Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-13 / 137. szám
19n. Június 13, kedd 5. oldal Tízesztendős pártszervezet Kommunista pedagógusok Lajosmizsén Csávoly, Soltvadkert, Hosszúhegyi Állami Gazdaság Helytörténeti tanulmányok és Iriilák bele a megválasztásba. Mindenhol a legtekintélyesebb, legnépszerűbb gazdák kerültek az elnöki székbe és szívügyük volt a közös gazdaság fejlesztése Jutalmat kapott Hatvani Dániel Homokhegyek fényében című dolgozata, A híres Hosszúhegyi Állami Gazdaság felszabadulás utáni fejlődését kíséri ■ nyomon a szerző. A most kiadott kötetben a tanulmány első része kapott helyet. A pályázat és a kiadvány jelentőségét Erdei Ferenc — 1970. decemberében — ekként méltatta: „A honismereti mozgalom és a felszabadulási pályázat, így vált nemzeti üggyé. Ennek a nemzeti ügynek a dokumentuma ez a könyv, amely a legértékesebb részeket tartalmazza a pályázat anyagából... Bármely hely lokálpatriótáinak és minden magyar hazafinak ajánlom figyelmébe.” A javaslattal e cikk írója is messzemenően egyetért H. N. Lehet-e az asztalra átevezni? Irtunk a lajosmizsei központi általános iskola tantestületének igényes pedagógiai munkásságáról, a javuló tanulmányi eredményekről, az oktató-nevelő tevékenységben elért eredményekről. Vajon miként vette ki a részét a jobbért vívott naponkénti küzdelemből a pedagógus pártszervezet, milyen szerepe van a nagyközség politikai, társadalmi életében? — erről kérdeztük Korsós István művelődési felügyelőt. Kétszeresen illetékes a válaszadásra. Hivatalból ismeri az oktatási intézményeket és hosszabb ideje ő helyettesíti a községi pártbizottság betegszabadságon levő titkárát. — A fontos és sajátos munkaterületre való tekintettel 1962. november 20-án alakult meg az önálló pedagógus pártalapszervezet Tizennégyen voltunk akkoriban. ir Most? — Huszonkilencen vagyunk. A tantestület létszámához viszonyítva elég tekintélyes szám ez — hiszen nyolcvanhatan dolgoznak az oktatásügy területén Lajosmizsén — de azért még vannak tennivalóink a pártépítésben, szervezeti vonatkozásban is. Kevés a nő közöttünk. Tudjuk, hogy a kettős műszak terhei is nehezítik, hogy az óvónők, tanítónők és tanárnők vállalják a tagsággal járó többletmunkát, a nagyobb elfoglaltságot. 4c Tudomásom szerint tanítónő az alapszervezet titkára. — így van. Kari Istvánná tanyai nevelő már a második ciklusban tölti be ezt a tisztséget, kitűnően. Aktív, nem zárkózik az iskola falai közé. Az sem utolsó szempont,, hogy tanyán tanít és jól ismeri a külterületi gondokat és a gazdaságok életét. A férje az egyik termelőszövetkezetben dolgozik. Elvégezte — és nem is rossz eredménnyel az esti egyetemet, 5 így felkészülten foglalkozik a naponta felmerülő kérdésekkel. 4c Milyen az iskolák igazgatóival kialakított kapcsolat? — Mindkét tantestület igazgatója, és a két helyet- ;es: párttag. Benne élnek íz alapszervezet munkájában. A központi iskola ve- :etői az iskola életével kapcsolatos minden problé- nánál kikérik az ott kialakított pártcsoport véleményét. A külterületi igazga- óság természetesen a föld- •ajzi távolságok miatt ritkábban találkozhat a kol- égákkal, az elvtárssal, de ényeges ügyekben ott sem löntenek alkalmi konzul- ációk, vagy az alapszerve- :et tájékoztatása nélkül. A vezetőségi ülésre rendsze- int külön meghívják a két igazgatót. Az alapszervezet azt szeretné, ha az gazgatók még határozot- abbak lennének amikor Ucsérni és amikor bírálni :ell. 4c Szívesen hallanánk arról, hogy a párttagok az ifjúsági szervezetekben miként tevékenykednek. — Az öt úttörőcsapat ve- :etője közül négy párttag. Nehéz körülmények között dolgoznak, különösen a tanyavilágban. Egy-egy csapathoz három-négy iskola is tartozik. Nehéz az időpontokat egyeztetni. Az öt csapatvezető közül kettő Kiváló úttörővezető kitüntetést kapott. A KISZ-ben már kevésbé találják meg a helyüket. Érdemes lenne ennek okát megkeresni. Az itt-ott tapasztalható passzivitásban feltehetően része van annak is, hogy a községben levő nevelők hatvan százaléka nő. szinte kivétel nélkül feleség és anya. Kevés a szabad idejük. Sajnos, kényszerűségből az is előfordul, hogy kisgyermekes anyákat délelőtt és délután kénytelenek foglalkoztatni az igazgatók. 4c Gondolom, a pártoktatás megszervezése eléggé nagy körültekintést igényel. ■— Nincs még egy olyan alapszervezet, amelynek tagjai ennyire ' szétszórt munkaterületen dolgoznának. Arról nem is szólva, hogy többen váltakozva, hol délelőtt, hol délután tanítanak A dolgozók iskolájában három párttag nevelő tanít, de találunk alapszer- vezeti tagokat napköziben is. Mégis, az alapszervezet 50 százaléka rendelkezik valamilyen pártiskolai végzettséggel. Gondolom, ezt kevés helyen mondhatják el, de az is igaz, hogy a képzettség talán seholsem fontos eny- nyire, mint az új nemzedékét nevelő pedagógúsoknál. Ezért elégedettségről szó sem lehet, keressük a még hatékonyabb továbbképzési formákat. 4c A pedagógusok, s főként a párttag nevelők miként kapcsolódnak a község kulturális, gazdasági fejlesztésének nagy munkájába. — Több tanácstag pedagógus. Természetszerűen a gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság vezetője is nevelő, évek óta. Aktívan bekapcsolódtunk abba a mozgalomba, amely az E—5-ös út mentén, a Csillik-tanyá- val szemben levő épületben néprajzi múzeumot kíván létrehozni. A nagyszerű sikerekkel méltán büszkélkedő Sípos Ottó tanár, a helyi sportegyesületben is dolgozik. Pedagógus a helyi munkásőrség parancsnoka. Sorolhatnám a közéleti aktivitást jelző példákat, de meghamisítanám az összképet A pedagógusoknak inkább kellene hallatni hangjukat a község ügyeiben és a helyi vezetők is bátrabban, következetesebben támaszkodhatnak a lajosmizsei tanítókra, tanárokra, a nagylétszámú pedagógus-pártalapszerve- zetre. ★ A tízéves alapszervezet beváltotta a reményeket. Most gondosan mérlegelik az eredményeket, a fogyatékosságokat, mert tudják: sokat várnak tőlük. Heltai Nándor Erdei Ferenc írt előszót a Helytörténeti tanulmányok és krónikák a felszabadult Magyarország történetéből című könyvhöz. A kötetet a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az Országos Népművelési Tanács által meghirdetett felszabadulási pályázatra beküldött díjnyertes dolgozatokból állították össze. A 29 tanulmányból hármat készítettek Bács-Kis- kun megyében élő szerzők. Csávoly község krónikájából „A felejthetetlen október hatása községünkben” című fejezetét közölték. Ismeretes, hogy ezzel a pályaműivel első díjat ért el a szerző, Mándics Mihály iskolaigazgató, országgyűlési képviselő. Dr. Apró János szakszövetkezeti jogtanácsos „A soltvadkerti szőlő- és gyümölcstermelő szövetkezetek története” című munkáját második díjra méltatták. (A pályázatra összesen 141 művet küldtek be.) A kötetben dr. Apró János tanulmányának „A mezőgazdaság szocialista átszervezése és ennek nyomán létrejött társadalmi-termelési viszonyok Soltvadkerten” című része olvasható. Ebből idézünk néhány tanulságos, kifejező mondatot: „A megalakításnál a tagság részéről mindegyik szakszövetkezetnél megvolt az előzetes elképzelés az elnök személyére vonatkozóan és az ő jelöltjeik kerültek megválasztásra. A községi vezetés az előzetes elképzeléseket bár egyeztette, de nem szólt Sokan szeretik színesen, érdekesen, szólások fel- használásával kifejezni gondolataikat. De mint ahogy a szóhasználat és a fogalmazás területein is nagy a nyelvrontás, a nagy igyekezet a szólások ösz- szekeverése miatt is nyelvrontáshoz vezethet. Próbáljunk a címre felelni. Ha pl. egy irodalmár azt mondja, hogy a nyelvészek asztalára nem akar átevezni, akkor két szólást kever össze. Az asztalt szólásszerűen sokszor emlegetjük, a pincérek nyelvéből került be a köznyelvbe: nem az én asztalom, ott nem én szolgálok fel. Akkor mondjuk, ha valami nem a mi feladatunk, nem a mi hatáskörünkbe tartozik. Tehát a fenti szólást így lehetett volna mondani: én irodalmár vagyok, a nyelvészet nem az én asztalom, vagyis nem értek hozzá, vagy csak nem akarok vele foglalkozni. Eddig rendjén is volna. De az evezés? Sokszor halljuk azt a szólást, hogy más vizekre evezünk. A fenti szólás így is helyes lett volna: nem akarok a nyelvészet vizeire átevezni. A két szólás összekapcsolása váltotta ki a nevetséges hatást. A régebben feljegyzettek közül veszem a következő példát: „Sok köpönyeget megforgatott ember.” Nem az ember a sok, hanem a köpönyeg. Tehát olyan emberről van szó, aki sok köpönyeget megforgatott, vagyis köpönyegforgató embert emlegetnek. A szólás jelentése: önzésből, haszonlesésből, a körülmények alakulása szerint, jellem télén ember módjára változtatja magatartását, elveit, véleményét, meggyőződését, állás- foglalását. Tehát nem kell minden alkalommal új köpönyeget felvenni, elég egyet mindig másfelé fordítani. Az eredetileg említett szólást tehát így lehetne kijavítani: köpönyeget sokszor forgatott ember. De legjobb, ha köpönyegforgatót mondunk, ahogy ma a szólás használatos. Még azt is érdemes megemlíteni, hogy a szólás német mintára alakult tükör- fordítás, de a német szólás eredetileg nem volt rosszalló értelmű, a helyzetbe való belenyugvást fejezte ki. Egyik régi, népi szemléletű szólásunkat forgatja ki egy cikk, amely azon töpreng, „hogyan lehetne visszavezetni a magyar labdarúgás szekerét a régi dicsőséges útra.” Mi dicsőséges útja lehetett régen egy szekérnek? Kivitte a trágyát és a vetőmagot a gabonaföldekre, behordta a termést, elvitte a malomba az őrölni valót. A nótából megtudjuk, hogy a Tarnócára beszegődött bojtár motvóját is szekéren szállították el. A régi szólás szerint átvitt értelemben valaminek, jelen esetben a magyar labdarúgásnak kátyúba jutott szekerét kellene kiemelni. De hát ez nagyon szegényes kifejezése annak, aki a magyar labdarúgás régi dicsőségével van eltelve, azért fényesí- I tette ki ezt a szólást. Kiss István Az érsek arca elkomorult. (Milyen nevetséges ez az ember itt előtte, a hős pózában!) Kemény, hangon válaszolt: — Tulajdonképpen pontosabban tudnunk kellene..2 Balátai szíve gyorsabban vert, kitágult, ugyanakkor őszinte rettegés fogta el. Minden szónak külön önálló, súlyos jelentősége van. Hátha dadogni kezd, tétovázik, butaságot mond. De aztán, amikor megszólalt, hangja könnyed, bátor, határozott volt. Gazdag értelmű mondatokat fogalmazott. Azzal fejezte be: — Magyarország népei boldog jövő előtt állnak. Szegény és gazdag foglalná mindennap imájába az anyaszentegyházat. A főpapnak arcába szökött a vére: — Bizonytalan üzletbe nem vághatunk, fiam. Nem látni a befektetés eredményét. Az egyház nem kockáztathat. Remélem, megértett? Egy áldást, fiam, a távozásakor? ___In aeternum ... B alátai maga sem tudta miért, hangosan felnevetett, majd zavartan elfordult, nem mert az érsekre nézni. Aztán minden ok nélkül sírva fakadt. „Ostobaság, gyerekség” — mondta kínzó dühvei és a legszívesebben felpofozta volna magát. Az érseki füvészkerten úgy rohant keresztül, mintha kergették volna. A hatalmas, vasrácsos kerítésnél még egyszer megállt, visszanézett. A visszautasító pillanatok rémes összhatássá álltak össze benne, egész viselkedése szenvedélyes haraggal töltötte el. A kisváros poros utcáin tántorogva haladt, mintha részeg lett volna. Belépett az első kocsmába, gyorsan és mohón ivott. A munkanap akkor ért véget, a kocsma lassan megtelt borostás arcú, rossz ruhájú férfiakkal, savós szemű, fáradt arcú nőkkel. — Micsoda korban élünk. Pocsék, rohadt korban — pufók, fonnyadt arcú férfi lépett Balátai mellé, aki összerázkódva hirtelen zsebkendőjét szorította az orra elé, ne érezze ezt a hagymás, pálinkás pinceszagot, ami a férfiből áradt. Eltaszította magát a pulttól, és kilépett a szabadba. Ide jut, ha feladja a harcot. Menthetetlenül ide jut... Három hét múlva ragyogó ötlet jutott eszébe. Felkeresi Chorin Ferencet, Magyarország leggazdagabb emberét, a Salgótarjáni Kőszénbánya R. T. vezérigazgatóját. A titkár nem akarta beengedni, a tárgyalás célját tudakolta. — Közölje Chorin úrral — húzta ki magát Baláta —, olyan kincset tartok a kezemben, amitől még ő i elszédül. A titkár a párnázott ajtóba fúrta magát. Néhán; perc múlva visszatért. — Chorin méltóságos úr várja. Balátai már nem érzett semmi gátlást, túl sok nag’ emberrel, államtitkárral, üzleti hiénákkal, mocsko pénzektől lezüllött vigécekkel találkozott ahhoz, hog' nemes céljától eltöltve ne tudott volna e közéleti ferti fölé emelkedni. Légy erős, légy ember! — erre a ke ményítésre azért volt szüksége, hogy nyugodtan, tüze tesen mondja el Chorin Ferencnek, miért jött hozzá mit hozott. Chorin udvariasan fogadta, s Balátai elő adása közben komoly képpel hümmögött. — Bauxit?... Érdekes, nagyon érdekes, de mit kezd jek vele? ■ Ki kell aknázni! Millió és millió tonna fekszil a föld alatt. És nem kell, mint a szénért, mélyrí menni. Tizenöt-húsz méter alatt már dönti az anyagot Timföldgyárat kell létesíteni. A timföld elektrolíziséhez sok áram kell, ezt csak kis részben oldhatjuk meg *-e Ye§yünk áramot a szomszédos népektől. Ha adunh timföldet, adnak érte áramot... Az alumínium meg ide visszakerül, a kincs itt marad... Százezer magyar munkásnak biztosítanánk kenyeret. — Nézze, Balátai úr! — Chorin fáradtan pillantott a mennyezetre.^ — Nekem annyi bányám van. Szén. villamosmű, gyárak... Minek nekem még egy gond7 A konjunktúrának vége... Nagy bessz várható... Ha valaki, hát én megérzem, mint macska az esőt... Én is szegény emberből küzdöttem fel magam, eddig Eddig! — Felemelte hangját — szeretem azt az embert, aki mer, de most nem látom a befektetés eredményét. Az üzletet. De tudja mit?... Készítsen nedoínomert elTŐ1 ^ exPozét- Alaposan át kell gon* yez®r*Saz£ató úr! Én barátaimtól, ismerősöktől felvettem annyi pénzt, hogy a zártkutatmányi díj első részletet ki tudjam fizetni. Rengeteg adósságom van. Ha en nem bíznék ügyemben, azt hiszi, vállaltam volna ekkora kockázatot? Nagy, óriási üzlet ez! — Expozét, barátom! — ráncolta homlokát Chorin. — Expozét, és aztán még tárgyalhatunk. Viszontlátásra. Balátai nagyokat nyelve köszönt el az ipari hatalmasságtól. Ügy érezte, valami halvány remény mégis felcsillant... Nem hagyta magát, bejelentkezett Esz- terházy herceghez, de az nem fogadta. Az iparügyi miniszter majdnem a lakájával dobatta ki. Balátai hazament otthonába, és megírta az expozét. Levelek százait, beadványokat küldött szét. Válasz azonban sehonnan sem érkezett... (Folytatjuk)
