Petőfi Népe, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-13 / 137. szám
1 oldal 1972. június U, kedd Gyakorlatlanság AZ ÜJSÄGOK baleseti krónikáiban a szerencsétlenséget előidéző ok jelölésénél sokszor találkozunk ezzel a kifejezéssel: gyakorlatlanság. Valóban, a közúti karambolok, kisodródások. borulások jelentős százalékát olyan járművezetők idézik elő. akiknek — köznyelven szólva — alig száradt meg a tinta vezetői igazolványán, vagy akik egyáltalán nem rendelkeznek jogosítvánnyal. Érdemes külön-külön megvizsgálni mindkét fajtáját a gyakorlatlanságnak. Kezdjük talán azokkal, akik járművezetői vizsgára készülve, vagy csak az új motorkerékpárt, személy- gépkocsit kipróbálva ülnek a volán mögé, nyergelik meg a gépet. Ezek azon túl, hogy nem éreznek felelősséget sem önmaguk, sem mások testi épsége iránt, úgy vélik: nem olyan nagy dolog egy járművet elvezetni, hiszen naponta látják, ültek már személygépkocsiban, vagy motorkerékpáron. Az első próbálkozás, az indítás, az elindulás olykor a kanyarodás is sikerül. s ez felbátorítja őket arra, hogy a motorban levő erőket a maximális sebességig fokozzák. S ekkor történik a baj! Egy váratlan közlekedési helyzet megzavarja őket. elfelejtik hol a fékberendezés, hogyan kell működtetni, vagy egyszerűen nem ismerik a kanyartechnikát, nem érzékelik a követési és féktávolságot, kanyarodáskor, beforduláskor a sebességet. Ennek mindig az a következménye, hogy a jármű ütközik, borul, kisodródik, s vagy a járművezető, vagy pedig a szemben jövő gépkocsi, motorkerékpár utasa, a gyalogos sínyli meg a felelőtlen, gyakorlatlan járművezető virtuskodását. Ezek ellen nem elegendő a rendőrség rendszeres és szigorú forgalomellenőrző munkája, a társaknak, barátoknak, olykor a családtagoknak is figyelmeztet- niök kellene és kell is a meggondolatlan, főleg a fiatalabb korosztályból kikerülő leendő vezetőket cselekményük súlyosságára. A gyakorlatlanság másik formájával azoknál találko- I nek. zunk, akik már ugyan rendelkeznek jogosítvánnyal, de még nem szereztek kellő gyakorlatot a közúti közlekedésben. Sokan azt gondolják, hogy elvégezve a gépkocsivezetői tanfolyamot, levizsgáznak, megkapják az igazolványt, már nincs szükség az óvatosságra, a tanultak betartására. A statisztikai felmérések szerint a legtöbb szerencsétlenséget az X—3 éves vezetői igazolvánnyal rendelkezők okozzák. Mi lehet ennek az oka? Az alapoktól induljunk el. Elsőnek talán az úgynevezett tesztvizsgáztatást okolnánk. Ha ugyanis a gépkocsivezetőjelölt két alapvető fontosságú közúti jelzőtáblát nem ismer fel, s eltéveszt egy elsőbbségadási helyzetet, még megfelel. Ez a szóbeli vizsgánál soha sem fordul elő. A másik, és szintén alapvető ok, a gyakorlati oktatásban keresendő. Igaz, hogy ezeket a járművezetőket megtanítják tolatni, megfordulni, emelkedőre fel- és lemenni, a városi forgalomban közlekedni, de arra már kevés idő jut, hogy az országúton közepes sebességgel előzzenek, elsajátítsák az útkanyarban szükséges fékezést és gázadagolást, s sorolhatnánk tovább. Ezeket a gyakorlati ismereteket tulajdonképpen a kötelező 30 órás vezetésen kívül, oktató nélkül kell elsaiátítaniok. A GYAKORLAT teszi mesterré az embert, tartja a szólásmondás. A jármű- vezetésnél ez még fokozottabban érvényesül, hiszen hallottunk már olyanról, hogy 20—25 éve baleset- mentesen közlekedő járművezető is okozott szerencsétlenséget. Hogyan szerezhetnek gyakorlatot azok, akik nemrég még csak kívülről szemlélték a közlekedést? Elsősorban is a szabályok pontos betartásával, a sebesség KRESZ-ben meghatározott megválasztásával, az óvatossággal és nagyon sok gyakorlással. A magán-gépkocsivezetők, motorkerékpárosok, de a hivatásukat most kezdő gépjárművezetők csakis ilyen módon kerülhetik el a baleseteket. válhatnak valóban mestereivé a közlekedésSzerdán kezdődik a gyógyszerészek Rozsnyai Mátyás-emlékversenye Az 1833-ban Szabadszálláson született Rozsnyai Mátyás gyógyszerész emlékére és tiszteletére a Magyar Gyógyszerészeti Társaság immár évek óta előadói emlékversenyt rendez. A most hatodik alkalommal megtartandó szakmai versengés színhelye — június 14. és 16. között — a névadó szülőmegyéje, Bács- Kiskun lesz. Az 1895-ben elhunyt neves gyógyszerész joggal példaképe a szakmát szerető, tudományos érdeklődésű pályatársainak. Az ő nevéhez fűződik több jelentős szaktanulmány megírása mellett az a nagy fontosságú eljárás is, amelynek segítségével a rendkívül keserű kinin. íztelen ve- gyületté alakítva, a gyermekgyógyászatban való fel- használásra is alkalmassá vált. A kecskeméti Városi moziban megrendezésre kerülő emlékversenyen harminc fiatal gyógyszerész tart majd előadást különböző szakmai tárgykörökből, s ezt a szakemberekből álló bírálóbizottság értékelése követi. A legtöbb pontszámot elért előadók díjazásban részesülnek, s közülük a legjobbat a Rozsnyai Mátyás-emlékplakettel is kitüntetik. A verseny célja a szakmai műveltség emelése mellett a gyógyszertárakban dolgozó ifjú tehetségek felkutatása, az önálló kísérleti, munkára ösztönzés, a kutatási kedv ébrentartása. Számos fiatal szakmabeli később doktori disz- szertációvá is feldolgozza előadásának témáját. Az országos jelentőségű szakmai rendezvénysorozat előadásai szerdán, csütörtökön és pénteken hangzanak el. majd sor kerül az ünnepélyes eredeményhirde- tésre és a díjak kiosztására. Az alkotó ember dicsérete J. T. Rugalmasan, gyorsan Uj zöldségbolt a Máriavárosban Május 14-én jelent meg lapunkban az a kecskeméti Máriavárosból keltezett panasz, amely a negyednek a városközpont felé eső részén zöldség-gyümölcs elárusítóhely létesítését sürgette. Ugyanez az igény erőteljesen hangot kapott az egy hét múlva nagy sikerrel megrendezett nők fórumán is. A MEZÖTERMÉK Vállalat vezetői azóta is szüntelenül keresték a megoldás módozatait. És hogy nem eredménytelenül, azt bizonyítja, hogy szombaton délelőtt a Toldi, a Hétvezér, és a Farkas Sándor utcák által határolt területen, a máriavárosi iskola előtt már meg is nyílt az új, 58-as számú zöldség-gyümölcs pavilon. Már jóval a nyitás előtt hosszú sorokban várakoztak a pavilonnál a háziasz- szonyok, s a bevásárlásban egyre nagyobb gyakorlatot Gémes Gábor „Tiszta, virágos Kecskemétért** Ki legyen a szervező? A visszhangja a legjobb bizonyíték rá, hogy a megyeszékhely lakóinak mennyire általános igényét, óhaját fejezte ki a „Tiszta, virágos Kecskemétért” felhívás. Egyöntetű üdvözlésén helyeslésén túlmenően, sok utcában, számos ház környékén hangulatos virágágyások alakultak ki és mintha a rendre és a tisztaságra is több figyelem jutna azóta. (Kivéve a számtalan ház előtt még mindig rendszeresen kint felejtett kukákat!) Szerkesztőségünktől azonban egyre többen kérnek arra vonatkozó tanácsot: kihez, kikhez fordulhatnának szervező, irányító segítségért ■ ahhoz, hogy a lakókörnyékük eleddig el- hanvagolt közterületét rendbehozhassák. Horváth Lászlóné, a rendőrfalusi óvoda vezető óvónője például így fogalmazott: — örül az ember szíve a városközponti rózsaparkok láttán de Kecskemét más területein is egyre több az ilyen szemet gyönyörködtető, pihentető, színfolt. Már szinte fáj, hogy a mi városrészünk, amelynek pedig meg lenne a lehetősége a szépítésre, ma még kivételnek számít. Ott van elhanyagoltan a régi piactér. Olyan jó lenne rendbehozni, virágosítani! Még játszótérnek is jutna hely. Annál is inkább, mert itt tulajdonképpen volt is afféle. A hintaállványok maradványai megvannak még. Biztosan tudom, hogy a városrész lakói, a kicsik szülei szívesen segítenének. És a környéki üzemek, vállalatok is. A Finommechanikai Vállalat lelkes KISZ-istái például feltétlenül, őket jól ismerem. Csak azt nem tudjuk, hogyan kellene hozzáfogni. Van-e esetleg valamilyen terve ezzel a szép lehetőséget kínáló területtel a városi tanácsnak? A múlt év december 7-én volt nálunk egy. tanácstagi beszámoló, ott is felvetődött ez a közkívánság. De azóta is semmi. Mit tanácsol a szerkesztőség? íme, a válaszunk: miután megtudakoltuk, közölhetjük, hogy a rendőrfalusi régi piactérrel kapcsolatban a városi tanácsnak nincs egyéb terve, minthogy örömmel üdvözölné a Horváth Lászlóné vezető óvónő által is javasolt megszépítését és a játszótér kialakítását. A munkálatok irányításához szívesen a rendelkezésükre bocsátja a kertészeti részleg hozzáértő szakemberét. A szervezést azonban a lakosság választott képviselőinek, a tanácstagoknak kellene a kezükbe venniük. Kár, hogy eddig még nem jelentkeztek. Jöjjenek hát, keressék a városi tanács vb építési-közlekedési osztályán az illetékes előadót, Irsa Ernő csoportvezetőt, aki minden szükséges útbaigazítással a rendelkezésükre áll. —y — n szerző férjek. Tíz órakor Perényi István, a vállalat igazgatója néhány keresetlen szóval „felavatta” az új egységet, hangsúlyozva, hogy céljuk: minél jutányosabb árak ellenében minél jobb minőséget adni a vásárlóknak. A vadonatúj pavilon valóban árubőséggel, a primőrök és a tálcás-fóliás, előre csomagolt termékek széles választékával várja a környék lakóit, akik éltek is a lehetőséggel: a fürge kezű eladóknak a premier első napján — közvetlen, helyszíni meggyőződésünk szerint — nemigen akadt pihenője. Maradéktalan öröm ez az öreg városrész népének, hiszen végre van hol, és van miből kiválasztani, beszerezni az ebédre, vacsorára valót. S ezért őszinte köszönet illeti a MEZÖTER- MÉK-nek az igényekre gyorsan, rugalmasan reagáló, s az érdekeltek teljes megelégedésére intézkedő vezetőit. Autósok figyelmébe Május elején a magánautósok legnagyobb örömére a Magyar Autóklub megyei szervezete lehetőséget teremtett arra, hogy balesetbiztonsági, műszaki szempontból átvizsgáltathassák gépkocsiaikat. A mozgó műszaki állomás munkájára, átvizsgálásaira — érthető okból — sokan tátották igényt. A megyei szervezet most ismét a megyében működteti az autódiagnosztikai mozgó állomást. A nagy érdeklődésre való tekintettel arra kéri a Magyar Autóklub megyei vezetősége a járművüket javíttatni szándékozó autósokat, hogy keressék fel az Autóklubot a vizsgálat időpontjának rög zítése céljából. A megyei településfejlesztési nagyaktíva több felszólalója megerősítette azt az igazságot, hogy ebben a versenyben nincs vesztes. Minden település nyert, még ha nem is került — sportnyelven szólva — a dobogóra. Nem csupán hangzatos frázis ez, s akik szóltak — többnyire a helyezést elért városok, nagyközségek, községek képviselői — azok sem valamiféle vigasztalást' akarnak ezzel nyújtani a többieknek. Mindennél meggyőzőbb a szám, amely szerint az 1971-es településfejlesztési verseny során a megye lakossága összeségében 106 millió forint értékű társadalmi munkát végzett. Feltétlenül új vonása volt a múlt évi versenynek az, hogy tömegesen jelentkeztek a társadalmi munka vállalásánál és derekas teljesítésénél a kollektívák: a szocialista, vagy ezért a címért még csak most dolgozó brigá- dck, KISZ-szervezetek. Kétségtelen, hogy egy-egy brigád össztevékenységének megítélésénél ez nagyon sokat számít. De különösen az, hogy a számszerint ki sem mutatott ilyen brigádok közül összesen kilenc kapott elismerést a megyei tanácstól. Három megkapta a Településfejlesztésért Emlékérmet. Ezek a következők: a Fémmunkás Vállalat Kiskunhalasi Gyárának tmk-brigádja, amelynek tagjait az iskolai szemléltető eszközök gyártásáért, a tanyai iskolák villamosítása körül kifejtett munkáért és játszótér építéséért részesített kitüntetésben a megyei tanács. Aztán a Papíripari Vállalat Kiskunhalasi Gyárának Fridrich László brigádja. Ennek tagjai a felsőszállási általános iskola belső villanyszerelési munkáját végezték el ingyen. A kunszentmiklósi VÁV- gyár KISZ-brigádja pedig az útjavításoknál mutatott példát a társadalmi munkában. valaki a város, a község érdekében. De ha kétkezi munkát vészük, ott sem használtunk még ki minden lehetőséget. Hogy milyen lehetőségek vannak egy-egy városban, községben, s azokat miként kell kihasználni, arra tippet nem adhat sem a sajtó, sem pedig más „kívülálló”. Elsősorban az illető település vezetőinek kell tudniok, hogy hol, milyen feladatot kik végezhetnének el társadalmi munkában. Ehhez — mármint a feladatok, a lakosság; igényei ismeretéhez — viszont éppen arra van szükség, hogy a helyi vezetők a legszorosabb kapcsolatban legyenek az emberekkel, s ne csupán a tanácsüléseken találkozzanak a tanácstagokai, ne csupán a félfogadáson lássák a választópolgárt és ne csak azt tudják róla melyik utcában lakik, hogy befizette-e már az esedékes adót. A település vezetni ne kizárólag beosztásuk!, ha úgy tetszik, rangjuk szerint legyenek gazdái! a városnak, községnek, hanem kötelességüket permanens és tudatos munkálkodással, a mindenre odafigyelés igényével, a jó gazda gondosságával, ügyszeretetével és szorgalmával teljesítsék. S ide kapcsolódik dr. Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkárának a nagyaktíván tett felszólalásából az a gondolat, amelyet feltétlenül érdemes tovább gondolni, sőt szükséges „bele építe- a verseny feltételeibe További hat brigád emléklapot kapott. Érdemes megjegyezni e kollektívákat is: az Észak-Bács- Kiskun megyei Vízmű Vállalat Béke szocialista brigádja, a Kalocsa és Vidéke Sütőipari Vállalat Ifjú Gárda szocialista brigádja, a Vegyiműveket Szerelő Vállalat Tisza- kécskei Gyárának Kilián György szocialista brigádja, a Bajai Kismotor- és Gépgyár Zipernovszky szocialista brigádja, a felső- szentiváni Üj Élet Termelőszövetkezet Vörös Csillag szocialista brigádja és a kunpeszéri Parasztbecsület Tsz szocialista brigádja. Amikor a brigádokkal együtt elismerését fejezte ki a nagyaktíva annak a 96 személynek is, aki az emlékérmet megkapta, az emberben máris megfogalmazódott a kérdés: hogyan lehetne még átfogób- bá, általánosabbá tenni ezt a társadalmi megmozdulást, milyen új szempontokat kellene még figyelembe venni az értékelésnél, s milyen lehetőségek nyílnak még a lakosság társadalmi munkája bővítésének? Mert tudjuk, hogy nem csupán a járdaépítésnél, a vízvezetékek fektetésénél, tehát általában a földmunkáknál lehet aktivizálni a lakosságot. Példa van arra is, hogv szellemi tevékenységet végzett i is. Miről van szó? a Verseny nemcsak járda és virágágy. Bele kell, hogy tartozzék a település fejlesztésébe a kultúra, a művelődés, a szellemi élet színvonalának emelése is, tehát, hogy a városnak városhoz méltó szellemi légköre legyen...” — mondotta dr. Romány Pál. Mit értünk ezen? Azt, hogy nem elegendő például megépíteni a művelődési házat, de ahhoz, hogy a több millióért létrehozott, modern jól felszerelt épületbein eleven szellemi élet alakuljon ki, s ez a szellem kisugározzon az egész településre, úgyszólván minden emberre, ki kell elégítenie a város, a község vezetőinek a felébresztett igényt, helyes, egészséges irányba terelni, fejleszteni a kultúra iránti szomjúságot. Kell-e ezeket hangsúlyozni? Igen, kqll. És nemcsak hangsúlyozni, hanem késlekedés nélkül nekilátni a munkának a települések ilyen értelmű fejlesztésének. Az évről évre meghirdetett településfejlesztési versenyek során el kell érni, hogy városokban, nagyközségekben, községekben szinkronban legyen a település külső képe. a közművesítés, a szolgáltatások, az egészségügyi, a szociális ellátottság és az ott élő emberek műveltsége, a tájékozottság korszerűsége. Persze a legjobb az volna — mint ahogy van is ilyen —, hogy az általános műveltség elől járjon, s mintegy húzóereje legyen a település- fejlesztésének, az igények megfogalmazásának, a rriegvalósításra történő mozgósításnak. Gál Sándor
