Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-20 / 143. szám
«. oldal 1972. június 20, kedd Hogyan tovább a szőlő- és gyümölcstermesztésben A Forrás című folyóirat tavaly decemberi számában tanulmány jelent meg Zám Tibor szerzésében Szőlő és gyümölcs a Homokhátságon címmel. Anélkül, hogy az irás egyes megállapításaival külön vitatkoznék, a teljesség igénye nélkül néhány gondolatot, — a homoki termesztés talán legfontosabD I. jelenleg nehéz helyzetben levő területéről — közreadnék. A téma azért is figyelmet érdemel, mert napirenden van a megye kiöregedett, hagyományos sző- lőtelepitéseinek rekonstrukciója, az új gyümölcsösök telepítésének továbbvitelével kapcsolatos elképze lés. Egy kis visszapillantás Leszögezhetjük: ha a második ötéves terv idején nem indul meg a megyében a nagyszabású szőlő- és gyümölcstelepítés, akkor le kellett volna mondani megyénk nagyüzemi gazdaságaiban — mint bevételről — a hazai fogyasztóknak pedig mint piacon jelentkező áruként — évente körülbelül 800 ezer mázsa szőlőről, 70 ezer mázsa őszibarackról, 500 ezer mázsa almáról, 100 ezer mázsa kajsziról, meggyről, szilváról. Hozzátéve mindehhez, hogy az export lehetőségéről is. Mindezek együttes árbevétele megközelítőleg évi 800 millió forint. A telepítési programot megelőző vizsgálatok szerint már 1959-ben a hagyományos szőlőtelepítések 40 százaléka kiöregedett, gyenge termőképességű volt. A kevert állomány, a zömében értéktelen szórvány-gyümölcsfák miatt is magas volt az élőmUnka- igény. Ezzel szemben nem kielégítő a minőség, és drága a termelés. A szőlőnél akkor 90—110 munkanap ráfordítással kalkuláltunk. Jelenleg már 30—35 munkanap-ráfordítási igényű homoki szőlőink is vannak, a terméseredmények pedig elérik e korszerű telepítéseken az 50—60 mázsát. A szüret gépesítésével pedig tovább lehet csökkenteni a munkaráfordítást. Almánál, szórványfák esetében az összes költség mintegy 50—55 százaléka a betakarításkor jelentkezik. A szedési teljesítmény — jó szervezés mellett — a korszerű termőkarós és sövény gyümölcsösöknél többszörös, minőségileg is jobb. A korábbi önköltség ennek hatására felére csökkent és a jobb minőség következtében az átlagos értékesítési ár 20—40 százalékkal emelkedett. Mindennek eredményeként az almatermesztés jövedelmezőségének rátája a legjobbak közé emelkedett. Szükségszerű volt tehát a nagyüzemi szőlő- és gyümölcsültetvények kialakítása, mondhatnánk létkérdéssé vált. Nehezítette helyzetünket, hogy sem itthon, sem Európában a korszerű szőlő- és gyümölcs- termesztésnek nem voltak modelljei, amelyektől példát, módszereket, fajtákat, eljárásokat, nagy teljesítményű gépeket, eszközöket leire tett volna átvenni. Emlékszem még azokra a vitákra, amelyek a szőlő sortávolságáról, a fajtákról és sok ezzel kapcsolatos összefüggésről folytak. Az akkor konstruált UE28-as négykerék-meghajtá- sú traktorhoz alkalmaztuk a sortávolságot, szélesítettünk 240—250 centiméterre. Azóta eldőlt a vita, és ma úgy tartjuk, hogy 3 méter sortávolságnál keskenyebbre nem célszerű telepíteni. bizonyítja, hogy a hibák ellenére általában sikeresnek mondhatjuk a nagy telepítést. Az olcsóbb és jobb minőségű homoki gyümölcsre és borra jelenleg is szükség van a bel- és külföldi piacokon egyaránt és hiány van csonthéjas gyümölcsökben tó; A gondok ismét jelentkeznek, a kisüzemi hagyományos telepítések — amelyek sorai között gyümölcsfák is vannak — tömeges elhagyása miatt a termelés a hazai szükségleteket sem fedezi, pedig nem kis lehetőség nyílna exportra is. Mindenekelőtt rendezni kell azt a bizonytalanságot, amely újabban érzékelhető — a homoki szőlő- és gyümölcstermesztés megítélése körül és a népgazdaság szervezetében elfoglalt helyét illetően. A homokon gazdálkodó üzemek megerősödésének egyik pillére lehet egy megalapozott, átgondolt szőlő- és gyümölcsrekonstrukció. Szereztünk már tapasztalatokat, ismereteket, korszerű módszerek, eljárások, technológiák születtek. Gépek, eszközök kerültek forgalomba. Ismertté váltak az ágazati vertikumok kedvező hatásai, a kapcsolódó beruházások nagy része megtörtént. Kialakult egy nagyobb feladatot sikeresen megoldó vezető- és szakembergárda. Tennivalónk tehát részben a megmaradó ültetvények termőképeségének javítása, a műszaki ellátás színvonalának emelése. Ezzel egyidőben pedig meg kell indítanunk a rekonstrukciót. A termelés biztonságában is előre léphetünk, amellyel az üzemekben növelni lehet a jövedelmezőséget, a gazdasági stabilizáció érdekében. Még mindig jelentősek a hozamingadozások. Ennek részben szubjektív, másrészt termeléstechnikai okai vannak. Szoros összefüggésben van azonban a klimatikus tényezőkkel is. Közös érdek Körültekintést kíván A tények bizonyítanak Nem felmentést kérve, de mégis meg kell jegyezni, hogy nehezebb hosszabb távra előrenézni, mint egy viszonylag rövid időszakra visszaemlékezni. Kevésnek bizonyultak az akkori anyagi és szellemi erőforrások. A rendelkezésre álló fajták sem mindig a legmegfelelőbbek voltak. Nem ismerték a korszerű művelési módokat, s az ezekhez szükséges fajtákat. A szaporítóanyaggal is voltak gondok. (De mekkorák!) Az azóta eltelt időszak A biztonságos, jövedelmező termesztés elsődlegesen a fajtától függ. Űj telepítéseknél, az eddigiek során alkalmasnak értékelt tömegtermő fajták mellett, fontos a megfelelő, üzemen belüli arány kialakítása. A biztonságos termés céljait is jól szolgáló Úgynevezett occidentális csoport jó fajtáit is — riz- ling-szityáni, - ' trafhini;’ olaszrizling stb.szorgal-1 mázzuk. Továbbá azoknak az ígéretes új fajtáknak és fajtajelölteknek gyors termesztésbe vételét is, amelyek kiemelkedő minőségük mellett ellenállóbbak a fagykárokkal és betegségekkel szemben. Előbbre kell lépni a művelődési mód tekintetében is, előtérbe helyezve a fajták által lehetőséget kínáló magasművelést. A rekonstrukció során telepítendő ültetvényeknél az eddigieknél jobb minőségű, katasztrális holdanként 40—50 mázsa termést — több év átlagában biztosító homokterületeket vegyük számításba. A kajszit, amelynél a talaj- és a klimatikus tényezők döntőek, hagyományainkkal ellentétben szélsőséges hőmérsékletű, nagy talajvízmozgású sülevényes homokterületek helyett a dunai vagy tiszai löszös öntéstalajra telepítsük. A jövedelmezőség egyik feltétele, amelyre eddig alig figyeltünk: a szőlő- és gyümölcstelepítések üzemen belüli mérete. Fontos ez a drága, speciális gépek, eszközök, gazdaságos és hatékony kihasználása, de a , lféü’t őszeit szakemberek j foglalkoztatási lehetősége ) miatt is. Az üzemvezetés eredményesebb, ha az eddigi 100— 150 katasztrális hold körüli átlagos ültetvénynagyságot, szőlő esetében 300—500, gyümölcsösnél 100—300 holdra emeljük. Ilyen táblákat szomszédos termelőszövetkezetek társulva is ki tudnak alakítani. Keressük az együttműködést a termelés, a feldolgozás és" az értékesítés korszerűsítésében. A szándékok megvannak, de az előrehaladást számos szubjektív és objektív akadály nehezíti. Feltárásuk, megszüntetésük az egyik so- ronlevő feladat. Huszta János kertészmérnök (Folytatjuk) ÜJ VONÁS figyelhető meg mostanában a tudomány és a társadalom viszonyában, erősödik és változik a tudomány szerepe. Nem máról holnapra, hanem egy fejlődési lolyamat vonulataként. De ennek a vonulatnak is vannak állomásai. Ilyen — jelentős — állomás volt április végén a kormány határozata az 1971—1885. közötti időszakra szóló országos távlati tudományos kutatási tervről. Maga a határozat fejti ki bevezetőjében a tudomány szerepének változását. „Társadalmunk jövőbeni hatékony fejlődése érdekében — írja. — a rendelkezésünkre álló lehetőségek keretei között, minden eszközzel és minden módon segíteni kell országunkban a tudományos-műszaki forradalom kibontakozását, s az itthoni, valamint a külföldi jelentősebb tudományos-műszaki vívmányok hazai hasznosításának meggyorsítását.” A TUDOMÄNYOS-MÜ- SZAKI forradalom — általánosan elterjedt rövidítéssel a TTF — fogalmán az iparosodott országoknak azt a fejlődési szakaszát értik, amelyben a legújabb tudományos eredmények alkalmazásával az emberi munka ugrásszerűen termelékenyebb és egyszersmind fizikailag könnyebb lesz. Ha az ipari forradalmat a gépek elterjedésével lehet jellemezni. akkor a TTF kifejező jellemzője az automatizálás elterjedése. Mindezzel azonban korántsem merítettük ki e fogalom jelentéskörét. s csupán egy vonást kívánunk még hangsúlyozni: a tudomány új eredményeinek termelőerővé válását. Ez fontos jellemzője annak a fejlődési szakasznak, amelynek a küszöbére léptünk. A tudomány természetesen nem úgy halad előre, hogy közvetlenül termelési feladatokat old meg. Hogy ezt tehesse, ahhoz az alap- tudományok széles körű fejlesztésére, sok látszólag nem kamatozó kutatásra van szükség. A modern atomelmélet egyik megalapítójának, Niels Bohrnak a kutatásai nem vezettek atomerőmű létesítéséhez, de nem lenne ma atomerőmű, ha nem születnek meg az ő alapvető eredményei, felismerései is. Másrészt hiába vannak alapvető eredményeink, ha nincs olyan kutatómunkánk, amely ezek alapján kidolgozza a gyakorlati hasznosítás lehetőségeit, továbbá ha vállalataink nem hasznosítják ezekét. Ezért a kormányhatározat fontos helyet jelöl ki az alkalmazott kutatásinak és magának az alkalmazásnak — ezek révén lesz a tudomány valóban termelőerő. EGY KIS ORSZÁG azonban kévésre jutna, ka túl sokat markolna. Koncentrálnunk kell erőinket a legfontosabb feladatokra. Ezeket a feladatokat jelöli ki a határozat, és a rendelkezésre álló anyagi és szellemi kapacitásnak mintegy egynegyedét, egyharmadát e legfontosabb, úgynevezett országos szintű kutatási főirányok és célprogramok szolgálatába állítja, öt kutatási főirányt jelöl ki, a szilárdtestfizikai kutatásokat — amelynek eredményei az izzólámpagyártástól az acélöntésig számos területen hasznosíthatók — az életfolyamatok szabályozási mechanizmusának kutatását, a közigazgatás fejlesztésének komplex tudományos vizsgálatát, a szocialista vállalat kérdéskörének vizsgálatát és a biológiailag aktív vegyületek kutatását. Olyan kérdésköröket, amelyek kutatása szükséges, hasznosítható nálunk, és amelyek kutatásában előrehaladtak tudósaink, van mire alapozni. Emellett tizenegy országos kutatási célprogramunk egy-egy jelentős gazdasági kérdéskör — így az alumíniumipar, a petrolkémia, a számítás- technika. az elektronikai alkatrészgyártás, vagy _ a hústermelés — megoldására irányul. Ez mind az ország jövedelme és valameny- nyiünk életszínvonala szempontjából is fontos. TUDJUK, hogy a hazai műszereknek világpiaci rangja van, mondogatjuk, hogy az alumínium országa vagyunk — s még lehetne idézni a példákat —, de azt is tudnunk kell, hogy a technikai fejlődés nem áll meg, a gyártmányok iránti igények világszerte növekednek — ebben a versenyben helyt kell állnunk. Ezt biztosítja a határozat, amely anyagilag és erkölcsileg alátámasztja a tudomány, a kutatás szerepét. Tudósaink munkája, e kiemelt kutatások sikerei valamennyiünk közös érdekét és hazánk jó hírét szolgálják. N. F. 12. Szász Dániel elővette az új felvételt, amit az ügyvéddel készített. — A múltkor, úgy emlékszem, Mayer kinevezésénél és Balátai első tönkremenésénél hagytuk abba. Ha megengedi, ismét visszatérnék a részvénytársaság további terveire. Említette Dénes dr., hogy sok adatot, dokumentumot gyűjtött össze Balátai megbízásából. — Még a legtitkosabb anyagot is megszereztem. Azokról a titkos jelentésekről is tudok, amelyek kizárólag belső használatra készültek... Teljes és kész anyagot tudnék önnek adni, de sajnos 1938. március 9- én, Balátai Jenő halála után három nappal, a kúriáról hazafelé jövet az irodám ajtaját nyitva találtam. Valaki járt ott. Fiókjaim feltörve ... Tudnia kell, hogy én szociáldemokrata képviselő voltam. Egyre jobban háttérbe szorítottak. Személyzetet már nem tartottam, csak a lakásomon egy öreg, süket takarítónőt. Örültem, hogy praktizálhattam ... Szóval, leveleim kidobálva, mappám felszakítva. A könyveim között kisebb, titkos szekrényem volt, ott őriztem Balátai iratait. Eltűntek. De az illetőt megzavarhatták, mert a páncélszekrényt már békében hagyta... Mikrofilmkészítés abban az időben még ismeretlen volt. A fénymásolást viszont már ismertük. Szerencsére éppen akkoriban rendeltem meg az iratok kisebb részéről az egyik laboratóriumban a kópiák elkészítését. Azok az iratok megmaradtak. Tessék átadom ... Remélem sokat érnek ... — Köszönöm... — Szász, miközben a sistergő hangot hallgatta, ujjait az előtte heverő iratkötegbe dugta. Elégedetten nyugtázta a dokumentumok jelenlétét. — Hát ha még a többi is itt lenne. De szerencsére fejből is tudok jó párat. Például arra határozottan emlékszem — a számok a későbbi perhez kellettek volna — 1922-ben a mérlegük már 20,7 millió korona nyereséget tüntetett fel. 1923 elejére hivatalosan is bevezették a tőzsdére a részvényt, és első árfolyama 40 ezer korona volt. Tetétleni Mayert Németországba küldte, s ott hamarosan megállapodást írtak alá a Lau- ta Werke vezetőivel. Itt ez az eredeti távirat, amit Mayer küldött haza: SIKER ÉS PÉNZ STOP MINDEN RENDBEN STOP ... Ugye, érdekelné honnan szereztem meg?... Az elbocsátott munkások, tisztviselők a a harmincas évek elején dühükben megrohamozták az irodákat, feldúlták Mayer vezérigazgató szobáját is, és egy csomó papírt eltéptek, elégettek, szemétre hánytak. A tröszt egyik geológusa 1936-tól értékes információkkal látott el, s régi papírokat is szerzett... — Szóval ön szerint a vállalat szegénysége a húszas évek közepén megszűnt, és a végére talán mór... — Mind több és több nyersanyagot szállítottak ki az országból. Persze, ez még elenyésző mennyiség volt ahhoz képest, amit a náci Németország vitt el. Ekkor még a szolid kis német tőkés csoport, a Lauta Werke vásárolt. Később csak Svájcba küldték a bauxitot, majd Hitlerék fellépése után kizárólag Németországba ... De nagyon előrefutottam a történetben,.. Egyelőre ott tartunk, hogy a fiatal és agilis Mayer dr. jól beleélte magát szerepkörébe. Az első eredmények alapján már látta, jó üzlet a bauxit. Nosza, elkezdte a részvények felvásárlását. Pénze még nem volt sok, de a tranzakciót titokban és lassan kellett lebonyolítani. Csendes, de mohó érdeklődését rejtve kellett tartania. Így is sikerült neki nagyobb pakett mennyiséget megvásárolnia, s az illető, akivel személyesen beszéltem, Révész Lajos, jóval később tudta csak meg, milyen ostobaságot követett el. Megkísérelt kárpótlást követelni, de Mayer kiutasította. Jó szívére jellemző, hogy később, amikor Révész az új bauxitpalotában kávéházi helyiség bérletét kérte a maga számára, még azt sem adta meg neki, pedig pénzébe sem került volna. Megjegyzem, nem volt mindig ennyire rideg, jóval később Rajniss Fe- renctől már nem sajnálta a pénzt... Ehrenburgi Bayer Olga bárónőnek is... — Köszönöm a felvilágosítást, de térjünk vissza a pesti Citybe! Az üzleti hiénák biztosan megszimatoltak már ekkor valamit. — A nagy üzlet híre bejárta a tőzsde ódon termeit. Azok, akik Balátaival szóba sem akartak állni, már azon törték fejüket, hogyan kaparinthatnák meg a vállalatot. Chorinék és Vidáék egyre nagyobb érdeklődést tanúsítottak a bauxit iránt. Érezték, nagy lehetőséget Jt
