgéppel érkezett Budapestre. A mérnök úr persze egyáltalán nem azért utazott Magyarországra, hogy a szakismereteit gazdagítsa, vagy hogy a főváros műemlékeit, nevezetességeit ismerje meg. Ügy vélte, hogy a Magyarországra szóló útlevéllel a déli határra is utazhat majd. Jugoszlávián keresztül pedig szabad az útNyu- gat-Németországba is.

A mérnök úr családi élete — a saját hibájából — nem alakult szerencsésen. Feleségét és hatéves gyermekét elhagyta, mert egy egyetemista lányba beleszeretett, majd feleségül is vette. A bíróság havi 1200 márka tartásdíjra kötelezte, ami az új asszonynak természetesén egyáltalán nem tetszett, sőt ott is hagyta a férjét. Mokros ugyanis azt remélte, hogy sikerül disszidálni, s akkor a családi gondjaitól is könnyen megszabadulhat. Ilyen szándékkal kérte Magyarországra az útlevelet.

Négy naoig a fővárosban tartózkodott, onnét autóstoppal Baiára, maid Bácsalmásra érkezett. Madaras körzetébe már gyalog jutott el. Az elektromérnök a magával hozott térkénre hiába rajzolta be olyan precízen a határra vezető

itt a közelben, Matkópusz- tán él egy népművész. Szerettem volna kapcsolatba kerülni vele, s végül is a városi művelődési központtól kaptam útbaigazítást.

Tizenhat fafaragvány, portrék és domborművek állnak az ebédlő asztalain. A sikeres kapcsolat bizonyságául.

Érdeklődtem, milyen programokat szervezett még az ifjúsági bizottság. Heútvonalat, mégis csak eltévedt és tájékozódás végett az egyik madarasi tanyába nyitott be.

Stupoczki László önkéntes rendőr udvariasan fogadta a vendéget. Éppen az 'előző napokban vágott disznót, így frissen sült kolbásszal és hurkával is kedveskedhetett az érkezőnek. Vendégszerető emberek a határmentiek és Stu- poczkiék is azok. Most azonban az önkéntes rendőr és a felesége egyáltalán nem vendégszeretetből marasztalták a jövevényt. Stupoczki ugyanis amikor Mokrost meglátta, azonnal felismerte, hogy az a férfi érkezett hozzájuk, akinek a személyleírását a madarasi Béke Tsz dolgozóival éppen egy órával előbb ismertették a határőrök.

Amíg a mérnök úr jóízűen falatozott, Stupoczki- né a községi körzeti megbízott lakására futott. Pin- kovics István rendőr főtörzsőrmester a határőrökkel együtt érkezett a tanyába.

Mokros hiába magyarázta, hogy a déli határ mentén élő német ajkú családok életét tanulmányozza, nem hittek neki. A különböző tárgyi bizonyítékok előkerülése után viszont a jövevény is kénytelen volt beismerni az igazi szándékát. Gazsó Béla

gedűs Zoltán sorolta:

— A Kecskeméti Állami Zeneiskola és a Collégium Musicum kamarazenekar hangversenyt tartott az ebédlőben. Az Országos Filharmónia rendezvényeire tizenkét ingyenbérletet adott ki a szakszervezet. Igaz — tette hozzá —, hogy csak hárman-négyen jártak el rendszeresen a hangversenyekre.

Megtudtam még tőle, hogy együtt nézték meg a román művészek vendégjátékát a Katona József Színházban, elmentek a be;it-hangversenyekre közösen, rendeztek futballmérkőzést a fiatalok és az idősebbek között, amatőr bűvészt kerítettek az egyik zenés-táncos összejövetelre, es kerékpáron kirándultak a Tőserdőbe.

— Ha a vezetőség nem

támogatna bennünket, nem sikerülne ennyi mindent megvalósítanunk. Persze így is akadtak kételkedők néha, egy-egy. rendezvény előtt. „Ügy sem lesz belőle semmi” — mondogatták. Hát lett. L. A.

Szegedi

gumitetők

A szegedi Emergé gumigyárban új, egyszerű ragasztási technológiával rögzíthető tetőszigetelő gumilemezek gyártását kísérletezték ki.

A Dél-magyarországi Építő Vállalat egyelőre 2000 négyzetméter ilyen anyagot rendelt, amelyet rövidesen felragasztanak néhány! új épületre. Amennyiben f .jól beválik, ilyen szigeteléssel látják el a szegedi új házgyárban készülő lakásokat, a szegedi Tarján városrész új lakóépületeit. Az Emergé évente mintegy 150 000 négyzetméter „gumitetőhöz” ielegendő lemezt tud a házgyár rendelkezésére bocsátani.

Vendégmarasztalás

14.

Alfred Flessburger előtt szabadon, fényesen nyújtózott az út, de most nem sietett. A nap már alacsonyon járt, nyugat felöl éles sugárkévék csaptak a fák közé. A tenger, ahol a sziklákkal találkozott, lilás ködben derengett, beljebb egyre kékült, majd a távolban ismét világos színben ragyogott.

— Velem teljes biztonságban érezheti magát —

mondta az asszonynak, lassan tagolva a német szavakat, hogy Éva jobban megértse. Kesztyűjével magasra akart mutatni, de egy szállítókocsi feltartóztatta, kerülnie kellett. Kapcsolt, gázt adott. A három nap alatt, amióta Éva a bárónő nélkül is eljött vele kocsikázni, az autóval végrehajtható összes trükköt bemutatta neki. Elvitte Cetinjéig, és a szerpentinen, amelynek szélessége nem haladta meg egy bajor paraszt magán- útjáét, a hajtűkanyarokban a sírhűvös szakadék és a kocsi gumija között alig fért volna el egy skatulya gyufa. Évának imponált a férfi biztos kezű merészsége. Ezeken a kirándulásokon beszélni csak egészen egyszerű dolgokról tudtak, de a háromnapi együtt- létük alatt valamiféle jelképrendszer is kifejlődött közöttük, aminek segítségével könnyen megértették egymást. t

— Mrst élhetne még igazán jól — gondolta. Hatvanéves, és bár tíz évet letagadhatna, mert szerencséid Ágyázc'.t az al?.kjára, mégis már csak a fiatal nő'sr tudták izgalomba hozni. Például ez a Szászné. Nem szép ez a nő, a feje túlságosan keleties, nagy barna szemével, erős arccsontjaival, tüske hajával, magas és széles homlokával, de az alakja tökéletes. Amikor először meglátta a vízből kijönni... amíg a homokos parton megtette azt a húsz-harminc métert, minden lépésénél egyre jobban erősödött benne a vágy. Pár napja voltak itt, és már csokoládészínűre bámulták azok a kicsit vastag és mégis formás, hosz- szú combjai.

— Döntésre kell már vinni a kettőjük ügyét. Ezzel

a típussal különben is a hatalmat kell érzékeltetni.

Ultimátumot intéz hozzá. Az idő rohan... Még két nap és elutaznak. Ö ugyan maradhatna még, de elege van ebből az országból. Nem fog tétovázni, megmondja neki: Kell! Fizet érte.

Alfred Flessburger elmosolyodott magában. Vaskos csekk-könyve van. Minő előrelátás... 1940-ben Glad- bachból, amikor a csapatok elindultak Franciaország meghódítására, minden német katonának kiosztottak három Salvarsan-fiolát. És minden tiszt tudott előre minden utat, lőszerraktárat, vízfelvételi lehetőséget, hajszálpontosan megbecsülték még az ellenállás erejét is. Csak németek képesek erre. Flessburger gúnyos vigyorral húzta a száját...

— Jó, de túl gyors — szólalt meg Éva, mert Flessburger egyre vadabbul hajtott. — Nincs kedvem meghalni, de féllábbal vagy összetört tagokkal élni még kevésbé. — Szavait széles gesztusokkal kísérte.

A férfi lassított, majd gyakorlott mozdulattal tette jobbját az asszony vállára.

— Jawohl! — nevetett és kacsintott hozzá. Óvatos mozdulattal lassan engedte el Éva vállát, és lenyúlt a nő térde felett levő szerelvényfal gombjáig. Megnyomta, a doboz fedele lecsapódott. Philip Morris és Pali Mail cigarettával kínálta útitársát. A másik ré- zsútosan megdöntött fiókból egy palack Hennessy került elő. Alfred Flessburger leállította a kocsit és töltött.

— Prosit — mondta és biccentett a fejével, de ő maga nem ivott. — Gyűlölöm az alkoholt — tette hozzá.

— Magának semmi szenvedélye sincs? — kérdezte az asszony. — Mióta itt van, mást sem csinál, mint motorcsónakázik, sétál, autózik, horgászik, s bennünket szórakoztat. Talán öt-hat cigarettát ha elszív naponta ... Jéghideg tejet iszik, láttam, az ételeket is megválogatja, csak a könnyűeket fogyasztja. Mire jó ez?

— Hölgyem, a legszebb férfierény az önmegtartóztatás. Túl kell élnünk. Egyetlen igaz német sem rendelkezhet szahadon a saját erejével. Nem pazarolhatja el. Várnunk kell... de ezt maga úgysem érti. És ebben a korban már nagyon meg kell fontolni az élvezeteket ... csak egy esetben tennék szívesen kivételt ...

— Nos? — az asszony felhúzta a szemöldökét.

— A maga kedvéért! — Flessburger merően és meg nem rebbenve nézett az asszony szemébe. Megismételte: — A maga kedvéért.

Az asszony tagadólag rázta a fejét.

— Nem! Ahhoz még ez is kevés — s kezével félkört írt le a levegőben. Mozdulatába belefoglalta a kocsit, a tengert, a hegyeket és a fákat, a pezsgőzéseket, a túrákat, a szállodát, mindent. — Ahhoz több kell!

— Mi kell, mondja meg, s egy szavával boldoggá tehet. — A férfi suttogva, mintha valaki is a magányos úton, a néma fák között meghallhatta volna, árasztotta el ajánlataival az asszonyt. Kérte, hogy valamivel megajándékozhassa... Arany, dollár? Férje újságíró, bármikor kijöhetnek. Kölnben is rendelkezésükre áll... Később könyörgőre fogta a dolgot, s azt magyarázta, hogy Éva az ő számára valamiféle személyes szükségszerűség alapján minden vágyának a csúcsát jelenti.

Múltak a pillanatok, Flessburger várt, de sem az asszony hangjából, sem mozdulatából nem kapott jelt, beleegyezést. Éz az ellenkezés, amire a többszöri együtt- lét, s a túlságosan barátságos közeledés után egyáltalán nem számított, felingerelte. Megnyomta az önindítót, kapcsolt, s a kocsi szilaj tempóban nekilendült. Flessburger fagyos arccal, mereven az úttestet nézve hajtott tovább. Arra gondolt, mi lenne, ha közölné vele, hogy már 1934-bén kapcsolatba került Ehrenburgi Bayer Olga bárónővel, a nagyanyjával? És ha a továbbiakban közölné vele ennek a kapcsolatnak a lényegét, sőt eredményét?... Mindjárt nem lenne ilyen fölényes, nyugodt és pökhendi ez a tak- nyos. Boldog lenne, ha drága nagyanyját kimentheiné á pácból és tisztára moshatná Szász előtt. Nem vitás, az a férfi a bolsevik rendszer híve. Talán még kommunista párttag is ráadásul... Szép malőr lenne. A mamlasz állandóan a teraszon üldögél és ócska iratokat böngészget, olvas, járkál, mint egy megszállott .

— Nagyon szótlan lett Flessburger úr!? — mondta Éva gúnyos mosollyal.

— Azt hiszem, kissé belefáradtam a beszédbe, eny- nyi az egész — válaszolta a férfi és fordított egyet a kormányon. — Nemsokára elérjük azt a kis vendéglőt, amit meg akartam mutatni magának. Majdnem olyan, mint a mi GasthauSaink az Alpokban.

Az úton tábla. Flessburger egy pillanatra megállt és az útjelzőt vizsgálta. A tábla mellett kis márványtömb állt, rajta felírás, szöveg) és sok név. Éva tanult oroszul, betűzni kezdte a szövöget: ...Innen indult ki a nagy partizántámadás... Nem kis éllel mutatta Flessburgernek a táblát, és rraqvarázta a szöveget.

\Folytatjukl