Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-15 / 139. szám

Jó munkát, kellemes szórakozási! Még két nap — és meg­nyitják kapuikat az önkén­tes nyári ifjúsági építőtá­borok. Az április eleje óta tartó folyamatos előkészítő munka eredményeként az ifjúsági szövetség, s az ál­lami gazdaságok felkészül­ten várják a táborokba ön­ként jelentkező Békés, Sza­bolcs, Hajdú-Bihar, Veszp­rém megyei és a buda­pesti diákokat, akik va­sárnap délután érkeznek a jól felszerelt kőépületekbe. Rövid ismerkedés a kör­nyékkel, a táborral, a pla­kátokkal, fényképekkel, raj­zokkal máris feldíszített szobákkal. Sorakozó! — szól az első vezényszó, amely az ünnepélyes meg­nyitóra és a zászlófelvo­násra hívja a táborozókat. És másnap, hétfőn reggel kezdődik a munka. Az első turnusban két­ezer középiskolás 11 gaz­daság: a helvéciai Hámán Kató, a jakabszállási Fu­rák Teréz, a tajói Martos Flóra, a kigyóspusztai Kulich Gyula, a balota- szállási Kulich Gyula, az izsáki Kállai Éva, a balázs- pusztai Kállai Ilona, a vas­kúti Hámán Kató, a máté- házi Hámán Kató, a kun­fehértói Hámán Kató és a kiskőrösi Lékai János tá­borban dolgozik majd. Az első turnus után a lakitele­ki, hosszúhegyi, mátételki és az újbögi építőtáborok is megnyitják kapuikat. Az idén öt turnusban összesen tízezer fiatal segít a mező- gazdaságnak. A fiatalok először szőlő­vesszőt kötöznek, növénye­ket ápolnak, majd később gyümölcsöt szednek. A tá- borozókból alakuló brigá­dok teljesítményre dolgoz­nak, a hatórás munkaidő alatt ki-ki hány sor szőlő­vesszőt kötöz, vagy éppen mennyi gyümölcsöt szed. l"v jó lehetőség nyílik a brigádok közötti munka- vemenyre. A legjobb ered­ményt elérő brigádok ju­talmat kapnak. — A napi hatórás mun­kaidő után a KISZ Köz­ponti Bizottsága és az épí­tőtáborok megyei bizottsá­ga által szervezett prog­ram szórakoztatja a fiata­lokat — mondta Németh Ferenc, a KISZ megyei bi­zottságának munkatársa. — A programokat a közép- iskolás fiatalok érdeklődé­sének megfelelően állítot­tuk össze. A két hét alatt sor kerül különböző tájé­koztató jellegű előadások­ra, szellemi vetélkedőkre, filmvetítésekre. A Bács- Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat turnusonként két- két filmet vetít. Ezenkí­vül budapesti és Bács-Kis- kun megyei beat-zeneka­rok, énekesek, irodalmi színpadok is fellépnek az építőtáborokban. Minden táborban sport­pályát is létesítettek. A diákok a két-két hét alatt kispályás labdarúgó-, kézi­labda-, röplabda-, tollas­labda-, asztalitenisz- és at­létikai versenyeket is ren­dezhetnek. A csoportos művelődés és szórakozás mellett per­sze az idén is lehetőség nyílik az egyéni „akciók­ra”. Régi hagyomány ugyanis, hogy a diákok a táborokba magukkal hoz­zák a táborozás „elenged­hetetlen kellékét”, a gi­tárt. Eskénként aztán ne­hezen lehet eligazodni 3 hangzavarban... Végül egy újdonság: Az idén először a Bács-Kis-; kun megyei lányok itthon maradnak. Négyszáz lány a hosszúhegyi Asztalos Já- nos-építőtáborban, s ugyan­csak négyszáz lány pedig a mátételki Braun Éva-épí- tőtáborban dolgozik majd.' A fiúk Egerfarmosra utaz­nak, s ott csatornát építe­nek. Munka, szórakozás, pi­henés. Ez tölti ki a tábor­lakók napjait, amelyre egész éven keresztül szí­vesen gondolnak vissza. Jó munkát, kellemes szó-; rakozást! T. L. Most újra eljöyűnk Az utazástól, a bőröndök, sporttáskák cipelésétől, a sok gyaloglástól éjfél felé holtfáradtan kerülünk ágy­ba. Reggel, mintha nagyon messziről szólna hozzánk valaki, úgyhogy először nem is értjük: „öt óra. Ébresztő! Jó reggelt kí­vánunk ...” A falra erő­sített készülék elnémul, mi meg a másik oldalunk­ra fordulunk. Igen ám, csakhogy a táborparancs­nok máris kopogtat: „Öt óra elmúlt, ébresztő!” Mintha ólomból lennénk, nehézkesen, álmosan indu­lunk a zuhanyozóba. Elő­ször szokatlan a reggeli torna, a daltanulás, s az iskolapadok után kissé furcsának tűnik a dűlőuta- kon velünk robogó teher­autó, melynek platóján né­hány perc alatt kiröppen szemünkből az álom. A tanya felől motorke­rékpáros közeledik. Az ál­lami gazdaság brigádveze­tője. Együtt megyünk a sző­lősorok közé. Részletesen elmagyarázza, mit, hogyan csináljunk. Feladatunk, hogy a szőlővesszőt a so­rok között kifeszített acél­huzalokhoz kötözzük. Né­mi gyakorlat után gyorsan halad a munka. Hat óra­kor rajtolunk. Nyomban kiderül, hogy korábban kik dolgoztak már építőtábor­ban. ök ugyanis már ru­tinosabbak. A „kezdők” pedig nem akarnak szé­gyenben maradni. Így az­tán mindenki hajlong, kö­töz, hajlong, kötöz... Egy­re ügyesebben, egyre gyor­sabban. Versenyezünk. A betonról pótkocsis traktor fordul a dűlőútra. Hatalmas porfelleget ka­var. Megérkezik a vizesko­csi. Egyszerre megrohan­juk. Dél felé ezer színben játszik a szőlőültetvény. Az acélhuzalokon pulóverek, ingek, blúzok, kendők ... Ebéd. Utána csendes pi­henő. Mindenki levelet. ír: „Szerencsésen megérkez­tem, az első nap már el is telt, nagyon jól érzem ma­gam ...” Délután öt órá­tól kulturális műsort és sportversenyt rendezünk. Este .'ilmvetítés, tfz’-or ta­karodó ... Másnan már '-b az ébredés. S a rer ” 1"'' na, a dal tanulás s i tűnik olyan furcsának, mint egy nappal ezelőtt. A munka se _ fárasztó, pedig az első naphoz viszonyítva négy-öt sorral több szőlő­vesszőt kötöztünk. És a harmadik, negyedik nap már szinte egymásra sem ismerünk: mindenki cso­koládébarna. Gyorsan elröppen a két hét. Az utolsó előtti na­pon este tábortüzet gyúj­tunk. Énekelünk. Mintha csak tegnap érkeztünk volna a táborba. Sok ha­sonló korú fiatallal ismer­kedtünk meg, dolgoztunk,’ jól szórakoztunk. És csali néhány ponttal maradtunk le az elsőktől. Ez is szép eredmény, még kaptunk is érte 100—100 forint jutal­mat. Persze, hamar elköl-* főttük a pénzt a tábor bü­féjében, ahol üdítő italtól az élelmiszerig minden megtalálható. Jó, hasznos és szórakoz­tató P7. énítőtáborozás. Kö- zü'"mir sokan már másod- $70- harmadszor ielent­a pvári önkmteS ómtőtóhorokbai Most újra eljövünk.

Next

/
Thumbnails
Contents